Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Boríték ( kézzel írott ):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
 
1913 márc 3
[kézváltás] Móricz Zsigmond
 
 
II.
[kézváltás] Unknown
 
  Tekintetes  
 
Holics E. Janka
Holics Janka
 
  okleveles kisasszonynak  
 
Budapest
Budapest
 
  De végre győzünk? cselt ha kifőzünk?  
  Szerelmi mámorban keringőzünk?  
  Ez a kis dal nagyon herczig (csecsés)
n
Jegyzet Túldíszített, cifra (német).
ha látná és hallaná magának is tetszenék. A postás fiu és hugában gyönyörködik és…(?)…  
  "A ki egy kis postás fiutól többet kiván, az
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
 
 
 

Levél ( kézzel írott ):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
 
Kispest
Kispest
. 1903. márcz. 3.  
  éjfél után 1. óra.  
  Édes
szivem
Holics Janka
!  
  Mindig azt hittem gazdag, nagy szivem van, – de most érzem, szegény, nagyon szegény vagyok.  
  Elveszett a szivem, levitte a halottam a föld alá.  
  Igazán nem tudom mi lesz velem.  
  Ugye nem szép, nem jó, rosz, kellemetlen, káros és gonosz dolog tőlem, hogy erről beszélek, de nem tudok mit tenni, alig van perczem hogy bele-bele ne szédüljek a halál gondolatába.  
  Nem akarok rá gondolni, férfi akarok lenni, – de csak az „akaromnál” maradok. És nincs a ki segitsen. Ugye maga adhat egy kicsit a szivéböl? – De nem akar, de nem ad. – Nem?  
  Nem tudom megmagyarázni sem hogy is vagyok.
Épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
Éppen
most is (már jóval elmult éjfél)
ő
Pallagi Gyula
nála voltam. A ki kivülröl látna, azt hinné, ez az Uránia füzet az oka, a mely az arczképét, utolsó czikkét hozza s nekrológot róla.
n
Jegyzet
Szász Károly
Szász Károly
nekrológja az Uránia 1903. márciusi számában jelent meg. Lásd: –ly [Szász Károly], "Pallagi Gyula", Uránia 4 (1903): 140–141.
 
  Nem, ez egy cseppet sem érint. Vagy legalább is nem nagyon. Én szinte őrült vagyok már.  
  Csak két gondolattal foglalkozom:
vele
Pallagi Gyula
és
magával
Holics Janka
. Vagy inkább igy lehetne mondani: az élet és a halál gondolatával, nem valami rendszeres filozofálás formájában, hanem hamleti töprenkedésekben.  
  Még pedig nagyobb okom van a töprengésre, mint Hamletnek. Őt felháborította az hogy mások tudnak örömre gondolni ilyen veszteség után már nem sokára is. – De engem az háboríthatna fel, hogy én hogy tudok örömre gondolni, ilyen hamar?  
  Ne féljen, nem háborodom fel, csak töprenkedem.  
  Hiszen tudom, hogy minden véges,
ő
Pallagi Gyula
mondta, a fájdalom is az.  
  És tudom, nem tudom, de érzem, hogy nem is bánt az örömre gondolni mihelyt a
maga
Holics Janka
képe megjelenik előttem.  
  Az éjjel, – az éjjel! Láttam magát.
Náluk
Holics Janka
voltam, olyan jól éreztem magam, olyan otthon. – S maga
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
olyan volt mint vasárnap. (Édes
Janka
Holics Janka
vegyen magára mindig világos ruhát! Egyben
 [?]
[unclear1]
is el tudnám mondani mért.)  
  S mikor nagyon-nagyon boldog voltam, egyszerre csak belépett, – mit gondol ki? Az a kinek a virágjával vasárnap kaczérkodott s a kinek a nevét az
E
Mauks Ernő
betüre olyan hamar tudta. És azzal vége volt az én dicsőségemnek. S maga, maga olyan lelki küzdelemben volt, hogy azt nem lehet így elmondani, csak ha azt is tudnám festeni, én milyen kínban voltam… Nekem az volt a kín, hogy maga küzd. S képzelje, az az ur szakasztott ugy viselte magát Magával szemben, mint én
Boriskával
Fükő Boriska
és
Zsuzsival
Gaál Zsuzsanna
szemben mult vasárnap, s Magára nézve láttam az
ép
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
épp
oly kevéssé volt kellemes, mint gondolom, az hogy én akkor olyan csukafigura voltam. (Bizonyosan onnan is vettem az álom képzeteit, hogy a magam két féle modorát nagyon megfigyeltem azután.)  
  Soká tartott a – játék s én megint abba lethargiába estem mint a hogy mult évet töltöttem, lemondva, szomoruan vártam, mit dönt maga. Én ugyis érdemetlen vagyok ilyen boldogságra –  
  De egyszer rám nézett! (Ez is vasárnapi reminisczenczia.) S bizony megjött minden erőm, előléptem "mondék: –
Uram
Mauks Ernő
! Követelem, hogy kimélje meg ettől a modortól a –
menyasszonyom
Holics Janka
!"  
  Tyhű mi lett erre!
Ő
Mauks Ernő
sóbálvánnyá vált, Maga – – –  
  És én mosolyogva (de édesen!) fölébredtem. (De bosszuságomra!)  
  Na látja! Ilyen vagyok.  
  Sose voltam én ilyen. De most nem vagyok normális körülmények közt. Most óránként tapasztalom, hogy:  
 
  Kél és száll a sziv viharja
  Mint a tenger vésze
  Fájdalom a boldogságnak
  Egyik alkatrésze.
n
Jegyzet Idézet
Arany János
Arany János
Enyhülés   c. verséből. Lásd: Arany János, "Enyhülés", in Arany János Összes művei, kiad. (I–VI) Voinovich Géza, szerk. (VII–XVI) Keresztury Dezső, (XVII–) Korompay H. János (Budapest: Akadémiai–Universitas, 1951–), 1:157–158, 158.
 
  És látja én magát nem, nem értem.  
  Nekem minden vágyam most csak az, hogy Magával beszéljek, ha már szemében, mosolyában, egész lénye bájában nem gyönyörködhetem.  
  Sosem voltam jó levéliró, sőt kriminálisan rosz, lusta. De most talán kész volnék reggeltől estig, estétől reggelig levelet irni, össze vissza, csacsiságokat és okos dolgot, a hogy jön, ha nem tartanék attól, hogy – hogy férfiui nagyságomon csorba esik. Mert, mint maga egy kegyetlenül sértő, de szellemes és ügyes (ezek külömben nem zárják ki egymást) levelében (Óh boldog idők, még akkor írt levelet!) irta  
  " –
fiacskám
Móricz Zsigmond
– feddi tovább" – stb.  
  Mondom Maguk mindig ugy néznek ránk, hogy számításból teszünk valamit, – ergó Maguk mindig számításból tesznek valamit? Igen? – én nem hiszem.  
  Szóval, ha nem félnék attól, hogy  
  1. maga kinevet.  
  2. magának nem olyan kellemes olvasni mint nekem irni  
  3. maga ugyse válaszol rá soha stb. akkor, akkor mit is tennék akkor? Nem tudom, csak azt tudom, hogy nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon nagyon és a végtelenségig nagyon szeretném már látni egy édes, kedves, bájos, várva várt, imádott sorocskáját, levelecskéjét, irásocskáját olvasni. Hogy engem nem ijesztene meg ha nyolcz ha tizenhat, ha száz, ha tizezer oldal volna se. Ha szidna, korholna, tanitana, kicsufolna, gunyolna (hó! már ezt még se ohajtom, – elég volt eddig!) is.  
  Azért is vagyok ilyen lehangolt biztosan, mert hát mit tudok Magáról? Semmit.  
  Ha én, – már hogy én, – a Maga, már hogy a Maga helyében volnék, és ugy gondolkoznék, – (persze hogy ugy gondolkoznék, még ugyabbul is), – mint most la, – akkor én már százféle módját találtam volna ki, hogy (persze ha én volnék
Zsanettka
Holics Janka
!) hogy ezt a szegény, boldogtalan, szenvedő, kesergő, siró-rivó
Zsigát
Móricz Zsigmond
megvigasztaljam, felelevenitsem, a menyországba küldjem, mert így bizony nem tud ihletet kapni a Menyországhoz,
ha
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
hallgat a
Muzsa
Holics Janka
 
  De hát hiába, nekem már az a sorsom, hogy szeressek, de szomoruan…  
  Nekem? Azér se!  
  Ugye nem kivánja?  
  Ne kivánja!  
  (De szépen hangsulyozza ezeket a kurta mozdulatokat!)  
  Megengedi, hogy megcsókoljam az – iczi-piczi, édes kis körmebegyét?  
  Engedje meg! Naa! Igen? Csókolom hát az ajakát!
Zsiga
Móricz Zsigmond
.
Aláírás
 
 

Útmutató:

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

 
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image