Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
ELŐSZÓ  
Az NKFIH támogatásával megvalósult 116201 projekt-számú alapkutatás célja Móricz Zsigmond levelezésének (1892–1913) forrásfeltárása és közzététele digitális kritikai kiadás formájában. Az elkészült szövegkiadás jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a vizsgált időszakban keletkezett kétirányú levelezés 1467 publikált kéziratának egy tizede volt eddig ismert a különböző könyv- és folyóirat-publikációkból.  
Az alapkutatás másik eredménye a kritikai kiadás digitálisan készülő formája, mely innovatív eljárásnak számít nem csak a Móricz-kutatásban. A digitálisan született ('digital born') kritikai kiadásnak elsőként kellett megteremtenie a munkafolyamatok szoftver- és adatbázis-környezetét, illetve a kutatás során feltárt adatok, illetve a kiadás jelölőnyelvi kódjának az összekapcsolását. A hagyományos papíralapú kritikai kiadás könyvszerkezetét, kötetrészeit fel kellett cserélnie a kritikai kiadás megfelelő (alá, fölé és mellérendeltséget tükröző) objektumstruktúrájával. A jelölőnyelvi kódolás specifikációjának kialakítása hosszas folyamat volt, maga a gyakorlat is tradícióteremtő eredménynek tekinthető, amely létrehozta a komplex humáninformatikai fejlesztés alapjait a levelezés digitális kiadása terén – természetesen nem minden megoldásában maradéktalanul. A kiadás lektorálása nem fejeződött be, ez a tény is jelzi, hogy tere van a további javításoknak. Összességében elmondható, hogy a kutatócsoport a digitális kritikai kiadás első, béta verzióját állította elő.  
A Petőfi Irodalmi Múzeum mint a levelezés kiadója, a nyílt hozzáférés irányelvei alapján a magyar irodalomtudomány filológiai portálján, a DigiPhil szolgáltatás keretei közt (http://digiphil.hu) teszi közzé a kutatás eredményét: a jegyzetapparátussal együtt 122 nyomdai ívnyi szöveget. A kiadás lehetővé teszi az eredeti forrás digitális másolatának összevetését az átirattal, hiszen az online közlés kiegészítéseként a levelek digitális fakszimiléi is megtekinthetők a szolgáltatás keretében.  
 
1. A kutatócsoport  
2016-ban Kodolányi Judit, Lengyel Imre Zsolt, Molnár Eszter indította el a digitalizálási, szövegleírási munkát. A kutatócsoport végleges összetétele 2017 második felétől formálódott ki. Hangácsi Zsuzsanna, Káli Anita és Török Sándor Mátyás végezték el a munka nagyobb részét: folytatták és befejezték a digitális kritikai kiadást. Elvégezték a már leírt levelek meta-adatainak és a főszövegnek az ellenőrzését, magángyűjteményben kutattak, digitalizáltak, új kéziratokat csatlakoztattak a levelezéskorpuszhoz, javították az átiratokat, bibliográfiai hivatkozásokat és jegyzeteket írtak, valamint részt vettek a befejezés előtti kontrollfolyamatokban. A levelek közreadásának utolsó fázisában Varga Katalin kapcsolódott be a jegyzetírásba. Vétek Bence az ellenőrzési munka különböző szakaszaiban vett részt, német fordításokat készített. Kómár Éva a három éves kutatási idő alatt a HunTéka gyűjteményi adatbázis szakértőjeként és informatikus-könyvtárosként segítette értő szakmai útmutatással a digitális kiadást. Zeke Zsuzsa a nyomtatásban megjelent levélkiadások és a HunTéka összevetésében nyújtott segítséget. A DigiPhil háttéradatbázisaként működtetett integrált könyvtári rendszerrel kapcsolatos felhasználói és adatbeviteli kérdésekben Mohay Anikó tájékoztatása alapján dolgoztunk. A digitális kiadás humáninformatikai munkáit Fellegi Zsófia, Bobák Barbara, valamint Metzger Réka és Vincze Tímea a DigiPhil munkatársai végezték, munkájukat a szolgáltatás vezetője Palkó Gábor főszerkesztő irányította. 2018 végén, a befejező munkálatok során a Könyvtár és Tartalomszolgáltatási Főosztály vezetője Bánki Zsolt is bekapcsolódott az irodalomtörténészek és humáninformatikusok párbeszédébe. Varga Emese és Müller Dóra, két önkéntes egyetemista és a Móricz-szakirodalmat digitalizáló Velle Ildikó, önkéntes kolléga segítette munkánkat. A digitalizálásban és kutatásban szakértelmével segítségünkre volt Szathmári Árpád, valamint a PIM Kézirattár főosztályvezetője Komáromi Csaba és munkatársai.  
 
2. A levelezéskiadás előzményei  
A legkorábbi kritikai igényű levelezéskiadás a kétkötetes Móricz Zsigmond levelei, melynek szerkesztője F. Csanak Dóra 742 szerzői levelet közölt az „Új magyar múzeum – irodalmi dokumentumok gyűjteménye” sorozatban 1963-ban. (MÓRICZ Zsigmond, Levelei, szerk., jegyz. F. CSANAK Dóra, 2 köt. /Budapest: Akadémiai Kiadó, 1963/). A levelek arányai nem tükrözhették Móricz életútját, mégis a kiadványt ebből a szempontból érte kritika: „Ebben a gyűjteményben olyan Móricz Zsigmonddal találkozom – írja Illés Endre –, aki egy debreceni úriasszonyhoz, Kardosné Magoss Olgához száznyolcvan levelet írt, de első feleségéhez, Jankához, mindössze hatot; és második feleségéhez, Simonyi Máriához, egyetlenegyet sem.” (ILLÉS Endre, „Háló: Móricz Zsigmond a görbe tükörben”, Új írás 3, 10. sz. /1963/: 1229.) A Móricz-levelezéskötetben mutatkozó aránytalanságok abból következtek, hogy a hagyaték a hatvanas években még nem volt kutatható. Az író első monográfusai közül mégis sokan beletekinthettek a család tulajdonában álló dokumentumokba. A levelezés nyilvánvaló adatgazdagsága miatt a családtagok felhasználták a kéziratokat a Móricz-életrajzok megírásához. Néhány példa a Móricz-levelezéskötet kiadásának évéig, 1963-ig: Móricz Virág (Apám regénye, 1953), Nagy Péter (Móricz Zsigmond, 1953), Móricz Miklós (Móricz Zsigmond indulása, 1959), Czine Mihály (Móricz Zsigmond útja a forradalmakig, 1960), Vargha Kálmán (Móricz Zsigmond, 1962). A kötetekből kiderül, hogy az említett szerzők csak bizonyos hagyaték-részeket ismerhettek. Például Móricz Miklós könyvének írása idején nem jutott hozzá Móricz Zsigmond és Holics Janka levélváltásához. Móricz Zsigmond indulása c. munkájában panaszolja: „Egyáltalában, tudtommal, a vőlegény-menyasszony levelezéséből semmi sem maradt meg. Hogy történhetett ez?” (MÓRICZ Miklós, Móricz Zsigmond indulása, /Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959/, 310.)  
1975-ben Nagy Péter tette szóvá, immár monográfiája harmadik kiadásakor, „hogy nincs olyan »elintézett« problémája az irodalomtörténetnek, amely még további vizsgálatra, újabb anyagok felderítésére ne adna lehetőséget. S különösen nincs olyan Móricz Zsigmondnak. Móricz körül a kutatás körülbelül másfél évtizede, sajnálatos módon megállt; sem személy, sem intézmény nincs, aki vagy amely ezzel rendszeresen foglalkoznék. Pedig volna még tisztázni- és kutatnivaló elég. Igaz, hogy jelentős előrelépés akkor történhetnék, ha végre kéziratai, naplói, levelezése s a hozza írott levelek is rendezetten a kutatók, a kutatás rendelkezésére állanának.” (NAGY Péter, „A »Komor ló« regénye”, Népszabadság, 1975. aug. 3., 9.)  
A hagyaték 1979-ben érkezett be a Petőfi Irodalmi Múzeumba, feldolgozását 1982 és 1985 között a Magyar Tudományos Akadémia támogatta. 1984-ben H. Bagó Ilona ismertette a hagyaték összetételét, illetve a már akkor körvonalazódó tematikus levelezéskiadások tervét. (H. BAGÓ Ilona, „Móricz Zsigmond hagyatéka”, Irodalomtörténeti Közlemények 90 /1986/: 738–741.) Ez után látott napvilágot Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője c. kritikai igényű levelezéskötet a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában és megkezdődtek a Móricz Zsigmond, a Kelet Népe szerkesztője c. kiadvány előmunkálatai. H. Bagó Ilona cikkében körvonalazta a kézirat-katalógus elkészítésének tervét is, és az erre épülő további kutatásokat: „Ekkor kezdődhetnek el a kritikai kiadás tényleges munkálatai.” A Petőfi Irodalmi Múzeum 1980-ban megindította a Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusai kiadványsorozatát, mely kritikai kiadások előkészítését célozta meg. A Móricz-kéziratkatalógus a nyolcvanas évek közepére a tördelt nyomdai levonatig jutott el, ebben a formájában is hiányosan, mert a kéziratos levelezés feltérképezése és a munka befejezése elmaradt.  
A Móricz-életműből a levelezés kritikai kiadása jelenik meg elsőként. A kritikai kiadásokhoz szükséges feltétel, az írói hagyaték teljességének átláthatósága a nyolcvanas évektől, úgy tűnt, teljesül.  
 
3. Forrásfeltárás  
A Petőfi Irodalmi Múzeum által biztosított háttér a levelezés közreadására irányuló alapkutatás számára kedvező feltételeket jelentett. A kutatócsoport egy már megkezdett munkára s egyben a legnagyobb, a kutatás helyén található Móricz Zsigmond-kéziratgyűjteményre támaszkodhatott. A Móricz-levelezéskiadást (kéziratkatalógus hiányában) a HunTéka-M könyvtári-múzeumi integrált rendszer alapozta meg. A PIM gyűjteménykezelő rendszere tartalmazta Móricz Zsigmond kétirányú levelezésének, összesen 9600 levélkéziratnak a strukturált metaadatait.  
A forrásfeltárás összhangban volt a Petőfi Irodalmi Múzeum mindenkori gyűjteményezési gyakorlatával. Az 1979-ben PIM-be érkezett alapgyűjteményt (jelzete PIM Kézirattára, M. 100.) az intézmény további szerzeményekkel gazdagította: a 2004-ben megvásárolt hagyatékrésszel (jelzete PIM Kézirattára, M. 130.), a korai írásokat tartalmazó Fehér könyvvel, egészen a 2018-ig, Puszta Sándor hagyatékának szerzeményezéséig, melyben Móricz Zsigmondnak szóló levelek is találhatók. Más közgyűjtemények hagyatéki katalógusai alapján gazdagítottuk gyűjtésünket, az Országos Széchényi Könyvtárban található fondokkal (Fond 253, Fon III, Fond 44), valamint a Levelestár kézirataival, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának gyűjteményével. A nyomtatott forrásokat is feltártunk, kutatásaink során az egész életműre, életidőre kitekintettünk. A kéziratos források körét a későbbiekben még bővítjük, ezt a kiadás digitális formája lehetővé teszi.  
„Móricz Zsigmond azok közé a ritka magyar írók közé tartozik, akiknek a hagyatéka nem szóródott szét.” (H. Bagó Ilona) Valóban, a magyar állam által megvásárolt, közgyűjteménybe került hagyaték a PIM egyik legteljesebb gyűjteménye. Mégis óhatatlan, hogy az idők során újabb, még ismeretlen hagyaték-részek kerüljenek látókörünkbe. A levelezés forrásfeltárásának egyedi jellemzője volt a magángyűjteményekben való kutatás. Ezres nagyságrendet meghaladó mennyiségű kéziratot kellett átvizsgálnunk ahhoz, hogy a hagyatékrészből a leveleket kiválogassuk. A magángyűjteményekben található kéziratok digitális „leletmentése” végigkísérte a három éves projektidőszakot. Figyelemmel voltunk a jegyzetek írásához szükséges „mások másoknak” szóló leveleinek és egyéb analekták megismerésének fontosságára is, ezekről is listákat készítettünk.  
A kiadásnak eleve számolnia kell a levelezéskorpusz önfeltáró jellegével, s valóban, a forrásokból kiindulva a mindeddig ismeretlen, megsemmisült vagy kallódó levelek számára is következtetni lehet. Kétszáztizenöt esetben utaltunk nem ismert, hivatkozott levélre a kutatás végén, melyek között Móricz levélíróként vagy címzettként szerepel. A nem ismert levelekre a jegyzetekben hívjuk fel a figyelmet.  
 
4. A levelezés sajátosságai  
Minden levelezés-kiadáskor felmerül annak a kérdése, mit tekintünk levélnek. A műfaj-megnevezés kiadásunkban minden postai vagy személyesen kézbesített küldeményre, magán és hivatalos levélre vonatkozik. Alaptípusai: levél, képeslap, levelezőlap, zárt levelezőlap, távirat, névjegy, utalvány, szelvény, köszönőcédula, levélkártya, egyes esetben gyászjelentés. Ide tartoznak még a társas levelezőlapok, levelek, akkor is ha Móricz Zsigmond csak aláírta azokat. A megbízásból, más kéz által írott, diktált levél is helyet kapott a levelezésben. Kiadásunk nem tekint el a fogalmazványok, a töredékek, illetve a másolatok számbavételétől sem, akkor sem, ha a szóban forgó levél tisztázata is ismert. A szövegváltozatok esetében minden variációt önálló dokumentumként adunk közre, melyek egymásra utalnak. A megszólítás, aláírás formája többféle műfajú szöveget is közrefoghat. A levelezés számos verses levelet tartalmaz, főleg Móricz Zsigmond és Holics Janka verses levélváltását.  
 
5. A digitális kritikai kiadás szabályzata  
A kutatócsoport a korábbi, papíralapú kiadási gyakorlatra csak részben támaszkodhatott, így az eleve digitálisan létrejövő kritikai kiadás szabályzatát ki kellett alakítanunk a Móricz-levelezés szövegjellemzőihez és a DigiPhil keretrendszereihez igazodva. A kritikai kiadás digitális közzétételének specifikációját tartalmazó szabályzat véglegesítését egy éves gyakorlati munka tette lehetővé. Ez az Előszó a hagyományos kritikai és digitális kritikai nyelvezet értelmező aspektusait igyekszik egységbe foglalni, ugyanakkor a digitális kritikai kiadás szabályzata és megjelenítése közötti eltérésekre is kitér.  
 
6. A Bibliográfiai adatok struktúrája. Alapadatok a forrásokról  
A filológiai szempontokat tekintve az első lépés a kéziratok azonosításához és a kéziratjellemzők leírásához szükséges metaadatstruktúra kialakítása volt. A forrásokra vonatkozó alapadatok a DigiPhil már meglévő struktúrájából következően a Bibliográfiai adatok című ablakban tekinthetők meg. A Bibliográfiai adatok címszó alatt található kategóriák a következők: Kézirat leírása (Boríték, Levél, Melléklet), Keletkezés, A levelezésről (Küldés, Átvétel), Publikációs adatok, Elektronikus kiadás adatai. Csak azok a kategóriák jelennek meg a felsoroltak közül az ablakban, melyekben információk találhatók.  
6.1. A Kézirat leírása minden esetben tartalmazza a lelőhely megnevezését, a közgyűjtemény nevét, vagy a kézirat magántulajdonban való fellelhetőségét az ország és a település megjelölésével. A Repozitórium kifejezés a kézirat intézményen belüli helyét mutatja, pl. a gyűjteményi tárat (pl. Kézirattár). A kézirat Azonosítója a jelzet. Ez a sor a magántulajdonban található kéziratok esetében kitöltetlen marad. A metaadatok tartalmazzák a kézirat Provenienciáját és a hagyatékot A kézirat neve címszó alatt. A formai leíráshoz használt mezőkészlet három egységet különít el: A boríték leírása, A levél leírása, A melléklet leírása. E kategóriákon belül kitérünk a kézirat mennyiségére, méretére és állapotára. A kézirat (boríték, levél, melléklet) terjedelme, a fóliók száma (Mennyiség) mellett a fizikai azonosítást lehetővé tevő méretadatok is szerepelnek (Magasság, Szélesség). Az Állapot mezőben a kézirat (boríték, levél, melléklet) szabad szöveges formai leírása olvasható: terjedelme, íróeszköze, egyéb írásjellemzői, ismert vagy ismeretlen személy(ek) rájegyzéseinek ténye. A kézirat leírásának célja, hogy az olvasó pontosan vissza tudjon következtetni a kéziraton történt minden időbeli műveletre. Ebben a mezőben kap helyet a kézirat fizikai állapotának leírása is.  
6.2. A Keletkezés kategóriában a levél megírásának adatai találhatók: Dátum, Helység, Nyelv és Kulcsszavak. Utóbbi a levél típusának megnevezését tartalmazza. (Felsorolásukat lásd a 4. pont alatt, A levelezés sajátosságainál.)  
6.3. A megírás körülményei után a postai kézbesítésről szóló tudnivalók következnek. A levelezésről mezőben a Küldés, illetve az Átvétel adatsorain belül megismétlődik a Dátum, Helység, Küldő vagy értelemszerűen az Átvevő neve. A három időpontot és három helyet tartalmazó metaadat-struktúra (Keletkezés, Küldés, Átvétel), amennyiben ismeretes, lehetővé teszi, hogy a kézirat keletkezésének, feladásának, megérkezésének időbeli, illetve topográfiai mozgását (a kéziratos datálás valamint a feladási és érkeztetési postai bélyegzők alapján pl. továbbküldés esetén) nyomon követhessük. A levelek kronológiai besorolása az ellenőrzött és elfogadottnak tekintett kéziratos datálás, ennek hiányában a feladási, illetve ezt is nélkülözve az érkeztetési postai bélyegzők alapján történik.  
6.4. A Publikációs adatok egész levélközlésekre vonatkoznak. A levelezést felhasználó monografikus könyvek töredékes szöveghelyeire, vagy periodikákban található részközlésekre nem utalunk, a szövegközlés kritikáját sem adjuk.  
6.5. Bibliográfiai adatokban legvégül az Elektronikus kiadás adatai is helyet kapnak.  
 
7. Megjegyzések. Általános jegyzetek, szerzői és egyéb rájegyzések  
A Megjegyzések elnevezésű ablakban nyithatók meg a levelekhez fűzött általános jegyzetek, melyek a források alapadataihoz kapcsolódnak: például keltezés nélküli levelek esetében a datálás indoklásáról, vagy keletkezéstörténeti vonatkozásokról szólnak.  
A főszövegtől elkülönítve, itt tesszük közzé a levélírást megelőző vagy utólag tett rájegyzéseket, jellemezve a papír korábbi használatát vagy további hasznosítását. A megírás előtti vagy a levél átvételét követő időszakban keletkezett idegenkezű rájegyzések is itt szerepelnek. A nem értelmezhető számsorokat nem közöljük.  
A rájegyzések közlésének jelentőségét a Móricz-levelezés jellegzetessége indokolja, ugyanis szinte minden levélen található írói autográfia. Móricz (feltehetően a húszas, illetve a harmincas években, levelezésének áttekintése és átcsomagolása alkalmával) jól látható dátumokat írt többnyire a fóliók rektójára kék vastag ceruzával, mindemellett az el nem küldött leveleken, fogalmazványokon is nyomot hagyott („impurum”). Szinte mindegyik levél magán viseli az írói archiválás nyomait.  
A kézirat azonban korábbi időbeli szövegrétegeket is tartalmaz. Ezek fontosságát mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hiszen igen értékes életrajzi adatok, vagy olvasmányok nyomai fedezhetők fel általuk az író pályájának legkorábbi időszakából. Előfordul, hogy Móricz a levelek eredeti mellékleteit részletezi, listázza. Egy-egy rájegyzése magyarázatul szolgál a levél tartalmának értelmezéséhez. A legértékesebb Móricz-szövegrészek verspróbákat és verstöredékeket tartalmaznak. Ennek egyik jellegzetes példája Pallagi Gyula Móricznak szóló 1900. november 18-a után keletkezett levelén olvasható Az szép lány suttog… kezdetű, mindeddig ismeretlen, a levelezésben Pua címmel emlegetett versének két versszaka.  
 
8. A főszöveg leírásának textológiai, filológiai alapelvei. A kritikai kiadás elemkészlete  
A könyv alapú kiadás textológiai vonatkozású jegyzeteit a digitális kiadásban a jelölőnyelv regiszterei vállalták át, melyek a kiemelt szövegrészek fölött megjelenő kisablakban olvashatóak. A projekt Text Encoding Initiative elemkészletét a DigiPhil alakította ki a kutatócsoport igényeinek megfelelően, a TEI P5 kéziratleírásra kidolgozott modulja szerint (Manuscript Description).  
8.1. Átírás. A források egyedi jellegzetességei (szövegjellemzők)  
A főszöveg tagolását a szövegjellemzők határozzák meg. A levelezésközlés esetében a borítékot, a levelet (levéltípust) és a mellékletet egy digitális objektum jellemzőinek és részeinek tekintettük. Egy objektumban (csempében) ez a három említett egység az, amely a szövegkódolás első szintjén reprezentált, külön-külön halvány keretekbe van foglalva.  
A leírás (olvasat) sorrendje minden objektumrész esetében az olvasás irányát követi: a rektóval kezdve, balról jobbra és föntről lefelé haladva. Ha a szövegszegmentumok sorrendje vitatható, az értelmező rendrakás problémásságát megjegyzésben részletezzük (Lásd Megjegyzések). Az adott szövegrészek olvashatóságára vonatkozó információkat a jelölőnyelvi átiratban rögzítettük: olvashatatlan szó/szavak, illetve bizonytalan olvasat. Ennek okait (például a kézirat sérülése, hiánya) is megkülönböztetjük.  
A kritikai kiadás elvei szerint a szövegközlés betűhív: megőrzi az írás jellegzetességeit, ideértve például a szerzői (levélírói) javításokat: a kiemelés (aláhúzás, ritkított betű) és az áthúzás avagy törlés (áthúzott /törölt/ olvasható szó/szavak, áthúzott /törölt/ olvashatatlan szó/szavak) típusait, az egymásra írt betűket, a javítást, a gyorsírást, az egyéni rövidítéseket és a titkosírást. A rovásírásnak vagy a görög ábécének a betűkészletével írt szöveget a latin ábécé karaktereivel közöljük. Ha a betoldás szerzője azonos a levél írójával, csak a betoldást jelöljük. Amennyiben az említett jelenségek halmozottan fordulnak elő, halmozott jelölést alkalmazunk.  
A levélben formailag elkülöníthető paratextuális szövegszegmentumok – mint a postabélyegző vagy a fejléc, nyomtatvány, lábléc, pecsét – jelöltek a szövegben. A fenti struktúrán túl, a kéziraton való elhelyezkedésük jelölését nem tartottuk szükségesnek, ezek ugyanis a kéziratokról készült fakszimilén láthatóak.  
Elkülönítettük a szöveg többi részétől az egy objektumon belüli íróeszközváltást. Nem határoztuk meg pontosan az új íróeszköz fajtáját, színét (például kék írógépszalag, piros ceruza, stb.). Ezeket az információkat a levélleírásban, az Állapot mezőben adtuk meg. Több levélíró esetén a kézirat íróit kézváltás jelzéssel különítettük el egymástól. Idegen kéz betoldása esetén a kézváltás tényét és (ha megállapítható) a betoldó személyének nevét, vagy ismeretlenségének tényét is jelöljük.  
Kivételt tettünk Móricz Zsigmond egyes betoldásainak jelölésével más feladók neki címzett leveleiben. Móricz (valószínűleg mindjárt a levél elolvasása után tett) betoldásai ugyanis a levél szövegével való együttolvasás során válnak értelmessé, ezért betoldásait a levél szövegében közöljük, nem pedig a szerzői rájegyzéseket tartalmazó Megjegyzésekben. Móricz rájegyzései ugyanis „visszabeszélnek”, válaszolnak a levél írójának, a levélből párbeszéd, dramatizált forma kerekedik ki. A feladó és a címzett két „hangjának” egybefonódása a címzett azonnali reagálását tükrözi. A szövegdinamika megőrzése érdekében ezeket a rájegyzéseket kézváltásként jelöltük.  
8.2. Jelölt szerkesztői javítások  
A főszöveg olvasóbarát változatának elkészítése érdekében jelzéssel javítottuk a magánhangzók és a mássalhangzók időtartamát, a központozást, illetve jeleztük a szóhatárokat, a zárójel hiányát, a mondatrészek hibás egyeztetését, az elírásokat, betűkimaradásokat és betűtévesztéseket, akkor, ha a szerző által használt szóalak, helyesírás értelemzavaró. Feloldottuk a nehezen értelmezhető rövidítéseket, régi szavak, szóalakok, intézmények, illetve a mára már feledésbe merült vagy ritkán használt szavak rövidítéseit. A javítások a Szerkesztői feloldások buborékjában jelennek meg a szöveg felületén. Kitűzött célunk, hogy ezeknek az adatoknak a felhasználásával elkészüljön egy önálló olvasószöveg.  
8.3. Jelöletlen szerkesztői javítások  
Jelzés nélkül javítottuk a technikai eredetű hibákat: szóközproblémák (pl. nem tapadó írásjel), rövid u betű tompa ékezetét, a kötőjel hosszúságát. A szerző által jelölt szövegen belüli áthelyezések regisztrálására nem alkalmaztunk külön jelölést. Kimaradtak a beszúrást jelző írásjelek (csillag), a macskakörömmel jelzett ismételt szavak. A kipontozott részeket egységesen három ponttal helyettesítettük.  
8.4. Szövegkritika  
A fogalmazványban és tisztázatban is meglévő levelek szövegvariánsait külön objektumban közöljük, a kapcsolatot közöttük levélutalással, ugróponttal oldottuk meg. A link a jegyzetre ("n") kattintva annak szöveges részében látható.  
 
9. Jegyzetek. Tárgyi és szövegmagyarázatok  
A tárgyi jegyzetek és szómagyarázatok olvashatóvá válnak a vonatkozó szövegrészek mellett felső indexben elhelyezett n-re (Note) irányítva a kurzort. Az n-re kattintva a jegyzetben található további információkra lehet továbblépni.  
A főszöveghez 3812 alkalommal fűztünk tárgyi és szövegmagyarázó jegyzeteket. Meghatároztuk az idegen szavak, illetve a régies, ma már nem használatos kifejezések, fogalmak jelentését. A jegyzetek tartalmazzák az idegen nyelven írt levelek fordítását. Kommentáltuk a szövegösszefüggésből nem nyilvánvaló, ezért magyarázatra szoruló eseményeket, különös tekintettel azokra, amelyek a levelek megírását közvetve vagy közvetlenül motiválhatták, befolyásolhatták, illetve melyek Móricz Zsigmond élet- és pályarajzának részleteire vonatkoznak. Az ismétlődő adatok, életrajzi részletek esetén az említett helyeket levélutalással (ugróponttal) összekapcsoltuk. Néhány szövegjellemzőre (például a nyilakkal jelölt sorrendiségre) vonatkozó megjegyzéseink is jegyzetbe kerültek.  
A helységnév- és személynév-adatokhoz külső tezauruszok, névterek egyedi azonosítóit társítottuk. A keresőfelületen a Megírás helye, Feladás helye, Átvétel helye és Említett hely, valamint az előforduló Összes hely megtekinthető. (A keresőfelület URL-jét lásd a 10. pontban.)  
Jegyzeteket készítettünk a személynevekhez, melyek a névterek általános lexikonszócikszerű tartalma helyett a Móricz-levelezés korszakára és kapcsolatrendszerére vonatkozó információkat tartalmazzák. Ezeknek az (egyedi azonosítóval ellátott) személynévjegyzeteknek a megjelenítése, előhívása a digitális kiadás bármely pontján, még folyamatban van . A keresőfelületen található Szerző, Címzett, Említett személy legördülő menükben látható az előforduló nevek listája. (A keresőfelület URL-jét lásd a 10. pontban.)  
Az említett műcímeket és szakirodalmat bibliográfiai hivatkozások egészítik ki, ezek is a jegyzetek részét alkotják. Móricz első, alig ismert írásaitól a beérkezést hozó művekig tartó pályaívén jóval több alkotás regisztrálható, mint amennyi közismert. Az iskolai tananyag, az olvasmánycímek, említett műcímek mellett előadások, képzőművészeti alkotások és zeneművek címét is kiemeltük, jelöltük. A Móricz-művek, a más szerzők művei és a szekunder irodalom közös címlistában kapott helyet, mely a keresőfelületen a Műcímek címszó alatt listázódik. (A keresőfelület URL-jét lásd a 10. pontban.)  
A pályakezdést szisztematikusan vizsgáló, filológiai szempontból megbízható irodalomtörténeti szakmunkák közül az adatokban gazdag Vargha Kálmán-, Czine Mihály-monográfiákat hasznosítottuk a jegyzetek írásakor, de az inkább szépirodalmi kvalitásokkal rendelkező Móricz Virág- és Móricz Miklós-műveket is felhasználtuk. A Vargha Kálmán-, Czine Mihály-munkák az akkoriban még nem kutatható Móricz-kéziratok ismeretét nélkülözték. Az életrajzi és az írói pályára vonatkozó mindeddig ismeretlen adatoknak a forrása a teljes szövegközlés során inkább a Móricz-hagyaték ismeretében tárult fel. Ezek az adatok a szakirodalom mozaikosságát, illetve Móricz Virág, Móricz Miklós regényes életrajzainak filológiai szempontú hiányosságait egészítették ki, esetleges ellentmondásosságát oldották fel, melyekre helyenként jegyzeteinkben utaltunk. Móricz feljegyzéseiben számos adatot találtunk, amely a pályakezdés első szakaszának kapcsolatrendszeréről, korai műveiről tartalmaz eddig ismeretlen információkat. A jegyzetek írásakor felhasználtuk a tárgyalt időszak periférikus Móricz-írásait, a mindeddig kiadatlan Fehér könyvet, a jegyzettömbökben és vonalas füzetekben található feljegyzéseket, naptárak bejegyzéseit, így gyakran csak kéziratban olvasható forrásokra utaltunk. Használtuk a „mások másoknak” szóló levelezést is annak érdekében, hogy a kritikai jegyzeteket életrajzi adatokkal egészíthessük ki, a korai művek publikációs adatait meglelhessük, valamint a datálatlan levelek keletkezésének idejét megadhassuk, továbbá az említett családtagokat, személyeket azonosíthassuk. Megfigyelhető volt, hogy a Móricz Zsigmond leveleiben formálódó önéletrajzi narráció az életmű kései szakaszában is visszatérő jelenség, a levelek ezért különböző műfajú szerzői szövegekkel kapcsolódnak össze, például az Életem regényével vagy a Naplókkal.  
 
10. A levelek sorrendje, listás megjelenítés, kereshetőség (tartalomjegyzék, mutatók)  
A levelek sorrendje keletkezésük megállapított időrendjét követi. A csempék egy levélobjektumot tartalmaznak, megnevezik a levélírót, a címzettet és a keletkezés (megírás, feladás és/vagy érkezés) dátumát. A hónap- vagy évpontossággal megállapított keletkezések a pontosan datált levelek között az évszám vagy a hónap elejére kerültek. A csempés megjelenítés a görgethető tartalomjegyzék funkcióját tölti be. A keresőfelületen a leveleket rendezni lehet dátum szerint növekvő vagy csökkenő sorrendbe. A keresőfelület lehetőséget nyújt a szabad szavas keresésre, lehetővé teszi a levéltalálatok több szempontú szűkítését, összetett keresését is a következő (a jegyzetek című 9. témapontban említett) szempontok alapján: Szerző, Címzett, Említett személy, Megírás helye, Feladás helye, Átvétel helye, Említett hely, Összes hely, Műcímek, Dátum. A mutatók hagyományos funkciói ezen a keresőfelületen, listás megjelenítésben elérhetők: http://intra.digiphil.hu:9080/exist/apps/moricz/index.html  
 
11. A hivatkozás rendje  
Minden digitális objektumot egyedi, állandó azonosítóval láttunk el (Persistent Identifier), illetve az objektum állandó azonosítójából az egyes bekezdésekhez új állandó azonosítót generáltunk. Ezeket az állandó azonosítókat egészítette ki a DigiPhil a nemzetközileg elismert DOI azonosítókkal, mely megfelel a hivatkozás rendjének.  
Cséve Anna