Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Levél ( kézzel írott ):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
 
Bpest
Budapest
. 1904. ápr. 27.  
  Édes jó
Jankám
Holics Janka
!  
  Este van 11 óra. Jól esik megpihenni végre magánál egy hürcz-harczos nap után.  
  Annál inkább mert ma este az egész ház magával foglalkozott, ha szeretnék s tudnék pletykálni, most bő alkalmam volna rá.  
 
Édes apám
Móricz Bálint
volt ott a
Bácsinál
Holics Zsigmond
.
n
Jegyzet
Holics Zsigmond
Holics Zsigmond
orvosi beavatkozás miatt tartózkodott
Budapesten
Budapest
Én vezettem el, de fél ötkor értünk oda s ötre nekem már a Kisfaludy ülésén kellett lennem; igy csak egy negyedóráig maradhattam. Ő ott maradt soká.
Zsani
Szklenár Eugénia
néni nem volt otthon. A
Bácsit
Holics Zsigmond
operálták és most végtelen ideges és szenvedő. Fájdalmai, kinjai vannak. Az arczszine is rosz. De ezt maga ugyis megtudja majd, erről mért irjak.  
  Érdekes hogy mi mindent
Törölt
« el n »
meg nem tudott
édes apám
Móricz Bálint
. Majd egyszer, szóval lehet hogy elmondom. Ámbár tudom hogy ez a kiváncsiság felingerlés nem
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
gyönyörködtető szokás.  
  Igaz. Hát Magácska
Majthényinénak
Szombatfalvy Klára
tud irni
n
Jegyzet
Holics Janka
Holics Janka
1904. április 13-i levelében említi, hogy
Szombatfalvy Klára
Majthényiné
fényképet kért tőle.
és – valaki másnak nem? Igen?
Pista
Móricz István
most
Kispesten
Kispest
volt és özön szenzáczióval jött haza.
M-né
Szombatfalvy Klára
hírt terjesztett szana szerte. S most egész
Kispest
Kispest
zúg, mint a méhkas.
Mné
Szombatfalvy Klára
azt mondta rá, hogy  
  – Tudtam én azt előre!  
  A postásék, – na, erről jobb nem is beszélni.  
  Én egészséges vagyok, mint a makk, – csak a bakkancs szorit. (A czipő t. i. )  
  Hanem most megenged ugye édes, hogy ha a foszforom pislákol, és nem lobog vakító fénnyel? A foszfor külömben is csak pislákolni szokott (lásd a
Zsani
Szklenár Eugénia
néni konyhájának gyufa stílját.)  
  De olyan régen, olyan igen- igen régen kaptam magától levelet! Nap-nap után ezeket olvasom, a mik itt vannak előttem, az utolsó két levelét.  
  Üdvözlök mindenkit.  
  Most élőszóval beszéltünk magáról. Odabent valami idill volt s lámp
Törölt
« á »
a
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
kellett hozzá. Ezt én szolgáltattam. S hogy az álomról elfelejkeztek,
édes apám
Móricz Bálint
rögtön Magát említette. (
ugye
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
Nem is sejti, mennyire szereti magát, mióta a levelét olvasta!) s most mondom megtárgyaltunk egyet mást. Többek közt egy előreláthatólag sajnálatos bajt. Azt hogy a
Nagymamáékkal
Szklenár Jozefin
mindjárt az első napokban haragba vagy legalább faséba kerülünk.  
  Nekünk,
édes anyámnak
Pallagi Erzsébet
s nekem az a bajunk, hogy nem szeretjük a vendéget, kivált a bizalmas mindennapos vendéget.
Nagymama
Szklenár Jozefin
pedig arra számít, hogy folyvást ott lesz nálunk, meg is mondta már
édes apámnak
Móricz Bálint
hogy alig várja hogy oda menjünk, mert ő mindig szívesen lesz nálunk. Pedig az én
édes anyám
Pallagi Erzsébet
egy évben legfeljebb kétszer-háromszor ha megy be hozzájuk s ha szivesen látja is
öket
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
, de nem akarja hogy
ennél
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
többször
legyen
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
kényelmetlen őnekik a mi bajos, mindenes házunk. Bizony nem tudom hogy
Törölt
« res »
lehetne elejét venni annak hogy kissé csalódottnak
ne
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
érezzék magukat
ZsKOHA_AUTH:313758 néniék
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
ők.  
  Én csak egy ok miatt sajnálom ezt, azért mert félek hogy Magának lesz nem örvendetes. Tudja édes, hogy senki, de senki a világon nem számit én elöttem, csak Maga! És tudja hogy ebben a kérdésben nem volnék ilyen öszinte senki előtt, csak maga előtt. Ugye tudja?  
  Tudja isten, mióta ez a vasuti és posta zavarok vannak, s mióta ugy tetszik nekem, hogy szinte nyilvánosság előtt tárgyalunk, nem tudok olyan naiv és fesztelen lenni, mint ha biztos volnék benne, hogy olyan titkos a csevegésünk, mintha gondolatban, vagy négyszemközt –
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
illusztrálásával foglalkozva – fonódnánk egygyé.  
  Mindig azt keresem, hogy milyen közös de mégis objektiv témáról van beszélni valónk?  
  És annál jobban vágyom Maga után. Pünköstkor hogy lemegyek-é azaz fel, (abba a rettentő görbe országba)
n
Jegyzet Utalás
Gömör vármegyére
Gömör vármegye
.
– még nem tudom. Anyagi okok itt tarthatnának, de azért egész biztosra veszem hogy föl megyek, mert a másik serpenyöben rettentő sulyos érzelmi okok
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen.
Ok: olvashatatlan.
Egység: char.
»
vagynak odarakva…  
  Irjon róla édes.  
  És ne nézze hidegnek ezt az én levelemet. Ha megyek, – akkor váratlanul fogok betoppanni, legfeljebb három napra. Több idő semmiesetre sincs kilátásban.  
  Van-e már ott zöld lomb. Küldjön egy falevelet. Itt a mi kevés fa van, az már mind zöld. Vasárnap
Júliánál
Hildenstab Julianna
n
Jegyzet Talán
Hildenstab Júlianna
Hildenstab Julianna
.
voltam s vele kimetünk Budán a mezőre. Gyönyörű szép az a Buda! és a mező felséges. A fákon rendkivül üde, tiszta és teljes lombkorona van. Ilyenkor szeretem legjobban a fát. Levelei 3/4 részben kifejlödött nagyságuak, és tiszták; se por, se füst se a napbarnítás nem vette még színét. Olyan, mint egy uj ruha, milyet
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
most vett fel valami édes, üde leányka.  
 
Bpest
Budapest
. 1904. apr. 28.  
  Reggel van, befejezem ezt a kis levelet. Megengedi édes, hogy ne olvassam el az eddigieket? Mert félő, akkor nem volna majd okom felhányni alkalomadtán, hogy irtam én is egyszer árkus papírosra, láthatatlan apró betűkkel! (T. i.
ha
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
itt maradna e levél.)  
  Mottó: Itt vagyok, ragyogok.  
  gyalog jöttem sztrájkolok  
  Most magára gondolok. J.
 [?]
[unclear1]
 
  hány csókot hinték reája! A levélre s arczképére, meg arra a kis mocskos babára… És olyan szépen mosolyog rám, olyan változatlanul, olyan édesen utána… Én rám, mindig rám néz. Mindig csak én rám ugye? – Vagy akárki van előtte, akkor is mindig arra néz? Ugye édes
Törölt
« elfordítja »
behunyja
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
a szemét s nem keresi minduntalan, ha más van előtte (a képen sem) Lám én egyenesen magát kerestem meg ott, – ott, – s azt nézem mig egy morzsa lesz belőlem.  
  Óh édes. De vágyom magához!  
  Nem irok többet. Csak beszélni tudnék. Meg csókolni. Meg csókolni ezerszer, ezerszer egymás után.  
  Vegye át szellőtől, a napsugártól, most én rájok biztam. Vegye át a hideg papir képemtől, hisz én is a magáéra raktam.  
  Ölelem, csókolom, szivemre szoritom s minden gondolatát, minden szívdobbanását örökre lekötöm. Édes, édes, édes!  
  Van-é annyi boldogság, a mennyit én óhajtok és te.  
  Már én annyi reménytelen küzedelmet sikertelen napokat és fájó esztendőt éltem át, hogy alig várom végre a napot a mikor egymást átölelve, ketten eggyé letten egyenesen üdvözülhetünk. Szeretném ha egy csókban egy végtelen és édes szerelmi csókban szállana el a lelkünk akkor – s a menyországban folytatnánk a bus, felséges szerelmet.  
  Vagy ne? Élvezzük az életet az emberi kor legvégső határáig? S egykor majd ránczos, összefonyadt, ideges öreg bácsik és nénik, papó s anyóka módjára szökdécseljünk át a másvilágra? a hol az a boldogság vár reánk hogy a csúz, meg a köszvény nem bánt többet?  
  Édes, édes, édes te, te te, te te édes te drága, Te czukros, Te jóm, te üdvöm, te istenem, te – én! Csókollak kimondhatatlan sokszor, kimondhatatlan édesen, kéjesen, szerelmesen én menyasszonyom csókol a te szerelmes hü
Zsigád
Móricz Zsigmond
Aláírás
 
 

Útmutató:

Utólag tett rájegyzés az első fólió verzóján:

1904 apr 27
[kézváltás] Móricz Zsigmond

 
image
image
image
image
image
image
image
image