Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Levél (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
 
  Hogy nálunk volt a minap délután,
  Siratta elveszett kését.
  – Hisz van nekem kis késem, – gondolám,
  – Od'adom, derítem képét. –
  De menten eszembe villant: Hohó!
  Vágó, szúró eszközt adni nem jó! –
  Ejh, mit! – csak nem leszek oly ostoba,
  Hogy higyjem, mit tart a babona.
  Od' adom! Oda! – Sz' élét elvettem.. – –
  S egy tompa kis kés, mit árthat nekem! –
  S búcsú fejében nevettem rája,
  Hogy veszsze erőjét bűvös varázsa
  S mosolylyal adtam s jó szivvel én –
  S maga nem bízik magában, – fél –
  Hát adja vissza, elfogadom,
  De összezúzni nem, nem adom!
  Médium legyek? Hahahaha…
  Szivesen, hogyha kéri maga.
  De mindek, – mondja? mégis érdekel.
  Ocsmány czélokra nem használ-e fel?!!–
  Bocsásson meg, sértni nincs szándékom,
  (Óh jaj! hogy feszül a halántékom)
  De lássa, nem voltam még médium.
  És magának leszek –, de ópium
  Nélkül, nyitott szemmel, éberen
  S mit tőlem kérdez, én is kérdezem
  Viszont magától – ez csak úgy megyen…
  Nehogy az egyik vesztes fél legyen.
  Igy már örülök neki! Óh, beh jó,
  Hogy van a föld kerekén vallató! –
  S a nagy vallató most "bajba' vagyon"?
  Mi baja? Hát én kigyógyíthatom
Törölt
« ) »
  Hogy hozzám fordul? s díjt igér érte
  Megfizet, – mondja, – bókokkal érte.
  Óh, a bók mindég silány jutalom!
  Hizelgő ajkról
Törölt
« , »
hazug szóhalom.
  S ki tehet róla, – rosszúl esik az
  És – tanúk elött. – Tartsa meg hát
  Mindenfajta felajánlott bókját,
  S minden jutalmát! Mondja el baját,
  S ha módomban van, segítem magát
  Mikép óhajtja, – de nem én vagyok
  Oka aztán annak, ha a baj nagyobb!
  Kontár kezében jó rosszá lészen
  S a beteg, satnya – pusztul egészen.
  S aztán, magának tanács-adni annyi,
  Mint – mi
Törölt
« n »
t is mondjak? – Falra borsót hányni.
  No de meglátjuk, ne gyüjtsük a szót! –
  Itt a várt tél is, meghozta a hót
  E kápráztató kristálytakarót,
  Melynek melege ontja a jót.
  S sugárzó hője nem kerüli ki
 
(Hogy a hónak nincs „sugáró hője”? – Tudom!)
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
 
"
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
Didergő
"
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
szívét – s felmelegíti
  Csak azért, hogy ujra kihülhessen
  S dermesztő vágygyal repülhessen,
  A telhetetlen, – ujra tovább…
  Itt hagyva bús télt – s tavasz mosolyát.
  Óh, hisz az élet egy véges vágy
  De lépj a határon, a siron át?
  Megfejtve minden: titkok, átkok –
  Megadva minden: vágyak, álmok.–
  Nevethet
is
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
bátran, megengedem,
  E nyomorúságos kinrimeken.
 
 
J
Holics Janka
Zs
Móricz Zsigmond
Aláírás
 
  1902. nov. 27.  
 

Útmutató

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

 
image
image
image
image