Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Boríték ( kézzel írott ):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Őnagysága  
 
Holics Janka
Holics Janka
 
  kisasszonynak  
 
Budapest
Budapest
 
  IX. Márton u. 35/c III. e.  
 
III 49
 [?]
[unclear1]
[kézváltás] Unknown
 
 
 

Levél ( kézzel írott ):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
 
Istenhegy
Budapest
1903. febr. 20.  
  Én édes
Múzsám
Holics Janka
!  
  Ugye fura, hogy kerülök én ilyen előkelő helyre? Bizony fura sors repitett fel ide.  
  De elébb hadd számolok be az addig történt nagy dolgokról.  
  Sose hittem a menyországban, a tulvilági boldogságban és más efféle édes, ábrándos, boldogitó hitben. Mindig azt hittem józanul és világosan kell leélnem napjaim döczögő sorát: és most olyan kábult vagyok, olyan álomjáró. A réteken járok dalolva, s mezei virágot szed-nék, ha volna. Igy pengetném a kobozt, ha
Reviczky
Reviczky Gyula
volnék… (gondolom.) De nem az vagyok, – csak én vagyok. És igy nem négy strófás kis versikében öntöm ki szivem. Csordultig tele van kristály szinmézzel, zengő érzelmekkel, és rebegő mosolygással. (Nem tom hogy férnek meg ezek együtt! Maga se tudja? Tudja?) – Hiszen nem is férnek meg, ki ömlenek és elboritják ezt az egész világot. Az utczán ha megyek csupa ismerős barátságos arczok; az erdőbe ha itt ülök csupa kaczagó vigság környez. Lám a száraz sárga falevél, a kopasz lombtalan mereszkedő faágak, a zörgő, aszu
 [?]
[unclear1]
avar, – a halálnak, az elmulásnak öröksége – mind, mind játékos kedvében van most – a kedvemért. Még a szél is, ez az unalmas süvöltő is olyan vigan fütyörész most itt a fülembe, hogy na!  
  De én, hogy én minek örülök? én, hogy én belőlem mi lett? Na ezt igazán, igazán soha nem hittem volna… Ugye maga is örül? ugye maga is igy van? Jaj, örüljön édes, aranyos drága virágom. Hisz szép, nagyon, nagyon szép az élet. Dehogy mondanék le róla, dehogy ohajtanám elveszteni. – Lássa mi lett belőlem! Lássa mit csinált velem!  
  És mégis ugye én édes Rosszam, én drága Szivtelenem, ugye meg tudta volna tenni, hogy hideg-rideg mozdulattal, egy szempillantással összetörje ezt a világot, a mely ha kicsi, ha nagy, – csak a magáé! Nem, nem tudta volna, nem tudta, nem is akarta azt tenni. Legyen áldott az Isten a kiben maga föltétlenül bizik, hogy minden ugy van a mint van.  
  – Hogy ezt a szót leirtam: minden, ugy megnyilallott a szivem, hogy a kedvem is megtörött. Jaj, hogy minden ugy van van, amint van. Miért nem lehetett
ő
Pallagi Gyula
is velem. Miért nem örülhet most ő is velem. Az élet mellett ott van a halál, a boldogságnál a lehangolás, a fénynél árnyék, kétség és remény.
n
Jegyzet
Holics Janka
Holics Janka
és
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
feltételezhetően 1903. február 10–14. között állapodott meg jegyességükről, azonban
Pallagi Gyula
Pallagi Gyula
már 1903. február 8-án meghalt. Vö.
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
Holics Jankának
Holics Janka
1903. február 14-én írott levelét és tárgyra vonatkozó jegyzetét.
 
  Ha elkomorodom, ha lehull jó kedvem egy virága, elöveszem a maga levelét – és ezer fakad helyette rögtön s lángra lobbanok az első szóra. (igy akarom. – )
n
Jegyzet
Holics Janka
Holics Janka
Móricz Zsigmondnak
Móricz Zsigmond
írott 1902. február 10–14. között írott levele ismeretlen. A
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
által idézett
Holics Janka
Holics Janka
szövegek feltehetően ebben, illetve a még ismeretlen levelekben szerepelhetnek.
 
  Igy? Igy akarja? Igen? Maga zordon kőszáli-gyopár. Milyen kemény, milyen borzasztó józan, milyen legkomolyabb és leghatározottabb. – Mondja, én egyetlenegyem, mit csinálnék én most, ha maga ezt nem áldott jó szive sugallatára, hanem igazán irta volna? Én istenem, én édes istenem, hogy leesett volna valakinek az orra, hogy bandukolhatna itt szemére huzott kalappal egy istenadta szegény legény. Hogy szidná az eget. Nem még csak nem is szidná. Ismerem. A milyen félkótyó
 [?]
[unclear1]
még arra se volna ereje. Olyan az. Elhiheti. Bezzeg most madarat lehetne fogatni vele. Bezzeg most csak ugy repül felfelé a Parnasszus hegyének. Bezzeg most töri a fejét valamin, a mivel meglepje az ő édes Muzsáját, az ő isteni géniuszát.  
  Én tudom mit akar, de el nem árulom. Óh tudok én titkot is tartani, – ha muszály. Osztʼ én szeretem is ezt a bolondos fiut, nem kompromittálom. Maga meg ugyis "nem bánja akármit csinál" "nem törödik vele akármi lesz belőle", magának mindegy "akármi lesz a sorsa." Magának
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
»
"nem kell csak ő maga". –
n
Jegyzet Az itt idézett sorok feltehetően
Holics Janka
Holics Janka
Móricz Zsigmondnak
Móricz Zsigmond
szóló 1902. február 10–14. között írott leveléből származhatnak.
 
  Ez.  
  Ha maga most látna!  
  De ha maga ötet látná, hogy tánczol, ha valami eszébe jut, hogy örvendezik, minden ötletnek, a mi felvillan elötte, hogy száguldozik, mikor főzi a "káposztás haluskát". És hogy elszomorodik, ha eszébe jut, hogy "vajjon eszik-é valaki a főztömből?" Azután osztán hogy vág tragikus képet:  
  –Bizony eszik, erre meg amarra!  
  De hát ez magának "mindegy". Nem is tudom minek is firkálok itt én sok csacsiságot össze. Maga olyan szigoruan olvassa ezt el,
Törölt
« hogy »
mintha nyomtatott "költői levél" avagy Heroida volna Leander és Polixena között.
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
utalása az
Ovidius
Publius Ovidius Naso
által megteremtett költői levél műfajára, a heroidára, illetve az abban szereplő többnyire tragikus szerelmi történetekre vonatkozik.
Ovidius
Publius Ovidius Naso
a Hősnők levelei   c. fiktív elégiagyűjteményben azonban Leander Heróhoz írt levele jelenik meg. Lásd: Ovidius, Publius Naso, "Leander Hérónak", in Ovidius, Publius Naso, Hősnők levelei, ford. Muraközy Gyula (Budapest: Helikon Kiadó, 1985), 112. A Polixena és Hero nevek felcserélésének magyarázatára a levelezés ezen időszakának kontextusában az a metaforikus értelmezés szolgálhat, hogy a
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
által említett szereplők mindketten áldozatként jelennek meg az ókori történetekben, így utalásként szolgálhatnak a
Móricz
Móricz Zsigmond
és
Holics Janka
Holics Janka
kapcsolatára. Lásd:
Móricz
Móricz Zsigmond
Holics Jankához
Holics Janka
írott 1903. február 14-i levelét, illetve a levél jegyzetét.
 
  Én bizony nem bánom; merʼ én ugyan azt se tuom, mivel is kezdtem ezt aʼ irkát, mit is zagyváltam már össze, – meg hogy mit fogok még ide kotorni.  
  Hát maga bánja? Ne bánja. Ugye nem bánja?  
  Olyan jól esik fecsegni. Én ugyis olyan ritkán szoktam, pedig mög kivánja az nömös természet a fáczán pecsenye mellé a sóska mártást is. (Notabéni: fáczán pecsenyét még nem öttem, de sóskát, azt mán öttem, zödön.)  
  Hát hun is hatytam el? Igen. Tegnap este mikor mentem hazafelé. (Hogy mentem! Ez!) hát az a bolondos fiu csak aszondi hogy hát izé. Ö nem bánja, – a Muzsája "bánja nem bánja" ő csinál valamit a kedveért. Osztán mondok elöveszi ezt a noteszt la, rányit arra a zódalra, hogy  
  Jaj nekem, hogy maga… stb. Fordit a tulsó oldalra osztán rögtön odaveti jaz vázlatot: A menyországban. stb.  
  Tyhü, iszen nem is ezt akartam én mondani, hanem azt, hogy adom tudtára mindeneknek kiket tán sosem érdekel – hogy holnap reggel 9 – órától, egyelőre beláthatatlan időkig hivatalnok leszek.
Vargha Gyula
Vargha Gyula
adott valami levelet, hogy azonnal foglaljak el valami állást, havi 55
frt
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
forint
fizetéssel.
n
Jegyzet
Vargha Gyula
Vargha Gyula
a Statisztikai Hivatal igazgatójaként adott
Móricznak
Móricz Zsigmond
a számvevőségen munkát. Forrás: Czine Mihály, Móricz Zsigmond útja a forradalmakig (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1960), 124.
Én vakartam a fejem:  
  – No Prücsök most szorultál meg! – Hanem hát mégis azt gondoltam, hogy elfogadom ezt a mai verebet, mig a holnapi tuzok elökerül.  
  Én istenem, de bolond egy fiu is ez az én másik felem, (az a mékkel maga nem törödik.) – tudja-e? – (pletykáljak róla?) Ebben az esztendöben háromszor utasitott vissza már efféle nyügöt. Tudja-e miért? Igen? Bizony. Most is nyaggat engem kegyetlenül, hogy nem ez kén neki, de én most az egyszer nyakon csiptem a dejszen
 [?]
[unclear1]
édes öcsém, ha beledülsz
 [?]
[unclear1]
is, de nem ugy verik a cziganyt, hanem két kézzel. Ha nem jösz, viszlek.  
  Az ipse osztʼ beadta a derekát, mert
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
ma mondták neki, hogy a Bajzát   szivesen kiadják, kap is érte vagy 50
frtot.
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
forintot.
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
Bajza nagy polémiái   c. tanulmánya az Uránia 1903-as évfolyamában, két részletben jelent meg. Lásd: Móricz Zsigmond, "Bajza nagy polémiái", Uránia 4 (1903): 145–154; 202–208.
Meg aztán kapott egy könyvet   megbirálni, ma megcsinálja, azért is kap vagy 5
frtot.
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
forintot.
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
Barang
Krisztinkovich Endre
az 1848-1849 A magyar szabadságharc története   c. könyvéről írt recenziót. A kritika Barang: 1848–1849. A magyar szabadságharc története   címmel az Uránia 1903-as évfolyámának negyedik számában jelent meg. Lásd: m. zs. [Móricz Zsigmond], "Barang: 1848–1849: A magyar szabadságharcz története", Uránia 4 (1903): 190–191.
 
  Igy osztʼ csüstül jön az áldás. Hej csak kitisztálkodjak a zadósságból.  
  Hej
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
»
gazdagodjam meg csak.  
  De hát maga hogy készül a mulatságra, hogy ha szabad kérdenem? De szeretném látni! – De boldog is voltam most esztendeje, mikor ültem vala zugban, s vártam vala valakit, hogy egy-egy pihenő perczét ha elleshettem, magamnak raboljam, s aztán irigykedtem, hogy boldog boldogtalan oda jöhet kérni – egy ölelését. De én nem tánczolok, csak azért sem.  
  Ha lehetne talán most megpróbálnám.  
  De maga mulasson. Élvezze az életet, olyan szép.  
  Az én fáradt, lelketlen alakom ne tünjön föl egyszer se elötte. Mert már nem olyan vagyok.  
  Mikor maga kaczag a kaczagókkal, tánczol a tánczolókkal, én
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
»
a maga szelleme, a maga varázsa által felüdülve dolgozni fogok, – én Muzsám, ugye ihletni fogsz? –  
  Ha volna szava e sok csacsogásra, ne fosszon meg tőle édes. Irja le, de ne küldje oda. Én legjobban tudom miért. De hadd kapjam meg együtt mindet majd, ha elmegyek, – egy kis felolvasást ha lesz miböl tartani.  
  Jó? Ugye megteszi? Ugye nem bánja ezt a sok izetlenséget ha elküldöm. Csók!
Zs
Móricz Zsigmond
.
Aláírás
 
 
Kispest
Kispest
. 1903 febr. 21.  
  éjfél.  
  Én édes egyetlenem imádott
Angyalom
Holics Janka
!  
  Ugy tele van a szivem, hogy nem birom magamban, a modor, az illem, az etikett jege al
Törölt
« á »
a
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
tt lefojtva tartani. Vulkán az, a mely felolvasztaná Grönland jegét, szélylyel robbantaná a Jégvölgyi csucsot. Nem, nem vulkán, rózsabokor, – óh ha azzá válna, rózsalugas lenne az egész világ. Ugy érzem, hogy keblem ezer szivvel nagyobbodott. Szívemre tudnám ölelni most az egész mindenséget. Olyan nagy a boldogságom, hogy ha boldog boldogtalannak két kézzel adnám is apró morzsáit, – világ végezetig el nem fogyna, mig a világ világ, soha nem apadna.  
  Én drágám, én mézem, én szerelmes szivem! Mit csinálsz most? Jutok-é eszedbe? Nem dobban-é meg a szived néha-néha értem? Nem lobban-é láng a szemedben, ha a nyüzsgő csoport közt szerte nézel, – ha én is ott volnék!  
  Egyedül ülök egy szobában, lassan rovogatom a betűket egymás után, mert
Téged
Holics Janka
látlak, veled beszélek közben, alig is tudom mit is irok.  
 
  És látom arczod, édes arczod,
  Komoly, bizalmas, nyájas mosolyod.
  Azt a tündöklő barna szép szemet,
  Azt a kedves, szerettem termetet.
  És hallok halk, rövid kaczajt,
  S ártatlanul csipő évődést,
  És boldogan susogva mondom:
  Én istenem, én édes istenem,
  Hát ő szeret? ő hát szeret?
  Érdemlem én? érdemlem én? mivel?
  Küzködtem érte, harcczal nyertem el?
  Tán tettem bármit is ezért?
  Én gyáva, tompa elméjű bohó!
  Az első percztől az utolsó perczig,
  Lemondás sótlan, könnyázott, kenyér–
  Héján rágcsáló bumfordi kuka.
  Mit szenvedtem s mint mondtam ujra le!
  Hogy irtam rigmust s téptem ujra el!
  És hogy káromlám az eget, de hogy!
  Othellói indulatok között
  Veled vitázva drága Szivtelen,
  Ki érthetetlenül, női szeszélyből, óh,
  Játék szernek használsz s tán bábuzol velem.
  De meg lemondtam és ködülte szemmel,
  Sivár, gyöngédség zöld oázisa
  Nélkül szürküllő bus
  Szaharáját egyéniségemnek,
  Elnéztem és mondám: Szegény Zsiga!
  Szegény fiu, tehetsz-e róla,
  Ha a Zephir nem érzi jól magát,
  Fölötted; ha erdő nem üt tanyát.
  Ha titkos suttogó lombok hűsével
  Nem várhatod…
  Óh én Bálám fülesse!
  Hogy ezen tépelődöm.
  Hisz nincs a földön
  Ki ezt ki ne nevesse,
  Ha egy boldog szerelmes ficzkó
  A helyett hogy vigadna,
  Mutatja magát vadnak,
  A ki nyögdécsel most is titkon.
  Tánczolj, mulass édes szerelmesem,
  Firkáim én elő hadd is keressem,
  Naiv, bohó, tréfás ötletek jöjjetek,
  Mulassak véletek!
  Megirod ugye drágám, hogy mulatsz?
  Szivből kivánom édes, jól mulass!
  Isten megáldjon én lelkem tubám!
  Kivánom csókod száradjon
Zsigán
Móricz Zsigmond
Aláírás
.
 
 

Útmutató:

Utólag tett rájegyzés:

1913 febr 23
[kézváltás] Móricz Zsigmond

 
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image