Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Levél ( kézzel írott ):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
 
Vhegy
Vashegy
, 1904. márc. 17.  
  Édes
Zsigám
Móricz Zsigmond
!  
  Félre vonultam, hogy legyen egyszer nekem is jó estém, (hisz mind az, nem mondom én, ––) ide jöttem külön a
Jenővel
Holics Jenő
közös szobába, de nincs kilátás rá, hogy zavartalanúl megirjam ezt a levelet; nem hagynak majd "álmodni felőled" nem eresztenek majd vissza,
Pestre
Budapest
,
n
Jegyzet
Holics Janka
Holics Janka
1904. március 9-én utazott haza
Vashegyre
Vashegy
.
"úgy is az a
Pest
Budapest
változtatott úgy meg engem, az tett olyan keserűvé és kedvetlenné" – pedig itthon nem szeretik látni, hogy valami bánt, nem tudja
mama
Szklenár Teréz
tűrni, hogy olyan – (no, megszakított
mama
Szklenár Teréz
, bejött s ez a levél eltűnt hirtelen a párizsi nagy áruház árjegyzékébe. Hányszor fog még eltűnni! Olyankor a gyermekjátékokat tanulmányozom itt lefestve. Milyen jó ((
mama
Szklenár Teréz
már harciasan zavart meg, nem engedi még a képeket sem nézni, mert a doktor megtiltotta az olvasást! De ő sejti, hogy én csak mellékesen nézek képeket!)) De, hogy a félben maradt mondatot befejezzem:
n
Jegyzet A kettős zárójel kezdetétől idáig vezet egy nyíl, mellyel a
levélíró
Holics Janka
segíteni igyekszik a megszakításokkal teli levélben való eligazodást.
szolgálatot végez nekem a párisi áruház még holta után is. – (Most megint tüntetek.) Szünet.
Jenő
Holics Jenő
lefeküdt, de halotti énekeket énekel itt (Szünet–) és én zeneszó mellett vagyok kénytelen egy zűrzavaros levelet összefabrikálni, hogy legyen min nevetnie. – Mondtam
Jenőnek
Holics Jenő
: Hallgass, kérlek, én írni akarok! – Én meg énekelni akarok! Már kezdem felejteni a halotti énekeket. – Hát én meg kidoblak, ha ma,
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
most akarod feleleveníteni az emlékezetedben az összes halotti éneket! Hagyj írni! – Hogyne, – majd megírom én annak a
Zs
Móricz Zsigmond
.-nak, hogy írsz, rontod a szemed mikor nem szabad, megírom neki, hogy ne számítson rád, már te félig megvakultál, csak nem akar világtalan nyügöt a nyakába venni. – És így tovább… Beszélt, beszélt, most már elcsendesedett, nem alszik, de jó fiú ő, átérzi és érti a helyzet fontosságát, tán sejti, hogy én milyen "nagy munkában vagyok." Mert mikor
mama
Szklenár Teréz
lépteit hallja, megszólal, – sőt folytatja: Eltávozál, örökre hát, az álmok szebb és jobb honába… stb.
Mama
Szklenár Teréz
sem teszi fel rólam így, hogy én zenekisérettel is tudok írni. –  
  No de 2 lap és még semmi! – Pedig azzal akartam kezdeni, hogy: "
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
" úgy-e? Ezt megérti, úgy-e?
ha nem is tud úgy németűl, mint, én!
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
De nem akarom én bántani magát, nem, – hisz nem is tudnám, ha megérdemelné sem – de már nagyon (
Mama
Szklenár Teréz
szerepelt.) kezdtem hitetlenkedni megint, különben a levele
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
1904. március 15-16-án írt levele.
nem oszlatta el kétségeimet, majd rátérek minden részére. Addig is – köszönöm így is, ezt is, édes, kedvesem.  
  Le akartam irni az utazásomat mint igértem és feltettem magamban, de most már nincs hozzá kedvem és hangulatom, pedig olyan nagyon változatos és tartalmas nap – illetve kettő – volt az, még jegyzetet is csináltam a vonaton, – akkor pedig nem irhattam, csak azért, mert maga nem írt. Hiszen én nagyon elhiszem, hogy nem futotta ki
semmiképen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
semmiképpen
az idejéből, meg azt is tudom, hogy nagyon elfáradt a mult napokban, sok helyre pótolnivalója volt – (nem tudok rendesebben írni, káprázik a szemem) de én olyan borzasztó önző és sz… vagyok! És olyan türelmetlen; olyan sóvárogva vártam ezt a rettenetes unalmas postát naponta, és úgy a szivembe nyilallott, mikor nem hozott semmit – mert a többi nekem semmi. No, nem egészen semmi a többi sem. Naponta azon gyötrődtem, hogy: hinni vagy nem hinni,
n
Jegyzet Utalás
William Shakespeare
Shakespeare, William
Hamlet   c. művében található híres mondásra: "Lenni vagy nem lenni?".
– ami nálam
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
olyan fájdalmas és kétségbeejtő, és csak ne mosolyogjon! –
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
olyan nagy lelki töprengés,
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
olyan komoly és fontos mint a Hamleté, mert
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
annyit jelent, hogy lenni, vagy nem lenni, mert végre, nekem is lehet rögeszmém, mint Hamletnek s az én lelkem is juthat a krizisbe. Mosolyog? Hogy sokszor álltam ilyen krizis előtt? azt mondja? –  
  Na, hisz hál' Istennek (!) nem vagyok Hamlet, hisz nekem nem kell az egész világgal, annak minden gonoszságával szembe szállnom,
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
»
csak saját kicsi magammal, – és engem aztán felráz és meggyógyít az én orvosom, nem hagy töprengeni az én kedvesem, kedvet önt belém még az ilyen beszédre is, mint a mai: Rám vón' írva… Kurjongatnék, hogy megszerettelek. – Jan KOHA_AUTH:313721 Eszembe sincs,
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
– Óh én tán 5 emberéért a nagy világnak sem tudnék szenvedni, vagy búsúlni! Én érzéketlen vagyok és rossz, én nem szeretek egy nehány emberen kivül – senkit, én csak magát szeretem és magamat. – De hát ezért a kicsiny kis világért én is képes vagyok aztán: lenni, v. nem lenni, bár öngyilkos, legalább is olyan rögtön végző öngyilkos szándékaim nincsenek, mert hogy marólúgot igyam, ahhoz már kicsike a lelkem. –  
  De hol vagyok én már! Nevet? Mosolyog? Azt sem bánom már! De akkor csak mégis inkább arról az apácáról beszélnék, akivel együtt utaztam
Miskolczig
Miskolc
s aki végig próbálta az összes padokat a kupéban, hogy nem puhább-e tán valamelyik, hogy fel ne ébressze
(igy?) mindig
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
a kegyetlen zsibbadás, tompa fájdalom, a kemény pad presentje, – legszebb álmaiból. De mind egyformán nyomhatta, mert folytonosan fészkelődött. – tán gyöngédebben viselték magukat, – nem tudom, – mert onnét én egészen egyedül utaztam
Pelsüczig
Pelsőc
. Onnét
Rozsnyóig
Rozsnyó
2 lányka szállt fel, az egyik igen csinos és csacsogó. A másik szótlan, fölényes és komor, kellemetlen, akárcsak én. – És csúnya.
Rozsnyón
Rozsnyó
igen jól mulattam. Olyan nénit, mint a
Pali
Holics Pál
gazdasszonya, még maga sem látott. Erről sokat lehet beszélni, de én most nem tőtöm ezzel a papírt. Eredeti, jó, és érdekes asszony az. Majd nevetünk még tán rajta egyszer együtt. Majd
Pali
Holics Pál
fogja prudukálni! –
Rozsnyóról
Rozsnyó
még egy fülig elpirult kis tanár képe
a PaliéKOHA_AUTH:313723
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
maradt meg az emlékemben
meg két férfi utitárs, akik KarlsbadKOHA_GEO:29516 , MarienKOHA_GEO: 40035 és Fracensbádrol beszéltek erről még jegyzetet is csináltam külön s ha egyszer lesz hozzá kedvem, leírom ezt a kis utat RozsnyótólKOHA_GEO:54367 PelsüczigKOHA_GEO:49832 . Nagyon érdekes volt! –
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
aztán
Hisnyó
Hizsnyóvíz
felé, a mindig jobban, jobban ismert vidék,
Hisnyón
Hizsnyóvíz
a fogadtatás, az érthetetlen, gyerekes mennyasszony, – az elnyeléssel fenyegető sártenger stb. stb.
Rőczén
Nagyrőce
Mama
Szklenár Teréz
,
Jenő
Holics Jenő
vártak, itthon mindenki; szombaton, még a dalárdában is voltam, kedden még szavaltam (!) is. – Na lássa, mennyi változatosság, mennyi furcsaság, milyen szines, tarka élet! És milyen szürkeség, milyen üresség, mennyi fájdalom, sóvárgás, epedés!! –  
  Csak ma volt meleg, enyhe, boldog napom! A kertben voltunk, már kezdődik a dolog, s én nem csinálhatok most a nélkűl se mást, se irni, se olvasni, se napfényt nézni, se varrni, se kertimunkázni, se kacsintani! nem szabad, csak járkálni, semmittenni! Ha a doktor úr ezt a levelet megpillantaná! Mikor ma jött
ép
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
épp
a maga levelét
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
1904. március 15-16-án írt levele.
néztem, olvastam, nem először. Kérdi: Csak nem olvas nagysádkám? (ez a rendes szavajárása) Nem szabad ám! De szerelmes levelet szabad? kérdeztem hangtalan szóval. –  
  Különben, ne aggódjon, látja, hogy semmi bajom, – már nem is fáj, már most csak vörös a szemfehérem. Olyan apró fehér, gennyes pontok voltak a véres porcshártyán, már tán kevesebb van. Aztán úgy is mindegy nekem! –  
  Magának csak "szemes lány kő"
n
Jegyzet Idézet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
1904. március 15-16-án írt leveléből.
mert "mit csinálna egy egyszemű, félig-meddig szemtelennel." Én ilyet nem tudtam volna írni, gondolni! Hát mondtam én, hogy csináljon vele valamit? mondtam, hogy kelljen, ha már megvakul? Akkor nekem nem kéne olyan kétszemű! –  
  A maga levele úgy is olyast beszél, mintha (de ne haragudjék) most eszmélne arra, hogy élni, enni kell s hogy egy ember kevesebbet eszik mint kettő s hogy egy ember semmiből is megél, kivált, míg otthon van.  
  Én nem is értem, mit ír? "Mondja igazán, vóna nekem kenyerem?"
n
Jegyzet Idézet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
1904. március 15-16-án írt leveléből.
– Hát hisz én nem tudom, eddig maga tudta ezt biztosan, – most kérdi tőlem. Hát, hisz lehetne! De én nem mondom, hogy más legyen maga, mint ami, de hát ne essen most ilyen letargiába!  
  Édes
Zsigám
Móricz Zsigmond
, hát mi a baja? Mért olyan levert? Mért emlegeti anynyit, hogy ha fundusa, meg lelke volna? Azt mondta egyszer, hogy rosszul esik szomorú arco
Törölt
« ka »
t látni, – hát azt hiszi, hogy szomorú volna valaha az én arcom azért, mert nem lehet bársony székünk, meg pecsenyénk? Maga fél tőlem, hát nem tudja, hogy én milyen szegény lány vagyok, nem tudja, vagy nem teszi fel rólam, hogy volna bennem annyi erély és annyi szeretet, hogy mindent elvetnék még azt a kicsit is, amim van, – ha van – magáért,
ha arra kerülne sor!
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
,
tulajdonképen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
tulajdonképpen
magamért; önző vagyok csupán, tán szeretni is önzésből tudok csak –) nem hiszi, hogy úgy vágyom magához, ott lenni vele mindig, csak neki, érte tenni valamit, nem hiszi, hogy én olyan nagyon, nagyon árva vagyok most maga nélkül? –  
  Ha arra gondolok, hogy mennyi soká nem leszek vele, hogy maga ott busúl – ha igaz! – nem tudok más lenni, kell, hogy én bántsak mindig – no ugy-e búsúl néha, mikor eszébe jut, hogy van egy könnyelmű teremtés a nap alatt, aki magának csak fejfájást, gondot okoz, de a kinek a közelében szeretett lenni, kivált, mikor… nem gondolt másra, nem gondolhatott – mint arra, hogy egy lány a magáé egészen, amennyire csak lehet, – és most nincs a ki a magáé legyen, – akkor elszomorodik, ugy-e?  
  Én meg itt! Hisz nekem itthon igazán, őszintén mondom olyan jó dolgom van, és lehetne!
Mamám
Szklenár Teréz
szegény úgy örül, egészen felvidult a ház, hogy mind a ketten itthon vagyunk;
Pali
Holics Pál
is közel és elég gyakran itthon. Igazán szegények vagyunk, de ha meg tudna mindenki elégedni a sorsával, – boldogok is lehetnénk. Csakhogy:
Mama
Szklenár Teréz
látja, hogy ő nem tud kielégíteni teljesen mindenkit (most ugyan nem törődik –) látja, hogy szegény küzd, fárad, dolgozik és nem vergődünk mégse zöld ágra, mindig van, ami visszaránt. És sok minden baj
Apa
Holics Zsigmond
: beteges, nyögős, sokszor elégedetlen, nem tudjuk, mert nincs tehetségünkben kielégíteni az igényeit.
Mina
Szklenár Vilhelmina
néni: A legkedélyesebb, a legtöbbet mulatunk rajta, ő nem igen gondolkozik a modern világ gondolatmenetében, nem is törődik a modern szokásokkal és divattal, nem is igen érti, hogy hogy lehet
máskép
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
másképp
élni és gondolkodni, mint ahogy ő teszi. De aztán tud ám néha piszkálni is, heccelni, elégedetlenkedni, morogni, persze ez mind a legjobb akarattal történik.  
  Mink,
Jenő
Holics Jenő
, én,:
Jenő
Holics Jenő
bizony könnyen él, nem gondol arra, hogy rajta kívűl, illetve itt, a családon kívűl van egy olyan részvétlen és hazug világ, amelyik nem engedi élni a
z embert
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
a maga jószántából, csak ha valaki erőszakkal és saját létjogát követelve illeszkedik bele.
Jenő
Holics Jenő
még gyerek és könnyelmű az ilyen gondolkodáshoz. Még nagyon könnyen és dacosan beszél. – Ez a matura is engem keserít jobban, mint őt, – különben nem tudom, most azért, hogy nem mutatja, lehet ő komoly és józan belül. Úgy-e Édesem?  
  Én: én nem vagyok teljesen, szivvel, lélekkel itthon. Olyan ideiglenesnek érzem magam, mintha csak viszontlátni, egy kicsit boldognak
lenne
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
lenni
jöttem volna a régi gyerekfészekbe, és lever az a tudat, az a kétség, hogy nem így van, én egészen haza jöttem, talán, egészen addig, míg csak rá nem adom a fejem, hogy elmenjek valahova önállóan élni, esetleg tán könnyíteni a sorsunkon. Ha eszembe jut, és sokszor jut, hogy milyen fájó érzéssel vettem búcsút
Pesttől
Budapest
, mintha örökre búcsúztam volna el attól a gondtalan és boldog időtől, akkor én is elégedetlen és szótalan vagyok a
mama
Szklenár Teréz
bosszúságára és fájdalmára.  
  Jaj, de sok hiábavalót írtam én magának. Édes, egyetlenem, ne kritizáljon, ne haragudjék érte. –  
  Magok hogy vannak? J...??
n
Jegyzet A kipontozott rész ismeretlen fekete tintaírásával kiegészítve: Juliska.
Maga kész a Szász   munkával?
n
Jegyzet
Móricz
Móricz Zsigmond
legifj.
Szász Károly
Szász Károly
felkérésére bibliográfiai adatokat gyűjtött a Magyar Tudományos Akadémia Almanach c. kiadványa számára. Lásd a március 14-én kelt levél jegyzetét.
Irja meg, mi lett az állatmesékkel.
n
Jegyzet
Móricz
Móricz Zsigmond
verses állatmeséi az 1904-ben Az Ujságban jelentek meg, kötetbe rendezve 1906-ban. Lásd: Móricz Zsigmond, Erdő-mező világa, Benedek Elek Kis Könyvtára 109 (Budapest: Lampel Kiadó, 1906).
Móricz
Móricz Zsigmond
meséiről lásd az 1904. március 15-i levél jegyzetét.
 
  Én tanulnék németűl lelkesen, – hányan kértek már erre! – ha megirja a módját, hogy lehet a legpraktikusabban és legkönnyebben megtanulni. Milyen eszközök segítségével? Mert én nem tudok semmit, hiába gunyol maga, de ha akarok, fogok egy kicsit tudni. Kérdezze meg a szerkesztői üzenetekben, mit tegyek.  
  És mondja, biztos helyre küldöm én ezt a levelet? meg a többit? Csak tartsa, őrizze, mint a szeme fényit,
Törölt
« meg »
hogy majd ha megvakultam egytől-egyig visszaszármaztathassa, nehogy illetéktelen és elitélő szemek elé kerüljön.  
  És kérem, ne irjon nekem ide nyilt lapon
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
semmit.  
  Már eddig is, csak hallja mit hallottam: "…Hogy te félig-meddig mennyasszony vagy,
Pesten
Budapest
van a…" "Ki mondta? "Tudja ezt mindenki
Vashegyen
Vashegy
! Hogy egy
pesti
Budapest
tanító a vőlegényed s szerelmes beléd egy ujságiró!"
De honnét szedik? Úgy-e érdekes?
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
Ezt egy idegen lány mondta, az egyik tanítóné testvére, aki csak vendég
Vashegyen
Vashegy
. – Szóval, rólam folyik a pletyka javába. Hogy megszapultak! Bánom is én! Csak ne lássanak semmit! Már reggel van! Ha
mama
Szklenár Teréz
ezt sejtené, bizonyára komoly jelenet és kritikus fejlődne
 [?]
[unclear1]
.  
  Igazán nem is tudok, nem is bírok többet írni, tán reggel. Isten vele édes, jó, drága
Zsigám
Móricz Zsigmond
, szeresse a maga szerető
J
Holics Janka
Aláírás
. ját  
  Édes! Nem küldtem el tegnap, mást akartam írni, mert ennek se füle, se farka, de ha nem volna felelet is a levelére, nem is küldeném el, mert csak elkedvetlenítem vele az én kedvesemet, úgy-e? Van benne olyan rész is, amit tudtára kell adnom, pl. a német, – és nem visz rá a lélek, hogy még egyszer leírjam. Pedig levelének ez volt a legkedvesebb és engem legjobban felvillanyozó pontja. Hát valami nagy
Törölt
« on »
dolgon –
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
töri fejinkóját, – de ha megvakulnék, – akkor
úgy is
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
minden hiába lenne! Akkor én elmehetnék
Törölt
« p »
Piripócsba.
n
Jegyzet Képzelt helység, az elmaradottság, kisszerűség jelképe. Révay Mór János, szerk., Révai Nagy Lexikona, (Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1922), 15: 475.
– Nem, nem bántom, ne haragudjon édesem, hisz én csak szeretni tudom magát, csakhogy ilyen tövisesen. Az bánt, hogy én magának hátramozdítója, gátja, akadálya vagyok és élete megnehezítője, de nem vagyok rá képes, hogy kitérjek az utjából; ha néha teszek is kisérletet erre, belesülök, amint kitör
bennem
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
a szenvedély. De hisz szeretem, ez nem lehet átka magának! – Ugy-e nem? úgy-e maga boldog, ha én szeretem? ugy-e maga is?
szeret!
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
Máskor tán mást irok. Kérem küldjön legalább egy lapot, mindig mindjárt, amint levelemet megkapja, hogy nyugodt lehessek. Irjon, ha lehet. Eddig még nem is beszélt
mama
Szklenár Teréz
Magáról, csak azt kérdezte, hogy eljön-e az idén, vagy úgy, mint tavaly? – Nem olvas fel megint? –
Boriskánál
Fükő Borbála
nem volt? Nem is megy? Én tán ma irok neki. –
Zs
Szklenár Johanna Emília
. néniéknél nem? Messze van?  
  Más levelem tán kevesb lesz s vidám, Isten megáldjon én édes
Zsigám
Móricz Zsigmond
!  
  Jó kedvet a mesékhez! Az nagyon kedves és élvezetes munka, úgye-e?  
  Azt a szép
Fedák
Fedák Sári
lapot megkaptam és nem értettem. Nem is pirultam el akkor. De most már gondolom, mit akart mondani. Úgy-e azt, hogy
Pestről
Budapest
többé nem búcsúzunk.  
  Fejezze be ezt a mondatát, nem értem: Igazán lehetséges, hogy maga én – izé – Még azt is mondja, hogy erre ne feleljek, miért?  
  Érti, miket írok? El tudja olvasni?  
  Hát akkor mégis rosszúl tette, hogy kivette azt a lakást? Óh, csak legalább május lenne már! Mikor látom, mikor simogatom meg azt az édes arcot, mikor csókolhatom meg azt a drága szemet! Soha?!? Nem igaz! Úgy-e nem? – Nem tűnik fel otthon valakinek ez a sok levél? – Irjon, kérem a maga
Jankájának
Holics Janka
Aláírás
.  
 

Útmutató:

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

 
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image