X (Close panel)Bibliográfiai adatok

A TÁBORSZERNAGY HALÁLA

Bibliográfiai adatok

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás mk-42-th-witPhn: Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
  • Szövegforrás mk-42-th-witKe: 1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
  • Szövegforrás mk-42-th-witNep: Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
  • Szövegforrás mk-42-th-witKrk: Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.

Elektronikus kiadás adatai:

A kiadásról:
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2014 ©Free Access - no-reuse
X (Close panel)Verzió: mk-42-th-witPhn : Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
  A TÁBORSZERNAGY HALÁLA  
  Az Esbekiéh-kert
n
Jegyzet Esbekiéh-kert – A kert a korabeli
Kairó
legfontosabb parkja; a név átírása a korszakban bizonytalan volt,
Mikszáthé
mint az egyik lehetséges variáció, teljesen elfogadható. A park ma is megvan, és Kairónak ezt a részét is úgy hívják: El Ezbekiya.
Kairóban éppen olyan csodája a Keletnek, mint akár a gúlák, mint II. Ramses múmiája
n
Jegyzet II. Ramses múmiája – Az Egyiptomi Újbirodalom egyik legjelentősebb uralkodójának (1290–1224) múmiáját 1881-ben találták meg
Deir-el-Bahariban
, és a kairói múzeumban őrzik.
, vagy a fa, mely alatt Mária megpihent a fiával
n
Jegyzet a fa, mely alatt Mária megpihent a fiával − Máté 2,13−15 szerint a Szent Család a
betlehemi
mészárlás elől
Egyiptomba
menekült, és ott vészelte át
Heródes
uralkodásának éveit. A menekülés különböző nyomait ismerik a helyi kultuszok. A Szent Család állítólag
Kairó
helyén átkelt a Nílus keleti partjára, és a fát, amely alatt Mária megpihent (Szűz Mária fája), máig mutogatják a Matariya városrészben.
, akit a keresztények istenükké tettek. Az Esbekiéh-kertben megvannak az európai növények is; a cédrusok, pálmák közt ott meredezik csodálatos tüskéivel a fenyő, s szelíden susog aláhajló leveleivel a nyír. E sétány tele van télen-nyáron közönséggel. De mit beszéljünk itt a télről? Éppen most van karácsony, s a khedive
n
Jegyzet khedive – A formálisan a Török Birodalomhoz tartozó
Egyiptomban
uralkodó dinasztia tagjai 1867-től hivatalosan a khedive alkirályi címét viselték. Az ország azonban 1882-től angol katonai megszállás és uralom alatt állt.
kertjében holnap lesz a narancsszüret.  
  Kairói időzésem alatt (valami tizenkét évvel ezelőtt) magam is sokszor menekültem az Esbekiéh-kert árnyékos helyeire, magyar ismerőseimmel, egy váci kanonokkal, ki egyébiránt nem szeretett sétálni – „minél kevesebb mozgás, mondá, ez az én princípiumom” –, s egy magas, nyalka úriemberrel, Eperniczky Lajossal.  
  E kertben leginkább az európaiak időztek. Az igazhívő tüzelőszernek tekinti a fát, s nem akar róla két bőrt húzni, mint mi, európaiak, hogy elevenen hűs legyen, s holta után melegítsen. Az igazhívő a másvilágon kapja a tubafa árnyékát, és az neki elég.  
  Sétánk alkalmával sokszor találkoztunk egy öregúrral, ki után
köpönyeget
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
köpenyeget
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
vitt inasa. Magas, sovány ember volt, meggörnyedt háttal, ősz hajjal. Penzionátus
n
Jegyzet penzionátus – nyugalmazott.
hivatalnoknak látszott, amint peckesen lépegetve meg-megállt, viseltes fekete kesztyűjét lehúzta, hogy reszkető ujjaival cigarettát sodorjon, vagy hogy lekonyult agyagsárgás bajuszát megsimogassa. Néha megrázta egy köhögési roham, s ilyenkor téglaszín vörös lett arca, nyaka s beesett alsó ajka rángatózott, a szemei pedig könnybe lábadtak.  
  Semmi különösebb nem volt rajta. Annyi effajta asztmatikus öreg van, mint a rög. A nagyvárosok aggastyánjai többé-kevésbé egyformák éppúgy, mint az utca gyerekei. Nekem magamnak is talán csak azért tűnt fel, mert egy házban laktunk, pláne szomszédos szobákban, az Esbekiéh-kerttől jobbra a harmadik házban. Nem jelölhetem meg jobban, mert Kairóban nincsenek sem utcanevek, sem házszámok.  
  Szobáinkat egy ajtó választotta el, melyhez szekrényt toltak. Egyetlen szobában lakott inasával, kit Hansnak nevezett. Durva, utálatos fickó volt ez, de ravasz és élelmes. Sokszor hallottam őket civódni, de még kellemetlenebb volt éjjelenkint az öreg szüntelen köhögése; eleinte sokszor nem bírtam emiatt aludni.  
  Végre megszoktam, mint ahogy megszokjuk az óraketyegést, s mikor az óra megáll, felébredünk. Egy éjjel nem köhögött az öregúr. A bántó csöndben kétszer is fölébredtem, s reggel első szavam volt Faraghhoz, a néger házmesterhez, aki a ruháimat kefélte, hogy mi történt a szomszéddal?  
  – Meghalt az éjjel – felelte a szerecsen közömbösen.  
  Ah, tehát egy halott fekszik a szomszédban! Kényelmetlen érzés fut végig az ember hátgerincén. Különös az, hogy a magunkhoz hasonlónak a hullájától iszonyodunk a legjobban. Egy lelőtt vadkan vagy egy elesett szarvas még szép látvány is. Egy kihűlt emberi test borzadályt gerjesztő.  
  – Ki volt az öreg? – kérdém a négertől.  
  – Egy nyugalmazott szegény ördög. Számlája rendetlenségben maradt.  
  Elmosolyodtam. Egy egész életrajz. „Számlája rendetlenségben maradt.” Rá kellene írni a sírkövére. Milyen keserű ötlet lenne.  
  - Kik vannak körülötte? Mert beszélgetést hallok.  
  – A görög orvos, akit a szolgája hítt a beteghez az éjjel.  
  Minden szavukat meg lehetett hallani.  
  – Úgy, úgy doktor – hangzott a szolga recsegő-ropogó szava –, egyetlen piaszter se maradt a zsebében. Istenemre mondom, csak zálogcéduláink vannak. De azért ezzel a holttesttel mégis lehetne egy kis pénzmagot csinálni. Hiszi-e, doktor?  
  – Csak nem a bebalzsamozást gondolja? – felelte egy ismeretlen kappanhang.  
  – Sőt, éppen ilyen valamit. Mert tudja meg, hogy ez a vén tromf valaha táborszernagy volt és egy császárnak a barátja.  
  – Ah! – kiáltott fel a doktor. – Melyik császáré?  
  – Az osztráké. A császár szerette, és ki fogja fizetni a költségeket. Csak ügyesen kellene elcsinálni a dolgokat.  
  E részletek ámulatba ejtettek. Ki hát a halott? Egy császárnak a barátja! Kissé hihetetlenül hangzott. Felkeltem, felöltöztem s megnéztem nevét a lakók lajstromában. „Grabe György magánzó” volt beírva. Grabe, Grabe! Valóban emlékszem, volt egy Grabe
n
Jegyzet Grabe – Bár létező tulajdonnév e 19. században, itt beszélő névnek is tekinthető a ’sír’ jelentésű német das Grab szóból.
nevű táborszernagy, csakhogy gróf Grabe.  
  Az eseményt mindjárt a reggelinél közölni óhajtottam ismerőseimmel. Már ott találtam mind a kettőt a
Hotel Shepheardban
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Hôtel Stepheardban
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
Hotel Sepheardban [correxi]
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
 
.
n
Jegyzet Hotel Shepheardban – A Hotel Shepheard’s egy sarokra volt az Esbekieh-kerttől észak-nyugatra. Ilyen nevű szálloda ma is van
Kairó
ban, csak máshol, a Nílus partján.
A kanonok csibukját szítta, és a „tiszaeszlári szűz”-ről
n
Jegyzet tiszaeszlári szűz – A tiszaeszlári zsidókat azzal vádolták, hogy rituális céllal meggyilkolták
Solymosi Eszter
t. A nemzetközi feltűnést keltett „vérvádper”
Nyíregyházán
, 1883. június 19-től augusztus 3-ig folyó tárgyalásáról
Mikszáth
Scarron álnéven tudósította lapját, a Pesti Hírlapot. A per megosztotta a közvéleményt, a vád elejtése pedig több helyen zavargásokat keltett. Ez az utalás nagy valószínűséggel 1883-ra teszi tehát az elbeszélés
kairói
jeleneteit.
MK
egyébként a 90-es években már ritkán emlegette az eszlári pert.
beszélgetett, akit a zsidók megöltek. Eperniczky szórakozottan hallgatta, akárcsak maga lenne Sir Evelyn Baring
n
Jegyzet Sir Evelyn Baring –
Evelyn Baring, earl of Cromer
(1841–1917) angol diplomata mint brit főkonzul 24 évig (1883–1907) gyakorolta a tényleges hatalmat
Egyiptomban
.
. Messziről megérzett rajta, hogy császári és királyi kamarás. Ott volt látogatójegyein, aláírása alatt, a zsebkendői
csücskében; a szivartárcáin
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
csücskében, a szivartárcáin
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
egy piciny, aranyos kulcs ragyogott a családi címer alatt. Hiú volt, azaz olyan volt, mint a többi kamarás. Az udvarhoz számította magát, s ebben a tudatban hetenkint kétszer tudakozódott a konzulátusnál a király őfelsége egészsége felől.  
  Egy kis tüdőhurut hozta az
egyiptomi
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
egyptomi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
égalj alá, de az udvarmesternél Bécsben bejelentette tartózkodása helyét, s az ide is utána küldözte az elhunyt udvariak partecéduláit. Büszke volt ezekre a cédulákra. De voltaképpen nem is tréfadolog, hogy az elhunyt udvariak eldefilíroznak
n
Jegyzet eldefilíroznak – díszmenetben elvonulnak.
a kamarások előtt. Az élő udvariak úgyse sokba veszik őket. Búsan, szinte leverten jött olykor a reggelihez.  
  – Ah! – szólott – megint egy haláleset otthonról. Csak örökös bú. Jó már sohase történik.  
  – Ki halt meg?  
  Hangja tompává, reszketeggé vált:  
  – Képzeljék csak, a szegény Lerisch-Moenich
n
Jegyzet Lerisch-Moenich grófné − a Larisch-Mönich grófok régi arisztokrata családja voltak a birodalomnak.
grófné.  
  – Talán rokona?  
  – Nem, nem – kiáltá fájdalmasan. – Ő szintén az udvarhoz tartozott.  
  – Bizonyára szép asszony lehetett.  
  – Nem ösmertem ugyan, de aligha. A partecédula hatvanöt évesnek mondja.  
  Az effajta szcénák
n
Jegyzet szcénák – jelenetek.
napirenden voltak, de most megfordult a dolog. Ma én jelenthettem Eperniczkynek egy udvari ember halálát.  
  – Emlékszik ön valami Grabe táborszernagyra?  
  – Oh, hogyne! Nevezetes ember volt, benső ember, nagy ibolyafaló és nagy kártyás. Szomorú vége lett.  
  – Tehát már tudja?  
  – Oh, régi história. A legrosszabb történt vele, ami emberen eshetik. Kegyvesztett lett…  
  – Az ördögbe is! Az éjjel még ennél is kellemetlenebb eset érte.  
  – Vajon?  
  – Meghalt.  
  – Hogyan? Itt Kairóban van?  
  – Az a köhögős öregúr, akit az Esbekiéh-kertben mutattam, hogy szomszédomban lakik. Elhagyottan, nyomorban halt meg szegény.  
  – Teringettét – szólt az ujjával pattintva Eperniczky –, meg kellene a kabinetirodának sürgönyözni. Menjünk, uraim, nézzük meg a halottat. Hiszen végre is, bizonyos fokig honfitársunk. S ha, mint ön mondja, senkije sincs, úgyszólván ránk hárul a kötelesség…  
  A kamarás nagy zsarnok volt felettünk, nem kamarások felett. Nem csoda, voltak imponáló tulajdonai. Ha Spanyolországban születik, talán hatalmas bikaviador lett volna; erős, magas, szép férfi volt; ha angol lord bölcsőjében ringatták volna, ma talán a gyapjúzsákon ülne, mert higgadt, okos és bőbeszédű volt; de minthogy Sáros megyében született, nyilván egy ócska dzsentrifészekben, tehát császári és királyi kamarás lett. De azonfelül gentleman volt tetőtől talpig, azon magyar fajtából, mely mindent párbajjal igazít. Ha az adósságot kérik tőle, párbajra hívja ki a hitelezőt, ha a bíró nem neki ítéli az igazságot a perben, párbajjal fenyegetőzik stb. Egyszóval az egész világ eseményei, örökké lüktető konfliktusai csak mint többé-kevésbé alkalmas párbajtárgyak gurulnak le szemei előtt.  
  Indítványozta s mondta, „hogy a becsület így követeli”, tehát megindultunk a Grabe lakására. Grabe gróf most már a mi halottunk lett. Ha így követeli a becsület. S hogy így követeli, azt Eperniczky jobban tudja, mint mi, mert kamarás.  
  A halottas szoba ablakfüggönyei le voltak eresztve. Acélszürke homály ült bent, ami csak megnövelte azon csodálatos alvilági állatok számát, melyek egy halottas szobában ólálkodnak a szögletekből, melyek pókhálószálon himbálóznak a bolthajtásról, melyek a szekrényeken ülnek, integetnek és vigyáznak a halottra. Két óriási tyúk, bikafejjel, szarvakkal, ott viaskodik az ágy fejénél. Egy macska szárnyakkal, rőfös, smaragdzöld csőrrel szállt és a falakba ütődve levegőnek változott. Csendes, hangtalan árnyak lebbentek felénk s szétfoszlottak, amint közéjük léptünk. Az ágyban feküdt a halott! Látszottak merev testének körvonalai a félhomályban.  
  –
Holláh!
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Hollá!
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
– kiáltá Eperniczky. – Ki van itt?  
  Megdermedtünk. Maga a halott ugrott fel. Persze a Hans inas volt.  
  – Jaszidi air e
n
Jegyzet Jaszidi air e – A jaszidi valóban az ’Ó uram’ megszólítás arabul, az air e azonban nem értelmezhető.
? – kiáltá félelmesen arabsul. (Mit kívánsz, uram?)  
  – Hol a halott? – kérdé Eperniczky németül.  
  A szolga az asztalra mutatott.  
  – Nyisd ki az ablakot hamar! Istenem, milyen levegő!  
  – Őexcellenciája nem szereti a szúnyogokat – motyogta Hans félálmosan, de csak mégis kinyitotta az egyik ablakot, melyen az
egyiptomi
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
egyptomi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
napfény olvasztott aranylávája ömlött be.  
  Valóban, ott a kicsiny szalonasztalon feküdt kinyújtóztatva a táborszernagy. Kényelmetlen fekhelye volt szegénynek a holta után; nem fért el rajta, ősz feje lecsüngött, jobbról pedig a meztelen lábai lógtak alá. Szemei kísértetiesen meredeztek (a haldoklás közben nem csukta le szelíd kéz). Ruha nem volt őexcellenciáján, csak egy térdig érő ing.  
  – Sic transit gloria mundi
n
Jegyzet Sic transit gloria mundi – Így múlik el a világi dicsőség.
– szólt kenetesen a kanonok.
Sokáig nézte
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Sokáig nézve
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
a meztelen, elhanyagolt hullát, melyet, úgy tetszik, csak azért vett ki Hans az egyetlen ágyból, hogy ő maga feküdhessék bele.  
  – Mért nem öltözteted fel? –
riad rá
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
riadt rá
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
parancsoló hangon a kamarás.  
  Az inas vállat vont:  
  – Mert nincs mibe.  
  – Hát a ruhái? – Nincsenek ruhái.  
  – Ördögadtát, hát mibe volt öltözve tegnap? – Hja, tegnap! Hirtelen beteg lett tegnap, s a ruhákat zálogba adtuk, hogy a szükségeseket előteremthessem.  
  – Add elő rögtön a zálogcédulát!  
  – Mi köze hozzá? – felelte ez durván.  
  A kamarást elfutotta a méreg:  
  – Vagy ide adod, vagy olyan nyaklevest kapsz, hogy két hétig is megemlegeted. Hans megszeppent, és előkereste mellényzsebéből a cédulát.  
  – Hazug gazember! Hiszen a cédula máról szól. Te ma vitted el a halott ruháit, nyomorult!  
  Az embervakarcs (mert Hans alacsony volt és tömzsi) még kisebbé zsugorodott össze. Hiúzarca vörös lett, s halántékai lüktettek.  
  –
És ha úgy van is?
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
És ha úgy van is.
*
Szövegforrás:
 
Kétévi béremmel adós, a másvilágra vitte. S végre is, pénzre volt szükségem, hogy Bécsbe sürgönyözhessek. Mert mégiscsak el kell temetni.  
  – Abban majd én intézkedem – mordult rá Eperniczky, s nyomban leült az íróasztalhoz, megfogalmazta a sürgönyt Bécsbe, valamint levelet írt a konzulnak, jelentve a halálesetet, kérve valamely hivatalos személy kiküldését, aki a halott ingóságait és irományait átvegye.  
 
Én vállalkozom, hogy sietek
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Én vállalkoztam, hogy sietek
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
a távíróhivatalba, s hogy a konzulnál is eljárok.  
  – Maradtak-e a megboldogultnak ingóságai?  
  Az inas vastag ajkszegletei mosolyogva terpeszkedtek szét.  
  – Néhány rossz cipő.  
  – Hát azok a könyvek a szekrény tetején?  
  – Értéktelen grapsák
n
Jegyzet grapsa – A szó jelentését igen nehéz pontosan meghatározni. Az Új magyar tájszótár (
Budapest
, 1979. Akadémiai, 2. köt., 691.) sem definiálja, ami olyankor fordul elő, „[h]a a tájszó jelentése a szövegkörnyezetből gyanítható ugyan, de egyértelműen nem fogalmazható meg” (1,19). A példa, amelyből a jelentést ki kéne következtetnünk, így szól: „Ez a muskátli ojan vén grapsa, hogy már nem is virágzik többé.” Talán nem árt
Jókai Mór
szövegeiből két további részletet is idézni, hogy a jelentés pontosabban gyanítható legyen: „ „grapsa” az illető felsőbbség, ha professzor” (
J. M.
: Összes művei, Regények 22, Eppur si muove. S. a. r.
Margócsy József
és
Margócsy Józsefné Oberländer Erzsébet
,
Budapest
, 1965. Akadémiai, 16); „a XX. század magyar államférfiainak hideg bölcsességgel és meleg hazaszeretettel [kell] tanácskozni afölött, hogyan reformálják tanintézeteiket, hogyan küzdjenek meg a tanügy terén a hagyományos nyomorúságokkal, […] a felekezeti féltékenységgel, a grapsa vaskalapossággal” (
J. M.
: Összes művei, Regények 18, A jövő század regénye. S. a. r.
D. Zöldhelyi Zsuzsa
,
Budapest
, 1981. Akadémiai, 201).
.  
  – Hát az a bőrönd az ágy alatt?  
  – Két szennyes ing van benne.  
  – És abban a kis fekete szekrénykében mi van?  
  A szolga szemlátomást zavarba jött,
erőtetett
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
erősitett
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
 
egykedvűséggel felelve:  
  – Régi levelek, irkafirkák.  
  S ezzel levette az éjiszekrényről a kis mahagóni ládikát s megvetőleg tolta elénk.  
  – De hiszen be van zárva. Hol a kulcsa?  
  Pirinyó kulcsot kotorászott ki a zsebéből, miközben ritkás, rőt szakállába dünnyögte:  
  – Nálam van, mindjárt előkeresem, mert még azt hiszik majd az urak, hogy gyémántok vannak benne.  
  Felnyitotta és kibontotta a ládika tartalmát, elsárgult régi leveleket borítékjaikban, mikből finom ibolyaillat áradt szét. Eperniczky megnézett egyet-kettőt.  
  – Hm! – szólt – aláírva: „hű Máriád”. Ah persze! (A homlokára ütött.) Az ördögbe is, hisz tudom, hisz hallottam.  
  Felcsapta monokliját kevélyen s egyenkint rakosgatta vissza a leveleket a ládába.  
  – Mind Mária, csupa Mária – dünnyögé csalódva.  
  Azt hitte, őfelségétől talál ott fontos leveleket, amiket visszaszármaztatni nagy szolgálat. S miről álmodhatnék inkább egy kamarás, mint őfelségének teendő szolgálatról?  
  – Limlom – tette még hozzá. – Kanonoknak való olvasmány.  
  A kanonok mosolygott, de a szolga arca is kiderült.  
  – E csekélységet egyébiránt úgyis nekem ajándékozta már a táborszernagy úr. A béremet úgysem kapom meg, jól tudom, hát legalább valami emlékem legyen a jó uramtól. Olvasgatom majd némelykor és rágondolok.  
  Mintha erőt vett volna rajta az elérzékenyülés, még könnyek is eredtek meg a szemeiből.  
  – Hogyisne – felelt Eperniczky. – Minden a konzul kezébe megy. A konzul mindjárt küld valakit!  
  Bezárta a szekrénykét, s a kulcsot tárcájába tette.  
  Hans elhalványodott.  
  – Megérdemlem ez apróságot –
szólt esdő hangon.
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
szélt esdő hangon [nyomdahiba]
*
Szövegforrás:
 
– Adja nekem, uram! Különben is jogom van hozzá.  
  Ezzel felkapta a ládikát, s az ajtó felé indult vele.  
  – Teszed le mindjárt! – rivallt rá a kamarás.  
  Hans alázatos alakja egy pillanat alatt visszaváltozott ismét. Dacosan, vakmerően emelte fel a fejét.  
  – Nem teszem le, nem biz én, ha éppen tudni akarja. Előbb a kétévi béremet akarom látni. De végre is mi jogon rendelkezik itt az úr?  
  Mire a kamarás hirtelen hozzáugrott, és úgy ütötte pofon, hogy öt lépést tántorodott hátra, és a ládika is kiesett a kezéből.  
  – Ezen a jogon – szólt flegmával.  
  Éppen erre a csattanó részletre nyitottunk be a konzuli dragománnal
n
Jegyzet dragomán – hivatalos tolmács.
. A kanonok hozzám hajolt, és azt súgta a fülembe: „Gubó legyek, ha ez nem volt valamikor szolgabíró.” A dragomán jegyzőkönyvet vett fel a hagyatékról, s kezeit dörzsölve mondogatta: „Ilyen az államszolgálat, uraim; az ember meghal, mint az ürge, és csak egy lyukat hagy maga után.” Eközben megérkezett a fél szemére vak doktor, Garopoulos úr. Vígan gurult be a szobába, egy operettáriát dúdolgatva.  
  – Nos, nos, hogy van a halottacskánk? Jobbra vagy rosszabbra fordult-e sorsocskája? A szeles dr. Garopoulos úr, ki minden betegséget nagyított, s emiatt mintegy kárpótlásul minden szót nagy előszeretettel kicsinyített, zavarodottan vette észre, hogy idegenek is vannak a halottas szobában.  
  – Ezer bocsánat, uracskáim… pardon, uraim! Oh, oh, mi mindent összefecsegek!  
  – Sőt egészen jól kérdezősködött ön – szólt Eperniczky némi humorral –, mert a halott sorsa rosszabbra fordult azóta. Ez a derék lélek elzálogosította a ruháit. De menjünk, uraim, kiváltom a ruhákat és elküldöm. Maradjon ön itt, doktor. Önt teszem felelőssé, hogy egyelőre a halottat tisztességes állapotba helyezze. A többit azután meglátjuk, ha netán bebalzsamozás volna szükséges. Estig okvetlenül megjön a válasz Bécsből.  
  A távirat szövege így hangzott a kabinetirodához:  
  „Gróf Grabe az éjjel meghalt pénztelenül, elhagyottan. Mi történjék vele?”  
  Estefelé megjött a válasz kábelen:  
  „Eltemetendő a katolikus szertartás szerint:”  
  Ez a pár rideg szó. Se több, se kevesebb.  
  Csodálatosan hatott ránk. Hiszen a királyoknak jó emlékezőtehetségük van. Jobb, mint a népeknek. És ez nagy előny nekik. Nemrég elhalt valami Bonyhádi nevű úriember Magyarországon; a nép elfelejtette már, ki volt, mi volt s mit vétett ellene, csak arra kezdett eszmélni, midőn a felség részvéte megjött az elhanyagolt koporsóhoz; a király nem felejtette el, hogy kritikus napokban mellette volt.  
  De íme, a király is felejt. Írószobájában van egy cseresznyefa szekrény
n
Jegyzet cseresznyefa szekrény – vö. A király cseresznyefa-szekrénye , valamint jelen kötetben A Ferenc József-rend kiskeresztje c. elbeszélést.
, abba teszi be azokat az aktákat, amikről el akar felejtkezni, és alkalmasint a memóriájában is van egy rekeszték, ahova a megunt embereket begyömöszöli, és rájuk csukja az ajtót a feledés lakatjával. S bár királyé a lakat, még sincsen aranyból…  
  Eperniczky a konzulhoz sietett a távirattal, hogy az még idejekorán a khedivéhez fordulhasson a temetés ügyében, én pedig hazamenet beszóltam a halottas szobába. A táborszernagy már fel volt öltöztetve rendesen, a doktor és az inas éppen akkor hoztak még egy asztalt a házmestertől, hogy a kettőn kényelmesebben elférhessen.  
  – Rossz hír jött Bécsből – mondám. – Ott semmit sem akarnak tudni a halottról, tehát itt fogjuk eltemetni.  
  A doktor valami káromlásfélét hallatott görögül, Hans ellenben nekem ugrott, mint egy hörcsög, fenyegetően emelve fel az ökleit.  
  – Az én kétévi bérem meglegyen, hé! Önök intézkedtek, hát fizessenek is!  
  Szó nélkül hagytam ott őket, szobámba sietve. De oda is áthallatszott minden szó.  
  – Megrontottak a gazemberek – dühöngött az inas –, a levelekből sok pénzt lehetett volna szerezni.  
  – Meg kell vallanom, Hans, hogy ön magára vethet – felelte az orvos. – Ön egy kissé nagy szamaracska, Hans. Hát nem tudta idejekorán eldugni a ládácskát?  
  – Ki gondolt volna arra?  
  – Hiszen persze. De hát már most mit csinál ön? Visszamegy Bécsbe?  
  – Nem tudom, mit keresnék ott. Nincs ott nekem senkim, csak éppen az anyám.  
  –
Hát az senkije?
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Hát az senki?
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
 
  Tisztán áthallatszott az orvos kedélyes röheje.  
  – Ugyan, hagyja el, az egy unalmas, beteges öregasszony; még azt kívánná, hogy a szoknyáján üljek és ápoljam.  
  – Hát akkor mihez kezd?  
  – Az ördög tudja, doktor, de mindenekelőtt idehallgasson. Én még most is azt mondom, hogy ezzel a holttesttel lehetne valamit szerezni.  
  – Ugyan?  
  – A császár elfelejtette barátját, de a gazdámnak volt valamikor egy kedvese is, bizonyos Ilnau Mária grófné, születésére nézve magyar baronesse, aki még most is él Magyarországon, és olyan
gazdag, akár a király
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
gazdag, mint akár a király
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
.  
  – Mikor volt az?  
  – Vagy tizenöt év előtt.  
  – Hm. Hol van az már? – szólott fitymálva a doktor. – A barátság a fenyők örökzöldje, Hans, a szerelem pedig csak egy kis hónapos rózsa. S mikor most azt látjuk, hogy az örökzöld megsárgult, elfonnyadt, ön egyszerre azt mondja túl vérmesen, hogy sebaj, nézzünk utána a hónapos rózsácskának, hátha az még most is nyílik.  
  – Én valószínűnek tartom. A grófné igen szerette.  
  – Ejh, ostobaság! Az olyan asszonyok, akik mást szeretnek, nem a férjüket, nemigen érik be egy szerelemmel. A pillangó nem marad egy virágon.  
  – Virágja és pillangója válogatja. Aztán ön felette rossz véleménnyel van a pillangókról, orvos úr. Hajdanta egy német írónál szolgáltam, ahol, mellékesen legyen mondva, jobb dolgom volt. A gazdám egész nap ábrándozott a kertjében és a pillangókat nézegette. Egyszer így szólt: „Tudod-e, Hans, hogy e pillangók a legszebb, legköltőibb, legtökéletesebb lények a világon, s gonosz átok ül rajtuk, egy léha ráfogás ezer esztendők óta. Az emberiség őket említi példának a hűtlenségre, csélcsapságra. Vérlázító igazságtalanság ez! Nem sajnálod őket, Hans?” „Nem én – feleltem vállat vonva –, mert ők amellett igen jól érzik magukat.” A gazdám megdorgált e szavakért, s így szólt: „Én rehabilitálom e szerencsétlen állatokat
n
Jegyzet Én rehabilitálom e szerencsétlen állatokat – A német író ötlete, hogy egy állatfaj rehabilitására tanulmányt írjon, meglehetősen emlékeztet Pongrácz István tervére, miszerint „A szamarakat okvetlenül rehabilitálni kell a világ előtt” (). Ez a párhuzam azért is fontos, mert a jelen elbeszélés keletkezése időben egyáltalán nem esik távol a Beszterce ostromától. A táborszernagy halála 1894 végén íródott, míg a Beszterce ostroma vonatkozó folytatása 1894. március 20-án jelent meg a Pesti Hírlap tárca rovatában.
, kik inkább szárnyból vannak, mint testből, kik csak egyszer szeretnek, mert az egyszeri szerelmi kéjtől meghalnak. S mégis őket tartják csélcsapoknak – szörnyűség! Ez ellen írni fogok!”  
  – Az ön gazdája elég bolond volt – nevetett a doktor. – Hát persze, ha az asszony is úgy volna alkotva, hogy belehal az első szerelmi mámorba, akkor sohasem jutna el a második szerelemhez. De a tapasztalás mást bizonyít.  
  – Nem tesz semmit – bizonykodott az inas –, azért én mégis azt mondom, hogy sürgönyözni kellene az asszonynak.  
  Halkabbra fordították a beszédet, s nyilván közelebb ültek egymáshoz, csak néha tört át egy-egy félhang. Levetkeződtem, lefeküdtem, és az átszűrődő suttogásnál aludtam el.  
  Reggel Eperniczky jött hozzám; még ágyban talált.  
  – Jó hír – kiáltá be csak úgy futtában, félig nyitva ki az ajtót. – A khedive temetteti el a halottunkat.  
  – No az szép.  
  – Természetesen nagy katonai pompával. De az ördögbe is, keljen fel már, barátom, és jöjjön reggelizni. Majd megvárom lent sétálgatva.  
  Még aznap estefelé volt a temetés teljes katonai dísszel, úgynevezett „általános részvét” mellett. Megjelent
az osztrák-magyar kolónia
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
az egész osztrák-magyar kolónia
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
, a diplomáciai kar, az udvari méltóságok egy része, sőt az angol tisztekből is többen. Ki volt rendelve egy fellah-ezred
n
Jegyzet fellah – Az egyiptomi földművesek megnevezése. Nem világos, hogyan képezhetnének ezredeket,
Mikszáth
talán valamilyen népfelkelő csapatot vizionál, vagy tévesen használja a az egzotikus fogalmat. Az utóbbinak azonban ellentmond a későbbi adekvát szóhasználat a 10:41 sorban.
, a „teve” ágyúüteg, a lovasság, az alkirály testőrei, alabárdosok, lámpavivők. A khedive egyik hadsegédje, Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
rendezte a színpompában tündöklő menetet, mely az uralkodó palotája előtt is
elvonult
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
elvonul
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
. Maga a khedive az erkélyéről nézi pont fél hatkor, s tiszteleg a halottnak. No már igazán derék ember!  
  Hanem mikor a gyönyörű aranyozott koporsót bevitték a szobába, hogy a halottat beletegyék, hát a Hans ott feküdt az ágyon hortyogva, és a halott nem volt sehol.  
  Felrángatták megrőkönyödve:  
  – Hé, ember, hol van a halott?  
  A Hans feje visszaesett a vánkosokra, csak úgy dőlt ki belőle a borszag.  
  Jól benyakalhatott ebéd közben a Kovács uram magyar vendéglőjében.  
  Eperniczky megrázta, hogy még a csontjai is ropogtak.  
  – Hol az urad, semmirekellő?  
  Kinyitotta szemeit egy percre, de úgy, hogy a fehérjük maradt kívül, s bambán, félig öntudatlanul hörögte:  
  – Utazik.  
  Utazik! Hova utazik? Meg van ez őrülve? Ezalatt kiszivárgott szűkebb hivatalosabb körbe a hír: Nincs holttest! Eltűnt a holttest! Hát látott már valaki ilyet? Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
bosszúsan verdeste a kardmarkolatát.  
  Felrohant a szobába, ahol még mindig vallatták Hans urat.  
  – Mitevők legyünk? – szólt mogorván.  
  – Ejh, egyszerű – felelte egy angol tiszt nagy
flegmával.
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
phlegmával
n
Jegyzet [a helyesírást annak ellenére modernizáltuk, hogy feljebb a 7:15 sorban „flegmával” írásmóddal szerepelt a és a is, ezért nem zárható ki, hogy az írásmód ezúttal az angol nyelvő beszélőhöz idomul]
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
– Magát a fickót kell a koporsóba beszögezni. Halottra van szükségünk, tehát ott veszi az ember, ahol lehet.  
  Ezalatt Eperniczky egy kancsó vizet talált a mosdószekrényben és elkezdte a Hans szájába tölteni. (No most már biztos, hogy szolgabíró volt.) Hans vonaglott, csuklott, tüszkölt, nagy rimánkodva összetette a kezeit, hogy csak ne bántsák, mindent bevall.  
  A gyászoló gyülekezetből egyre jöttek a sürgető hírnökök:  
  – Már itt a halottaskocsi!  
  – Megjött a pap is a segédletével. Őtt volna az ideje hozzáfogni.  
  – Tüstént kezdjük – csitítá őket a
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
 
  – Beszélj, gazember, mert rögtön meghalsz, kiszorítom a hitvány lelkedet.  
  – Mindent megvallok, uram, de nem lesz semmi bántódásom? – Ígérem.  
  – Nos hát, balzsamozzák az urat, mert elutazik.  
  – Hol balzsamozzák?  
  – A doktornál. Odavittük.  
  – És hová utazik?  
  Hans szája undok röhejre görbült.  
  – Hát a szeretőjéhez Magyarországra.  
  Érteni kezdtük a dolgot. Ezek Ilnau grófnőnek sürgönyöztek, és az utalványozta a költséget.  
  A doktor kövér falathoz jutott, mert
a balzsamozást kegyetlenül szokták számítani
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
a bebalzsamozást kegyetlenül fel szokták számítani
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
az
egyiptomi
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
egyptomi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
Aeskulapok
n
Jegyzet Aeskulapok – Orvosok; a gyógyítás ókori istenségének nevéből, akit görögül Aszklépiosznak, latinul Aesculapiusnak hívtak.
Mikszáth
a németben szokásos (de régebben a magyarban sem ritka) csonka szóalakot használ kissé magyarosított helyesírással.
, akik egyáltalán csúnya kaszt. A bennszülöttek tudatlanok, az európaiak gyülevész szédelgők.  
  – Messze lakik innen a doktor?  
  – A harmadik utca, a Perivel-házban.  
  – Ez esetben – mondá Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
felé fordulva – nincs veszteni való idő. Küldjünk gyorsan a holttestért!  
  – Allah mentsen attól – felelte a
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
, óráját nézve. – Mindjárt öt. Nekem az késő. Tessék a koporsót beszögeztetni és levitetni, hadd kezdődjék a szertartás azonnal.  
  – Egy üres koporsóval?  
  Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
vállat vont.  
  – Ej, mit bánom én! Az én parancsom arra szól, hogy pont fél hatkor elvonul a koporsó a khedive erkélye alatt, tehát elvonul. Őfensége egy percet sem fog várni. Ez a fő. Az mellékes, hogy van-e valaki a koporsóban, vagy nincs. Egy, kettő, lássunk hozzá!  
  Hiába tiltakoztak, kapacitáltak a keresztények, hoztak fel érvet érvre, hogy az mennyire minden szokás ellen van, s hogy őfenségét is kényes helyzetbe sodorják egy üres koporsó előtti tisztelgéssel – Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
makacsul rázta a fejét. A khedivének várni nem lehet. A halottnak pedig úgyis mindegy. A halottra már csak egyetlen akció vár az örökkévalóságban: az ítélet napján föltámadni. De arra még ráér.  
  Mire parancsa szerint le kellett vinni az üres koporsót. A papok, akik semmit se tudtak, megáldották, körülfüstölték, elénekelvén a circumdederunt
n
Jegyzet circumdederunt – A 17. zsoltár 4. verse kezdődik ezzel a szóval; a zsoltárnak ezt a részét a 94. zsoltárral együtt éneklik a katolikus temetési szertartás részeként.
megható szövegét, s azután megindult a gyülekezet az osztrák
himnusz
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
hymnus
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
hangjai mellett, a fekete posztóba vont paripával, a páncélos vitézzel, a lámpavivőkkel, az alabárdosokkal, egyszóval mindennel, elhaladt az alkirályi palota előtt, őfensége katonásan tisztelgett a koporsónak az erkélyről, mire a gyászzászlók hódolatteljesen meghajoltak, a dobok tompán megperdültek, s ment, hömpölygött odább a menet lassú, ünnepélyes lépésekben a temető felé…  
  Az utcákra összesereglett bámész arabsok halkan mondogatták egymásnak:  
  – Egy nagy úr költözködik a paradicsomba. Allah nagy és hatalmas, ím’ maga elé idézte!  
  Hiszen ha már költözködnék! De még nagy út áll előtte előbb ezen a régi világon; tengert és rengeteg szárazföldet kell bejárnia, míg révbe jut. A szegény fellah bizony kurtábban csinálja.  
  Hans és a doktor nem voltak ügyetlen fickók. Hatásosan fejezték be a
táviratukat
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
táviratokat
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
: „Meghalt, és semmije sem maradt, csak az ön levelei.”  
  Megdobbant a szíve a szép Mária grófnőnek…  
  Azaz, dehogy szép, dehogy – hol jár az eszem? Hiszen már öreg volt. Hány éves? – kérdenétek. – Sok, nagyon sok. Abban a korban, mikor már az asszonyok hozzáhazudnak az éveikhez. Az asszonyok denique
n
Jegyzet denique – végtére is.
mindég hazudnak éveket.  
  A tizennégy éves leány tizenötnek mondja magát, a huszonhárom éves tizenkilencnek, az ötvenes nő megmarad szívós makacssággal a negyvenes éveknél, de ha valamelyik eléri a hetven évet, és a nagy koráért kezdik bámulni, bizony nem sajnál még hozzácsapni vagy három esztendőcskét: hadd bámulják jobban, mert az emberiség mind a bámultatásra dolgozik.  
  Innen van az aztán, hogy a mesés kort ért egyének ideje többnyire devalválódik
n
Jegyzet devalválódik – leértékelődik.
a partecédulákon, míg ellenben a fiataloké meggyarapszik.  
  Ilnau grófné öreg volt, de a szíve fiatal. Mert a szíve szinte későbbi volt. Negyvenéves korában feslett ki s gyúlt először szerelemre. De ez a kései szerelem (Ilnau iránt) is korainak bizonyult; csak a mézeshetekig tartott. Véletlenül akkor ösmerte meg Grabe grófot Bécsben, és olthatatlan szerelem támadt benne, a második, az igazi, az utolsó.  
  Ebből lett az általánosan ismeretes viszony, melyről egy időben annyit beszéltek. Évtizedekig tartott: a deres hajtól a hófehér hajig, vagy még a hajon túl is. Sok pénzébe került a grófnénak és sok könnyébe. A pénzt csak győzte volna, mert sok volt neki, de szeme a sírásra, neki is csak kettő.  
  Az utolsó években valami apprehenzió állott be, de a koros nő szíve semmit se vesztett ábrándosságából, s mikor a kairói sürgöny jött, csordultig megtelt érzésekkel, jósággal. Mindent elfelejtett, csak a szerelmi emlékeket, csak a bánatot érezte.  
  „Nem maradt egyebe, csak az ő levelei.”
Oh istenem! tehát
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Oh istenem, tehát
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
őrizte, becsben tartotta, talán utolsó óráiban is ezeket olvasgatta. Szegény György! Dehogy hagylak, dehogy, idegenek közt pihenni.  
  Legott ment a sürgöny és pénzutalvány: Grabe gróf ideszállíttassék bebalzsamozva, érckoporsóban.  
  De rá is szorult most már Grabe gróf erre a pénzutalványra a Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
makacssága miatt. Igaz, hogy a doktor se haragudott, s még kevésbé Hans, aki bizonnyal megkapta a sápot, s aztán jókedvvel ült fel a hajóra, elkísérni urát a kis Zala megyei faluba.  
  Itt egyszerű temetés várta Grabe Györgyöt. Összejöttek a falusiak, kérges tenyerű parasztok, kíváncsi, ködmönös asszonyok, gazdatisztek s eltemették a kastélyparkban a grófné kedves nyírfája alá. Az emlékkő már készen várta, egy gránitoszlop; nem volt rajta se név, se évszám, se valami illetlen érzelgősség, csak egy kis indokolás, arany betűkkel e néhány szó: „Ne pihenjen idegenek közt.”  
  Végre tehát ott volt már a helyén, az anyaföldben a táborszernagy. Isten nyugosztalja most már.  
  Az idő által testben, elmében is megőrölt anyóka mindennap kiment oda, nyáron pedig padot csináltatott a kővel átellenben, s ott ült, ott ábrándozott délutánonkint; némelykor odahívatta Hans urat is (ki belső cselédnek maradt meg a kastélyban), meséljen neki az ő Györgyéről.  
  Hans pedig jó elbeszélő volt, ha kellett, mondott ezer meg ezer apró részletet; hogyan emlegette őt az excellenciás úr, hogy vágyott utána, hányszor sóhajtott fel nagy bajai közt: „Ha szegény Máriám tudná.”  
  Az öregasszony sírt, Hans meg beszélt, s a nyírfa szelíden ingatta a lombjait: Úgy van, úgy van.  
  Valaha nagy fény volt a kastélyban. Egyszer a király is ott szállt a királynéval két napig. A grófné hallatlan pompával fogadta. De minthogy nem tartozik ide, csak egyet mondok belőle: kétezer fülemilét fogdostatott össze akkoriban Erdély erdeiben, s azokat már hetekkel előbb kieresztette a parkban, hagy szépen daloljanak este a királynénak.  
  A fülemilék elszaporodtak azóta, de azok, akik hallgassák, elfogytak. Ilnau meghalt, az ifjú
konteszek
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
komtesszek
n
Jegyzet [a francia comtesse szó
MK-nál
kissé vegyes átírását modernizáltuk]
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
n
Jegyzet kontesz – grófkisasszony, a fr. comtesse szó átírása.
férjhez mentek, vendég pedig évekig nem jött, csak az egyik vő, Blord báró szokott ellátogatni ősz felé.  
  Az idén igen meglepte a gránitkő a parkban.  
  – Hát ez a kő mit jelent?  
  – Itt fekszik Grabe gróf táborszernagy.  
  A báró csodálkozva nézett rá:  
  – De hisz az lehetetlen, mama. Én magam láttam a télen Kairóban, mikor eltemették.  
  – Biztos vagy benne?  
  – Hogyne! Ott voltam a menetben, s olvastam a koporsó feliratát.  
  A grófnőt nyugtalanság fogta el. Hogyan lehetséges ez? Hej, Hans! Hol van Hans?  
  Hans erre elmondott mindent, de ez a minden úgy nézett ki, mint egy keleti mese. Kételyek kezdték gyötörni; megszokta már a halottat, úgyszólván életszükségévé vált, s most gyanakodnia kellett, hogy nem valódi.  
  Úgy képzelte, mintha egy templom dőlt volna össze.  
  – Felásatom – szólt –, és megnézem.  
  Grabe gróf tehát megint előkerült a föld alól a fényes napvilágra. Mert nagy úr egy táborszernagy, abból még holtan is kitelik egy novellahős – annyi minden történhetik vele.  
  Felásták, kiemelték a koporsóját, és bevitték az úrnőhöz. Nála volt a kulcs, kinyitotta s megkönnyebbülten lélegzett fel. Valóban maga Grabe György feküdött ott, szelíden, el nem torzulva, mintha csak aludnék és akármikor fel lehetne költeni.  
  Nem félt, nem borzongott tőle, kikergette a szolgákat, akik behozták, egyedül maradt vele. Egy egész óráig beszélt hozzá. A kulcslyukon hallgatódzó komornák vihogva produkálták aztán a gyöngéd szavakat, amiket hozzá intézett.  
  Egy óra múlva visszavitték helyére a koporsót, de nem örökre. Holt kedvesét gyakran hozatta fel azontúl, s néha egész délelőtt ott volt a szobájában. A borzalmas légyottok mindegyre hosszabbak lettek – éppen megfordítva, mint élők között.  
  Jaj, mi lesz ebből? – tűnődtek ájtatos
keresztet
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
kereszteket
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
vetve a cselédek.  
  Hát mi lenne? A méltóságos asszonynak vagy az
életmécse
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
életmécsese
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
alszik ki előbb, vagy az esze kerekeiről fogy el gyorsabban az olaj. S akkor vége lesz az egész regénynek. A világ pedig elfelejti azt is, hogy éltek, és tovább dübörög a maga útján.  
  Nem is volt már a világban semmi ebből a dologból, csak még egy kis mahagóni szekrényke vándorolt ide-oda, kézből kézbe, amíg megfutotta útját Kairótól Bécsig, s hipp-hopp, egyszer csak ott volt a külügyminiszter asztalán. Csakhogy ez a hipp-hopp eltartott vagy két esztendeig.  
  A külügyminiszter könyv nélkül tudta már, mi van benne, s egy gyöngéd levél kíséretében elküldte Ilnau grófnőnek.  
  Mikor az felbontotta a csomagot s meglátta a fekete ládikát, ő is tudta, mi van
benne. Zokogva
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
benne, zokogva
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
, reszkető kézzel emelte ki a leveleket; de egyszerre összeszisszent, mintha kígyó marta volna meg, amint beléjük nézett. A megsárgult papírok kiestek a kezéből, s széthullottak a padlón.  
  Az öreg nő felugrott, és összetaposta őket, haragtól villámló szemekkel, fiatalos fúriában
n
Jegyzet fúriában – dühöngésben
: „Utálatos rongyok, hitványságok!”  
  A szerelmes leveleket egytől egyig valami más Mária írta a táborszernagynak.  
  Hát így állunk! Hát ez volt a Grabe úr szerelme. Ezeket a leveleket őrizte, szerette, az övéit régen eldobálta a szemetes kosárba.  
  Izgatottan rángatta a csengettyűket, mire minden ajtón özönlöttek a cselédek.  
  – Hozzátok be a koporsót.  
  Még egyszer, utoljára felparancsolta. Ad audiendum verbum
n
Jegyzet ad audiendum verbum – dorgálásra (amit a feljebbvalójától kaphat valaki, mégpedig a királytól, hiszen a kifejezés legtöbbször ad audiendum verbum regium formában fordul elő).
.  
  Egyszeribe hozták. Könnyű volt. A parkbeli sír csapóajtóval volt ellátva.  
  A gyenge anyókát erőssé tette a harag; mint egy könnyű pelyhet, úgy csattantotta fel az ércfedelet: nem volt többé a finom, légies grófné, hanem csak egy meggyengült elméjű, bősz asszonyi-állat.  
  – Itt vagy, gyalázatos! Megcsaltál, ugye? Kicsikartad a pénzemet, és a szeretődre költötted. Az igazira, én csak a fejős tehened voltam!  
  Dühös gesztusokkal, fölemelt öklökkel szidta a halottat, neki-neki ugorva a koporsónak.  
  A bebalzsamozott ember pedig csak egyre ott feküdt némán, mozdulatlanul, a félig nyitott szemeivel. Nem érdekelte ez egy körömnyit se.  
  – Jellemtelen voltál! Mindenkit megcsaltál, kijátszottál s jóságával, szeretetével visszaéltél. Elutáltalak, megvetlek, hallod-e? És most ki fogsz takarodni a házamból, érted-e?  
  S így lőn, hogy a szegény Grabe grófot elvitték a parkból a grófné parancsára a kicsiny, akácos falusi temetőbe, s ott temették el véglegesen, annyi viszontagság után most már talán utoljára, föléje állítván, ha már megvolt, a gránitkövet is a felirattal: „Ne pihenjen idegenek között.”  
  Pihen pedig most az egykor hatalmas táborszernagy közbül, balra a Kuczka József, jobbról a Nyüsti Mártonné bábaasszony porladozó testének.  
  Nem valószínű egyébiránt, hogy azzal csak egy csöppet is romlanék a túlvilági álma.  
 
X (Close panel)Verzió: mk-42-th-witKe : 1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
 
  A TÁBORSZERNAGY HALÁLA  
  Az Esbekiéh-kert
n
Jegyzet Esbekiéh-kert – A kert a korabeli
Kairó
legfontosabb parkja; a név átírása a korszakban bizonytalan volt,
Mikszáthé
mint az egyik lehetséges variáció, teljesen elfogadható. A park ma is megvan, és Kairónak ezt a részét is úgy hívják: El Ezbekiya.
Kairóban éppen olyan csodája a Keletnek, mint akár a gúlák, mint II. Ramses múmiája
n
Jegyzet II. Ramses múmiája – Az Egyiptomi Újbirodalom egyik legjelentősebb uralkodójának (1290–1224) múmiáját 1881-ben találták meg
Deir-el-Bahariban
, és a kairói múzeumban őrzik.
, vagy a fa, mely alatt Mária megpihent a fiával
n
Jegyzet a fa, mely alatt Mária megpihent a fiával − Máté 2,13−15 szerint a Szent Család a
betlehemi
mészárlás elől
Egyiptomba
menekült, és ott vészelte át
Heródes
uralkodásának éveit. A menekülés különböző nyomait ismerik a helyi kultuszok. A Szent Család állítólag
Kairó
helyén átkelt a Nílus keleti partjára, és a fát, amely alatt Mária megpihent (Szűz Mária fája), máig mutogatják a Matariya városrészben.
, akit a keresztények istenükké tettek. Az Esbekiéh-kertben megvannak az európai növények is; a cédrusok, pálmák közt ott meredezik csodálatos tüskéivel a fenyő, s szelíden susog aláhajló leveleivel a nyír. E sétány tele van télen-nyáron közönséggel. De mit beszéljünk itt a télről? Éppen most van karácsony, s a khedive
n
Jegyzet khedive – A formálisan a Török Birodalomhoz tartozó
Egyiptomban
uralkodó dinasztia tagjai 1867-től hivatalosan a khedive alkirályi címét viselték. Az ország azonban 1882-től angol katonai megszállás és uralom alatt állt.
kertjében holnap lesz a narancsszüret.  
  Kairói időzésem alatt (valami tizenkét évvel ezelőtt) magam is sokszor menekültem az Esbekiéh-kert árnyékos helyeire, magyar ismerőseimmel, egy váci kanonokkal, ki egyébiránt nem szeretett sétálni – „minél kevesebb mozgás, mondá, ez az én princípiumom” –, s egy magas, nyalka úriemberrel, Eperniczky Lajossal.  
  E kertben leginkább az európaiak időztek. Az igazhívő tüzelőszernek tekinti a fát, s nem akar róla két bőrt húzni, mint mi, európaiak, hogy elevenen hűs legyen, s holta után melegítsen. Az igazhívő a másvilágon kapja a tubafa árnyékát, és az neki elég.  
  Sétánk alkalmával sokszor találkoztunk egy öregúrral, ki után
köpönyeget
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
köpenyeget
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
vitt inasa. Magas, sovány ember volt, meggörnyedt háttal, ősz hajjal. Penzionátus
n
Jegyzet penzionátus – nyugalmazott.
hivatalnoknak látszott, amint peckesen lépegetve meg-megállt, viseltes fekete kesztyűjét lehúzta, hogy reszkető ujjaival cigarettát sodorjon, vagy hogy lekonyult agyagsárgás bajuszát megsimogassa. Néha megrázta egy köhögési roham, s ilyenkor téglaszín vörös lett arca, nyaka s beesett alsó ajka rángatózott, a szemei pedig könnybe lábadtak.  
  Semmi különösebb nem volt rajta. Annyi effajta asztmatikus öreg van, mint a rög. A nagyvárosok aggastyánjai többé-kevésbé egyformák éppúgy, mint az utca gyerekei. Nekem magamnak is talán csak azért tűnt fel, mert egy házban laktunk, pláne szomszédos szobákban, az Esbekiéh-kerttől jobbra a harmadik házban. Nem jelölhetem meg jobban, mert Kairóban nincsenek sem utcanevek, sem házszámok.  
  Szobáinkat egy ajtó választotta el, melyhez szekrényt toltak. Egyetlen szobában lakott inasával, kit Hansnak nevezett. Durva, utálatos fickó volt ez, de ravasz és élelmes. Sokszor hallottam őket civódni, de még kellemetlenebb volt éjjelenkint az öreg szüntelen köhögése; eleinte sokszor nem bírtam emiatt aludni.  
  Végre megszoktam, mint ahogy megszokjuk az óraketyegést, s mikor az óra megáll, felébredünk. Egy éjjel nem köhögött az öregúr. A bántó csöndben kétszer is fölébredtem, s reggel első szavam volt Faraghhoz, a néger házmesterhez, aki a ruháimat kefélte, hogy mi történt a szomszéddal?  
  – Meghalt az éjjel – felelte a szerecsen közömbösen.  
  Ah, tehát egy halott fekszik a szomszédban! Kényelmetlen érzés fut végig az ember hátgerincén. Különös az, hogy a magunkhoz hasonlónak a hullájától iszonyodunk a legjobban. Egy lelőtt vadkan vagy egy elesett szarvas még szép látvány is. Egy kihűlt emberi test borzadályt gerjesztő.  
  – Ki volt az öreg? – kérdém a négertől.  
  – Egy nyugalmazott szegény ördög. Számlája rendetlenségben maradt.  
  Elmosolyodtam. Egy egész életrajz. „Számlája rendetlenségben maradt.” Rá kellene írni a sírkövére. Milyen keserű ötlet lenne.  
  - Kik vannak körülötte? Mert beszélgetést hallok.  
  – A görög orvos, akit a szolgája hítt a beteghez az éjjel.  
  Minden szavukat meg lehetett hallani.  
  – Úgy, úgy doktor – hangzott a szolga recsegő-ropogó szava –, egyetlen piaszter se maradt a zsebében. Istenemre mondom, csak zálogcéduláink vannak. De azért ezzel a holttesttel mégis lehetne egy kis pénzmagot csinálni. Hiszi-e, doktor?  
  – Csak nem a bebalzsamozást gondolja? – felelte egy ismeretlen kappanhang.  
  – Sőt, éppen ilyen valamit. Mert tudja meg, hogy ez a vén tromf valaha táborszernagy volt és egy császárnak a barátja.  
  – Ah! – kiáltott fel a doktor. – Melyik császáré?  
  – Az osztráké. A császár szerette, és ki fogja fizetni a költségeket. Csak ügyesen kellene elcsinálni a dolgokat.  
  E részletek ámulatba ejtettek. Ki hát a halott? Egy császárnak a barátja! Kissé hihetetlenül hangzott. Felkeltem, felöltöztem s megnéztem nevét a lakók lajstromában. „Grabe György magánzó” volt beírva. Grabe, Grabe! Valóban emlékszem, volt egy Grabe
n
Jegyzet Grabe – Bár létező tulajdonnév e 19. században, itt beszélő névnek is tekinthető a ’sír’ jelentésű német das Grab szóból.
nevű táborszernagy, csakhogy gróf Grabe.  
  Az eseményt mindjárt a reggelinél közölni óhajtottam ismerőseimmel. Már ott találtam mind a kettőt a
Hotel Shepheardban
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Hôtel Stepheardban
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
Hotel Sepheardban [correxi]
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
 
.
n
Jegyzet Hotel Shepheardban – A Hotel Shepheard’s egy sarokra volt az Esbekieh-kerttől észak-nyugatra. Ilyen nevű szálloda ma is van
Kairó
ban, csak máshol, a Nílus partján.
A kanonok csibukját szítta, és a „tiszaeszlári szűz”-ről
n
Jegyzet tiszaeszlári szűz – A tiszaeszlári zsidókat azzal vádolták, hogy rituális céllal meggyilkolták
Solymosi Eszter
t. A nemzetközi feltűnést keltett „vérvádper”
Nyíregyházán
, 1883. június 19-től augusztus 3-ig folyó tárgyalásáról
Mikszáth
Scarron álnéven tudósította lapját, a Pesti Hírlapot. A per megosztotta a közvéleményt, a vád elejtése pedig több helyen zavargásokat keltett. Ez az utalás nagy valószínűséggel 1883-ra teszi tehát az elbeszélés
kairói
jeleneteit.
MK
egyébként a 90-es években már ritkán emlegette az eszlári pert.
beszélgetett, akit a zsidók megöltek. Eperniczky szórakozottan hallgatta, akárcsak maga lenne Sir Evelyn Baring
n
Jegyzet Sir Evelyn Baring –
Evelyn Baring, earl of Cromer
(1841–1917) angol diplomata mint brit főkonzul 24 évig (1883–1907) gyakorolta a tényleges hatalmat
Egyiptomban
.
. Messziről megérzett rajta, hogy császári és királyi kamarás. Ott volt látogatójegyein, aláírása alatt, a zsebkendői
csücskében; a szivartárcáin
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
csücskében, a szivartárcáin
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
egy piciny, aranyos kulcs ragyogott a családi címer alatt. Hiú volt, azaz olyan volt, mint a többi kamarás. Az udvarhoz számította magát, s ebben a tudatban hetenkint kétszer tudakozódott a konzulátusnál a király őfelsége egészsége felől.  
  Egy kis tüdőhurut hozta az
egyiptomi
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
egyptomi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
égalj alá, de az udvarmesternél Bécsben bejelentette tartózkodása helyét, s az ide is utána küldözte az elhunyt udvariak partecéduláit. Büszke volt ezekre a cédulákra. De voltaképpen nem is tréfadolog, hogy az elhunyt udvariak eldefilíroznak
n
Jegyzet eldefilíroznak – díszmenetben elvonulnak.
a kamarások előtt. Az élő udvariak úgyse sokba veszik őket. Búsan, szinte leverten jött olykor a reggelihez.  
  – Ah! – szólott – megint egy haláleset otthonról. Csak örökös bú. Jó már sohase történik.  
  – Ki halt meg?  
  Hangja tompává, reszketeggé vált:  
  – Képzeljék csak, a szegény Lerisch-Moenich
n
Jegyzet Lerisch-Moenich grófné − a Larisch-Mönich grófok régi arisztokrata családja voltak a birodalomnak.
grófné.  
  – Talán rokona?  
  – Nem, nem – kiáltá fájdalmasan. – Ő szintén az udvarhoz tartozott.  
  – Bizonyára szép asszony lehetett.  
  – Nem ösmertem ugyan, de aligha. A partecédula hatvanöt évesnek mondja.  
  Az effajta szcénák
n
Jegyzet szcénák – jelenetek.
napirenden voltak, de most megfordult a dolog. Ma én jelenthettem Eperniczkynek egy udvari ember halálát.  
  – Emlékszik ön valami Grabe táborszernagyra?  
  – Oh, hogyne! Nevezetes ember volt, benső ember, nagy ibolyafaló és nagy kártyás. Szomorú vége lett.  
  – Tehát már tudja?  
  – Oh, régi história. A legrosszabb történt vele, ami emberen eshetik. Kegyvesztett lett…  
  – Az ördögbe is! Az éjjel még ennél is kellemetlenebb eset érte.  
  – Vajon?  
  – Meghalt.  
  – Hogyan? Itt Kairóban van?  
  – Az a köhögős öregúr, akit az Esbekiéh-kertben mutattam, hogy szomszédomban lakik. Elhagyottan, nyomorban halt meg szegény.  
  – Teringettét – szólt az ujjával pattintva Eperniczky –, meg kellene a kabinetirodának sürgönyözni. Menjünk, uraim, nézzük meg a halottat. Hiszen végre is, bizonyos fokig honfitársunk. S ha, mint ön mondja, senkije sincs, úgyszólván ránk hárul a kötelesség…  
  A kamarás nagy zsarnok volt felettünk, nem kamarások felett. Nem csoda, voltak imponáló tulajdonai. Ha Spanyolországban születik, talán hatalmas bikaviador lett volna; erős, magas, szép férfi volt; ha angol lord bölcsőjében ringatták volna, ma talán a gyapjúzsákon ülne, mert higgadt, okos és bőbeszédű volt; de minthogy Sáros megyében született, nyilván egy ócska dzsentrifészekben, tehát császári és királyi kamarás lett. De azonfelül gentleman volt tetőtől talpig, azon magyar fajtából, mely mindent párbajjal igazít. Ha az adósságot kérik tőle, párbajra hívja ki a hitelezőt, ha a bíró nem neki ítéli az igazságot a perben, párbajjal fenyegetőzik stb. Egyszóval az egész világ eseményei, örökké lüktető konfliktusai csak mint többé-kevésbé alkalmas párbajtárgyak gurulnak le szemei előtt.  
  Indítványozta s mondta, „hogy a becsület így követeli”, tehát megindultunk a Grabe lakására. Grabe gróf most már a mi halottunk lett. Ha így követeli a becsület. S hogy így követeli, azt Eperniczky jobban tudja, mint mi, mert kamarás.  
  A halottas szoba ablakfüggönyei le voltak eresztve. Acélszürke homály ült bent, ami csak megnövelte azon csodálatos alvilági állatok számát, melyek egy halottas szobában ólálkodnak a szögletekből, melyek pókhálószálon himbálóznak a bolthajtásról, melyek a szekrényeken ülnek, integetnek és vigyáznak a halottra. Két óriási tyúk, bikafejjel, szarvakkal, ott viaskodik az ágy fejénél. Egy macska szárnyakkal, rőfös, smaragdzöld csőrrel szállt és a falakba ütődve levegőnek változott. Csendes, hangtalan árnyak lebbentek felénk s szétfoszlottak, amint közéjük léptünk. Az ágyban feküdt a halott! Látszottak merev testének körvonalai a félhomályban.  
  –
Holláh!
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Hollá!
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
– kiáltá Eperniczky. – Ki van itt?  
  Megdermedtünk. Maga a halott ugrott fel. Persze a Hans inas volt.  
  – Jaszidi air e
n
Jegyzet Jaszidi air e – A jaszidi valóban az ’Ó uram’ megszólítás arabul, az air e azonban nem értelmezhető.
? – kiáltá félelmesen arabsul. (Mit kívánsz, uram?)  
  – Hol a halott? – kérdé Eperniczky németül.  
  A szolga az asztalra mutatott.  
  – Nyisd ki az ablakot hamar! Istenem, milyen levegő!  
  – Őexcellenciája nem szereti a szúnyogokat – motyogta Hans félálmosan, de csak mégis kinyitotta az egyik ablakot, melyen az
egyiptomi
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
egyptomi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
napfény olvasztott aranylávája ömlött be.  
  Valóban, ott a kicsiny szalonasztalon feküdt kinyújtóztatva a táborszernagy. Kényelmetlen fekhelye volt szegénynek a holta után; nem fért el rajta, ősz feje lecsüngött, jobbról pedig a meztelen lábai lógtak alá. Szemei kísértetiesen meredeztek (a haldoklás közben nem csukta le szelíd kéz). Ruha nem volt őexcellenciáján, csak egy térdig érő ing.  
  – Sic transit gloria mundi
n
Jegyzet Sic transit gloria mundi – Így múlik el a világi dicsőség.
– szólt kenetesen a kanonok.
Sokáig nézte
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Sokáig nézve
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
a meztelen, elhanyagolt hullát, melyet, úgy tetszik, csak azért vett ki Hans az egyetlen ágyból, hogy ő maga feküdhessék bele.  
  – Mért nem öltözteted fel? –
riad rá
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
riadt rá
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
parancsoló hangon a kamarás.  
  Az inas vállat vont:  
  – Mert nincs mibe.  
  – Hát a ruhái? – Nincsenek ruhái.  
  – Ördögadtát, hát mibe volt öltözve tegnap? – Hja, tegnap! Hirtelen beteg lett tegnap, s a ruhákat zálogba adtuk, hogy a szükségeseket előteremthessem.  
  – Add elő rögtön a zálogcédulát!  
  – Mi köze hozzá? – felelte ez durván.  
  A kamarást elfutotta a méreg:  
  – Vagy ide adod, vagy olyan nyaklevest kapsz, hogy két hétig is megemlegeted. Hans megszeppent, és előkereste mellényzsebéből a cédulát.  
  – Hazug gazember! Hiszen a cédula máról szól. Te ma vitted el a halott ruháit, nyomorult!  
  Az embervakarcs (mert Hans alacsony volt és tömzsi) még kisebbé zsugorodott össze. Hiúzarca vörös lett, s halántékai lüktettek.  
  –
És ha úgy van is?
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
És ha úgy van is.
*
Szövegforrás:
 
Kétévi béremmel adós, a másvilágra vitte. S végre is, pénzre volt szükségem, hogy Bécsbe sürgönyözhessek. Mert mégiscsak el kell temetni.  
  – Abban majd én intézkedem – mordult rá Eperniczky, s nyomban leült az íróasztalhoz, megfogalmazta a sürgönyt Bécsbe, valamint levelet írt a konzulnak, jelentve a halálesetet, kérve valamely hivatalos személy kiküldését, aki a halott ingóságait és irományait átvegye.  
 
Én vállalkozom, hogy sietek
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Én vállalkoztam, hogy sietek
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
a távíróhivatalba, s hogy a konzulnál is eljárok.  
  – Maradtak-e a megboldogultnak ingóságai?  
  Az inas vastag ajkszegletei mosolyogva terpeszkedtek szét.  
  – Néhány rossz cipő.  
  – Hát azok a könyvek a szekrény tetején?  
  – Értéktelen grapsák
n
Jegyzet grapsa – A szó jelentését igen nehéz pontosan meghatározni. Az Új magyar tájszótár (
Budapest
, 1979. Akadémiai, 2. köt., 691.) sem definiálja, ami olyankor fordul elő, „[h]a a tájszó jelentése a szövegkörnyezetből gyanítható ugyan, de egyértelműen nem fogalmazható meg” (1,19). A példa, amelyből a jelentést ki kéne következtetnünk, így szól: „Ez a muskátli ojan vén grapsa, hogy már nem is virágzik többé.” Talán nem árt
Jókai Mór
szövegeiből két további részletet is idézni, hogy a jelentés pontosabban gyanítható legyen: „ „grapsa” az illető felsőbbség, ha professzor” (
J. M.
: Összes művei, Regények 22, Eppur si muove. S. a. r.
Margócsy József
és
Margócsy Józsefné Oberländer Erzsébet
,
Budapest
, 1965. Akadémiai, 16); „a XX. század magyar államférfiainak hideg bölcsességgel és meleg hazaszeretettel [kell] tanácskozni afölött, hogyan reformálják tanintézeteiket, hogyan küzdjenek meg a tanügy terén a hagyományos nyomorúságokkal, […] a felekezeti féltékenységgel, a grapsa vaskalapossággal” (
J. M.
: Összes művei, Regények 18, A jövő század regénye. S. a. r.
D. Zöldhelyi Zsuzsa
,
Budapest
, 1981. Akadémiai, 201).
.  
  – Hát az a bőrönd az ágy alatt?  
  – Két szennyes ing van benne.  
  – És abban a kis fekete szekrénykében mi van?  
  A szolga szemlátomást zavarba jött,
erőtetett
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
erősitett
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
 
egykedvűséggel felelve:  
  – Régi levelek, irkafirkák.  
  S ezzel levette az éjiszekrényről a kis mahagóni ládikát s megvetőleg tolta elénk.  
  – De hiszen be van zárva. Hol a kulcsa?  
  Pirinyó kulcsot kotorászott ki a zsebéből, miközben ritkás, rőt szakállába dünnyögte:  
  – Nálam van, mindjárt előkeresem, mert még azt hiszik majd az urak, hogy gyémántok vannak benne.  
  Felnyitotta és kibontotta a ládika tartalmát, elsárgult régi leveleket borítékjaikban, mikből finom ibolyaillat áradt szét. Eperniczky megnézett egyet-kettőt.  
  – Hm! – szólt – aláírva: „hű Máriád”. Ah persze! (A homlokára ütött.) Az ördögbe is, hisz tudom, hisz hallottam.  
  Felcsapta monokliját kevélyen s egyenkint rakosgatta vissza a leveleket a ládába.  
  – Mind Mária, csupa Mária – dünnyögé csalódva.  
  Azt hitte, őfelségétől talál ott fontos leveleket, amiket visszaszármaztatni nagy szolgálat. S miről álmodhatnék inkább egy kamarás, mint őfelségének teendő szolgálatról?  
  – Limlom – tette még hozzá. – Kanonoknak való olvasmány.  
  A kanonok mosolygott, de a szolga arca is kiderült.  
  – E csekélységet egyébiránt úgyis nekem ajándékozta már a táborszernagy úr. A béremet úgysem kapom meg, jól tudom, hát legalább valami emlékem legyen a jó uramtól. Olvasgatom majd némelykor és rágondolok.  
  Mintha erőt vett volna rajta az elérzékenyülés, még könnyek is eredtek meg a szemeiből.  
  – Hogyisne – felelt Eperniczky. – Minden a konzul kezébe megy. A konzul mindjárt küld valakit!  
  Bezárta a szekrénykét, s a kulcsot tárcájába tette.  
  Hans elhalványodott.  
  – Megérdemlem ez apróságot –
szólt esdő hangon.
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
szélt esdő hangon [nyomdahiba]
*
Szövegforrás:
 
– Adja nekem, uram! Különben is jogom van hozzá.  
  Ezzel felkapta a ládikát, s az ajtó felé indult vele.  
  – Teszed le mindjárt! – rivallt rá a kamarás.  
  Hans alázatos alakja egy pillanat alatt visszaváltozott ismét. Dacosan, vakmerően emelte fel a fejét.  
  – Nem teszem le, nem biz én, ha éppen tudni akarja. Előbb a kétévi béremet akarom látni. De végre is mi jogon rendelkezik itt az úr?  
  Mire a kamarás hirtelen hozzáugrott, és úgy ütötte pofon, hogy öt lépést tántorodott hátra, és a ládika is kiesett a kezéből.  
  – Ezen a jogon – szólt flegmával.  
  Éppen erre a csattanó részletre nyitottunk be a konzuli dragománnal
n
Jegyzet dragomán – hivatalos tolmács.
. A kanonok hozzám hajolt, és azt súgta a fülembe: „Gubó legyek, ha ez nem volt valamikor szolgabíró.” A dragomán jegyzőkönyvet vett fel a hagyatékról, s kezeit dörzsölve mondogatta: „Ilyen az államszolgálat, uraim; az ember meghal, mint az ürge, és csak egy lyukat hagy maga után.” Eközben megérkezett a fél szemére vak doktor, Garopoulos úr. Vígan gurult be a szobába, egy operettáriát dúdolgatva.  
  – Nos, nos, hogy van a halottacskánk? Jobbra vagy rosszabbra fordult-e sorsocskája? A szeles dr. Garopoulos úr, ki minden betegséget nagyított, s emiatt mintegy kárpótlásul minden szót nagy előszeretettel kicsinyített, zavarodottan vette észre, hogy idegenek is vannak a halottas szobában.  
  – Ezer bocsánat, uracskáim… pardon, uraim! Oh, oh, mi mindent összefecsegek!  
  – Sőt egészen jól kérdezősködött ön – szólt Eperniczky némi humorral –, mert a halott sorsa rosszabbra fordult azóta. Ez a derék lélek elzálogosította a ruháit. De menjünk, uraim, kiváltom a ruhákat és elküldöm. Maradjon ön itt, doktor. Önt teszem felelőssé, hogy egyelőre a halottat tisztességes állapotba helyezze. A többit azután meglátjuk, ha netán bebalzsamozás volna szükséges. Estig okvetlenül megjön a válasz Bécsből.  
  A távirat szövege így hangzott a kabinetirodához:  
  „Gróf Grabe az éjjel meghalt pénztelenül, elhagyottan. Mi történjék vele?”  
  Estefelé megjött a válasz kábelen:  
  „Eltemetendő a katolikus szertartás szerint:”  
  Ez a pár rideg szó. Se több, se kevesebb.  
  Csodálatosan hatott ránk. Hiszen a királyoknak jó emlékezőtehetségük van. Jobb, mint a népeknek. És ez nagy előny nekik. Nemrég elhalt valami Bonyhádi nevű úriember Magyarországon; a nép elfelejtette már, ki volt, mi volt s mit vétett ellene, csak arra kezdett eszmélni, midőn a felség részvéte megjött az elhanyagolt koporsóhoz; a király nem felejtette el, hogy kritikus napokban mellette volt.  
  De íme, a király is felejt. Írószobájában van egy cseresznyefa szekrény
n
Jegyzet cseresznyefa szekrény – vö. A király cseresznyefa-szekrénye , valamint jelen kötetben A Ferenc József-rend kiskeresztje c. elbeszélést.
, abba teszi be azokat az aktákat, amikről el akar felejtkezni, és alkalmasint a memóriájában is van egy rekeszték, ahova a megunt embereket begyömöszöli, és rájuk csukja az ajtót a feledés lakatjával. S bár királyé a lakat, még sincsen aranyból…  
  Eperniczky a konzulhoz sietett a távirattal, hogy az még idejekorán a khedivéhez fordulhasson a temetés ügyében, én pedig hazamenet beszóltam a halottas szobába. A táborszernagy már fel volt öltöztetve rendesen, a doktor és az inas éppen akkor hoztak még egy asztalt a házmestertől, hogy a kettőn kényelmesebben elférhessen.  
  – Rossz hír jött Bécsből – mondám. – Ott semmit sem akarnak tudni a halottról, tehát itt fogjuk eltemetni.  
  A doktor valami káromlásfélét hallatott görögül, Hans ellenben nekem ugrott, mint egy hörcsög, fenyegetően emelve fel az ökleit.  
  – Az én kétévi bérem meglegyen, hé! Önök intézkedtek, hát fizessenek is!  
  Szó nélkül hagytam ott őket, szobámba sietve. De oda is áthallatszott minden szó.  
  – Megrontottak a gazemberek – dühöngött az inas –, a levelekből sok pénzt lehetett volna szerezni.  
  – Meg kell vallanom, Hans, hogy ön magára vethet – felelte az orvos. – Ön egy kissé nagy szamaracska, Hans. Hát nem tudta idejekorán eldugni a ládácskát?  
  – Ki gondolt volna arra?  
  – Hiszen persze. De hát már most mit csinál ön? Visszamegy Bécsbe?  
  – Nem tudom, mit keresnék ott. Nincs ott nekem senkim, csak éppen az anyám.  
  –
Hát az senkije?
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Hát az senki?
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
 
  Tisztán áthallatszott az orvos kedélyes röheje.  
  – Ugyan, hagyja el, az egy unalmas, beteges öregasszony; még azt kívánná, hogy a szoknyáján üljek és ápoljam.  
  – Hát akkor mihez kezd?  
  – Az ördög tudja, doktor, de mindenekelőtt idehallgasson. Én még most is azt mondom, hogy ezzel a holttesttel lehetne valamit szerezni.  
  – Ugyan?  
  – A császár elfelejtette barátját, de a gazdámnak volt valamikor egy kedvese is, bizonyos Ilnau Mária grófné, születésére nézve magyar baronesse, aki még most is él Magyarországon, és olyan
gazdag, akár a király
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
gazdag, mint akár a király
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
.  
  – Mikor volt az?  
  – Vagy tizenöt év előtt.  
  – Hm. Hol van az már? – szólott fitymálva a doktor. – A barátság a fenyők örökzöldje, Hans, a szerelem pedig csak egy kis hónapos rózsa. S mikor most azt látjuk, hogy az örökzöld megsárgult, elfonnyadt, ön egyszerre azt mondja túl vérmesen, hogy sebaj, nézzünk utána a hónapos rózsácskának, hátha az még most is nyílik.  
  – Én valószínűnek tartom. A grófné igen szerette.  
  – Ejh, ostobaság! Az olyan asszonyok, akik mást szeretnek, nem a férjüket, nemigen érik be egy szerelemmel. A pillangó nem marad egy virágon.  
  – Virágja és pillangója válogatja. Aztán ön felette rossz véleménnyel van a pillangókról, orvos úr. Hajdanta egy német írónál szolgáltam, ahol, mellékesen legyen mondva, jobb dolgom volt. A gazdám egész nap ábrándozott a kertjében és a pillangókat nézegette. Egyszer így szólt: „Tudod-e, Hans, hogy e pillangók a legszebb, legköltőibb, legtökéletesebb lények a világon, s gonosz átok ül rajtuk, egy léha ráfogás ezer esztendők óta. Az emberiség őket említi példának a hűtlenségre, csélcsapságra. Vérlázító igazságtalanság ez! Nem sajnálod őket, Hans?” „Nem én – feleltem vállat vonva –, mert ők amellett igen jól érzik magukat.” A gazdám megdorgált e szavakért, s így szólt: „Én rehabilitálom e szerencsétlen állatokat
n
Jegyzet Én rehabilitálom e szerencsétlen állatokat – A német író ötlete, hogy egy állatfaj rehabilitására tanulmányt írjon, meglehetősen emlékeztet Pongrácz István tervére, miszerint „A szamarakat okvetlenül rehabilitálni kell a világ előtt” (). Ez a párhuzam azért is fontos, mert a jelen elbeszélés keletkezése időben egyáltalán nem esik távol a Beszterce ostromától. A táborszernagy halála 1894 végén íródott, míg a Beszterce ostroma vonatkozó folytatása 1894. március 20-án jelent meg a Pesti Hírlap tárca rovatában.
, kik inkább szárnyból vannak, mint testből, kik csak egyszer szeretnek, mert az egyszeri szerelmi kéjtől meghalnak. S mégis őket tartják csélcsapoknak – szörnyűség! Ez ellen írni fogok!”  
  – Az ön gazdája elég bolond volt – nevetett a doktor. – Hát persze, ha az asszony is úgy volna alkotva, hogy belehal az első szerelmi mámorba, akkor sohasem jutna el a második szerelemhez. De a tapasztalás mást bizonyít.  
  – Nem tesz semmit – bizonykodott az inas –, azért én mégis azt mondom, hogy sürgönyözni kellene az asszonynak.  
  Halkabbra fordították a beszédet, s nyilván közelebb ültek egymáshoz, csak néha tört át egy-egy félhang. Levetkeződtem, lefeküdtem, és az átszűrődő suttogásnál aludtam el.  
  Reggel Eperniczky jött hozzám; még ágyban talált.  
  – Jó hír – kiáltá be csak úgy futtában, félig nyitva ki az ajtót. – A khedive temetteti el a halottunkat.  
  – No az szép.  
  – Természetesen nagy katonai pompával. De az ördögbe is, keljen fel már, barátom, és jöjjön reggelizni. Majd megvárom lent sétálgatva.  
  Még aznap estefelé volt a temetés teljes katonai dísszel, úgynevezett „általános részvét” mellett. Megjelent
az osztrák-magyar kolónia
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
az egész osztrák-magyar kolónia
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
, a diplomáciai kar, az udvari méltóságok egy része, sőt az angol tisztekből is többen. Ki volt rendelve egy fellah-ezred
n
Jegyzet fellah – Az egyiptomi földművesek megnevezése. Nem világos, hogyan képezhetnének ezredeket,
Mikszáth
talán valamilyen népfelkelő csapatot vizionál, vagy tévesen használja a az egzotikus fogalmat. Az utóbbinak azonban ellentmond a későbbi adekvát szóhasználat a 10:41 sorban.
, a „teve” ágyúüteg, a lovasság, az alkirály testőrei, alabárdosok, lámpavivők. A khedive egyik hadsegédje, Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
rendezte a színpompában tündöklő menetet, mely az uralkodó palotája előtt is
elvonult
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
elvonul
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
. Maga a khedive az erkélyéről nézi pont fél hatkor, s tiszteleg a halottnak. No már igazán derék ember!  
  Hanem mikor a gyönyörű aranyozott koporsót bevitték a szobába, hogy a halottat beletegyék, hát a Hans ott feküdt az ágyon hortyogva, és a halott nem volt sehol.  
  Felrángatták megrőkönyödve:  
  – Hé, ember, hol van a halott?  
  A Hans feje visszaesett a vánkosokra, csak úgy dőlt ki belőle a borszag.  
  Jól benyakalhatott ebéd közben a Kovács uram magyar vendéglőjében.  
  Eperniczky megrázta, hogy még a csontjai is ropogtak.  
  – Hol az urad, semmirekellő?  
  Kinyitotta szemeit egy percre, de úgy, hogy a fehérjük maradt kívül, s bambán, félig öntudatlanul hörögte:  
  – Utazik.  
  Utazik! Hova utazik? Meg van ez őrülve? Ezalatt kiszivárgott szűkebb hivatalosabb körbe a hír: Nincs holttest! Eltűnt a holttest! Hát látott már valaki ilyet? Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
bosszúsan verdeste a kardmarkolatát.  
  Felrohant a szobába, ahol még mindig vallatták Hans urat.  
  – Mitevők legyünk? – szólt mogorván.  
  – Ejh, egyszerű – felelte egy angol tiszt nagy
flegmával.
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
phlegmával
n
Jegyzet [a helyesírást annak ellenére modernizáltuk, hogy feljebb a 7:15 sorban „flegmával” írásmóddal szerepelt a és a is, ezért nem zárható ki, hogy az írásmód ezúttal az angol nyelvő beszélőhöz idomul]
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
– Magát a fickót kell a koporsóba beszögezni. Halottra van szükségünk, tehát ott veszi az ember, ahol lehet.  
  Ezalatt Eperniczky egy kancsó vizet talált a mosdószekrényben és elkezdte a Hans szájába tölteni. (No most már biztos, hogy szolgabíró volt.) Hans vonaglott, csuklott, tüszkölt, nagy rimánkodva összetette a kezeit, hogy csak ne bántsák, mindent bevall.  
  A gyászoló gyülekezetből egyre jöttek a sürgető hírnökök:  
  – Már itt a halottaskocsi!  
  – Megjött a pap is a segédletével. Őtt volna az ideje hozzáfogni.  
  – Tüstént kezdjük – csitítá őket a
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
 
  – Beszélj, gazember, mert rögtön meghalsz, kiszorítom a hitvány lelkedet.  
  – Mindent megvallok, uram, de nem lesz semmi bántódásom? – Ígérem.  
  – Nos hát, balzsamozzák az urat, mert elutazik.  
  – Hol balzsamozzák?  
  – A doktornál. Odavittük.  
  – És hová utazik?  
  Hans szája undok röhejre görbült.  
  – Hát a szeretőjéhez Magyarországra.  
  Érteni kezdtük a dolgot. Ezek Ilnau grófnőnek sürgönyöztek, és az utalványozta a költséget.  
  A doktor kövér falathoz jutott, mert
a balzsamozást kegyetlenül szokták számítani
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
a bebalzsamozást kegyetlenül fel szokták számítani
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
az
egyiptomi
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
egyptomi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
Aeskulapok
n
Jegyzet Aeskulapok – Orvosok; a gyógyítás ókori istenségének nevéből, akit görögül Aszklépiosznak, latinul Aesculapiusnak hívtak.
Mikszáth
a németben szokásos (de régebben a magyarban sem ritka) csonka szóalakot használ kissé magyarosított helyesírással.
, akik egyáltalán csúnya kaszt. A bennszülöttek tudatlanok, az európaiak gyülevész szédelgők.  
  – Messze lakik innen a doktor?  
  – A harmadik utca, a Perivel-házban.  
  – Ez esetben – mondá Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
felé fordulva – nincs veszteni való idő. Küldjünk gyorsan a holttestért!  
  – Allah mentsen attól – felelte a
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
, óráját nézve. – Mindjárt öt. Nekem az késő. Tessék a koporsót beszögeztetni és levitetni, hadd kezdődjék a szertartás azonnal.  
  – Egy üres koporsóval?  
  Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
vállat vont.  
  – Ej, mit bánom én! Az én parancsom arra szól, hogy pont fél hatkor elvonul a koporsó a khedive erkélye alatt, tehát elvonul. Őfensége egy percet sem fog várni. Ez a fő. Az mellékes, hogy van-e valaki a koporsóban, vagy nincs. Egy, kettő, lássunk hozzá!  
  Hiába tiltakoztak, kapacitáltak a keresztények, hoztak fel érvet érvre, hogy az mennyire minden szokás ellen van, s hogy őfenségét is kényes helyzetbe sodorják egy üres koporsó előtti tisztelgéssel – Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
makacsul rázta a fejét. A khedivének várni nem lehet. A halottnak pedig úgyis mindegy. A halottra már csak egyetlen akció vár az örökkévalóságban: az ítélet napján föltámadni. De arra még ráér.  
  Mire parancsa szerint le kellett vinni az üres koporsót. A papok, akik semmit se tudtak, megáldották, körülfüstölték, elénekelvén a circumdederunt
n
Jegyzet circumdederunt – A 17. zsoltár 4. verse kezdődik ezzel a szóval; a zsoltárnak ezt a részét a 94. zsoltárral együtt éneklik a katolikus temetési szertartás részeként.
megható szövegét, s azután megindult a gyülekezet az osztrák
himnusz
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
hymnus
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
hangjai mellett, a fekete posztóba vont paripával, a páncélos vitézzel, a lámpavivőkkel, az alabárdosokkal, egyszóval mindennel, elhaladt az alkirályi palota előtt, őfensége katonásan tisztelgett a koporsónak az erkélyről, mire a gyászzászlók hódolatteljesen meghajoltak, a dobok tompán megperdültek, s ment, hömpölygött odább a menet lassú, ünnepélyes lépésekben a temető felé…  
  Az utcákra összesereglett bámész arabsok halkan mondogatták egymásnak:  
  – Egy nagy úr költözködik a paradicsomba. Allah nagy és hatalmas, ím’ maga elé idézte!  
  Hiszen ha már költözködnék! De még nagy út áll előtte előbb ezen a régi világon; tengert és rengeteg szárazföldet kell bejárnia, míg révbe jut. A szegény fellah bizony kurtábban csinálja.  
  Hans és a doktor nem voltak ügyetlen fickók. Hatásosan fejezték be a
táviratukat
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
táviratokat
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
: „Meghalt, és semmije sem maradt, csak az ön levelei.”  
  Megdobbant a szíve a szép Mária grófnőnek…  
  Azaz, dehogy szép, dehogy – hol jár az eszem? Hiszen már öreg volt. Hány éves? – kérdenétek. – Sok, nagyon sok. Abban a korban, mikor már az asszonyok hozzáhazudnak az éveikhez. Az asszonyok denique
n
Jegyzet denique – végtére is.
mindég hazudnak éveket.  
  A tizennégy éves leány tizenötnek mondja magát, a huszonhárom éves tizenkilencnek, az ötvenes nő megmarad szívós makacssággal a negyvenes éveknél, de ha valamelyik eléri a hetven évet, és a nagy koráért kezdik bámulni, bizony nem sajnál még hozzácsapni vagy három esztendőcskét: hadd bámulják jobban, mert az emberiség mind a bámultatásra dolgozik.  
  Innen van az aztán, hogy a mesés kort ért egyének ideje többnyire devalválódik
n
Jegyzet devalválódik – leértékelődik.
a partecédulákon, míg ellenben a fiataloké meggyarapszik.  
  Ilnau grófné öreg volt, de a szíve fiatal. Mert a szíve szinte későbbi volt. Negyvenéves korában feslett ki s gyúlt először szerelemre. De ez a kései szerelem (Ilnau iránt) is korainak bizonyult; csak a mézeshetekig tartott. Véletlenül akkor ösmerte meg Grabe grófot Bécsben, és olthatatlan szerelem támadt benne, a második, az igazi, az utolsó.  
  Ebből lett az általánosan ismeretes viszony, melyről egy időben annyit beszéltek. Évtizedekig tartott: a deres hajtól a hófehér hajig, vagy még a hajon túl is. Sok pénzébe került a grófnénak és sok könnyébe. A pénzt csak győzte volna, mert sok volt neki, de szeme a sírásra, neki is csak kettő.  
  Az utolsó években valami apprehenzió állott be, de a koros nő szíve semmit se vesztett ábrándosságából, s mikor a kairói sürgöny jött, csordultig megtelt érzésekkel, jósággal. Mindent elfelejtett, csak a szerelmi emlékeket, csak a bánatot érezte.  
  „Nem maradt egyebe, csak az ő levelei.”
Oh istenem! tehát
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Oh istenem, tehát
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
őrizte, becsben tartotta, talán utolsó óráiban is ezeket olvasgatta. Szegény György! Dehogy hagylak, dehogy, idegenek közt pihenni.  
  Legott ment a sürgöny és pénzutalvány: Grabe gróf ideszállíttassék bebalzsamozva, érckoporsóban.  
  De rá is szorult most már Grabe gróf erre a pénzutalványra a Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
makacssága miatt. Igaz, hogy a doktor se haragudott, s még kevésbé Hans, aki bizonnyal megkapta a sápot, s aztán jókedvvel ült fel a hajóra, elkísérni urát a kis Zala megyei faluba.  
  Itt egyszerű temetés várta Grabe Györgyöt. Összejöttek a falusiak, kérges tenyerű parasztok, kíváncsi, ködmönös asszonyok, gazdatisztek s eltemették a kastélyparkban a grófné kedves nyírfája alá. Az emlékkő már készen várta, egy gránitoszlop; nem volt rajta se név, se évszám, se valami illetlen érzelgősség, csak egy kis indokolás, arany betűkkel e néhány szó: „Ne pihenjen idegenek közt.”  
  Végre tehát ott volt már a helyén, az anyaföldben a táborszernagy. Isten nyugosztalja most már.  
  Az idő által testben, elmében is megőrölt anyóka mindennap kiment oda, nyáron pedig padot csináltatott a kővel átellenben, s ott ült, ott ábrándozott délutánonkint; némelykor odahívatta Hans urat is (ki belső cselédnek maradt meg a kastélyban), meséljen neki az ő Györgyéről.  
  Hans pedig jó elbeszélő volt, ha kellett, mondott ezer meg ezer apró részletet; hogyan emlegette őt az excellenciás úr, hogy vágyott utána, hányszor sóhajtott fel nagy bajai közt: „Ha szegény Máriám tudná.”  
  Az öregasszony sírt, Hans meg beszélt, s a nyírfa szelíden ingatta a lombjait: Úgy van, úgy van.  
  Valaha nagy fény volt a kastélyban. Egyszer a király is ott szállt a királynéval két napig. A grófné hallatlan pompával fogadta. De minthogy nem tartozik ide, csak egyet mondok belőle: kétezer fülemilét fogdostatott össze akkoriban Erdély erdeiben, s azokat már hetekkel előbb kieresztette a parkban, hagy szépen daloljanak este a királynénak.  
  A fülemilék elszaporodtak azóta, de azok, akik hallgassák, elfogytak. Ilnau meghalt, az ifjú
konteszek
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
komtesszek
n
Jegyzet [a francia comtesse szó
MK-nál
kissé vegyes átírását modernizáltuk]
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
n
Jegyzet kontesz – grófkisasszony, a fr. comtesse szó átírása.
férjhez mentek, vendég pedig évekig nem jött, csak az egyik vő, Blord báró szokott ellátogatni ősz felé.  
  Az idén igen meglepte a gránitkő a parkban.  
  – Hát ez a kő mit jelent?  
  – Itt fekszik Grabe gróf táborszernagy.  
  A báró csodálkozva nézett rá:  
  – De hisz az lehetetlen, mama. Én magam láttam a télen Kairóban, mikor eltemették.  
  – Biztos vagy benne?  
  – Hogyne! Ott voltam a menetben, s olvastam a koporsó feliratát.  
  A grófnőt nyugtalanság fogta el. Hogyan lehetséges ez? Hej, Hans! Hol van Hans?  
  Hans erre elmondott mindent, de ez a minden úgy nézett ki, mint egy keleti mese. Kételyek kezdték gyötörni; megszokta már a halottat, úgyszólván életszükségévé vált, s most gyanakodnia kellett, hogy nem valódi.  
  Úgy képzelte, mintha egy templom dőlt volna össze.  
  – Felásatom – szólt –, és megnézem.  
  Grabe gróf tehát megint előkerült a föld alól a fényes napvilágra. Mert nagy úr egy táborszernagy, abból még holtan is kitelik egy novellahős – annyi minden történhetik vele.  
  Felásták, kiemelték a koporsóját, és bevitték az úrnőhöz. Nála volt a kulcs, kinyitotta s megkönnyebbülten lélegzett fel. Valóban maga Grabe György feküdött ott, szelíden, el nem torzulva, mintha csak aludnék és akármikor fel lehetne költeni.  
  Nem félt, nem borzongott tőle, kikergette a szolgákat, akik behozták, egyedül maradt vele. Egy egész óráig beszélt hozzá. A kulcslyukon hallgatódzó komornák vihogva produkálták aztán a gyöngéd szavakat, amiket hozzá intézett.  
  Egy óra múlva visszavitték helyére a koporsót, de nem örökre. Holt kedvesét gyakran hozatta fel azontúl, s néha egész délelőtt ott volt a szobájában. A borzalmas légyottok mindegyre hosszabbak lettek – éppen megfordítva, mint élők között.  
  Jaj, mi lesz ebből? – tűnődtek ájtatos
keresztet
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
kereszteket
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
vetve a cselédek.  
  Hát mi lenne? A méltóságos asszonynak vagy az
életmécse
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
életmécsese
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
alszik ki előbb, vagy az esze kerekeiről fogy el gyorsabban az olaj. S akkor vége lesz az egész regénynek. A világ pedig elfelejti azt is, hogy éltek, és tovább dübörög a maga útján.  
  Nem is volt már a világban semmi ebből a dologból, csak még egy kis mahagóni szekrényke vándorolt ide-oda, kézből kézbe, amíg megfutotta útját Kairótól Bécsig, s hipp-hopp, egyszer csak ott volt a külügyminiszter asztalán. Csakhogy ez a hipp-hopp eltartott vagy két esztendeig.  
  A külügyminiszter könyv nélkül tudta már, mi van benne, s egy gyöngéd levél kíséretében elküldte Ilnau grófnőnek.  
  Mikor az felbontotta a csomagot s meglátta a fekete ládikát, ő is tudta, mi van
benne. Zokogva
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
benne, zokogva
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
, reszkető kézzel emelte ki a leveleket; de egyszerre összeszisszent, mintha kígyó marta volna meg, amint beléjük nézett. A megsárgult papírok kiestek a kezéből, s széthullottak a padlón.  
  Az öreg nő felugrott, és összetaposta őket, haragtól villámló szemekkel, fiatalos fúriában
n
Jegyzet fúriában – dühöngésben
: „Utálatos rongyok, hitványságok!”  
  A szerelmes leveleket egytől egyig valami más Mária írta a táborszernagynak.  
  Hát így állunk! Hát ez volt a Grabe úr szerelme. Ezeket a leveleket őrizte, szerette, az övéit régen eldobálta a szemetes kosárba.  
  Izgatottan rángatta a csengettyűket, mire minden ajtón özönlöttek a cselédek.  
  – Hozzátok be a koporsót.  
  Még egyszer, utoljára felparancsolta. Ad audiendum verbum
n
Jegyzet ad audiendum verbum – dorgálásra (amit a feljebbvalójától kaphat valaki, mégpedig a királytól, hiszen a kifejezés legtöbbször ad audiendum verbum regium formában fordul elő).
.  
  Egyszeribe hozták. Könnyű volt. A parkbeli sír csapóajtóval volt ellátva.  
  A gyenge anyókát erőssé tette a harag; mint egy könnyű pelyhet, úgy csattantotta fel az ércfedelet: nem volt többé a finom, légies grófné, hanem csak egy meggyengült elméjű, bősz asszonyi-állat.  
  – Itt vagy, gyalázatos! Megcsaltál, ugye? Kicsikartad a pénzemet, és a szeretődre költötted. Az igazira, én csak a fejős tehened voltam!  
  Dühös gesztusokkal, fölemelt öklökkel szidta a halottat, neki-neki ugorva a koporsónak.  
  A bebalzsamozott ember pedig csak egyre ott feküdt némán, mozdulatlanul, a félig nyitott szemeivel. Nem érdekelte ez egy körömnyit se.  
  – Jellemtelen voltál! Mindenkit megcsaltál, kijátszottál s jóságával, szeretetével visszaéltél. Elutáltalak, megvetlek, hallod-e? És most ki fogsz takarodni a házamból, érted-e?  
  S így lőn, hogy a szegény Grabe grófot elvitték a parkból a grófné parancsára a kicsiny, akácos falusi temetőbe, s ott temették el véglegesen, annyi viszontagság után most már talán utoljára, föléje állítván, ha már megvolt, a gránitkövet is a felirattal: „Ne pihenjen idegenek között.”  
  Pihen pedig most az egykor hatalmas táborszernagy közbül, balra a Kuczka József, jobbról a Nyüsti Mártonné bábaasszony porladozó testének.  
  Nem valószínű egyébiránt, hogy azzal csak egy csöppet is romlanék a túlvilági álma.  
 
X (Close panel)Verzió: mk-42-th-witNep : Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
 
  A TÁBORSZERNAGY HALÁLA  
  Az Esbekiéh-kert
n
Jegyzet Esbekiéh-kert – A kert a korabeli
Kairó
legfontosabb parkja; a név átírása a korszakban bizonytalan volt,
Mikszáthé
mint az egyik lehetséges variáció, teljesen elfogadható. A park ma is megvan, és Kairónak ezt a részét is úgy hívják: El Ezbekiya.
Kairóban éppen olyan csodája a Keletnek, mint akár a gúlák, mint II. Ramses múmiája
n
Jegyzet II. Ramses múmiája – Az Egyiptomi Újbirodalom egyik legjelentősebb uralkodójának (1290–1224) múmiáját 1881-ben találták meg
Deir-el-Bahariban
, és a kairói múzeumban őrzik.
, vagy a fa, mely alatt Mária megpihent a fiával
n
Jegyzet a fa, mely alatt Mária megpihent a fiával − Máté 2,13−15 szerint a Szent Család a
betlehemi
mészárlás elől
Egyiptomba
menekült, és ott vészelte át
Heródes
uralkodásának éveit. A menekülés különböző nyomait ismerik a helyi kultuszok. A Szent Család állítólag
Kairó
helyén átkelt a Nílus keleti partjára, és a fát, amely alatt Mária megpihent (Szűz Mária fája), máig mutogatják a Matariya városrészben.
, akit a keresztények istenükké tettek. Az Esbekiéh-kertben megvannak az európai növények is; a cédrusok, pálmák közt ott meredezik csodálatos tüskéivel a fenyő, s szelíden susog aláhajló leveleivel a nyír. E sétány tele van télen-nyáron közönséggel. De mit beszéljünk itt a télről? Éppen most van karácsony, s a khedive
n
Jegyzet khedive – A formálisan a Török Birodalomhoz tartozó
Egyiptomban
uralkodó dinasztia tagjai 1867-től hivatalosan a khedive alkirályi címét viselték. Az ország azonban 1882-től angol katonai megszállás és uralom alatt állt.
kertjében holnap lesz a narancsszüret.  
  Kairói időzésem alatt (valami tizenkét évvel ezelőtt) magam is sokszor menekültem az Esbekiéh-kert árnyékos helyeire, magyar ismerőseimmel, egy váci kanonokkal, ki egyébiránt nem szeretett sétálni – „minél kevesebb mozgás, mondá, ez az én princípiumom” –, s egy magas, nyalka úriemberrel, Eperniczky Lajossal.  
  E kertben leginkább az európaiak időztek. Az igazhívő tüzelőszernek tekinti a fát, s nem akar róla két bőrt húzni, mint mi, európaiak, hogy elevenen hűs legyen, s holta után melegítsen. Az igazhívő a másvilágon kapja a tubafa árnyékát, és az neki elég.  
  Sétánk alkalmával sokszor találkoztunk egy öregúrral, ki után
köpönyeget
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
köpenyeget
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
vitt inasa. Magas, sovány ember volt, meggörnyedt háttal, ősz hajjal. Penzionátus
n
Jegyzet penzionátus – nyugalmazott.
hivatalnoknak látszott, amint peckesen lépegetve meg-megállt, viseltes fekete kesztyűjét lehúzta, hogy reszkető ujjaival cigarettát sodorjon, vagy hogy lekonyult agyagsárgás bajuszát megsimogassa. Néha megrázta egy köhögési roham, s ilyenkor téglaszín vörös lett arca, nyaka s beesett alsó ajka rángatózott, a szemei pedig könnybe lábadtak.  
  Semmi különösebb nem volt rajta. Annyi effajta asztmatikus öreg van, mint a rög. A nagyvárosok aggastyánjai többé-kevésbé egyformák éppúgy, mint az utca gyerekei. Nekem magamnak is talán csak azért tűnt fel, mert egy házban laktunk, pláne szomszédos szobákban, az Esbekiéh-kerttől jobbra a harmadik házban. Nem jelölhetem meg jobban, mert Kairóban nincsenek sem utcanevek, sem házszámok.  
  Szobáinkat egy ajtó választotta el, melyhez szekrényt toltak. Egyetlen szobában lakott inasával, kit Hansnak nevezett. Durva, utálatos fickó volt ez, de ravasz és élelmes. Sokszor hallottam őket civódni, de még kellemetlenebb volt éjjelenkint az öreg szüntelen köhögése; eleinte sokszor nem bírtam emiatt aludni.  
  Végre megszoktam, mint ahogy megszokjuk az óraketyegést, s mikor az óra megáll, felébredünk. Egy éjjel nem köhögött az öregúr. A bántó csöndben kétszer is fölébredtem, s reggel első szavam volt Faraghhoz, a néger házmesterhez, aki a ruháimat kefélte, hogy mi történt a szomszéddal?  
  – Meghalt az éjjel – felelte a szerecsen közömbösen.  
  Ah, tehát egy halott fekszik a szomszédban! Kényelmetlen érzés fut végig az ember hátgerincén. Különös az, hogy a magunkhoz hasonlónak a hullájától iszonyodunk a legjobban. Egy lelőtt vadkan vagy egy elesett szarvas még szép látvány is. Egy kihűlt emberi test borzadályt gerjesztő.  
  – Ki volt az öreg? – kérdém a négertől.  
  – Egy nyugalmazott szegény ördög. Számlája rendetlenségben maradt.  
  Elmosolyodtam. Egy egész életrajz. „Számlája rendetlenségben maradt.” Rá kellene írni a sírkövére. Milyen keserű ötlet lenne.  
  - Kik vannak körülötte? Mert beszélgetést hallok.  
  – A görög orvos, akit a szolgája hítt a beteghez az éjjel.  
  Minden szavukat meg lehetett hallani.  
  – Úgy, úgy doktor – hangzott a szolga recsegő-ropogó szava –, egyetlen piaszter se maradt a zsebében. Istenemre mondom, csak zálogcéduláink vannak. De azért ezzel a holttesttel mégis lehetne egy kis pénzmagot csinálni. Hiszi-e, doktor?  
  – Csak nem a bebalzsamozást gondolja? – felelte egy ismeretlen kappanhang.  
  – Sőt, éppen ilyen valamit. Mert tudja meg, hogy ez a vén tromf valaha táborszernagy volt és egy császárnak a barátja.  
  – Ah! – kiáltott fel a doktor. – Melyik császáré?  
  – Az osztráké. A császár szerette, és ki fogja fizetni a költségeket. Csak ügyesen kellene elcsinálni a dolgokat.  
  E részletek ámulatba ejtettek. Ki hát a halott? Egy császárnak a barátja! Kissé hihetetlenül hangzott. Felkeltem, felöltöztem s megnéztem nevét a lakók lajstromában. „Grabe György magánzó” volt beírva. Grabe, Grabe! Valóban emlékszem, volt egy Grabe
n
Jegyzet Grabe – Bár létező tulajdonnév e 19. században, itt beszélő névnek is tekinthető a ’sír’ jelentésű német das Grab szóból.
nevű táborszernagy, csakhogy gróf Grabe.  
  Az eseményt mindjárt a reggelinél közölni óhajtottam ismerőseimmel. Már ott találtam mind a kettőt a
Hotel Shepheardban
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Hôtel Stepheardban
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
Hotel Sepheardban [correxi]
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
 
.
n
Jegyzet Hotel Shepheardban – A Hotel Shepheard’s egy sarokra volt az Esbekieh-kerttől észak-nyugatra. Ilyen nevű szálloda ma is van
Kairó
ban, csak máshol, a Nílus partján.
A kanonok csibukját szítta, és a „tiszaeszlári szűz”-ről
n
Jegyzet tiszaeszlári szűz – A tiszaeszlári zsidókat azzal vádolták, hogy rituális céllal meggyilkolták
Solymosi Eszter
t. A nemzetközi feltűnést keltett „vérvádper”
Nyíregyházán
, 1883. június 19-től augusztus 3-ig folyó tárgyalásáról
Mikszáth
Scarron álnéven tudósította lapját, a Pesti Hírlapot. A per megosztotta a közvéleményt, a vád elejtése pedig több helyen zavargásokat keltett. Ez az utalás nagy valószínűséggel 1883-ra teszi tehát az elbeszélés
kairói
jeleneteit.
MK
egyébként a 90-es években már ritkán emlegette az eszlári pert.
beszélgetett, akit a zsidók megöltek. Eperniczky szórakozottan hallgatta, akárcsak maga lenne Sir Evelyn Baring
n
Jegyzet Sir Evelyn Baring –
Evelyn Baring, earl of Cromer
(1841–1917) angol diplomata mint brit főkonzul 24 évig (1883–1907) gyakorolta a tényleges hatalmat
Egyiptomban
.
. Messziről megérzett rajta, hogy császári és királyi kamarás. Ott volt látogatójegyein, aláírása alatt, a zsebkendői
csücskében; a szivartárcáin
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
csücskében, a szivartárcáin
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
egy piciny, aranyos kulcs ragyogott a családi címer alatt. Hiú volt, azaz olyan volt, mint a többi kamarás. Az udvarhoz számította magát, s ebben a tudatban hetenkint kétszer tudakozódott a konzulátusnál a király őfelsége egészsége felől.  
  Egy kis tüdőhurut hozta az
egyiptomi
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
egyptomi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
égalj alá, de az udvarmesternél Bécsben bejelentette tartózkodása helyét, s az ide is utána küldözte az elhunyt udvariak partecéduláit. Büszke volt ezekre a cédulákra. De voltaképpen nem is tréfadolog, hogy az elhunyt udvariak eldefilíroznak
n
Jegyzet eldefilíroznak – díszmenetben elvonulnak.
a kamarások előtt. Az élő udvariak úgyse sokba veszik őket. Búsan, szinte leverten jött olykor a reggelihez.  
  – Ah! – szólott – megint egy haláleset otthonról. Csak örökös bú. Jó már sohase történik.  
  – Ki halt meg?  
  Hangja tompává, reszketeggé vált:  
  – Képzeljék csak, a szegény Lerisch-Moenich
n
Jegyzet Lerisch-Moenich grófné − a Larisch-Mönich grófok régi arisztokrata családja voltak a birodalomnak.
grófné.  
  – Talán rokona?  
  – Nem, nem – kiáltá fájdalmasan. – Ő szintén az udvarhoz tartozott.  
  – Bizonyára szép asszony lehetett.  
  – Nem ösmertem ugyan, de aligha. A partecédula hatvanöt évesnek mondja.  
  Az effajta szcénák
n
Jegyzet szcénák – jelenetek.
napirenden voltak, de most megfordult a dolog. Ma én jelenthettem Eperniczkynek egy udvari ember halálát.  
  – Emlékszik ön valami Grabe táborszernagyra?  
  – Oh, hogyne! Nevezetes ember volt, benső ember, nagy ibolyafaló és nagy kártyás. Szomorú vége lett.  
  – Tehát már tudja?  
  – Oh, régi história. A legrosszabb történt vele, ami emberen eshetik. Kegyvesztett lett…  
  – Az ördögbe is! Az éjjel még ennél is kellemetlenebb eset érte.  
  – Vajon?  
  – Meghalt.  
  – Hogyan? Itt Kairóban van?  
  – Az a köhögős öregúr, akit az Esbekiéh-kertben mutattam, hogy szomszédomban lakik. Elhagyottan, nyomorban halt meg szegény.  
  – Teringettét – szólt az ujjával pattintva Eperniczky –, meg kellene a kabinetirodának sürgönyözni. Menjünk, uraim, nézzük meg a halottat. Hiszen végre is, bizonyos fokig honfitársunk. S ha, mint ön mondja, senkije sincs, úgyszólván ránk hárul a kötelesség…  
  A kamarás nagy zsarnok volt felettünk, nem kamarások felett. Nem csoda, voltak imponáló tulajdonai. Ha Spanyolországban születik, talán hatalmas bikaviador lett volna; erős, magas, szép férfi volt; ha angol lord bölcsőjében ringatták volna, ma talán a gyapjúzsákon ülne, mert higgadt, okos és bőbeszédű volt; de minthogy Sáros megyében született, nyilván egy ócska dzsentrifészekben, tehát császári és királyi kamarás lett. De azonfelül gentleman volt tetőtől talpig, azon magyar fajtából, mely mindent párbajjal igazít. Ha az adósságot kérik tőle, párbajra hívja ki a hitelezőt, ha a bíró nem neki ítéli az igazságot a perben, párbajjal fenyegetőzik stb. Egyszóval az egész világ eseményei, örökké lüktető konfliktusai csak mint többé-kevésbé alkalmas párbajtárgyak gurulnak le szemei előtt.  
  Indítványozta s mondta, „hogy a becsület így követeli”, tehát megindultunk a Grabe lakására. Grabe gróf most már a mi halottunk lett. Ha így követeli a becsület. S hogy így követeli, azt Eperniczky jobban tudja, mint mi, mert kamarás.  
  A halottas szoba ablakfüggönyei le voltak eresztve. Acélszürke homály ült bent, ami csak megnövelte azon csodálatos alvilági állatok számát, melyek egy halottas szobában ólálkodnak a szögletekből, melyek pókhálószálon himbálóznak a bolthajtásról, melyek a szekrényeken ülnek, integetnek és vigyáznak a halottra. Két óriási tyúk, bikafejjel, szarvakkal, ott viaskodik az ágy fejénél. Egy macska szárnyakkal, rőfös, smaragdzöld csőrrel szállt és a falakba ütődve levegőnek változott. Csendes, hangtalan árnyak lebbentek felénk s szétfoszlottak, amint közéjük léptünk. Az ágyban feküdt a halott! Látszottak merev testének körvonalai a félhomályban.  
  –
Holláh!
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Hollá!
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
– kiáltá Eperniczky. – Ki van itt?  
  Megdermedtünk. Maga a halott ugrott fel. Persze a Hans inas volt.  
  – Jaszidi air e
n
Jegyzet Jaszidi air e – A jaszidi valóban az ’Ó uram’ megszólítás arabul, az air e azonban nem értelmezhető.
? – kiáltá félelmesen arabsul. (Mit kívánsz, uram?)  
  – Hol a halott? – kérdé Eperniczky németül.  
  A szolga az asztalra mutatott.  
  – Nyisd ki az ablakot hamar! Istenem, milyen levegő!  
  – Őexcellenciája nem szereti a szúnyogokat – motyogta Hans félálmosan, de csak mégis kinyitotta az egyik ablakot, melyen az
egyiptomi
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
egyptomi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
napfény olvasztott aranylávája ömlött be.  
  Valóban, ott a kicsiny szalonasztalon feküdt kinyújtóztatva a táborszernagy. Kényelmetlen fekhelye volt szegénynek a holta után; nem fért el rajta, ősz feje lecsüngött, jobbról pedig a meztelen lábai lógtak alá. Szemei kísértetiesen meredeztek (a haldoklás közben nem csukta le szelíd kéz). Ruha nem volt őexcellenciáján, csak egy térdig érő ing.  
  – Sic transit gloria mundi
n
Jegyzet Sic transit gloria mundi – Így múlik el a világi dicsőség.
– szólt kenetesen a kanonok.
Sokáig nézte
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Sokáig nézve
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
a meztelen, elhanyagolt hullát, melyet, úgy tetszik, csak azért vett ki Hans az egyetlen ágyból, hogy ő maga feküdhessék bele.  
  – Mért nem öltözteted fel? –
riad rá
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
riadt rá
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
parancsoló hangon a kamarás.  
  Az inas vállat vont:  
  – Mert nincs mibe.  
  – Hát a ruhái? – Nincsenek ruhái.  
  – Ördögadtát, hát mibe volt öltözve tegnap? – Hja, tegnap! Hirtelen beteg lett tegnap, s a ruhákat zálogba adtuk, hogy a szükségeseket előteremthessem.  
  – Add elő rögtön a zálogcédulát!  
  – Mi köze hozzá? – felelte ez durván.  
  A kamarást elfutotta a méreg:  
  – Vagy ide adod, vagy olyan nyaklevest kapsz, hogy két hétig is megemlegeted. Hans megszeppent, és előkereste mellényzsebéből a cédulát.  
  – Hazug gazember! Hiszen a cédula máról szól. Te ma vitted el a halott ruháit, nyomorult!  
  Az embervakarcs (mert Hans alacsony volt és tömzsi) még kisebbé zsugorodott össze. Hiúzarca vörös lett, s halántékai lüktettek.  
  –
És ha úgy van is?
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
És ha úgy van is.
*
Szövegforrás:
 
Kétévi béremmel adós, a másvilágra vitte. S végre is, pénzre volt szükségem, hogy Bécsbe sürgönyözhessek. Mert mégiscsak el kell temetni.  
  – Abban majd én intézkedem – mordult rá Eperniczky, s nyomban leült az íróasztalhoz, megfogalmazta a sürgönyt Bécsbe, valamint levelet írt a konzulnak, jelentve a halálesetet, kérve valamely hivatalos személy kiküldését, aki a halott ingóságait és irományait átvegye.  
 
Én vállalkozom, hogy sietek
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Én vállalkoztam, hogy sietek
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
a távíróhivatalba, s hogy a konzulnál is eljárok.  
  – Maradtak-e a megboldogultnak ingóságai?  
  Az inas vastag ajkszegletei mosolyogva terpeszkedtek szét.  
  – Néhány rossz cipő.  
  – Hát azok a könyvek a szekrény tetején?  
  – Értéktelen grapsák
n
Jegyzet grapsa – A szó jelentését igen nehéz pontosan meghatározni. Az Új magyar tájszótár (
Budapest
, 1979. Akadémiai, 2. köt., 691.) sem definiálja, ami olyankor fordul elő, „[h]a a tájszó jelentése a szövegkörnyezetből gyanítható ugyan, de egyértelműen nem fogalmazható meg” (1,19). A példa, amelyből a jelentést ki kéne következtetnünk, így szól: „Ez a muskátli ojan vén grapsa, hogy már nem is virágzik többé.” Talán nem árt
Jókai Mór
szövegeiből két további részletet is idézni, hogy a jelentés pontosabban gyanítható legyen: „ „grapsa” az illető felsőbbség, ha professzor” (
J. M.
: Összes művei, Regények 22, Eppur si muove. S. a. r.
Margócsy József
és
Margócsy Józsefné Oberländer Erzsébet
,
Budapest
, 1965. Akadémiai, 16); „a XX. század magyar államférfiainak hideg bölcsességgel és meleg hazaszeretettel [kell] tanácskozni afölött, hogyan reformálják tanintézeteiket, hogyan küzdjenek meg a tanügy terén a hagyományos nyomorúságokkal, […] a felekezeti féltékenységgel, a grapsa vaskalapossággal” (
J. M.
: Összes művei, Regények 18, A jövő század regénye. S. a. r.
D. Zöldhelyi Zsuzsa
,
Budapest
, 1981. Akadémiai, 201).
.  
  – Hát az a bőrönd az ágy alatt?  
  – Két szennyes ing van benne.  
  – És abban a kis fekete szekrénykében mi van?  
  A szolga szemlátomást zavarba jött,
erőtetett
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
erősitett
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
 
egykedvűséggel felelve:  
  – Régi levelek, irkafirkák.  
  S ezzel levette az éjiszekrényről a kis mahagóni ládikát s megvetőleg tolta elénk.  
  – De hiszen be van zárva. Hol a kulcsa?  
  Pirinyó kulcsot kotorászott ki a zsebéből, miközben ritkás, rőt szakállába dünnyögte:  
  – Nálam van, mindjárt előkeresem, mert még azt hiszik majd az urak, hogy gyémántok vannak benne.  
  Felnyitotta és kibontotta a ládika tartalmát, elsárgult régi leveleket borítékjaikban, mikből finom ibolyaillat áradt szét. Eperniczky megnézett egyet-kettőt.  
  – Hm! – szólt – aláírva: „hű Máriád”. Ah persze! (A homlokára ütött.) Az ördögbe is, hisz tudom, hisz hallottam.  
  Felcsapta monokliját kevélyen s egyenkint rakosgatta vissza a leveleket a ládába.  
  – Mind Mária, csupa Mária – dünnyögé csalódva.  
  Azt hitte, őfelségétől talál ott fontos leveleket, amiket visszaszármaztatni nagy szolgálat. S miről álmodhatnék inkább egy kamarás, mint őfelségének teendő szolgálatról?  
  – Limlom – tette még hozzá. – Kanonoknak való olvasmány.  
  A kanonok mosolygott, de a szolga arca is kiderült.  
  – E csekélységet egyébiránt úgyis nekem ajándékozta már a táborszernagy úr. A béremet úgysem kapom meg, jól tudom, hát legalább valami emlékem legyen a jó uramtól. Olvasgatom majd némelykor és rágondolok.  
  Mintha erőt vett volna rajta az elérzékenyülés, még könnyek is eredtek meg a szemeiből.  
  – Hogyisne – felelt Eperniczky. – Minden a konzul kezébe megy. A konzul mindjárt küld valakit!  
  Bezárta a szekrénykét, s a kulcsot tárcájába tette.  
  Hans elhalványodott.  
  – Megérdemlem ez apróságot –
szólt esdő hangon.
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
szélt esdő hangon [nyomdahiba]
*
Szövegforrás:
 
– Adja nekem, uram! Különben is jogom van hozzá.  
  Ezzel felkapta a ládikát, s az ajtó felé indult vele.  
  – Teszed le mindjárt! – rivallt rá a kamarás.  
  Hans alázatos alakja egy pillanat alatt visszaváltozott ismét. Dacosan, vakmerően emelte fel a fejét.  
  – Nem teszem le, nem biz én, ha éppen tudni akarja. Előbb a kétévi béremet akarom látni. De végre is mi jogon rendelkezik itt az úr?  
  Mire a kamarás hirtelen hozzáugrott, és úgy ütötte pofon, hogy öt lépést tántorodott hátra, és a ládika is kiesett a kezéből.  
  – Ezen a jogon – szólt flegmával.  
  Éppen erre a csattanó részletre nyitottunk be a konzuli dragománnal
n
Jegyzet dragomán – hivatalos tolmács.
. A kanonok hozzám hajolt, és azt súgta a fülembe: „Gubó legyek, ha ez nem volt valamikor szolgabíró.” A dragomán jegyzőkönyvet vett fel a hagyatékról, s kezeit dörzsölve mondogatta: „Ilyen az államszolgálat, uraim; az ember meghal, mint az ürge, és csak egy lyukat hagy maga után.” Eközben megérkezett a fél szemére vak doktor, Garopoulos úr. Vígan gurult be a szobába, egy operettáriát dúdolgatva.  
  – Nos, nos, hogy van a halottacskánk? Jobbra vagy rosszabbra fordult-e sorsocskája? A szeles dr. Garopoulos úr, ki minden betegséget nagyított, s emiatt mintegy kárpótlásul minden szót nagy előszeretettel kicsinyített, zavarodottan vette észre, hogy idegenek is vannak a halottas szobában.  
  – Ezer bocsánat, uracskáim… pardon, uraim! Oh, oh, mi mindent összefecsegek!  
  – Sőt egészen jól kérdezősködött ön – szólt Eperniczky némi humorral –, mert a halott sorsa rosszabbra fordult azóta. Ez a derék lélek elzálogosította a ruháit. De menjünk, uraim, kiváltom a ruhákat és elküldöm. Maradjon ön itt, doktor. Önt teszem felelőssé, hogy egyelőre a halottat tisztességes állapotba helyezze. A többit azután meglátjuk, ha netán bebalzsamozás volna szükséges. Estig okvetlenül megjön a válasz Bécsből.  
  A távirat szövege így hangzott a kabinetirodához:  
  „Gróf Grabe az éjjel meghalt pénztelenül, elhagyottan. Mi történjék vele?”  
  Estefelé megjött a válasz kábelen:  
  „Eltemetendő a katolikus szertartás szerint:”  
  Ez a pár rideg szó. Se több, se kevesebb.  
  Csodálatosan hatott ránk. Hiszen a királyoknak jó emlékezőtehetségük van. Jobb, mint a népeknek. És ez nagy előny nekik. Nemrég elhalt valami Bonyhádi nevű úriember Magyarországon; a nép elfelejtette már, ki volt, mi volt s mit vétett ellene, csak arra kezdett eszmélni, midőn a felség részvéte megjött az elhanyagolt koporsóhoz; a király nem felejtette el, hogy kritikus napokban mellette volt.  
  De íme, a király is felejt. Írószobájában van egy cseresznyefa szekrény
n
Jegyzet cseresznyefa szekrény – vö. A király cseresznyefa-szekrénye , valamint jelen kötetben A Ferenc József-rend kiskeresztje c. elbeszélést.
, abba teszi be azokat az aktákat, amikről el akar felejtkezni, és alkalmasint a memóriájában is van egy rekeszték, ahova a megunt embereket begyömöszöli, és rájuk csukja az ajtót a feledés lakatjával. S bár királyé a lakat, még sincsen aranyból…  
  Eperniczky a konzulhoz sietett a távirattal, hogy az még idejekorán a khedivéhez fordulhasson a temetés ügyében, én pedig hazamenet beszóltam a halottas szobába. A táborszernagy már fel volt öltöztetve rendesen, a doktor és az inas éppen akkor hoztak még egy asztalt a házmestertől, hogy a kettőn kényelmesebben elférhessen.  
  – Rossz hír jött Bécsből – mondám. – Ott semmit sem akarnak tudni a halottról, tehát itt fogjuk eltemetni.  
  A doktor valami káromlásfélét hallatott görögül, Hans ellenben nekem ugrott, mint egy hörcsög, fenyegetően emelve fel az ökleit.  
  – Az én kétévi bérem meglegyen, hé! Önök intézkedtek, hát fizessenek is!  
  Szó nélkül hagytam ott őket, szobámba sietve. De oda is áthallatszott minden szó.  
  – Megrontottak a gazemberek – dühöngött az inas –, a levelekből sok pénzt lehetett volna szerezni.  
  – Meg kell vallanom, Hans, hogy ön magára vethet – felelte az orvos. – Ön egy kissé nagy szamaracska, Hans. Hát nem tudta idejekorán eldugni a ládácskát?  
  – Ki gondolt volna arra?  
  – Hiszen persze. De hát már most mit csinál ön? Visszamegy Bécsbe?  
  – Nem tudom, mit keresnék ott. Nincs ott nekem senkim, csak éppen az anyám.  
  –
Hát az senkije?
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Hát az senki?
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
 
  Tisztán áthallatszott az orvos kedélyes röheje.  
  – Ugyan, hagyja el, az egy unalmas, beteges öregasszony; még azt kívánná, hogy a szoknyáján üljek és ápoljam.  
  – Hát akkor mihez kezd?  
  – Az ördög tudja, doktor, de mindenekelőtt idehallgasson. Én még most is azt mondom, hogy ezzel a holttesttel lehetne valamit szerezni.  
  – Ugyan?  
  – A császár elfelejtette barátját, de a gazdámnak volt valamikor egy kedvese is, bizonyos Ilnau Mária grófné, születésére nézve magyar baronesse, aki még most is él Magyarországon, és olyan
gazdag, akár a király
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
gazdag, mint akár a király
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
.  
  – Mikor volt az?  
  – Vagy tizenöt év előtt.  
  – Hm. Hol van az már? – szólott fitymálva a doktor. – A barátság a fenyők örökzöldje, Hans, a szerelem pedig csak egy kis hónapos rózsa. S mikor most azt látjuk, hogy az örökzöld megsárgult, elfonnyadt, ön egyszerre azt mondja túl vérmesen, hogy sebaj, nézzünk utána a hónapos rózsácskának, hátha az még most is nyílik.  
  – Én valószínűnek tartom. A grófné igen szerette.  
  – Ejh, ostobaság! Az olyan asszonyok, akik mást szeretnek, nem a férjüket, nemigen érik be egy szerelemmel. A pillangó nem marad egy virágon.  
  – Virágja és pillangója válogatja. Aztán ön felette rossz véleménnyel van a pillangókról, orvos úr. Hajdanta egy német írónál szolgáltam, ahol, mellékesen legyen mondva, jobb dolgom volt. A gazdám egész nap ábrándozott a kertjében és a pillangókat nézegette. Egyszer így szólt: „Tudod-e, Hans, hogy e pillangók a legszebb, legköltőibb, legtökéletesebb lények a világon, s gonosz átok ül rajtuk, egy léha ráfogás ezer esztendők óta. Az emberiség őket említi példának a hűtlenségre, csélcsapságra. Vérlázító igazságtalanság ez! Nem sajnálod őket, Hans?” „Nem én – feleltem vállat vonva –, mert ők amellett igen jól érzik magukat.” A gazdám megdorgált e szavakért, s így szólt: „Én rehabilitálom e szerencsétlen állatokat
n
Jegyzet Én rehabilitálom e szerencsétlen állatokat – A német író ötlete, hogy egy állatfaj rehabilitására tanulmányt írjon, meglehetősen emlékeztet Pongrácz István tervére, miszerint „A szamarakat okvetlenül rehabilitálni kell a világ előtt” (). Ez a párhuzam azért is fontos, mert a jelen elbeszélés keletkezése időben egyáltalán nem esik távol a Beszterce ostromától. A táborszernagy halála 1894 végén íródott, míg a Beszterce ostroma vonatkozó folytatása 1894. március 20-án jelent meg a Pesti Hírlap tárca rovatában.
, kik inkább szárnyból vannak, mint testből, kik csak egyszer szeretnek, mert az egyszeri szerelmi kéjtől meghalnak. S mégis őket tartják csélcsapoknak – szörnyűség! Ez ellen írni fogok!”  
  – Az ön gazdája elég bolond volt – nevetett a doktor. – Hát persze, ha az asszony is úgy volna alkotva, hogy belehal az első szerelmi mámorba, akkor sohasem jutna el a második szerelemhez. De a tapasztalás mást bizonyít.  
  – Nem tesz semmit – bizonykodott az inas –, azért én mégis azt mondom, hogy sürgönyözni kellene az asszonynak.  
  Halkabbra fordították a beszédet, s nyilván közelebb ültek egymáshoz, csak néha tört át egy-egy félhang. Levetkeződtem, lefeküdtem, és az átszűrődő suttogásnál aludtam el.  
  Reggel Eperniczky jött hozzám; még ágyban talált.  
  – Jó hír – kiáltá be csak úgy futtában, félig nyitva ki az ajtót. – A khedive temetteti el a halottunkat.  
  – No az szép.  
  – Természetesen nagy katonai pompával. De az ördögbe is, keljen fel már, barátom, és jöjjön reggelizni. Majd megvárom lent sétálgatva.  
  Még aznap estefelé volt a temetés teljes katonai dísszel, úgynevezett „általános részvét” mellett. Megjelent
az osztrák-magyar kolónia
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
az egész osztrák-magyar kolónia
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
, a diplomáciai kar, az udvari méltóságok egy része, sőt az angol tisztekből is többen. Ki volt rendelve egy fellah-ezred
n
Jegyzet fellah – Az egyiptomi földművesek megnevezése. Nem világos, hogyan képezhetnének ezredeket,
Mikszáth
talán valamilyen népfelkelő csapatot vizionál, vagy tévesen használja a az egzotikus fogalmat. Az utóbbinak azonban ellentmond a későbbi adekvát szóhasználat a 10:41 sorban.
, a „teve” ágyúüteg, a lovasság, az alkirály testőrei, alabárdosok, lámpavivők. A khedive egyik hadsegédje, Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
rendezte a színpompában tündöklő menetet, mely az uralkodó palotája előtt is
elvonult
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
elvonul
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
. Maga a khedive az erkélyéről nézi pont fél hatkor, s tiszteleg a halottnak. No már igazán derék ember!  
  Hanem mikor a gyönyörű aranyozott koporsót bevitték a szobába, hogy a halottat beletegyék, hát a Hans ott feküdt az ágyon hortyogva, és a halott nem volt sehol.  
  Felrángatták megrőkönyödve:  
  – Hé, ember, hol van a halott?  
  A Hans feje visszaesett a vánkosokra, csak úgy dőlt ki belőle a borszag.  
  Jól benyakalhatott ebéd közben a Kovács uram magyar vendéglőjében.  
  Eperniczky megrázta, hogy még a csontjai is ropogtak.  
  – Hol az urad, semmirekellő?  
  Kinyitotta szemeit egy percre, de úgy, hogy a fehérjük maradt kívül, s bambán, félig öntudatlanul hörögte:  
  – Utazik.  
  Utazik! Hova utazik? Meg van ez őrülve? Ezalatt kiszivárgott szűkebb hivatalosabb körbe a hír: Nincs holttest! Eltűnt a holttest! Hát látott már valaki ilyet? Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
bosszúsan verdeste a kardmarkolatát.  
  Felrohant a szobába, ahol még mindig vallatták Hans urat.  
  – Mitevők legyünk? – szólt mogorván.  
  – Ejh, egyszerű – felelte egy angol tiszt nagy
flegmával.
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
phlegmával
n
Jegyzet [a helyesírást annak ellenére modernizáltuk, hogy feljebb a 7:15 sorban „flegmával” írásmóddal szerepelt a és a is, ezért nem zárható ki, hogy az írásmód ezúttal az angol nyelvő beszélőhöz idomul]
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
– Magát a fickót kell a koporsóba beszögezni. Halottra van szükségünk, tehát ott veszi az ember, ahol lehet.  
  Ezalatt Eperniczky egy kancsó vizet talált a mosdószekrényben és elkezdte a Hans szájába tölteni. (No most már biztos, hogy szolgabíró volt.) Hans vonaglott, csuklott, tüszkölt, nagy rimánkodva összetette a kezeit, hogy csak ne bántsák, mindent bevall.  
  A gyászoló gyülekezetből egyre jöttek a sürgető hírnökök:  
  – Már itt a halottaskocsi!  
  – Megjött a pap is a segédletével. Őtt volna az ideje hozzáfogni.  
  – Tüstént kezdjük – csitítá őket a
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
 
  – Beszélj, gazember, mert rögtön meghalsz, kiszorítom a hitvány lelkedet.  
  – Mindent megvallok, uram, de nem lesz semmi bántódásom? – Ígérem.  
  – Nos hát, balzsamozzák az urat, mert elutazik.  
  – Hol balzsamozzák?  
  – A doktornál. Odavittük.  
  – És hová utazik?  
  Hans szája undok röhejre görbült.  
  – Hát a szeretőjéhez Magyarországra.  
  Érteni kezdtük a dolgot. Ezek Ilnau grófnőnek sürgönyöztek, és az utalványozta a költséget.  
  A doktor kövér falathoz jutott, mert
a balzsamozást kegyetlenül szokták számítani
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
a bebalzsamozást kegyetlenül fel szokták számítani
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
az
egyiptomi
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
egyptomi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
Aeskulapok
n
Jegyzet Aeskulapok – Orvosok; a gyógyítás ókori istenségének nevéből, akit görögül Aszklépiosznak, latinul Aesculapiusnak hívtak.
Mikszáth
a németben szokásos (de régebben a magyarban sem ritka) csonka szóalakot használ kissé magyarosított helyesírással.
, akik egyáltalán csúnya kaszt. A bennszülöttek tudatlanok, az európaiak gyülevész szédelgők.  
  – Messze lakik innen a doktor?  
  – A harmadik utca, a Perivel-házban.  
  – Ez esetben – mondá Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
felé fordulva – nincs veszteni való idő. Küldjünk gyorsan a holttestért!  
  – Allah mentsen attól – felelte a
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
, óráját nézve. – Mindjárt öt. Nekem az késő. Tessék a koporsót beszögeztetni és levitetni, hadd kezdődjék a szertartás azonnal.  
  – Egy üres koporsóval?  
  Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
vállat vont.  
  – Ej, mit bánom én! Az én parancsom arra szól, hogy pont fél hatkor elvonul a koporsó a khedive erkélye alatt, tehát elvonul. Őfensége egy percet sem fog várni. Ez a fő. Az mellékes, hogy van-e valaki a koporsóban, vagy nincs. Egy, kettő, lássunk hozzá!  
  Hiába tiltakoztak, kapacitáltak a keresztények, hoztak fel érvet érvre, hogy az mennyire minden szokás ellen van, s hogy őfenségét is kényes helyzetbe sodorják egy üres koporsó előtti tisztelgéssel – Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
makacsul rázta a fejét. A khedivének várni nem lehet. A halottnak pedig úgyis mindegy. A halottra már csak egyetlen akció vár az örökkévalóságban: az ítélet napján föltámadni. De arra még ráér.  
  Mire parancsa szerint le kellett vinni az üres koporsót. A papok, akik semmit se tudtak, megáldották, körülfüstölték, elénekelvén a circumdederunt
n
Jegyzet circumdederunt – A 17. zsoltár 4. verse kezdődik ezzel a szóval; a zsoltárnak ezt a részét a 94. zsoltárral együtt éneklik a katolikus temetési szertartás részeként.
megható szövegét, s azután megindult a gyülekezet az osztrák
himnusz
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
hymnus
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
hangjai mellett, a fekete posztóba vont paripával, a páncélos vitézzel, a lámpavivőkkel, az alabárdosokkal, egyszóval mindennel, elhaladt az alkirályi palota előtt, őfensége katonásan tisztelgett a koporsónak az erkélyről, mire a gyászzászlók hódolatteljesen meghajoltak, a dobok tompán megperdültek, s ment, hömpölygött odább a menet lassú, ünnepélyes lépésekben a temető felé…  
  Az utcákra összesereglett bámész arabsok halkan mondogatták egymásnak:  
  – Egy nagy úr költözködik a paradicsomba. Allah nagy és hatalmas, ím’ maga elé idézte!  
  Hiszen ha már költözködnék! De még nagy út áll előtte előbb ezen a régi világon; tengert és rengeteg szárazföldet kell bejárnia, míg révbe jut. A szegény fellah bizony kurtábban csinálja.  
  Hans és a doktor nem voltak ügyetlen fickók. Hatásosan fejezték be a
táviratukat
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
táviratokat
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
: „Meghalt, és semmije sem maradt, csak az ön levelei.”  
  Megdobbant a szíve a szép Mária grófnőnek…  
  Azaz, dehogy szép, dehogy – hol jár az eszem? Hiszen már öreg volt. Hány éves? – kérdenétek. – Sok, nagyon sok. Abban a korban, mikor már az asszonyok hozzáhazudnak az éveikhez. Az asszonyok denique
n
Jegyzet denique – végtére is.
mindég hazudnak éveket.  
  A tizennégy éves leány tizenötnek mondja magát, a huszonhárom éves tizenkilencnek, az ötvenes nő megmarad szívós makacssággal a negyvenes éveknél, de ha valamelyik eléri a hetven évet, és a nagy koráért kezdik bámulni, bizony nem sajnál még hozzácsapni vagy három esztendőcskét: hadd bámulják jobban, mert az emberiség mind a bámultatásra dolgozik.  
  Innen van az aztán, hogy a mesés kort ért egyének ideje többnyire devalválódik
n
Jegyzet devalválódik – leértékelődik.
a partecédulákon, míg ellenben a fiataloké meggyarapszik.  
  Ilnau grófné öreg volt, de a szíve fiatal. Mert a szíve szinte későbbi volt. Negyvenéves korában feslett ki s gyúlt először szerelemre. De ez a kései szerelem (Ilnau iránt) is korainak bizonyult; csak a mézeshetekig tartott. Véletlenül akkor ösmerte meg Grabe grófot Bécsben, és olthatatlan szerelem támadt benne, a második, az igazi, az utolsó.  
  Ebből lett az általánosan ismeretes viszony, melyről egy időben annyit beszéltek. Évtizedekig tartott: a deres hajtól a hófehér hajig, vagy még a hajon túl is. Sok pénzébe került a grófnénak és sok könnyébe. A pénzt csak győzte volna, mert sok volt neki, de szeme a sírásra, neki is csak kettő.  
  Az utolsó években valami apprehenzió állott be, de a koros nő szíve semmit se vesztett ábrándosságából, s mikor a kairói sürgöny jött, csordultig megtelt érzésekkel, jósággal. Mindent elfelejtett, csak a szerelmi emlékeket, csak a bánatot érezte.  
  „Nem maradt egyebe, csak az ő levelei.”
Oh istenem! tehát
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Oh istenem, tehát
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
őrizte, becsben tartotta, talán utolsó óráiban is ezeket olvasgatta. Szegény György! Dehogy hagylak, dehogy, idegenek közt pihenni.  
  Legott ment a sürgöny és pénzutalvány: Grabe gróf ideszállíttassék bebalzsamozva, érckoporsóban.  
  De rá is szorult most már Grabe gróf erre a pénzutalványra a Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
makacssága miatt. Igaz, hogy a doktor se haragudott, s még kevésbé Hans, aki bizonnyal megkapta a sápot, s aztán jókedvvel ült fel a hajóra, elkísérni urát a kis Zala megyei faluba.  
  Itt egyszerű temetés várta Grabe Györgyöt. Összejöttek a falusiak, kérges tenyerű parasztok, kíváncsi, ködmönös asszonyok, gazdatisztek s eltemették a kastélyparkban a grófné kedves nyírfája alá. Az emlékkő már készen várta, egy gránitoszlop; nem volt rajta se név, se évszám, se valami illetlen érzelgősség, csak egy kis indokolás, arany betűkkel e néhány szó: „Ne pihenjen idegenek közt.”  
  Végre tehát ott volt már a helyén, az anyaföldben a táborszernagy. Isten nyugosztalja most már.  
  Az idő által testben, elmében is megőrölt anyóka mindennap kiment oda, nyáron pedig padot csináltatott a kővel átellenben, s ott ült, ott ábrándozott délutánonkint; némelykor odahívatta Hans urat is (ki belső cselédnek maradt meg a kastélyban), meséljen neki az ő Györgyéről.  
  Hans pedig jó elbeszélő volt, ha kellett, mondott ezer meg ezer apró részletet; hogyan emlegette őt az excellenciás úr, hogy vágyott utána, hányszor sóhajtott fel nagy bajai közt: „Ha szegény Máriám tudná.”  
  Az öregasszony sírt, Hans meg beszélt, s a nyírfa szelíden ingatta a lombjait: Úgy van, úgy van.  
  Valaha nagy fény volt a kastélyban. Egyszer a király is ott szállt a királynéval két napig. A grófné hallatlan pompával fogadta. De minthogy nem tartozik ide, csak egyet mondok belőle: kétezer fülemilét fogdostatott össze akkoriban Erdély erdeiben, s azokat már hetekkel előbb kieresztette a parkban, hagy szépen daloljanak este a királynénak.  
  A fülemilék elszaporodtak azóta, de azok, akik hallgassák, elfogytak. Ilnau meghalt, az ifjú
konteszek
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
komtesszek
n
Jegyzet [a francia comtesse szó
MK-nál
kissé vegyes átírását modernizáltuk]
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
n
Jegyzet kontesz – grófkisasszony, a fr. comtesse szó átírása.
férjhez mentek, vendég pedig évekig nem jött, csak az egyik vő, Blord báró szokott ellátogatni ősz felé.  
  Az idén igen meglepte a gránitkő a parkban.  
  – Hát ez a kő mit jelent?  
  – Itt fekszik Grabe gróf táborszernagy.  
  A báró csodálkozva nézett rá:  
  – De hisz az lehetetlen, mama. Én magam láttam a télen Kairóban, mikor eltemették.  
  – Biztos vagy benne?  
  – Hogyne! Ott voltam a menetben, s olvastam a koporsó feliratát.  
  A grófnőt nyugtalanság fogta el. Hogyan lehetséges ez? Hej, Hans! Hol van Hans?  
  Hans erre elmondott mindent, de ez a minden úgy nézett ki, mint egy keleti mese. Kételyek kezdték gyötörni; megszokta már a halottat, úgyszólván életszükségévé vált, s most gyanakodnia kellett, hogy nem valódi.  
  Úgy képzelte, mintha egy templom dőlt volna össze.  
  – Felásatom – szólt –, és megnézem.  
  Grabe gróf tehát megint előkerült a föld alól a fényes napvilágra. Mert nagy úr egy táborszernagy, abból még holtan is kitelik egy novellahős – annyi minden történhetik vele.  
  Felásták, kiemelték a koporsóját, és bevitték az úrnőhöz. Nála volt a kulcs, kinyitotta s megkönnyebbülten lélegzett fel. Valóban maga Grabe György feküdött ott, szelíden, el nem torzulva, mintha csak aludnék és akármikor fel lehetne költeni.  
  Nem félt, nem borzongott tőle, kikergette a szolgákat, akik behozták, egyedül maradt vele. Egy egész óráig beszélt hozzá. A kulcslyukon hallgatódzó komornák vihogva produkálták aztán a gyöngéd szavakat, amiket hozzá intézett.  
  Egy óra múlva visszavitték helyére a koporsót, de nem örökre. Holt kedvesét gyakran hozatta fel azontúl, s néha egész délelőtt ott volt a szobájában. A borzalmas légyottok mindegyre hosszabbak lettek – éppen megfordítva, mint élők között.  
  Jaj, mi lesz ebből? – tűnődtek ájtatos
keresztet
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
kereszteket
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
vetve a cselédek.  
  Hát mi lenne? A méltóságos asszonynak vagy az
életmécse
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
életmécsese
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
alszik ki előbb, vagy az esze kerekeiről fogy el gyorsabban az olaj. S akkor vége lesz az egész regénynek. A világ pedig elfelejti azt is, hogy éltek, és tovább dübörög a maga útján.  
  Nem is volt már a világban semmi ebből a dologból, csak még egy kis mahagóni szekrényke vándorolt ide-oda, kézből kézbe, amíg megfutotta útját Kairótól Bécsig, s hipp-hopp, egyszer csak ott volt a külügyminiszter asztalán. Csakhogy ez a hipp-hopp eltartott vagy két esztendeig.  
  A külügyminiszter könyv nélkül tudta már, mi van benne, s egy gyöngéd levél kíséretében elküldte Ilnau grófnőnek.  
  Mikor az felbontotta a csomagot s meglátta a fekete ládikát, ő is tudta, mi van
benne. Zokogva
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
benne, zokogva
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
, reszkető kézzel emelte ki a leveleket; de egyszerre összeszisszent, mintha kígyó marta volna meg, amint beléjük nézett. A megsárgult papírok kiestek a kezéből, s széthullottak a padlón.  
  Az öreg nő felugrott, és összetaposta őket, haragtól villámló szemekkel, fiatalos fúriában
n
Jegyzet fúriában – dühöngésben
: „Utálatos rongyok, hitványságok!”  
  A szerelmes leveleket egytől egyig valami más Mária írta a táborszernagynak.  
  Hát így állunk! Hát ez volt a Grabe úr szerelme. Ezeket a leveleket őrizte, szerette, az övéit régen eldobálta a szemetes kosárba.  
  Izgatottan rángatta a csengettyűket, mire minden ajtón özönlöttek a cselédek.  
  – Hozzátok be a koporsót.  
  Még egyszer, utoljára felparancsolta. Ad audiendum verbum
n
Jegyzet ad audiendum verbum – dorgálásra (amit a feljebbvalójától kaphat valaki, mégpedig a királytól, hiszen a kifejezés legtöbbször ad audiendum verbum regium formában fordul elő).
.  
  Egyszeribe hozták. Könnyű volt. A parkbeli sír csapóajtóval volt ellátva.  
  A gyenge anyókát erőssé tette a harag; mint egy könnyű pelyhet, úgy csattantotta fel az ércfedelet: nem volt többé a finom, légies grófné, hanem csak egy meggyengült elméjű, bősz asszonyi-állat.  
  – Itt vagy, gyalázatos! Megcsaltál, ugye? Kicsikartad a pénzemet, és a szeretődre költötted. Az igazira, én csak a fejős tehened voltam!  
  Dühös gesztusokkal, fölemelt öklökkel szidta a halottat, neki-neki ugorva a koporsónak.  
  A bebalzsamozott ember pedig csak egyre ott feküdt némán, mozdulatlanul, a félig nyitott szemeivel. Nem érdekelte ez egy körömnyit se.  
  – Jellemtelen voltál! Mindenkit megcsaltál, kijátszottál s jóságával, szeretetével visszaéltél. Elutáltalak, megvetlek, hallod-e? És most ki fogsz takarodni a házamból, érted-e?  
  S így lőn, hogy a szegény Grabe grófot elvitték a parkból a grófné parancsára a kicsiny, akácos falusi temetőbe, s ott temették el véglegesen, annyi viszontagság után most már talán utoljára, föléje állítván, ha már megvolt, a gránitkövet is a felirattal: „Ne pihenjen idegenek között.”  
  Pihen pedig most az egykor hatalmas táborszernagy közbül, balra a Kuczka József, jobbról a Nyüsti Mártonné bábaasszony porladozó testének.  
  Nem valószínű egyébiránt, hogy azzal csak egy csöppet is romlanék a túlvilági álma.  
 
X (Close panel)Verzió: mk-42-th-witKrk : Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
  A TÁBORSZERNAGY HALÁLA  
  Az Esbekiéh-kert
n
Jegyzet Esbekiéh-kert – A kert a korabeli
Kairó
legfontosabb parkja; a név átírása a korszakban bizonytalan volt,
Mikszáthé
mint az egyik lehetséges variáció, teljesen elfogadható. A park ma is megvan, és Kairónak ezt a részét is úgy hívják: El Ezbekiya.
Kairóban éppen olyan csodája a Keletnek, mint akár a gúlák, mint II. Ramses múmiája
n
Jegyzet II. Ramses múmiája – Az Egyiptomi Újbirodalom egyik legjelentősebb uralkodójának (1290–1224) múmiáját 1881-ben találták meg
Deir-el-Bahariban
, és a kairói múzeumban őrzik.
, vagy a fa, mely alatt Mária megpihent a fiával
n
Jegyzet a fa, mely alatt Mária megpihent a fiával − Máté 2,13−15 szerint a Szent Család a
betlehemi
mészárlás elől
Egyiptomba
menekült, és ott vészelte át
Heródes
uralkodásának éveit. A menekülés különböző nyomait ismerik a helyi kultuszok. A Szent Család állítólag
Kairó
helyén átkelt a Nílus keleti partjára, és a fát, amely alatt Mária megpihent (Szűz Mária fája), máig mutogatják a Matariya városrészben.
, akit a keresztények istenükké tettek. Az Esbekiéh-kertben megvannak az európai növények is; a cédrusok, pálmák közt ott meredezik csodálatos tüskéivel a fenyő, s szelíden susog aláhajló leveleivel a nyír. E sétány tele van télen-nyáron közönséggel. De mit beszéljünk itt a télről? Éppen most van karácsony, s a khedive
n
Jegyzet khedive – A formálisan a Török Birodalomhoz tartozó
Egyiptomban
uralkodó dinasztia tagjai 1867-től hivatalosan a khedive alkirályi címét viselték. Az ország azonban 1882-től angol katonai megszállás és uralom alatt állt.
kertjében holnap lesz a narancsszüret.  
  Kairói időzésem alatt (valami tizenkét évvel ezelőtt) magam is sokszor menekültem az Esbekiéh-kert árnyékos helyeire, magyar ismerőseimmel, egy váci kanonokkal, ki egyébiránt nem szeretett sétálni – „minél kevesebb mozgás, mondá, ez az én princípiumom” –, s egy magas, nyalka úriemberrel, Eperniczky Lajossal.  
  E kertben leginkább az európaiak időztek. Az igazhívő tüzelőszernek tekinti a fát, s nem akar róla két bőrt húzni, mint mi, európaiak, hogy elevenen hűs legyen, s holta után melegítsen. Az igazhívő a másvilágon kapja a tubafa árnyékát, és az neki elég.  
  Sétánk alkalmával sokszor találkoztunk egy öregúrral, ki után
köpönyeget
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
köpenyeget
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
vitt inasa. Magas, sovány ember volt, meggörnyedt háttal, ősz hajjal. Penzionátus
n
Jegyzet penzionátus – nyugalmazott.
hivatalnoknak látszott, amint peckesen lépegetve meg-megállt, viseltes fekete kesztyűjét lehúzta, hogy reszkető ujjaival cigarettát sodorjon, vagy hogy lekonyult agyagsárgás bajuszát megsimogassa. Néha megrázta egy köhögési roham, s ilyenkor téglaszín vörös lett arca, nyaka s beesett alsó ajka rángatózott, a szemei pedig könnybe lábadtak.  
  Semmi különösebb nem volt rajta. Annyi effajta asztmatikus öreg van, mint a rög. A nagyvárosok aggastyánjai többé-kevésbé egyformák éppúgy, mint az utca gyerekei. Nekem magamnak is talán csak azért tűnt fel, mert egy házban laktunk, pláne szomszédos szobákban, az Esbekiéh-kerttől jobbra a harmadik házban. Nem jelölhetem meg jobban, mert Kairóban nincsenek sem utcanevek, sem házszámok.  
  Szobáinkat egy ajtó választotta el, melyhez szekrényt toltak. Egyetlen szobában lakott inasával, kit Hansnak nevezett. Durva, utálatos fickó volt ez, de ravasz és élelmes. Sokszor hallottam őket civódni, de még kellemetlenebb volt éjjelenkint az öreg szüntelen köhögése; eleinte sokszor nem bírtam emiatt aludni.  
  Végre megszoktam, mint ahogy megszokjuk az óraketyegést, s mikor az óra megáll, felébredünk. Egy éjjel nem köhögött az öregúr. A bántó csöndben kétszer is fölébredtem, s reggel első szavam volt Faraghhoz, a néger házmesterhez, aki a ruháimat kefélte, hogy mi történt a szomszéddal?  
  – Meghalt az éjjel – felelte a szerecsen közömbösen.  
  Ah, tehát egy halott fekszik a szomszédban! Kényelmetlen érzés fut végig az ember hátgerincén. Különös az, hogy a magunkhoz hasonlónak a hullájától iszonyodunk a legjobban. Egy lelőtt vadkan vagy egy elesett szarvas még szép látvány is. Egy kihűlt emberi test borzadályt gerjesztő.  
  – Ki volt az öreg? – kérdém a négertől.  
  – Egy nyugalmazott szegény ördög. Számlája rendetlenségben maradt.  
  Elmosolyodtam. Egy egész életrajz. „Számlája rendetlenségben maradt.” Rá kellene írni a sírkövére. Milyen keserű ötlet lenne.  
  - Kik vannak körülötte? Mert beszélgetést hallok.  
  – A görög orvos, akit a szolgája hítt a beteghez az éjjel.  
  Minden szavukat meg lehetett hallani.  
  – Úgy, úgy doktor – hangzott a szolga recsegő-ropogó szava –, egyetlen piaszter se maradt a zsebében. Istenemre mondom, csak zálogcéduláink vannak. De azért ezzel a holttesttel mégis lehetne egy kis pénzmagot csinálni. Hiszi-e, doktor?  
  – Csak nem a bebalzsamozást gondolja? – felelte egy ismeretlen kappanhang.  
  – Sőt, éppen ilyen valamit. Mert tudja meg, hogy ez a vén tromf valaha táborszernagy volt és egy császárnak a barátja.  
  – Ah! – kiáltott fel a doktor. – Melyik császáré?  
  – Az osztráké. A császár szerette, és ki fogja fizetni a költségeket. Csak ügyesen kellene elcsinálni a dolgokat.  
  E részletek ámulatba ejtettek. Ki hát a halott? Egy császárnak a barátja! Kissé hihetetlenül hangzott. Felkeltem, felöltöztem s megnéztem nevét a lakók lajstromában. „Grabe György magánzó” volt beírva. Grabe, Grabe! Valóban emlékszem, volt egy Grabe
n
Jegyzet Grabe – Bár létező tulajdonnév e 19. században, itt beszélő névnek is tekinthető a ’sír’ jelentésű német das Grab szóból.
nevű táborszernagy, csakhogy gróf Grabe.  
  Az eseményt mindjárt a reggelinél közölni óhajtottam ismerőseimmel. Már ott találtam mind a kettőt a
Hotel Shepheardban
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Hôtel Stepheardban
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
Hotel Sepheardban [correxi]
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
 
.
n
Jegyzet Hotel Shepheardban – A Hotel Shepheard’s egy sarokra volt az Esbekieh-kerttől észak-nyugatra. Ilyen nevű szálloda ma is van
Kairó
ban, csak máshol, a Nílus partján.
A kanonok csibukját szítta, és a „tiszaeszlári szűz”-ről
n
Jegyzet tiszaeszlári szűz – A tiszaeszlári zsidókat azzal vádolták, hogy rituális céllal meggyilkolták
Solymosi Eszter
t. A nemzetközi feltűnést keltett „vérvádper”
Nyíregyházán
, 1883. június 19-től augusztus 3-ig folyó tárgyalásáról
Mikszáth
Scarron álnéven tudósította lapját, a Pesti Hírlapot. A per megosztotta a közvéleményt, a vád elejtése pedig több helyen zavargásokat keltett. Ez az utalás nagy valószínűséggel 1883-ra teszi tehát az elbeszélés
kairói
jeleneteit.
MK
egyébként a 90-es években már ritkán emlegette az eszlári pert.
beszélgetett, akit a zsidók megöltek. Eperniczky szórakozottan hallgatta, akárcsak maga lenne Sir Evelyn Baring
n
Jegyzet Sir Evelyn Baring –
Evelyn Baring, earl of Cromer
(1841–1917) angol diplomata mint brit főkonzul 24 évig (1883–1907) gyakorolta a tényleges hatalmat
Egyiptomban
.
. Messziről megérzett rajta, hogy császári és királyi kamarás. Ott volt látogatójegyein, aláírása alatt, a zsebkendői
csücskében; a szivartárcáin
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
csücskében, a szivartárcáin
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
egy piciny, aranyos kulcs ragyogott a családi címer alatt. Hiú volt, azaz olyan volt, mint a többi kamarás. Az udvarhoz számította magát, s ebben a tudatban hetenkint kétszer tudakozódott a konzulátusnál a király őfelsége egészsége felől.  
  Egy kis tüdőhurut hozta az
egyiptomi
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
egyptomi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
égalj alá, de az udvarmesternél Bécsben bejelentette tartózkodása helyét, s az ide is utána küldözte az elhunyt udvariak partecéduláit. Büszke volt ezekre a cédulákra. De voltaképpen nem is tréfadolog, hogy az elhunyt udvariak eldefilíroznak
n
Jegyzet eldefilíroznak – díszmenetben elvonulnak.
a kamarások előtt. Az élő udvariak úgyse sokba veszik őket. Búsan, szinte leverten jött olykor a reggelihez.  
  – Ah! – szólott – megint egy haláleset otthonról. Csak örökös bú. Jó már sohase történik.  
  – Ki halt meg?  
  Hangja tompává, reszketeggé vált:  
  – Képzeljék csak, a szegény Lerisch-Moenich
n
Jegyzet Lerisch-Moenich grófné − a Larisch-Mönich grófok régi arisztokrata családja voltak a birodalomnak.
grófné.  
  – Talán rokona?  
  – Nem, nem – kiáltá fájdalmasan. – Ő szintén az udvarhoz tartozott.  
  – Bizonyára szép asszony lehetett.  
  – Nem ösmertem ugyan, de aligha. A partecédula hatvanöt évesnek mondja.  
  Az effajta szcénák
n
Jegyzet szcénák – jelenetek.
napirenden voltak, de most megfordult a dolog. Ma én jelenthettem Eperniczkynek egy udvari ember halálát.  
  – Emlékszik ön valami Grabe táborszernagyra?  
  – Oh, hogyne! Nevezetes ember volt, benső ember, nagy ibolyafaló és nagy kártyás. Szomorú vége lett.  
  – Tehát már tudja?  
  – Oh, régi história. A legrosszabb történt vele, ami emberen eshetik. Kegyvesztett lett…  
  – Az ördögbe is! Az éjjel még ennél is kellemetlenebb eset érte.  
  – Vajon?  
  – Meghalt.  
  – Hogyan? Itt Kairóban van?  
  – Az a köhögős öregúr, akit az Esbekiéh-kertben mutattam, hogy szomszédomban lakik. Elhagyottan, nyomorban halt meg szegény.  
  – Teringettét – szólt az ujjával pattintva Eperniczky –, meg kellene a kabinetirodának sürgönyözni. Menjünk, uraim, nézzük meg a halottat. Hiszen végre is, bizonyos fokig honfitársunk. S ha, mint ön mondja, senkije sincs, úgyszólván ránk hárul a kötelesség…  
  A kamarás nagy zsarnok volt felettünk, nem kamarások felett. Nem csoda, voltak imponáló tulajdonai. Ha Spanyolországban születik, talán hatalmas bikaviador lett volna; erős, magas, szép férfi volt; ha angol lord bölcsőjében ringatták volna, ma talán a gyapjúzsákon ülne, mert higgadt, okos és bőbeszédű volt; de minthogy Sáros megyében született, nyilván egy ócska dzsentrifészekben, tehát császári és királyi kamarás lett. De azonfelül gentleman volt tetőtől talpig, azon magyar fajtából, mely mindent párbajjal igazít. Ha az adósságot kérik tőle, párbajra hívja ki a hitelezőt, ha a bíró nem neki ítéli az igazságot a perben, párbajjal fenyegetőzik stb. Egyszóval az egész világ eseményei, örökké lüktető konfliktusai csak mint többé-kevésbé alkalmas párbajtárgyak gurulnak le szemei előtt.  
  Indítványozta s mondta, „hogy a becsület így követeli”, tehát megindultunk a Grabe lakására. Grabe gróf most már a mi halottunk lett. Ha így követeli a becsület. S hogy így követeli, azt Eperniczky jobban tudja, mint mi, mert kamarás.  
  A halottas szoba ablakfüggönyei le voltak eresztve. Acélszürke homály ült bent, ami csak megnövelte azon csodálatos alvilági állatok számát, melyek egy halottas szobában ólálkodnak a szögletekből, melyek pókhálószálon himbálóznak a bolthajtásról, melyek a szekrényeken ülnek, integetnek és vigyáznak a halottra. Két óriási tyúk, bikafejjel, szarvakkal, ott viaskodik az ágy fejénél. Egy macska szárnyakkal, rőfös, smaragdzöld csőrrel szállt és a falakba ütődve levegőnek változott. Csendes, hangtalan árnyak lebbentek felénk s szétfoszlottak, amint közéjük léptünk. Az ágyban feküdt a halott! Látszottak merev testének körvonalai a félhomályban.  
  –
Holláh!
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Hollá!
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
– kiáltá Eperniczky. – Ki van itt?  
  Megdermedtünk. Maga a halott ugrott fel. Persze a Hans inas volt.  
  – Jaszidi air e
n
Jegyzet Jaszidi air e – A jaszidi valóban az ’Ó uram’ megszólítás arabul, az air e azonban nem értelmezhető.
? – kiáltá félelmesen arabsul. (Mit kívánsz, uram?)  
  – Hol a halott? – kérdé Eperniczky németül.  
  A szolga az asztalra mutatott.  
  – Nyisd ki az ablakot hamar! Istenem, milyen levegő!  
  – Őexcellenciája nem szereti a szúnyogokat – motyogta Hans félálmosan, de csak mégis kinyitotta az egyik ablakot, melyen az
egyiptomi
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
egyptomi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
napfény olvasztott aranylávája ömlött be.  
  Valóban, ott a kicsiny szalonasztalon feküdt kinyújtóztatva a táborszernagy. Kényelmetlen fekhelye volt szegénynek a holta után; nem fért el rajta, ősz feje lecsüngött, jobbról pedig a meztelen lábai lógtak alá. Szemei kísértetiesen meredeztek (a haldoklás közben nem csukta le szelíd kéz). Ruha nem volt őexcellenciáján, csak egy térdig érő ing.  
  – Sic transit gloria mundi
n
Jegyzet Sic transit gloria mundi – Így múlik el a világi dicsőség.
– szólt kenetesen a kanonok.
Sokáig nézte
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Sokáig nézve
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
a meztelen, elhanyagolt hullát, melyet, úgy tetszik, csak azért vett ki Hans az egyetlen ágyból, hogy ő maga feküdhessék bele.  
  – Mért nem öltözteted fel? –
riad rá
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
riadt rá
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
parancsoló hangon a kamarás.  
  Az inas vállat vont:  
  – Mert nincs mibe.  
  – Hát a ruhái? – Nincsenek ruhái.  
  – Ördögadtát, hát mibe volt öltözve tegnap? – Hja, tegnap! Hirtelen beteg lett tegnap, s a ruhákat zálogba adtuk, hogy a szükségeseket előteremthessem.  
  – Add elő rögtön a zálogcédulát!  
  – Mi köze hozzá? – felelte ez durván.  
  A kamarást elfutotta a méreg:  
  – Vagy ide adod, vagy olyan nyaklevest kapsz, hogy két hétig is megemlegeted. Hans megszeppent, és előkereste mellényzsebéből a cédulát.  
  – Hazug gazember! Hiszen a cédula máról szól. Te ma vitted el a halott ruháit, nyomorult!  
  Az embervakarcs (mert Hans alacsony volt és tömzsi) még kisebbé zsugorodott össze. Hiúzarca vörös lett, s halántékai lüktettek.  
  –
És ha úgy van is?
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
És ha úgy van is.
*
Szövegforrás:
 
Kétévi béremmel adós, a másvilágra vitte. S végre is, pénzre volt szükségem, hogy Bécsbe sürgönyözhessek. Mert mégiscsak el kell temetni.  
  – Abban majd én intézkedem – mordult rá Eperniczky, s nyomban leült az íróasztalhoz, megfogalmazta a sürgönyt Bécsbe, valamint levelet írt a konzulnak, jelentve a halálesetet, kérve valamely hivatalos személy kiküldését, aki a halott ingóságait és irományait átvegye.  
 
Én vállalkozom, hogy sietek
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Én vállalkoztam, hogy sietek
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
a távíróhivatalba, s hogy a konzulnál is eljárok.  
  – Maradtak-e a megboldogultnak ingóságai?  
  Az inas vastag ajkszegletei mosolyogva terpeszkedtek szét.  
  – Néhány rossz cipő.  
  – Hát azok a könyvek a szekrény tetején?  
  – Értéktelen grapsák
n
Jegyzet grapsa – A szó jelentését igen nehéz pontosan meghatározni. Az Új magyar tájszótár (
Budapest
, 1979. Akadémiai, 2. köt., 691.) sem definiálja, ami olyankor fordul elő, „[h]a a tájszó jelentése a szövegkörnyezetből gyanítható ugyan, de egyértelműen nem fogalmazható meg” (1,19). A példa, amelyből a jelentést ki kéne következtetnünk, így szól: „Ez a muskátli ojan vén grapsa, hogy már nem is virágzik többé.” Talán nem árt
Jókai Mór
szövegeiből két további részletet is idézni, hogy a jelentés pontosabban gyanítható legyen: „ „grapsa” az illető felsőbbség, ha professzor” (
J. M.
: Összes művei, Regények 22, Eppur si muove. S. a. r.
Margócsy József
és
Margócsy Józsefné Oberländer Erzsébet
,
Budapest
, 1965. Akadémiai, 16); „a XX. század magyar államférfiainak hideg bölcsességgel és meleg hazaszeretettel [kell] tanácskozni afölött, hogyan reformálják tanintézeteiket, hogyan küzdjenek meg a tanügy terén a hagyományos nyomorúságokkal, […] a felekezeti féltékenységgel, a grapsa vaskalapossággal” (
J. M.
: Összes művei, Regények 18, A jövő század regénye. S. a. r.
D. Zöldhelyi Zsuzsa
,
Budapest
, 1981. Akadémiai, 201).
.  
  – Hát az a bőrönd az ágy alatt?  
  – Két szennyes ing van benne.  
  – És abban a kis fekete szekrénykében mi van?  
  A szolga szemlátomást zavarba jött,
erőtetett
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
erősitett
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
 
egykedvűséggel felelve:  
  – Régi levelek, irkafirkák.  
  S ezzel levette az éjiszekrényről a kis mahagóni ládikát s megvetőleg tolta elénk.  
  – De hiszen be van zárva. Hol a kulcsa?  
  Pirinyó kulcsot kotorászott ki a zsebéből, miközben ritkás, rőt szakállába dünnyögte:  
  – Nálam van, mindjárt előkeresem, mert még azt hiszik majd az urak, hogy gyémántok vannak benne.  
  Felnyitotta és kibontotta a ládika tartalmát, elsárgult régi leveleket borítékjaikban, mikből finom ibolyaillat áradt szét. Eperniczky megnézett egyet-kettőt.  
  – Hm! – szólt – aláírva: „hű Máriád”. Ah persze! (A homlokára ütött.) Az ördögbe is, hisz tudom, hisz hallottam.  
  Felcsapta monokliját kevélyen s egyenkint rakosgatta vissza a leveleket a ládába.  
  – Mind Mária, csupa Mária – dünnyögé csalódva.  
  Azt hitte, őfelségétől talál ott fontos leveleket, amiket visszaszármaztatni nagy szolgálat. S miről álmodhatnék inkább egy kamarás, mint őfelségének teendő szolgálatról?  
  – Limlom – tette még hozzá. – Kanonoknak való olvasmány.  
  A kanonok mosolygott, de a szolga arca is kiderült.  
  – E csekélységet egyébiránt úgyis nekem ajándékozta már a táborszernagy úr. A béremet úgysem kapom meg, jól tudom, hát legalább valami emlékem legyen a jó uramtól. Olvasgatom majd némelykor és rágondolok.  
  Mintha erőt vett volna rajta az elérzékenyülés, még könnyek is eredtek meg a szemeiből.  
  – Hogyisne – felelt Eperniczky. – Minden a konzul kezébe megy. A konzul mindjárt küld valakit!  
  Bezárta a szekrénykét, s a kulcsot tárcájába tette.  
  Hans elhalványodott.  
  – Megérdemlem ez apróságot –
szólt esdő hangon.
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
szélt esdő hangon [nyomdahiba]
*
Szövegforrás:
 
– Adja nekem, uram! Különben is jogom van hozzá.  
  Ezzel felkapta a ládikát, s az ajtó felé indult vele.  
  – Teszed le mindjárt! – rivallt rá a kamarás.  
  Hans alázatos alakja egy pillanat alatt visszaváltozott ismét. Dacosan, vakmerően emelte fel a fejét.  
  – Nem teszem le, nem biz én, ha éppen tudni akarja. Előbb a kétévi béremet akarom látni. De végre is mi jogon rendelkezik itt az úr?  
  Mire a kamarás hirtelen hozzáugrott, és úgy ütötte pofon, hogy öt lépést tántorodott hátra, és a ládika is kiesett a kezéből.  
  – Ezen a jogon – szólt flegmával.  
  Éppen erre a csattanó részletre nyitottunk be a konzuli dragománnal
n
Jegyzet dragomán – hivatalos tolmács.
. A kanonok hozzám hajolt, és azt súgta a fülembe: „Gubó legyek, ha ez nem volt valamikor szolgabíró.” A dragomán jegyzőkönyvet vett fel a hagyatékról, s kezeit dörzsölve mondogatta: „Ilyen az államszolgálat, uraim; az ember meghal, mint az ürge, és csak egy lyukat hagy maga után.” Eközben megérkezett a fél szemére vak doktor, Garopoulos úr. Vígan gurult be a szobába, egy operettáriát dúdolgatva.  
  – Nos, nos, hogy van a halottacskánk? Jobbra vagy rosszabbra fordult-e sorsocskája? A szeles dr. Garopoulos úr, ki minden betegséget nagyított, s emiatt mintegy kárpótlásul minden szót nagy előszeretettel kicsinyített, zavarodottan vette észre, hogy idegenek is vannak a halottas szobában.  
  – Ezer bocsánat, uracskáim… pardon, uraim! Oh, oh, mi mindent összefecsegek!  
  – Sőt egészen jól kérdezősködött ön – szólt Eperniczky némi humorral –, mert a halott sorsa rosszabbra fordult azóta. Ez a derék lélek elzálogosította a ruháit. De menjünk, uraim, kiváltom a ruhákat és elküldöm. Maradjon ön itt, doktor. Önt teszem felelőssé, hogy egyelőre a halottat tisztességes állapotba helyezze. A többit azután meglátjuk, ha netán bebalzsamozás volna szükséges. Estig okvetlenül megjön a válasz Bécsből.  
  A távirat szövege így hangzott a kabinetirodához:  
  „Gróf Grabe az éjjel meghalt pénztelenül, elhagyottan. Mi történjék vele?”  
  Estefelé megjött a válasz kábelen:  
  „Eltemetendő a katolikus szertartás szerint:”  
  Ez a pár rideg szó. Se több, se kevesebb.  
  Csodálatosan hatott ránk. Hiszen a királyoknak jó emlékezőtehetségük van. Jobb, mint a népeknek. És ez nagy előny nekik. Nemrég elhalt valami Bonyhádi nevű úriember Magyarországon; a nép elfelejtette már, ki volt, mi volt s mit vétett ellene, csak arra kezdett eszmélni, midőn a felség részvéte megjött az elhanyagolt koporsóhoz; a király nem felejtette el, hogy kritikus napokban mellette volt.  
  De íme, a király is felejt. Írószobájában van egy cseresznyefa szekrény
n
Jegyzet cseresznyefa szekrény – vö. A király cseresznyefa-szekrénye , valamint jelen kötetben A Ferenc József-rend kiskeresztje c. elbeszélést.
, abba teszi be azokat az aktákat, amikről el akar felejtkezni, és alkalmasint a memóriájában is van egy rekeszték, ahova a megunt embereket begyömöszöli, és rájuk csukja az ajtót a feledés lakatjával. S bár királyé a lakat, még sincsen aranyból…  
  Eperniczky a konzulhoz sietett a távirattal, hogy az még idejekorán a khedivéhez fordulhasson a temetés ügyében, én pedig hazamenet beszóltam a halottas szobába. A táborszernagy már fel volt öltöztetve rendesen, a doktor és az inas éppen akkor hoztak még egy asztalt a házmestertől, hogy a kettőn kényelmesebben elférhessen.  
  – Rossz hír jött Bécsből – mondám. – Ott semmit sem akarnak tudni a halottról, tehát itt fogjuk eltemetni.  
  A doktor valami káromlásfélét hallatott görögül, Hans ellenben nekem ugrott, mint egy hörcsög, fenyegetően emelve fel az ökleit.  
  – Az én kétévi bérem meglegyen, hé! Önök intézkedtek, hát fizessenek is!  
  Szó nélkül hagytam ott őket, szobámba sietve. De oda is áthallatszott minden szó.  
  – Megrontottak a gazemberek – dühöngött az inas –, a levelekből sok pénzt lehetett volna szerezni.  
  – Meg kell vallanom, Hans, hogy ön magára vethet – felelte az orvos. – Ön egy kissé nagy szamaracska, Hans. Hát nem tudta idejekorán eldugni a ládácskát?  
  – Ki gondolt volna arra?  
  – Hiszen persze. De hát már most mit csinál ön? Visszamegy Bécsbe?  
  – Nem tudom, mit keresnék ott. Nincs ott nekem senkim, csak éppen az anyám.  
  –
Hát az senkije?
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Hát az senki?
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
 
  Tisztán áthallatszott az orvos kedélyes röheje.  
  – Ugyan, hagyja el, az egy unalmas, beteges öregasszony; még azt kívánná, hogy a szoknyáján üljek és ápoljam.  
  – Hát akkor mihez kezd?  
  – Az ördög tudja, doktor, de mindenekelőtt idehallgasson. Én még most is azt mondom, hogy ezzel a holttesttel lehetne valamit szerezni.  
  – Ugyan?  
  – A császár elfelejtette barátját, de a gazdámnak volt valamikor egy kedvese is, bizonyos Ilnau Mária grófné, születésére nézve magyar baronesse, aki még most is él Magyarországon, és olyan
gazdag, akár a király
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
gazdag, mint akár a király
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
.  
  – Mikor volt az?  
  – Vagy tizenöt év előtt.  
  – Hm. Hol van az már? – szólott fitymálva a doktor. – A barátság a fenyők örökzöldje, Hans, a szerelem pedig csak egy kis hónapos rózsa. S mikor most azt látjuk, hogy az örökzöld megsárgult, elfonnyadt, ön egyszerre azt mondja túl vérmesen, hogy sebaj, nézzünk utána a hónapos rózsácskának, hátha az még most is nyílik.  
  – Én valószínűnek tartom. A grófné igen szerette.  
  – Ejh, ostobaság! Az olyan asszonyok, akik mást szeretnek, nem a férjüket, nemigen érik be egy szerelemmel. A pillangó nem marad egy virágon.  
  – Virágja és pillangója válogatja. Aztán ön felette rossz véleménnyel van a pillangókról, orvos úr. Hajdanta egy német írónál szolgáltam, ahol, mellékesen legyen mondva, jobb dolgom volt. A gazdám egész nap ábrándozott a kertjében és a pillangókat nézegette. Egyszer így szólt: „Tudod-e, Hans, hogy e pillangók a legszebb, legköltőibb, legtökéletesebb lények a világon, s gonosz átok ül rajtuk, egy léha ráfogás ezer esztendők óta. Az emberiség őket említi példának a hűtlenségre, csélcsapságra. Vérlázító igazságtalanság ez! Nem sajnálod őket, Hans?” „Nem én – feleltem vállat vonva –, mert ők amellett igen jól érzik magukat.” A gazdám megdorgált e szavakért, s így szólt: „Én rehabilitálom e szerencsétlen állatokat
n
Jegyzet Én rehabilitálom e szerencsétlen állatokat – A német író ötlete, hogy egy állatfaj rehabilitására tanulmányt írjon, meglehetősen emlékeztet Pongrácz István tervére, miszerint „A szamarakat okvetlenül rehabilitálni kell a világ előtt” (). Ez a párhuzam azért is fontos, mert a jelen elbeszélés keletkezése időben egyáltalán nem esik távol a Beszterce ostromától. A táborszernagy halála 1894 végén íródott, míg a Beszterce ostroma vonatkozó folytatása 1894. március 20-án jelent meg a Pesti Hírlap tárca rovatában.
, kik inkább szárnyból vannak, mint testből, kik csak egyszer szeretnek, mert az egyszeri szerelmi kéjtől meghalnak. S mégis őket tartják csélcsapoknak – szörnyűség! Ez ellen írni fogok!”  
  – Az ön gazdája elég bolond volt – nevetett a doktor. – Hát persze, ha az asszony is úgy volna alkotva, hogy belehal az első szerelmi mámorba, akkor sohasem jutna el a második szerelemhez. De a tapasztalás mást bizonyít.  
  – Nem tesz semmit – bizonykodott az inas –, azért én mégis azt mondom, hogy sürgönyözni kellene az asszonynak.  
  Halkabbra fordították a beszédet, s nyilván közelebb ültek egymáshoz, csak néha tört át egy-egy félhang. Levetkeződtem, lefeküdtem, és az átszűrődő suttogásnál aludtam el.  
  Reggel Eperniczky jött hozzám; még ágyban talált.  
  – Jó hír – kiáltá be csak úgy futtában, félig nyitva ki az ajtót. – A khedive temetteti el a halottunkat.  
  – No az szép.  
  – Természetesen nagy katonai pompával. De az ördögbe is, keljen fel már, barátom, és jöjjön reggelizni. Majd megvárom lent sétálgatva.  
  Még aznap estefelé volt a temetés teljes katonai dísszel, úgynevezett „általános részvét” mellett. Megjelent
az osztrák-magyar kolónia
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
az egész osztrák-magyar kolónia
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
, a diplomáciai kar, az udvari méltóságok egy része, sőt az angol tisztekből is többen. Ki volt rendelve egy fellah-ezred
n
Jegyzet fellah – Az egyiptomi földművesek megnevezése. Nem világos, hogyan képezhetnének ezredeket,
Mikszáth
talán valamilyen népfelkelő csapatot vizionál, vagy tévesen használja a az egzotikus fogalmat. Az utóbbinak azonban ellentmond a későbbi adekvát szóhasználat a 10:41 sorban.
, a „teve” ágyúüteg, a lovasság, az alkirály testőrei, alabárdosok, lámpavivők. A khedive egyik hadsegédje, Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
rendezte a színpompában tündöklő menetet, mely az uralkodó palotája előtt is
elvonult
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
elvonul
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
. Maga a khedive az erkélyéről nézi pont fél hatkor, s tiszteleg a halottnak. No már igazán derék ember!  
  Hanem mikor a gyönyörű aranyozott koporsót bevitték a szobába, hogy a halottat beletegyék, hát a Hans ott feküdt az ágyon hortyogva, és a halott nem volt sehol.  
  Felrángatták megrőkönyödve:  
  – Hé, ember, hol van a halott?  
  A Hans feje visszaesett a vánkosokra, csak úgy dőlt ki belőle a borszag.  
  Jól benyakalhatott ebéd közben a Kovács uram magyar vendéglőjében.  
  Eperniczky megrázta, hogy még a csontjai is ropogtak.  
  – Hol az urad, semmirekellő?  
  Kinyitotta szemeit egy percre, de úgy, hogy a fehérjük maradt kívül, s bambán, félig öntudatlanul hörögte:  
  – Utazik.  
  Utazik! Hova utazik? Meg van ez őrülve? Ezalatt kiszivárgott szűkebb hivatalosabb körbe a hír: Nincs holttest! Eltűnt a holttest! Hát látott már valaki ilyet? Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
bosszúsan verdeste a kardmarkolatát.  
  Felrohant a szobába, ahol még mindig vallatták Hans urat.  
  – Mitevők legyünk? – szólt mogorván.  
  – Ejh, egyszerű – felelte egy angol tiszt nagy
flegmával.
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
phlegmával
n
Jegyzet [a helyesírást annak ellenére modernizáltuk, hogy feljebb a 7:15 sorban „flegmával” írásmóddal szerepelt a és a is, ezért nem zárható ki, hogy az írásmód ezúttal az angol nyelvő beszélőhöz idomul]
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
– Magát a fickót kell a koporsóba beszögezni. Halottra van szükségünk, tehát ott veszi az ember, ahol lehet.  
  Ezalatt Eperniczky egy kancsó vizet talált a mosdószekrényben és elkezdte a Hans szájába tölteni. (No most már biztos, hogy szolgabíró volt.) Hans vonaglott, csuklott, tüszkölt, nagy rimánkodva összetette a kezeit, hogy csak ne bántsák, mindent bevall.  
  A gyászoló gyülekezetből egyre jöttek a sürgető hírnökök:  
  – Már itt a halottaskocsi!  
  – Megjött a pap is a segédletével. Őtt volna az ideje hozzáfogni.  
  – Tüstént kezdjük – csitítá őket a
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
 
  – Beszélj, gazember, mert rögtön meghalsz, kiszorítom a hitvány lelkedet.  
  – Mindent megvallok, uram, de nem lesz semmi bántódásom? – Ígérem.  
  – Nos hát, balzsamozzák az urat, mert elutazik.  
  – Hol balzsamozzák?  
  – A doktornál. Odavittük.  
  – És hová utazik?  
  Hans szája undok röhejre görbült.  
  – Hát a szeretőjéhez Magyarországra.  
  Érteni kezdtük a dolgot. Ezek Ilnau grófnőnek sürgönyöztek, és az utalványozta a költséget.  
  A doktor kövér falathoz jutott, mert
a balzsamozást kegyetlenül szokták számítani
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
a bebalzsamozást kegyetlenül fel szokták számítani
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
az
egyiptomi
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
egyptomi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
Aeskulapok
n
Jegyzet Aeskulapok – Orvosok; a gyógyítás ókori istenségének nevéből, akit görögül Aszklépiosznak, latinul Aesculapiusnak hívtak.
Mikszáth
a németben szokásos (de régebben a magyarban sem ritka) csonka szóalakot használ kissé magyarosított helyesírással.
, akik egyáltalán csúnya kaszt. A bennszülöttek tudatlanok, az európaiak gyülevész szédelgők.  
  – Messze lakik innen a doktor?  
  – A harmadik utca, a Perivel-házban.  
  – Ez esetben – mondá Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
felé fordulva – nincs veszteni való idő. Küldjünk gyorsan a holttestért!  
  – Allah mentsen attól – felelte a
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
, óráját nézve. – Mindjárt öt. Nekem az késő. Tessék a koporsót beszögeztetni és levitetni, hadd kezdődjék a szertartás azonnal.  
  – Egy üres koporsóval?  
  Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
vállat vont.  
  – Ej, mit bánom én! Az én parancsom arra szól, hogy pont fél hatkor elvonul a koporsó a khedive erkélye alatt, tehát elvonul. Őfensége egy percet sem fog várni. Ez a fő. Az mellékes, hogy van-e valaki a koporsóban, vagy nincs. Egy, kettő, lássunk hozzá!  
  Hiába tiltakoztak, kapacitáltak a keresztények, hoztak fel érvet érvre, hogy az mennyire minden szokás ellen van, s hogy őfenségét is kényes helyzetbe sodorják egy üres koporsó előtti tisztelgéssel – Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
makacsul rázta a fejét. A khedivének várni nem lehet. A halottnak pedig úgyis mindegy. A halottra már csak egyetlen akció vár az örökkévalóságban: az ítélet napján föltámadni. De arra még ráér.  
  Mire parancsa szerint le kellett vinni az üres koporsót. A papok, akik semmit se tudtak, megáldották, körülfüstölték, elénekelvén a circumdederunt
n
Jegyzet circumdederunt – A 17. zsoltár 4. verse kezdődik ezzel a szóval; a zsoltárnak ezt a részét a 94. zsoltárral együtt éneklik a katolikus temetési szertartás részeként.
megható szövegét, s azután megindult a gyülekezet az osztrák
himnusz
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
hymnus
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
hangjai mellett, a fekete posztóba vont paripával, a páncélos vitézzel, a lámpavivőkkel, az alabárdosokkal, egyszóval mindennel, elhaladt az alkirályi palota előtt, őfensége katonásan tisztelgett a koporsónak az erkélyről, mire a gyászzászlók hódolatteljesen meghajoltak, a dobok tompán megperdültek, s ment, hömpölygött odább a menet lassú, ünnepélyes lépésekben a temető felé…  
  Az utcákra összesereglett bámész arabsok halkan mondogatták egymásnak:  
  – Egy nagy úr költözködik a paradicsomba. Allah nagy és hatalmas, ím’ maga elé idézte!  
  Hiszen ha már költözködnék! De még nagy út áll előtte előbb ezen a régi világon; tengert és rengeteg szárazföldet kell bejárnia, míg révbe jut. A szegény fellah bizony kurtábban csinálja.  
  Hans és a doktor nem voltak ügyetlen fickók. Hatásosan fejezték be a
táviratukat
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
táviratokat
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
: „Meghalt, és semmije sem maradt, csak az ön levelei.”  
  Megdobbant a szíve a szép Mária grófnőnek…  
  Azaz, dehogy szép, dehogy – hol jár az eszem? Hiszen már öreg volt. Hány éves? – kérdenétek. – Sok, nagyon sok. Abban a korban, mikor már az asszonyok hozzáhazudnak az éveikhez. Az asszonyok denique
n
Jegyzet denique – végtére is.
mindég hazudnak éveket.  
  A tizennégy éves leány tizenötnek mondja magát, a huszonhárom éves tizenkilencnek, az ötvenes nő megmarad szívós makacssággal a negyvenes éveknél, de ha valamelyik eléri a hetven évet, és a nagy koráért kezdik bámulni, bizony nem sajnál még hozzácsapni vagy három esztendőcskét: hadd bámulják jobban, mert az emberiség mind a bámultatásra dolgozik.  
  Innen van az aztán, hogy a mesés kort ért egyének ideje többnyire devalválódik
n
Jegyzet devalválódik – leértékelődik.
a partecédulákon, míg ellenben a fiataloké meggyarapszik.  
  Ilnau grófné öreg volt, de a szíve fiatal. Mert a szíve szinte későbbi volt. Negyvenéves korában feslett ki s gyúlt először szerelemre. De ez a kései szerelem (Ilnau iránt) is korainak bizonyult; csak a mézeshetekig tartott. Véletlenül akkor ösmerte meg Grabe grófot Bécsben, és olthatatlan szerelem támadt benne, a második, az igazi, az utolsó.  
  Ebből lett az általánosan ismeretes viszony, melyről egy időben annyit beszéltek. Évtizedekig tartott: a deres hajtól a hófehér hajig, vagy még a hajon túl is. Sok pénzébe került a grófnénak és sok könnyébe. A pénzt csak győzte volna, mert sok volt neki, de szeme a sírásra, neki is csak kettő.  
  Az utolsó években valami apprehenzió állott be, de a koros nő szíve semmit se vesztett ábrándosságából, s mikor a kairói sürgöny jött, csordultig megtelt érzésekkel, jósággal. Mindent elfelejtett, csak a szerelmi emlékeket, csak a bánatot érezte.  
  „Nem maradt egyebe, csak az ő levelei.”
Oh istenem! tehát
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
Oh istenem, tehát
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
őrizte, becsben tartotta, talán utolsó óráiban is ezeket olvasgatta. Szegény György! Dehogy hagylak, dehogy, idegenek közt pihenni.  
  Legott ment a sürgöny és pénzutalvány: Grabe gróf ideszállíttassék bebalzsamozva, érckoporsóban.  
  De rá is szorult most már Grabe gróf erre a pénzutalványra a Hanin
bej
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
bey
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
makacssága miatt. Igaz, hogy a doktor se haragudott, s még kevésbé Hans, aki bizonnyal megkapta a sápot, s aztán jókedvvel ült fel a hajóra, elkísérni urát a kis Zala megyei faluba.  
  Itt egyszerű temetés várta Grabe Györgyöt. Összejöttek a falusiak, kérges tenyerű parasztok, kíváncsi, ködmönös asszonyok, gazdatisztek s eltemették a kastélyparkban a grófné kedves nyírfája alá. Az emlékkő már készen várta, egy gránitoszlop; nem volt rajta se név, se évszám, se valami illetlen érzelgősség, csak egy kis indokolás, arany betűkkel e néhány szó: „Ne pihenjen idegenek közt.”  
  Végre tehát ott volt már a helyén, az anyaföldben a táborszernagy. Isten nyugosztalja most már.  
  Az idő által testben, elmében is megőrölt anyóka mindennap kiment oda, nyáron pedig padot csináltatott a kővel átellenben, s ott ült, ott ábrándozott délutánonkint; némelykor odahívatta Hans urat is (ki belső cselédnek maradt meg a kastélyban), meséljen neki az ő Györgyéről.  
  Hans pedig jó elbeszélő volt, ha kellett, mondott ezer meg ezer apró részletet; hogyan emlegette őt az excellenciás úr, hogy vágyott utána, hányszor sóhajtott fel nagy bajai közt: „Ha szegény Máriám tudná.”  
  Az öregasszony sírt, Hans meg beszélt, s a nyírfa szelíden ingatta a lombjait: Úgy van, úgy van.  
  Valaha nagy fény volt a kastélyban. Egyszer a király is ott szállt a királynéval két napig. A grófné hallatlan pompával fogadta. De minthogy nem tartozik ide, csak egyet mondok belőle: kétezer fülemilét fogdostatott össze akkoriban Erdély erdeiben, s azokat már hetekkel előbb kieresztette a parkban, hagy szépen daloljanak este a királynénak.  
  A fülemilék elszaporodtak azóta, de azok, akik hallgassák, elfogytak. Ilnau meghalt, az ifjú
konteszek
*
Szövegforrás:
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
komtesszek
n
Jegyzet [a francia comtesse szó
MK-nál
kissé vegyes átírását modernizáltuk]
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
n
Jegyzet kontesz – grófkisasszony, a fr. comtesse szó átírása.
férjhez mentek, vendég pedig évekig nem jött, csak az egyik vő, Blord báró szokott ellátogatni ősz felé.  
  Az idén igen meglepte a gránitkő a parkban.  
  – Hát ez a kő mit jelent?  
  – Itt fekszik Grabe gróf táborszernagy.  
  A báró csodálkozva nézett rá:  
  – De hisz az lehetetlen, mama. Én magam láttam a télen Kairóban, mikor eltemették.  
  – Biztos vagy benne?  
  – Hogyne! Ott voltam a menetben, s olvastam a koporsó feliratát.  
  A grófnőt nyugtalanság fogta el. Hogyan lehetséges ez? Hej, Hans! Hol van Hans?  
  Hans erre elmondott mindent, de ez a minden úgy nézett ki, mint egy keleti mese. Kételyek kezdték gyötörni; megszokta már a halottat, úgyszólván életszükségévé vált, s most gyanakodnia kellett, hogy nem valódi.  
  Úgy képzelte, mintha egy templom dőlt volna össze.  
  – Felásatom – szólt –, és megnézem.  
  Grabe gróf tehát megint előkerült a föld alól a fényes napvilágra. Mert nagy úr egy táborszernagy, abból még holtan is kitelik egy novellahős – annyi minden történhetik vele.  
  Felásták, kiemelték a koporsóját, és bevitték az úrnőhöz. Nála volt a kulcs, kinyitotta s megkönnyebbülten lélegzett fel. Valóban maga Grabe György feküdött ott, szelíden, el nem torzulva, mintha csak aludnék és akármikor fel lehetne költeni.  
  Nem félt, nem borzongott tőle, kikergette a szolgákat, akik behozták, egyedül maradt vele. Egy egész óráig beszélt hozzá. A kulcslyukon hallgatódzó komornák vihogva produkálták aztán a gyöngéd szavakat, amiket hozzá intézett.  
  Egy óra múlva visszavitték helyére a koporsót, de nem örökre. Holt kedvesét gyakran hozatta fel azontúl, s néha egész délelőtt ott volt a szobájában. A borzalmas légyottok mindegyre hosszabbak lettek – éppen megfordítva, mint élők között.  
  Jaj, mi lesz ebből? – tűnődtek ájtatos
keresztet
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
kereszteket
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
vetve a cselédek.  
  Hát mi lenne? A méltóságos asszonynak vagy az
életmécse
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
életmécsese
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
alszik ki előbb, vagy az esze kerekeiről fogy el gyorsabban az olaj. S akkor vége lesz az egész regénynek. A világ pedig elfelejti azt is, hogy éltek, és tovább dübörög a maga útján.  
  Nem is volt már a világban semmi ebből a dologból, csak még egy kis mahagóni szekrényke vándorolt ide-oda, kézből kézbe, amíg megfutotta útját Kairótól Bécsig, s hipp-hopp, egyszer csak ott volt a külügyminiszter asztalán. Csakhogy ez a hipp-hopp eltartott vagy két esztendeig.  
  A külügyminiszter könyv nélkül tudta már, mi van benne, s egy gyöngéd levél kíséretében elküldte Ilnau grófnőnek.  
  Mikor az felbontotta a csomagot s meglátta a fekete ládikát, ő is tudta, mi van
benne. Zokogva
*
Szövegforrás:
1. [1. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. Magyar Könyvtár 81., szerk., Radó Antal, Budapest, [1898], Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), 43–64. l. 2. [2. kiad.] Két elbeszélés. Homályos ügy, A táborszernagy halála. In Magyar Könyvtár 28., szerk. Radó Antal, Budapest, [1905], Kunossy, Szilágyi és társa. 43–64. l. [Egy 60 kötetes kolligátum-sorozat része a Lampel Róbert kiadóvállalat Magyar Könyvtár füzeteiből, a belső borítókon ez a kiadó van feltüntetve; a 28. kötet még Ne okoskodj Pista! és a Kísértet Lublón c. műveket tartalmazza. Új szedés ekkor nem készült.
Népjog 1899−1900 (1−2. évf.). Teljes névjelzéssel; jelölt átvétel a II/1 kiadásból, hat folytatásban az alábbi részletezés szerint: 1. 1899. december 3. (34. sz., 14. l.) Elejétől az »− Ah! − szólott − megint…« kezdetű szakaszig. 2. 1899. december 10. (35. sz., 13. l.) Az említett szakasztól az »− És ha úgy van is…« kezdetű szakaszig. 3. 1899. december 17. (36. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Csodálatosan hatott ránk…« kezdetű szakaszig. 4. 1899. december 24. (37. sz., 14. l.) Az említett szakasztól a »Hanem mikor a gyönyörű…« kezdetű szakaszig. 5. 1899. december 31. (38. sz., 14. l.) Az említett szakasztól az »A tizennégy éves leány…« kezdetű szakaszig. 6. 1900. január 7. (1. sz., 13−14. l.) Az említett szakasztól a végéig.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 8–23.
 
benne, zokogva
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap Naptára 1894 évre. 36–44. l.
 
, reszkető kézzel emelte ki a leveleket; de egyszerre összeszisszent, mintha kígyó marta volna meg, amint beléjük nézett. A megsárgult papírok kiestek a kezéből, s széthullottak a padlón.  
  Az öreg nő felugrott, és összetaposta őket, haragtól villámló szemekkel, fiatalos fúriában
n
Jegyzet fúriában – dühöngésben
: „Utálatos rongyok, hitványságok!”  
  A szerelmes leveleket egytől egyig valami más Mária írta a táborszernagynak.  
  Hát így állunk! Hát ez volt a Grabe úr szerelme. Ezeket a leveleket őrizte, szerette, az övéit régen eldobálta a szemetes kosárba.  
  Izgatottan rángatta a csengettyűket, mire minden ajtón özönlöttek a cselédek.  
  – Hozzátok be a koporsót.  
  Még egyszer, utoljára felparancsolta. Ad audiendum verbum
n
Jegyzet ad audiendum verbum – dorgálásra (amit a feljebbvalójától kaphat valaki, mégpedig a királytól, hiszen a kifejezés legtöbbször ad audiendum verbum regium formában fordul elő).
.  
  Egyszeribe hozták. Könnyű volt. A parkbeli sír csapóajtóval volt ellátva.  
  A gyenge anyókát erőssé tette a harag; mint egy könnyű pelyhet, úgy csattantotta fel az ércfedelet: nem volt többé a finom, légies grófné, hanem csak egy meggyengült elméjű, bősz asszonyi-állat.  
  – Itt vagy, gyalázatos! Megcsaltál, ugye? Kicsikartad a pénzemet, és a szeretődre költötted. Az igazira, én csak a fejős tehened voltam!  
  Dühös gesztusokkal, fölemelt öklökkel szidta a halottat, neki-neki ugorva a koporsónak.  
  A bebalzsamozott ember pedig csak egyre ott feküdt némán, mozdulatlanul, a félig nyitott szemeivel. Nem érdekelte ez egy körömnyit se.  
  – Jellemtelen voltál! Mindenkit megcsaltál, kijátszottál s jóságával, szeretetével visszaéltél. Elutáltalak, megvetlek, hallod-e? És most ki fogsz takarodni a házamból, érted-e?  
  S így lőn, hogy a szegény Grabe grófot elvitték a parkból a grófné parancsára a kicsiny, akácos falusi temetőbe, s ott temették el véglegesen, annyi viszontagság után most már talán utoljára, föléje állítván, ha már megvolt, a gránitkövet is a felirattal: „Ne pihenjen idegenek között.”  
  Pihen pedig most az egykor hatalmas táborszernagy közbül, balra a Kuczka József, jobbról a Nyüsti Mártonné bábaasszony porladozó testének.  
  Nem valószínű egyébiránt, hogy azzal csak egy csöppet is romlanék a túlvilági álma.