Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Boríték (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Tekintetes  
 
Holics Janka
Holics Janka
 
  kisasszonynak  
  u.p.
Nagy Rőcze
 
 
Vashegy
 
 
Gömör megye
 
 
 

Levél (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Édes, édes jó egyetlen
Jankám
Holics Janka
!  
  Adjon az Isten sok, sok boldog, nagyon boldog Pünköst ünnepet Magának, – de ne ilyen szomoruat, hanem örvendetesebbet. Olyan nagyon, olyan végtelenül önző vagyok, hogy azt kivánom, ne ünnepeljen több Pünköstöt igy – magánosan, – csak én velem. Ugye megengedi ezt az önzést, hogy én azt higyjem, hogy magános az ünnepe, ha én ott nem vagyok Vele?  
  Én olyan árva vagyok. Rovom az utat – de hosszu mostanában,! – és nem remeghetem töprengve, – vajon nem találkozom-é ma véletlenül
Jankiczával
Holics Janka
?  
  A Lánczhidról, hogy le lépek, már számitom: itt láttam meg egyszer, – (mikor a képviselöházból jöttek;) – s dehogy nézett volna hátra! – jaj, most se néz! szegény. – És azután együtt megyek Magával; sorra idézek ezer apróságot, hogy mentünk végig azon az uton; hogy néztem rá szakadatlan, – boldogan. Hogy mentünk be a kecskeméti utczai czukrászdába, hogy találkoztunk a klinika előtt, hogy az Iparmüv. Muzeum sarkán. S mikor a Sashoz érek, nézek, nézek befelé vágyakozva a Márton utczába. Idegen már nekem. Pedig, hej hányszor drukkoltam fel azon a lépcsőn! Egyszerre ijedten nézek hátra: Nem jön-é a hátam megett! mint egyszer. – Hej, megszólitana most szegény, édes, makacskodi
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
»
madaram – gondolom magamban. Az Ernő utcza sarkán nem tudom megállani hogy be-be ne nézzek az ablakra. Ha be van zárva, konstatálom: hogy „
Zsani
Szklenár Johanna Emíliia
néni tobzódik a gyönyörüségben, hogy bezárt ablak mellett ülhet.” Ha nyitva van, - az fáj. Mert olyankor
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
»
kinlódom,
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
olyan epedve várok, mint régen. Mért nem áll oda? Mit csinál? Tán alszik, ¬ tán olvas, – tán vendége van, – tán haragszik, – – tán, tán nincs otthon? – – – Jaj, nincs!  
  És én futva megyek tovább. És az a pár lépés – innen a
kispesti
villanyosig, legalább tizszer olyan hosszu, mint a Lánczhidról idáig. Már nem állom meg, hogy fel ne menjek valamelyik nap, – mert ugy tetszik szinte hallucinálok, hogy: ha felmennék, ott találnám. Már egyszer voltam fent. Másnap, kedden, (
Petivel
Burghardt Péter
volt dolgom). Becsengetek! Senki se jön soká. Ujra csengetek. Jön –
Zs
Szklenár Johanna Emíliia
. néni, rettentő álmos szemekkel. De kiment az álom a szeméből, hogy meglátott.  
  – Hát maga mit keres itt?  
  Én oszt bementem egy perczre, – de, de nagyon üres volt a szoba, – nem volt ott Maga. Hiába kerestem. De még egy jel se a mi emlékeztetett volna magára, a mit meg
csókolhattam
[cryptography] Móricz Zsigmond
volna, mert a maga édes kezéből való, – s a mit el
lophattam
[cryptography] Móricz Zsigmond
volna – … Ez ugyan nehéz is lett vón, mert
Zs
Szklenár Johanna Emíliia
. néni szemmel tartott.  
  – Na foglaljon már helyet.  
  – Köszönöm, de én még éhes vagyok.  
  – Jaj és nekünk most nincs semi enivalónk.  
  – Köszönöm szépen, de nem is kérek, várnak engem otthon.  
  – Mondtam a
Pepinek
Szklenár Jozefin
, hogy csak anyit főzön mi nekük kell. Ha tutam vólna  
  – Sose tessék busulni rajta.  
  – De mégis valamit egyen…  
  – Ikes ige
Zs
Szklenár Johanna Emíliia
. néni! Jó hogy itt nincs
Janka
Holics Janka
!  
  – Ikes? nevet Az a lyány, az a lyány. Menyit boszantot vele.  
  Ugye szépen diskuráltunk?  
  Hát még mikor a bűnömre került a sor! De nagyszerű volt, milyen tüzbe jött.  
  (Nem únja még? Vegyek elő másik papirt? Fecsegjek tovább?)  
  Az este nézegettem egy bizonyos csoportképet, mikor bejött
édes anyám
Pallagi Erzsébet
.  
  – Tessék csak jönni, – mondom, – itt van – (pauza)  
  – Kicsoda?  
  – Aá –
Fükő Boriska
.  
  Megnézi s késöbb szól.  
  – Más ismerős nincs rajta?  
  – De igen, ez
Janka
Holics Janka
.  
  Nézi.  
  – Az ő képe nem igen sikerült. Nem ilyen. Ez olyan hideg, éles egyéniségü lányt mutat. Nem is tetszene ráismerni. A másiknak a képe nagyon jó, de a
Jankáé
Holics Janka
rosz.  
  Nem szólt  
   
 
Idus
Móricz Ida
most a ház hőse nálunk. Uj ruhája készül Pünköstre. (Olyan szép, hogy oda vagyok az örömtől!) (Nem
Ida
Móricz Ida
csak a ruhája. Azt mondja
Ida
Móricz Ida
is az elébb, nagy boldogan:  
  – Olyan szép leszek benne!  
  Mindnyájan kaczagtunk rajta s
édesem
Pallagi Erzsébet
azt mondja rá:  
  – Nem azt mondják rá kis
lányom
Móricz Ida
, hanem azt hogy: De szép kis lány ez a ruha.  
 
Ida
Móricz Ida
külömben még hangosabb dicsőségre is készül: Szavalni akar a vizsgán: A lengyel anya   zeng most mi nálunk uton utfélen. Én tanitom szavalni, s mikor gyakoroljuk, a falu apró lánya ide csődül az ablak alá publikumnak. Persze a müvésziességtől egyelőre távol áll, de azért értelmes és azt hiszem kevésbé modoros mint annak a leendő
Jászaimarinak
Jászai Mari
a deklamálása. De
Miklós
Móricz Miklós
már megunta a dicsőséget s
Idát
Móricz Ida
biztatja, hogy ha olyan eget hasgató hangon jár kél a házban, ő – beáll siketnémának.  
  Igy a. Érdekes?  
  Hát a maga uj ruhája készen van-e már édes
Zsanettka
Holics Janka
– nagysám? Szép? Hogyne volna, ha magán van! Óh, boldog ruha, be szívesen állnék be a helyére. De micsoda rettentő konfidenczia is az egy ruhától, hogy olyan bizalmasan mer ölelni egy gyönyörű, szép leányt, ugy hozzásimul édes termetéhez, – s még csak nem is pirul. Jaj de szeretnék bár egy napig ruhává válni. – Pakolja be azt egy katulyába s küldje ide, – én is bepakolom magamat egy másikba. Hátha pótoljuk egymást. Vajon melyik pótolná jobban a másikat? Ugy-e én?  
  Minden reggel dideregve megyek be az egyetemre: van-e levél, vagy nincs? S minden reggel dideregve jövök ki – nincs, nincs, nincs!  
  De nem egyszer mégis lángoltam, s mikor hire jött hogy  
  Hideg szél fuj
Rozsnyó
felett…  
  Nem Ír? Nem?  
  Ugye ir? Irjon, irjon, irjon.  
  Ugy várom, de ugy várom!  
  Irjon meg minden kicsiséget, lássa én is milyen apróságokat firkáltam itt össze, de én magamról itélek, engem minden csöppség érdekelne Magáról s azt hiszem Maga is érdeklődik az én csöpnyiségem iránt…  
  Vagy már holnap kapok levelet. Tán már ott is van a kapusnál. De bajos, hogy olyan ritkán látom azt a helyet, csak reggel 8-9-ig lehet kivenni, pedig én azt szeretném, ha minden órában hoznának egy levelét utánam.  
  Meg hizott már édes kicsi
Holics Janka
? Piros
abb
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
már mint a bazsarózsa? Egészséges? jókedvű? tud már főzni? hát
szeretni? Hát csókolni?
[cryptography] Móricz Zsigmond
– Csak
Csak engem!
[cryptography] Móricz Zsigmond
– óh, hogy nem
érezhetem, hogy nem élvezhetem
[cryptography] Móricz Zsigmond
. Mégis néha ugy tetszik mintha most, most – ,
megcsókolt volna. Magára nincs hatással ha én a zsebkendőmet
[cryptography] Móricz Zsigmond
gyötröm?  
 
Csókolom számtalanszor! Ezerszer milliószor. – sirig szerető szerelmes
[cryptography] Móricz Zsigmond
Busuló,
epedő
Zsigád
Móricz Zsigmond
Aláírás
.
[cryptography] Móricz Zsigmond
 
 
Kispest
. . máj. 30.  
  éjfél, fél 12 óra  
  Édes, édes,
édes
Holics Janka
!
Épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
Éppen
most kaptam meg a kedves, jaj de szép levelét.
n
Jegyzet
Holics Janka
Holics Janka
1903. május 30-ai levele ismeretlen.
Ha én anyi mulatságot, örömet tudnék magának azzal szerezni, mint maga azzal nekem! Az egész villamos publikum, mert most ugy mentem mint akkor! a Margit hidon át – bámult vigyorgó ábrázatomon, frissen borotvált örömömön, "ragyogó szemem párján." – De most sietek, mert majd nem kapja meg, holnapra, – már biztosan nem ünnep első napjára, – pedig azt nagyon sajnálom. Hát isten megáldja, isten megáldjon. Csókolom a kezeit édes
mamájának
Szklenár Teréz
, mielőbbi gyógyulást „
Zsiga
Holics Zsigmond
bácsinak”, idvezletét köszönöm s szivből viszonzom
Palkónak
Holics Pál
.  
  Jókivánataimat adja át az egész üde legü
Vashegynek
.  
  Csókolja számtalanszor  
  szerető
Zsigája
Móricz Zsigmond
Aláírás
 
  . 1903. május 30.  
 
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
- hív.  
 
Ugye megteszi, hogy elképzeli részletesen kit hogyan üdvözlök, kinek milyen boldog ünnepet kivánok? S át is adja egyuttal.
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
 
 

Útmutató

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

 
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image