Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Boríték (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Tekintetes  
 
Holics Janka
Holics Janka
 
  kisasszonynak urleánynak  
  u.p.
Nagy Rőcze
 
 
Vashegy
 
 
Gömör m
.  
 
 

Levél (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Édes, édes egyetlenegy drága, szivenfakadt szerelmes
szivárványom
Holics Janka
!  
  Álomból ébredtem, még a hatása alatt vagyok. Álmodtam szépet, gyönyörűt, ott voltam Veled, Nálad. És te, hogy örültél, de mennyire, de milyen bohón, olyan édes, gyermeteg örömmel, hogy én elfelejtettem örülni is, gondolkozni is, csak néztelek mohón, szívdobogva, reszketve a boldogságtól. – És te olyan álmos voltál, te kicsi angyal. Mert kicsi és, angyal voltál, – mint azon a régi kis képeden, – és szegény kicsim alig tudta azokat a titkos, sötéten csillogó szemeit nyitva tartani.
Le is feküdtél és én álmodban megcsókoltam a szemedet. – Jó volt! Ez!
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
Sorra kezet csókoltam a
néninek
Szklenár Johanna Emília
, a
nagymamának
Szklenár Jozefin
s – Te nyujtád szemed és én megcsókoltam egyszer, kétszer – és elfordultunk, hogy ne omoljunk egymás kebelére… Jaj ugy szeretnélek már látni!!! Te is? Ugy tétovázom mint – a felleg az égen, kóválygok a hogy a zila szél meglóditja – zöld űberczíherem.
n
Jegyzet Felöltő, kabát (német).
Én legjobban szeretnék elsején rögtön útra kerekedni s repülni – Hozzád, enni sóskát ződön, enni Téged pirosan, enni a te repeső édes fantáziád lebegését. Talán velem is, én rám gondolva is, együtt is meglátnánk "a kövér arczu holdat", a mint bujósdit játszik a fátyolszerű, meg sűrűbb, fehérebb és sötétebb felhőkkel! Aztán meg az ég színe is jó témánk lenne. Ha én nem volnék is elragadtatva attól a kékségtől, mert én nekem sokkal sürgősebb elfoglaltságom lenne, én fehérségben és pirosságban és ragyogó szem-barnaságban gyönyörködnék, reszketve minden perczért a mi elrepült, – de te felfedeznél egy kis darab mennyet, a melyiknek a színe valami vasárnap látott rongyhoz is hasonlított, s az én gyalázkodó-rongyos ellen mondásomra váltig erősitenéd, hogy azt a rongyocskát onnan vágták ki, onnan ni, hol most a kékségben az a hosszú keskeny, fehér sáv látszik, onnan hiányzik az a kék rongy, annak a helyébe fódozák ezt a fehér felhőfoszlányt, hogy az ég nyitva ne maradjon, hogy oda be ne pillanthassunk… Igy mulatnánk" – és én rebegő gyönyörrel lesném okoskodó, képzelődő kis édes szájad minden mozdulását…s meg csókolnám…  
  Kizavart ez a rosz kölyök
Pista
Móricz István
. S pillantatom egy lapra
n
Jegyzet
Burghardt Péter
Burghardt Péter
az 1903. június 21-én írott levelében mellékletként küldi el
Móricz Zsigmondnak
Móricz Zsigmond
a Bulkeszi Hírlap kézzel írott számát, amelyben egy
Holics Jankának
Holics Janka
szóló szerkesztői üzenet is szerepel.
essik és még jobban kizavarodok. Képzelje – azazhogy már tudom haragudott, bosszankodott s rosszul érezte magát miatta… Most fáj és én erre gondolva
hogy nem
Gyorsírás
tudom utját állani, még jobban érzem a bűnbánatot. Ez az ostoba lapos
szerkesztő
Burghardt Péter
ismerős felebarátunk a Bulkeszi izéjével meglepett egyszer.
Épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
Éppen
nagy elcsüggedésben voltam s ez a furcsa váratlan valami működésbe hozta a fantáziámat s este alig olvastam el a lapot, nekiültem s hozzáfogtam A villámosról   fecsegni. Ne haragudjék érte nagyon édes
Jankám
Holics Janka
, hogy úgy esett, – de rám nézve jó volt az eredmény, megjött az íráskedvem. Ha megigéri hogy nem haragszik soká. – ugye megigéred? nekem esik nagyon-nagyon roszul,
hogy
Gyorsírás
profanáltam, legalább ugy látszhatik a te szerelmes szivednek – egy tövisét.
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
»
A tied, és nekem az oly szent a mi a tiéd, h most borzadva dobtam a (lapot???) a ládába,
hogy
Gyorsírás
ne is lássam… Hálából ha megbocsát hisz a titok így is kettőnké! – akkor vasárnap küldök, vagy hetfün
Palinak
Holics Pál
egy Tanulók Lapját!
n
Jegyzet A Tanulók Lapja 1894-ben indult ifjúsági folyóirat volt, 1900-tól
Gaál Mózes
Gaál Mózes
szerkesztette.
Szász Károly
Szász Károly
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
A jó vakáció   c. novelláját 1903 júliusában közölte a lap. Lásd: Móricz Zsigmond, "A jó vakáció", Tanulók Lapja 10 (1903): 215–218.
a mi abban van, közvetlen a bulkesziáda után attól elevenebben, írtam.
n
Jegyzet A bulkesziáda, a Bulkeszi Hírlapban olvasható A villamos   c. Móricz-paródia, melyet
Burghardt Péter
Burghardt Péter
tett közzé Mókus Gazsi szerzői álnéven.
De persze gyatra s én valószinüleg arra se fogok rá nézni tudni.  
  És én ilyen ügyekkel vagyok elfoglalva most! Még ilyen vén fővel is!... Péter-Pál napján leszek huszonnégy esztendős; nagykoru…  
  Lehet, hogy másnap indulok
Vashegy
vadregényes tájéka felé. Felüdülni röptöd venni és – sóskával tölteni meg bendőcskémet ződön. (Én leszek ződ e művelet alatt, vagy a sóska? Vagy mindketten? T. i. te meg én?) Ződön!  
  Egy ződes-barnafedelű könyv van a kezembe: Költemények   , írta
Harsányi Kálmán
Harsányi Kálmán
.
n
Jegyzet
Harsányi Kálmán
Harsányi Kálmán
(1876–1929) költő, író, drámaíró, színikritikus. Forrás: Nagy Imre, "Harsányi Kálmán", in Péter László, főszerk., Új magyar irodalmi lexikon, 3 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994), 2:767.
Tegnap kaptam olvasni, s azóta folyton olvasom. Édes gyöngyöm ha megyek elviszem magammal. És ha kiállunk valami büszke tetőre, hegytetőre majd szavalok belőle. Mert ezt csak ott lehet hozzáillően elszavalni. Ez a költő! Ilyenre vágytam! Ezt szeretem. Szinte reszkettem az izgatottságtól míg olvastam. Mintha tőlem, titkos gondolataimtól tanult volna hangot. Ha én irnék, ezen a hangon dalolnék én is.  
  Az imént bent volt
édes apám
Móricz Bálint
, s az alatt – ezt az olvashatatlan apró és formátlan lapot nem irhatna – lemásoltam
Harsányi
Harsányi Kálmán
két versét. Mind ilyen közvetlen, egészséges, de nem mind ilyen kisded. Sőt talán nincs is benne több csak vagy egy-kettő.
Harsányi
Harsányi Kálmán
néha mint az orgona. Még nem tudom, mint a vihar orgonája-é vagy mint – csinált, de jó orgona?  
  Óh én bikficz, a ki vagyok; másokról zengek dicshimnuszt – szerelmesemnek irva.  
  – – – Istenem, de régen is láttam édes, édes csúnya orrocskádat, a mely olyan furcsán állott, ha azt mondtam rá szivből fakadt forró szóval, hogy szép!!! De régen hallottam csunya édes, édes hangodat, a mely olyan hangzatosan – csendült meg ha dicsértem, nem birva uralkodni e vágyon, hogy – gyönyörü! Jó, hát ezután mindig igy imádkozom: „Istenem! add nekem az én csúnya, fakóarczu, de szép termetű; csacsi csacsogó, de okos és nagy képzeletű; akaratgyönge, de véghetetlen jó szivű; hűséges
Törölt
« gyermeki »
szüle-
Törölt
« szerető »
tisztelő
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
, de engem véghetetlen szerető – édes egyetlen egyemet, a kit én rettenetesen imádok, jobban mint téged, mert benned megrenditette a nyomorult átkos mai világnézet a hitemet, de ő benne semmi soha! Ádd uram Isten hogy ne kelljen hozzá is ugy irnom titkos óráimban verset, mint Tehozzád!. "Isten mi vagy? hiu
 [?]
[unclear1]
lázadt agyréme? Kit mi magunk alkottunk szentnek; Kit mi tettünk Istennek?!" - … Ámen.  
  – – – Ha van Isten az égben, meghallgatja az imádságot.  
  És most int az óra. Én öltözöm, s indulok arra hosszu utra, a melynek a végén ott az akasztófa. Már csakugyan ugy megszoktam, mint a czigány az akasztást. – De azért könnyen el tudnám viselni
azt
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
a csapást, ha
Vashegy
nem noszogatnának reggelente hogy: Siess már te! elkésel.  
 
Édes apám
Móricz Bálint
e czélból ujra bejött: No mi lesz fiu! – s látva hogy a
Harsányi
Harsányi Kálmán
könyvét csapom e levélre, azt mondja, – látom, már irtál róla egy csomót! Hát a tiedről mikor irnak?  
  Irtam ám. Irok is ám. – Arról is irnak még!  
  Hej
Janka, Jankám
Holics Janka
! Mi lesz a jövővel?  
 
  Imádkozd el te a mi engem éget!
  Ne kérj gyönyört se hirt se üdvösséget,
  Nem kell gyönyör, hir, üdvösség nekem,
  Csak hozzám méltó büszke küzdelem!
 
  Igy dalolja
Harsányi
Harsányi Kálmán
,
n
Jegyzet Lásd: Harsányi Kálmán, "Elkésett fohász", in Harsányi Kálmán, Költemények (Budapest: Singer és Wolfner Kiadó, 1903), 64–67, 64.
az én vágyamat is ki. –  
  Isten veled, isten veled, csókol 10 szer, 100-szor 1000-szer, egyenként olyan százas csókkal, a milyet…!! édes, édes. édes! szivem, szentem szép szerelmem, küldj egy csókot
10000
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
Zsigádnak
Móricz Zsigmond
Aláírás
.  
  Csakugyan elkéstem most villamoson repülök át a Margit hidon s – legelgetek a
Harsányi
Harsányi Kálmán
virágos rétjén! De azért nem sokat késtem.  
 
 

Melléklet (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder
  Ott olvassa el, a hol idéztetik
 [?]
[unclear1]
.  
 
Est  
  Csöndes minden, csöndes,
  Hallgatnak a lombok,
  Meghalt a nap: – ott a vérfolt
  Ahol összeomlott.
 
 
  Gyász van mély, sötét gyászt
  Ölt a táj magára,
  Harmatot sír a mezőnek
  Minden szál virága.
 
 
  És susogják halkan:
  – „Sohse látjuk többé?
  Nem lehet az, hogy éj legyen
  Most már mindörökké!”
 
 
  S várják visszavárják,
  Míg láthatáron
  Fölmerül a hold korongja
  Halotthaloványan.
 
 
  Kisértetes fénytől
  Sáppad az ég alja.
  Megborzongnak a virágok:
  „Visszatért, de – halva!”
 
 
Harsányi Kálmán
Harsányi Kálmán
.
n
Jegyzet Lásd: Harsányi Kálmán, Költemények (Budapest: Singer és Wolfner Kiadó, 1903), 25–26.
 
  I.  
 
Ujjongás  
  Fehér a föld; a hóvirágok
  Buján teremnek minden ágon,
  S vig tél apó egy óra óta
  Apró pelyhekké tépve szórja
  Szanaszét őket a világon.
 
 
  Fehér a föld a merre járok,
  Fehér, mint egy menyasszonyfátyol,
  S hogy ezrivel körüllebegnek,
  Megsúgom, minden kis pehelynek:
  „Most jövök tőle a – babámtól!”
 
  III.  
 
  A sok csillagszem mind felém nevet,
  A hold vén képe is mosolyra görbül,
  S az egész táj megremeg a gyönyörtül
  Mikor megsúgom nékik a neved.
 
 
  Pedig az ég, a hold, a csillagok,
  A vén topolyfák s Isten tudja még mi
  Hogy tudhatnák azt ésszel ugy felérni
  Mint én magam, hogy – mily boldog vagyok!
 
 
Harsányi Kálmán
Harsányi Kálmán
n
Jegyzet Lásd: Harsányi Kálmán, Költemények (Budapest: Singer és Wolfner Kiadó, 1903), 15, 17.
 
 

Útmutató

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

 
image
image
image
image
image
image
image