Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Boríték (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Tekintetes  
 
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
úr  
  joghallgató  
 
Budapest
 
 
M. kir. tud. egyetem.
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
Magyar Királyi Tudomány Egyetem.
 
 
 

Levél (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
 
Vashegy
1903. jun. 8.  
 
Ernőnek
Mauks Ernő
szül. napja. De furcsa, nem bánom. 27 éves.
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
n
Jegyzet
Mauks Ernő
Mauks Ernő
Holics Janka
Holics Janka
egykori udvarlója, joggyakornok. Forrás: Móricz Virág, Anyám regénye (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988), 194.
 
  Édes
Zsigám
Móricz Zsigmond
!  
  Tegnapelőtt, szombaton kaptam utolsó lapját, azt a buzavirágosat,
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
Holics Jankához
Holics Janka
írt levelét nem ismerjük.
a melyiken arra kér, hogy egy
vashegyi
kártya jelezze, hogy megkaptam-e. Mindent megkaptam. Pünköst vasárnapján levelét
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
1903. május 31-én írott levelére vonatkozik az utalás.
(
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
Bisztróra
indulásunk előtt,) – mikor hétfőn este felé visszajöttünk 3 lapját a Magyar szinházból,
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
Holics Jankához
Holics Janka
írt lapjait nem ismerjük.
kedden 2
őt
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
a Szikszayból
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
Holics Jankához
Holics Janka
lapjait nem ismerjük.
Törölt
« csütörtökön »
pénteken
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
a hordókról szólót
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
1903. június 4-én írott levelére vonatkozik az utalás.
és tegnapelőtt.
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
1903. június 5 -én írott levelére vonatkozik a megjegyzés.
– Lám, nagyon gyorsan és pontosan végzi a vonat is, meg a
vashegyi
postás s a
rőczei
postás is a kötelességét. Csak én! – hát a kötelességemet azt hiszem végzem én is. Vagy mondja, kötelességem az is, hogy ne inogjak? hogy ne makacskodjam, hogy ne kételkedjem?? – –  
  Látja, ha lenne 1 képes lapom, egyszerűen "jeleztem" volna, hogy megkaptam lapját. Tegnap akartam is hozatni, de olyan a cselédünk, hogy a legvirágosabb, legpaikosabb és legselymesebb lapot hozta volna nekem és nem akartam magamat illetve izlésemet kompromittálni. Csak, egyedül csak ezen mult, hogy nem egy – a lehetőségig szűkszavú – lapot küldtem. Két nap óta különösen ingadoztam, nem tudtam rászánni a fejem a levélirásra; ma estefelé elhatároztam, hogy holnap küldök olyan gyönyörű ansichlskártyát,
n
Jegyzet Ansichtskarte, képeslap (német).
amilyet ami félkegyelmű Máriánk csak hoz. És ime egy pillanat alatt levél lett a vers vége; még pedig olyan levél, a melyikhez 3, mondd: három levélpapírt készítettem ki (no, ne ijedjen meg, magam sem szándékszom tele irni! Majd vissza tesszük!) Jaj,
Zsiga
Móricz Zsigmond
, de szörnyű teremtés is vagyok én! Én nem tudom nagyon, de tán mégis ok nélkül bántom meg magát gondolatban.
Törölt
« Ugy-e maga »
Jaj, nem is tudom, mit írjak, hogy fejezzem ki magamat. Igazán, igazán nem tudom azt leírni amit érzek, mert még most, ebben a pillanatban is mást, mint az előbbiben és mást, mint a következőben. És annyi zűrzavaros gondolatom van hogy nem tudok rajta, magam sem eligazodni. Ez a logika nélküli, kuszált levél is bizonyitja, ugye-e? Csináljon rendet maga a fejemben, mert lassan, vagy tán inkább galoppi-rend az üti agyon a szivemet, mindig lefőzi és én úgy szeretnék a fejemnek fogadni szót! – (egy hétig, – több! – engedelmes is voltam) de hát a mit nappal összefabrikál ez a híg velő, azt éjjel szétrobbantja, összetöri ez a bolondos sziv. Hát én csak hiábavaló munkát végzek nap nap után, mert reggel kezdődik ám ujra az építkezés! A sok önvád, a kárhoztatás (néha nagyon nagyon elpirulok) és a végin az elkedvetlenedés. De hál Istennek, a legvégin következik a lefekvés, az éj, – (most olyan gyönyörű,
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
rám süt a hold!) és éjjel elő hozakodik a szív, a könnyelműbb diktátor, az enyhébb biró, amelyik minden hibát szépít, kicsinyít, elenyészt; hízeleg, kedvest, jólesőt beszél, – jön az intrikus, és befon, megveszteget és a végén elaltat. Jaj! csak soha ne volna reggel! – És Maga ezalatt nem tudom, mit csinál, mit gondol. Ir, hisz ír, lapot – nem mer levelet írni? Vagy nem tud, vagy nem akar? Vagy nincs rá ideje? Elhiszem; látom, tapasztalom, hogy repül az idő. És nem is haragszom – vagy mit mondjak – ha ezért nem ír, sőt kérem pótolja, amennyire lehet azt a sok mulasztást, de irja meg, hogy dolgozik és nincs ideje írni. Hisz én is csak este későn jutok iráshoz. Azért ne is nyugtalankodjék, ha nem irok; nincs semmi bajunk, ha volna, megirnám mindjárt. Ma jött haza
Palika
Holics Pál
3 napra, míg az írásbeli maturák folynak és ma este annyit nevettem, hogy a könnyem is kicsordult bele.  
  Akkor határoztam el, hogy ezt magának is leirom s ez nem fér egy lapra. Hát ezen nevettem: Tudni kell, hogy az én
apám
Holics Zsigmond
nem szokott templomba járni, nem gyónt még azóta, mióta az oltár előtt
mamának
Szklenár Teréz
hűséget esküdött, nem szokott szent éneket (mást se, ritkán) énekelni, imádkozni minden este szokott, látom!)
Mina
LOK:00225
n
Jegyzet
Szklenár Vilhelmina
LOK:00225
(1840 k.–?)
Szklenár Jozefin
Szklenár Jozefin
testvére,
Szklenár Teréz
Szklenár Teréz
nagynénje,
Holics Janka
Holics Janka
anyai nagynénje. Forrás: Móricz Virág, Anyám regénye (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988).
néni szerint pogány, (bár ez nem egészen megbízható forrás) és még a többi ilyenfélék jellemzik.
Palival
Holics Pál
sokszor beszélgetnek és a legtöbbször én mulatok rajtok legjobban. Hát ennyi unalmas előzmény után halljuk, illetve lássuk a medvét.  
  Én a szomszéd szobában varrtam, már erősen alkonyodott.
Apa
Holics Zsigmond
és
Pali
Holics Pál
a másikban beszélget. Többek között –
apa
Holics Zsigmond
: És te itt hagytad az imádságos könyvedet, miből énekeltél?  
 
P
Holics Pál
. Igazán? Jéʼ Itt van? Az nem lehet.  
 
Apa
Holics Zsigmond
: De itt van! Ott az iróasztalon.  
 
P
Holics Pál
. Hát itt van? Van nekem már más. És jó még az? (Persze nem nézte meg eddig.)  
 
Apa
Holics Zsigmond
: Hát olyan mint volt, én nem
Törölt
« ron »
koptattam el bizony, ne gondold!  
  Én erre majd megfulladtam a nevetéssel, nem akartam hangosan nevetni, megzavarni a beszédet. De hát ez így nem érdekes, de hallani! – Aztán később:  
 
Apa
Holics Zsigmond
: Hát a bácsid be is szokott csípni?  
 
P
Holics Pál
. Ojjé! Minden nap! Akkor magázzák egymást  
 
Apa
Holics Zsigmond
. (Nevet.) Ferfluchte!
n
Jegyzet Átkozott! (német).
(Szavajárása.) Hát most mit csinál?  
 
P
Holics Pál
. Csinált egy nagy sárkányt. És… (nevet)  
 
Apa
Holics Zsigmond
: Hát?  
 
P
Holics Pál
. És eleresztettük neki! Dühös lehet – mikor eljöttem, még nem tudta.  
  De hát ez magát így nem is érdekelheti, pedig nagyon nevetséges volt. Most is nevetek. Mióta
Pali
Holics Pál
itthon van, még nem állt meg a szája, most is zug a más szobában, nem tudok tőle írni.  
  Hát kezdjem a hét krónikáját? Érdekli?
Bisztrón
, itt a szomszéd faluban voltunk pünköstkor, másod ünnepen a templomban, a mely – mint a boltozatra pingált tót szöveg magyarázza – 1787-ben
II. József
Habsburg-Lotharingai József Benedek Ágost János Antal Mihály Ádám
császár alatt épült; középen
a plafonon
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
egy nagy fekete kétfejű sas éktelenkedik. Az egész istentisztelet alatt a sasot néztem és háborogtam rajta; a prédikációból egy fél kukkot sem értettem, de énekelni, énekeltem már t. i. olyan szöveget, amilyet én leolvastam, dunsztom sem volt akkor sem róla, hogy most, – hogy miről szólt az az ének.  
  Tán csak pünkösti volt ugye-e az? De ugy-e én elkárhozok
pedig ikes!
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
azért, hogy a templomról és isteni tiszteletről ilyen barbár módra nyilatkozom? Hát még ha megtudja az Istenke, hogy én ott is…
Pesten
voltam – – –  
  Visszafelé 4 szem szamóczát találtam, mindjárt magának szántam s meg akartam azt a bolondot tenni, hogy elküldöm, de reggelre megint megerősödtem. Szedtem egy nagy csokor nefelejcset és "szeretsz nem szeretsz"-et a szamócza mellé. És még most is itt virít a pohárban. 3 nap előtt tettem belőle ezt a szálat a Királyidillekbe   ,
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
1903. április 16-án írott levelében mellékletként küldi
Holics Jankának
Holics Janka
Alfred Tennyson
LOK:00813
Király-idyllek   c. művét. Lásd: Alfred Tennyson, Király-idyllek, ford. Szász Károly, Olcsó Könyvtár 13 (Budapest: Franklin, 1876).
hogy lepréselve küldjek belőle. Nem tudom, mire jó ez, de hát csak küldöm, gondolja hozzá a többit, ami itthon maradt. – A Királyidillek   közül olvastam Lancelot és Helén   -t.
n
Jegyzet Lásd: Alfred Tennyson, Király-idyllek, ford. Szász Károly, Olcsó Könyvtár 13 (Budapest: Franklin, 1876), 19–72.
Hát ennél gyönyörűbbet még soha sem olvastam, köszönöm. Ha már a köszönéseknél vagyok, hát köszönöm a pünkösti jókívánatokat is, én is csak jót kivánok magának, mindnyájoknak. Köszönöm a sok szép lapot is. Ne költsön rájok, kérem. Ha már a lapoknál vagyok:
Peti
Burghardt Péter
sokat küldött,
Pestről
is, az útról is, otthonról is még csak egyszer feleltem, azt is bélyeg nélkül adta fel ez a bölcs postás! Bosszant nagyon.
Peti
Burghardt Péter
szörnyű hangulatban, el van szontyolodva, szerelmes, mint irja: "annyit megmondok, hogy ő az oka." Tán
Manczit
LOK:00150
gondolja. Kedves jó
Janka
Holics Janka
Nagysádnak szólít buvában; szegény
Peti
Burghardt Péter
, nagy gyerek ő. Irnék is neki, meg nem is.  
  Jó fiú, szivesen megvigasztalnám, de lapon nem lehet és levélben még kevésbé!
Boriskától
kaptam szombaton egy ív papírra írt levelet, olyan szépet, tisztát, rendeset, gyönyörűen írottat és kedveset, hogy ámultam rajta. Nem a kedves hangján, hisz ehhez hozzászoktatott
Boriska
, – de a szépségén. Hogy lehet levelet, és hosszút szépen,
Borcsa
! Lám, milyent tudok én produkálni! Diszoklevelet kapnék ezért a levélért is. Küld is érte úgye-e? De hát el ne veszítsem még
Boriskát
: ő sokat ír nekem, sok lapot is küldött. Nagyon boldog volt… hisz tudja! – Szeretem
Boriskát
nagyon, mást nem tudok róla írni. Az én csöpp Laczkóm is írt nekem. "Szókolom nyolczszor, én nem az
Irma
LOK:00575
kisaszszont szerettem." stb – Ej, de hát én nem jutnék a végére ennek a levélnek soha, ha az itthoni históriákat akarnám leírni; magát ez nem is érdekelheti, mert nincs fogalma róla, itt minden ismeretlen, érdektelen maga előtt.  
  Csak azt akarom még, hogy ha teheti, és szivesen jön, jöjjön el hozzánk, olyan jó lenne, olyan nagyon jó lenne itt, meghizna, és megpirosodna. (Rajtam még nem látszik a
vashegyi
levegő.) Hisz nem igérhetek valami különöset, de azért lehetne 1–2 hetet élvezetesen, boldogan tölteni. Úgy-e nem veti meg szerény – nagyon szerény! – hajlékunkat? Ugye-e eljön? Fel kéne majdan
 [?]
[unclear1]
áldoznia egy hónapi keresetét. Fél hónapot nem dolgozna és a másik felének a díját elutazná. Tegyen hát, amint legjobb, amint tehet. Itt szivesen látjuk, és igyekezni fogunk tőlünk telhetőleg kellemessé tenni itt létét.  
  Hát maga mit csinál? Hát palota épül? és
Zs
Szklenár Johanna Emília
. néni nem mond fel? Mikor megy fel hozzájuk?
Boriskát
nem nézi meg? Ma irok neki még, ha ugyan birok; komissiókkal terhelem. Otthon hogy vannak? A
Dezső
Móricz Dezső
mikor megy vizsgázni?
Jenő
Holics Jenő
most irásbelizik. Imádkozzon érte egy kicsit.
Iduska
Móricz Ida
boldog volt az uj ruhában? Puszi neki. hú nem csókolhatom az
édes anyja
Pallagi Erzsébet
kezét, mert neki erről a levélről nem szabad tudnia. Legjobban szeretném, ha visszaküldené. A leveleimet nem bontja fel senki, – Mivel foglalkozik édes
Zsigám
Móricz Zsigmond
?  
  A kérvényét elintézte? Ir valamit? "A fösvény   "- nyel mi van?
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
Molière
Jean Baptiste Molière
A fösvény   c. drámájának újrafordítását tervezte. Bevezetőt is írt a műhöz 1903-ban. A tanulmány az Uránia 1903. októberi számában jelent meg. Lásd: Móricz Zsigmond, "Molière: Bevezetés A fösvény fordításához", Uránia 4 (1903): 381–386.
Ugy-e mindenről ír majd részletesen? Minden érdekel. Én nem is tudom mit kérdezzek még.
Majthényinét
Szombatfalvy Klára
nem látta? Jaj, az haragszik rám, még egy lapot sem irtam neki.
Georgin
LOK:00578
írt nekem tán
 [?]
[unclear1]
tudja, kéne felelni rá, de nem igen akarok levelezni vele, pedig most sajnálom; nem értem, az ismerőseim mindig hozzám fordulnak vigasztalásért, illetve, mindig engem tüntetnek ki bizalmukkal, nekem panaszolják el bajaikat nemcsak szóval, még irásban is. Pedig én nem tudok senkin segíteni, bármennyire szeretnék, – de én olyan tehetetlen és szegény vagyok! – És sokszor nem is lehet segíteni, vannak olyan bajok, a mikre nincs orvosság, legalább a külső világ nem segít. – De én nem is mondanám el másnak!!! Nem, nem, nem!!! De nincs is semmi bajom, csak úgy látom, ebből a kriminális levélből, hogy vagy egy kerékkel több, vagy kevesebb, de nem egészen rendezettek a gondolataim.  
  Óh, de holnap reggel jó lesz minden. Ha én nem irok akár meddig, ne gondoljon semmit, én csak várok, várom az események önként következését, én nem adok okot semmire, ami magát nyugtalaníthatná, csak nem teszek semmit. Nem is irok több ilyen hosszú és ilyen csak magának szóló levelet, sőt a mennyire lehet, nem irok semmit, de ez ne bántsa magát. Maga csak végezze a végezni valóját. Egyelőre, ha lehet, az állásom után nézek, bár
apáék
Holics Zsigmond
és
Szklenár Teréz
szeretnék, ha itthon lennék is. – Most még várok feleletet erre a levélre, aztán nem várok többet, csak magát. Mert én nem tudom, de érzem, hogy ez nem helyes, amit teszek, én magamtól cselekszem, pedig nem tudom még a helyest elválasztani a helytelentől. És nem vagyok arra képes, hogy ilyent
mamának
Szklenár Teréz
elmondjak, pedig maga is megróhatna, ha akarna. Isten áldja meg édes
Zsigám
Móricz Zsigmond
. Nem haragszik ugy-e
Jankára
Holics Janka
Aláírás
? –  
  Most még várom feleletét, de akármit ír, nem felelek, de maga ne bánja. Ne levelezzünk.
Mama
Szklenár Teréz
tudtán kivűl nem akarom és tudtával sem. Tudja mindig mikor írok, de azt nem, hogy mit t. i.
mama
Szklenár Teréz
.  
  Szegény kis Helén! "Nemes lovag, dicső Sir Lancelot, Imé, az astoláti lány, jövök Hozzád, mivel bucsutlanul hagyál el, Itt venni tőled végső búcsumat…"
n
Jegyzet Idézet
Alfred Tennyson
LOK:00813
Király-idyllek   c. művéből, lásd: Alfred Tennyson, Király-idyllek, ford. Szász Károly, Olcsó Könyvtár 13 (Budapest: Franklin, 1876), 66.
Milyen tiszta, eszményi, gyönyörű, romantikus, megható! –  
  Mindenki alszik, tán maga is. Alszik édes
bogárkám
[cryptography] Holics Janka
? 1/2 1 óra, tehát már 9-ike. 18-án majális, nincs irgalom, el kell menni, nem lehet megszökni már.  
  Nem tudok megválni ettől a levéltől. Elküldjem? ne? El! Pá! – Igaz! mit csinált ott
Györe Károly
Györe Károly
? – 20 lapom van, mióta itthon vagyok  
  Tegnap délután 2 visittet elvégeztem, mindenütt veszekedéssel fogadtak. De hát ha nem érdekelnek! Semmi sem érdekel,
főkép
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
főképp
ma!  
  Hát ide is! – De furcsa levél ez! De hát csak menjen! –  
 
Jó éjszakát: mindig, mindig:
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
[cryptography] Holics Janka
Az új ruhám kész; szép. Majd meglátja, ugy-e meg?
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
 
  Még itt is van egy kis papír. Van dolga
Zsigának
Móricz Zsigmond
, nem tudja összeszedni ezt a díszlevelet. Ha nem küldi, nem irok többet. – Pá. Ha visszaküldi ezt, talán irok helyette mást.  
  S "ime én a … lány, jövök… Itt venni tőled végső bucsumat."
n
Jegyzet Idézet
Alfred Tennyson
LOK:00813
Király-idyllek   c. művéből, lásd: Alfred Tennyson, Király-idyllek, ford. Szász Károly, Olcsó Könyvtár 13 (Budapest: Franklin, 1876), 66.
Ezen a levélen.  
 
Még ide is! –
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
 
 

Útmutató

Utólag tett rájegyzés:

1903 jun 9.
[kézváltás] Móricz Zsigmond

 
image
image
image
image
image
image
image
image
image