Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Levél (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Édes
Zsigám
Móricz Zsigmond
!  
  Nem tudom elgondolni, mért nem ir, talán beteg? Biztosan beteg, különben írt volna. Ha nem beteg, írt volna, vagy nem is beteg, nincs is semmi baja, még sem ír? Ma már biztosra vettem, hogy levelet hoz
apa
Holics Zsigmond
, és hozott – magának. S én – igaz, hogy hosszas gondolkodás után, – szentségtelen kezekkel megsértettem a levéltitkot; úgy-e nem haragszik, hogy felbontottam a levelemet, amelyik
Törölt
« nekem »
magára volt czímezve? Megismertem a
Pista
Móricz István
irását, azért merészkedtem. És tán jobb lett volna fel nem bontani, mert ezt a levelet én csak úgy tudom boldogan, naiv boldogsággal olvasni, ha magával együtt olvasom. Így nagyon fáj olvasnom,
így okoskodom
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
. Így egyedűl olyan szomorú – ezek a szeretetteljes sorok annyi fájdalmat okoznak nekem! – Az eredetijét megtartom magamnak, magának pedig itt a másolata:  
  Kedves
Janka
Holics Janka
lányom, ha már így mondhatom.  
  Tegnap estve
Törölt
« jöttem »
későn jöttem nagy fáradtan. Le is ültem mindjárt az asztalom mellé,
Feleségem
Pallagi Erzsébet
hozta a vacsorát elém, de amint ránézek, nagy változást látok. Kérdezem, hogy nektek hát mi a bajotok? rászóllanak mindjárt, nekik semmi baj
Törölt
« u »
ok Én pedig rámondom: a tréfát (?) nem értem vagy talán valami per vagyis árverezés jött a házhoz hogy már nem mondjátok. (?) Ekkor aztán előhozakodnak egy levéllel
n
Jegyzet Az említett levelet nem ismerjük.
a melyben irjátok, én ezt a levelet végig elolvastam a melybe irjátok: ketten lesztek egyek. Már most azt kérdezem, meggondoltátok-é nagy nehéz életnek, hogy menjetek elé. Nagyon jól ismerem az én nagy
fiamat
Móricz Zsigmond
, hogy amit megkeres, azt pennával szépen be is irogatgat. (Szent Isten! ennyi papir!! Ez nincs a levélben. –) De ha eljő a betegség, egyéb, nem lesz mit beírni a papírosra elé  
  Tehát arra kérlek, édes gyermekeim hogy ezt a nagy dolgot el ne siessétek. Többet már nem irok, mert nem érek rája. Mert már reggel vagyon, megyek a munkába. Istennek áldását immár kérem rátok –  
  Csókol benneteket szerető apátok  
 
Móricz Bálint
Móricz Bálint
Aláírás
.  
  Ha maga itt volna, nem gondolnám tán, hogy: "nagy nehéz életnek hogy menjek elé", akkor más háttérbe szorítaná ezt a gondolatot, az a más, amit most ez a gondolat, sőt gond szorít háttérbe. – Én nem magamról beszélek, nem magamért aggódom, magáért.  
  Könnyű a nehéz életről beszélni és gondolkozni annak, aki már delén van, sőt aki már átvergődött félig-meddig rajta, aki már sok kellemetlen, fájdalmas emlékére gondolhat vissza ennek a nyomorú életnek! De hogy gondoljon az élet nehézségére az, aki boldogságát várja tőle, aki előtt még ott áll, gyönyörűségével, csalogató reménységével, aki egy pillanatig sem habozna, hogy rálépjen-e hát arra a nehéz nagy útra, ha – – – ketten lesznek egyek. – De!!! De, hátha, nem lesznek! Látja, megint csak azt irom, mert én ma nagyon kétségbe vagyok esve, még egy nap sem éreztem, úgy a hiányát, mint ma. Már egész nap olyan nyugtalan voltam, úgy vártam a levelét és maga nem ír, meg ebben a levélben az is ott áll: "de amint ránézek, nagy változást látok." Hát miért? Mi baja? Min búsul? Mit akar? Félti magát? tőlem félti? ő neki az rosszúl esik? Én érzem, hogy ő nem szeret, neki sok kifogása van ez ellen, fél tőlem, meg ettől az egész változástól.
Épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
Éppen
ezért ezt irtam volna az
édes apjának
Móricz Bálint
, ha feleltem volna neki a levelére:  
  Nagyon köszönöm kedves sorait, az előlegezett szeretetet, amely a levél soraiból felém árad s a melyet addig még ki nem érdemeltem, mert, fájdalom, nem volt rá alkalmam. S ezt a jóleső szeretetet nem tudom mással viszonozni, mint hálás és őszinte szivből fakadó viszontszeretettel. – Azt tetszik kérdezni, meggondoltuk-é, hogy menjünk elé a nehéz életnek. – Hát én őszintén szólva, nem sokat gondolkoztam
Törölt
« azo »
sem azon, hogy menjünk-e, sem azon, hogy, hogy menjünk neki az életnek, – de azon sokat, most is, mindig, hogy igenis neki megyek, ha még olyan nehéz is! Úgy
Törölt
« i »
sem kerüljük ki a magunk akaratából az életet, (de jobb lenne, ha a más akaratából kikerülhetném) (ezt
Törölt
« nem »
csak magának mondom) s ha már amúgy is végig kell mennünk tövises utain, mért ne vinnénk magunkkal azt,
aki kisegít a tövisek közül, letördelvén azokat,
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
aki gyógyítgatja majd
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
»
feltépett sebeinket, beheggeszti őket, elaltatgat, hadd feledjük egy-egy perczre, órára, hogy a legsivárabb, legk
Törölt
« egyetlenebb »
önyörtelenebb úrnak, az életnek vagyunk rabszolgái, mért ne mennénk hát erre a nagy útra azzal, aki önként, sőt szeretettel vállalkozik társunkúl. És én is tudnék ilyen társa lenni egy embernek, akit úgy féltenek tőlem, annak,
Zsigának
Móricz Zsigmond
, akit én szeretek. (Még sem írnám egészen így!) (Mert még jobban megingatnám különösen
édes anyja
Pallagi Erzsébet
bizalmát.) (Ha
mama
Szklenár Teréz
ezt olvasná.) De ha csak egy halvány sejttetést vennék is észre, hogy nem óhajtanak a
Zs
Móricz Zsigmond
. társáúl, v. ha
Zs
Móricz Zsigmond
. pendítené meg a legfinomabb húrt, mely ilyes dallamot adna, – én nem leszek akkor semmi! Nem megyek sehova!  
  Ej, ne folytassuk, már úgy is csak magának irok, látom, hogy fogalmazni kéne, ha írni akarnék.  
  És maga sem ír, nem tudok gondolkozni!  
  Le akartam írni, mi történt vasárnap óta, írni akartam egy kis friss pletykát is, de nincs kedvem, nem is tudok. Minden este és reggel megkopogtatom a falat és maga nem akar felelni.  
  Csak az aggaszt, hogy beteg. Vagy tán valami egyéb baja van? Irjon, édes
Zsigám
Móricz Zsigmond
, kérem, nem tudok mit gondolni és így csak keserítem magát. De hát én nem tudok egyebet!  
  Óh, az a mult hét! – Mit csinálnak? Hogy vannak? Mit ír
Pista
Móricz istván
? Mért ment a statisztikához? Hát előlről kezdi? Vagy én nem értem. Mit szóltak a szerkesztőségben? – Nem volt semmi baj?
Boriskánál
nem volt? Hogy fogadták otthon? De őszintén írja meg!!!  
  Felelnék az
édes apjának
Móricz Bálint
, de nem tudok most, csak mondja meg maga, hogy megkaptam a levelet, fel is bontottam (?) köszönöm, kezüket csókolom. Vagy írjak én? Most pedig jó éjszakát édes jó
Zsigám
Móricz Zsigmond
! Csak így, levélben, Úgy-e örül, hogy otthon lehet, unalmas és nemcsak szokatlan, de kellemetlen volt itt! Most 11 óra, ilyenkor mentünk akkor is aludni.  
 
Majthényiné
Szombatfalvy Klára
írt, kéri a fényképemet, megy
Amerikába
. Tán elküldöm neki emlékűl.–  
  Ha beteg, irja meg kérem, vigyázzon magára,
"kire hagyna engem"
[cryptography] Holics Janka
. Pá édes, szeresse  
 
Jankát
Holics Janka
Aláírás
 
 
Vashegy
, 1904. apr. 13.  
  Igaz! A levelemet felbonották? Szégyenlem!  
  Nem ilyen levelet akartam írni, – de… maga nem ír??  
 

Útmutató

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

 
image
image
image
image
image
image