Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Boríték ( kézzel írott ):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Őnagysága
Holics Janka
Holics Janka
kisasszonynak  
 
Budapest
Budapest
.
IX. Márton u. 35/e. 44.  
 
!tmplomba!
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
!templomba!
[cryptography] Móricz Zsigmond
 
 
 

Levél ( kézzel írott ):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Édes
Jankám
Holics Janka
!  
  Ma egy éve, Husvét szombatján, egész nap lázban valék. Készültem Magához s töprenkedtem, mit mondjak majd kedvest, szépet Neki!…
n
Jegyzet Utalás
Petőfi Sándor
Petőfi Sándor
Füstbe ment terv   c. versére. Lásd: Petőfi Sándor, "Füstbe ment terv", in Petőfi Sándor, Összes költeményei: 1844. január–augusztus: Kritikai kiadás, kiad. Kiss József, Ratzky Rita, Szabó G. Zoltán, Petőfi Sándor összes művei 2 (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1983), 26–27, 26.
 
  Ma megint Húsvét szombatja, s egész nap lázban vagyok, töprenkedem, mondjak-é kegyetlent, igazat – neked.  
  A kik szeretik egymást, akik nagyon, akik ugy szeretik egymást, mint önnönmagukat, – csak azok mondhatnak meg minden igazságot egy a másnak. És te úgy érzed, hogy én sem, de te sem, sőt még tán te még inkább, – nem vagyunk őszinték egymáshoz.  
  És én is érzem. Hisz mindig ez a csepp, a mi megkeseriti édes örömem, a mi ugy megbomlasztja derüs, nyugodt hangulatomat,
azt
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
a mely erőt vesz rajtam, ha a közeledben vagyok, vagy ha rád gondolok.  
  Én a kit szeretek, én soha nem titkolózom, nem rejtőzködöm előtte. Olvasson, mint egy nyitott könyvben, minden legkisebb gondolatomban.  
  De Te, édes olyan zárt, félénk, szemérmes vagy, mint a Nebántsvirág. Sejtetsz, s félsz hogy megsejtem mit, – s bánt, hogy nem találtam ki. Gyötrődsz, tépelődsz valamin, leirod, – s kitörülöd a betüt. Enyhébben sejtelmesebben ujra leirod, be is dobod egy posta ládába a levelet, s aztán izgalmasan, el-el pirulva, gondolsz rá, – mi lesz ebből. Visszaköveteled a levelet, el ne olvassam! – s aztán bántana, ha még se olvastam volna el, vagy tán jobb lett volna úgy!  
  Óh te édes – asszony!  
  Be asszony a zuzzád is.  
  Én a kit szeretek, nem szoktam, nem tudok gondolkozni azon mit, miért tesz, vagy mondott, – mert én minden utógondolat nélkül, egész gyermekesen naiv módra őszintén beszélek vele, s szeretem azt hinni, hogy ő
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
ugy tesz. Én nem taktikázom, nem töröm a fejecském körmönfont kérdéseken, hogy is lehetne kivallatni a bünöst. Én egyszerüen átengedem magam annak az érzésnek, hogy: ime most két lélek minden dobbanással, minden kicsi szóval jobban-jobban összeforrni akar. Átolvadni, átlényegülni. Egy egységgé, egy szívvé válni.  
  De Te?  
  Óh mondd meg édes, hogy szeretsz Te szeretni? Mondd meg milyennek szeretnél te engem? Mondd meg, milyennek szeretnéd te a mi jövendő életünket? Én ugy szeretnék szárnyra kelni Veled most, elrepülni valahová Délre, a Nepeán szigetre, vagy mit is mondjak egy édes boldogság szigetét. Szeretnék egyedül lenni Veled, ember nem háborgatta, eső nem boritotta ragyogó vidéken; felöltöztetni csipkefátyolba, selyembe – gyöngyökbe, s képzeletem alkotta ragyogó világ trónusára ültetni; – szeretnélek csodálni, s küzdeni, eget vivni a Te kedvedért…  
  De Te öltözöl Husvét vasárnapján talpig feketébe, csöndes csevegésbe, lágy édes mosolyba.  
  Tán szebb is vagy így. Tán jobban is szeretlek igy. Tán, – mit én tudom, hogy vón, ha nem igy vón.  
  Én csak azt tudom, hogy boldog, boldog, nagyon boldog Husvétot kivánok Neked, akit én annyira szeretek, a mennyire csak telik az én szegény szivemből.  
  Mit adjak én ajándékul, én fődiekben szegény fiu Neked?  
  Hiszen utolsó kincsem
is
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
a szivem
Törölt
« is »
már rég tenyeredbe tevém, – ugye az
Törölt
« é »
e
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
nyém a tied? Ugye a Husvét feltámadásra hivja alvó bizalmadat.  
  Óh légy boldog, – (de csak én velem!)  
  Csókollak számtalanszor, sirig szerető
Zsigád
Móricz Zsigmond
Aláírás
 
 
Kispest
Kispest
. 1903. apr. 11.  
 

Útmutató:

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

 
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image