Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Boríték (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Őnagysága  
 
Holics Janka
Holics Janka
 
  kisasszonynak  
 
u. p.
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
utolsó posta
Nagyrőcze
Vashegy
 
 
Gömör m
.  
 
 

Levél (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  . 1904. máj. 1.  
  Édes
Jankám
Holics Janka
!  
  Május elseje van. A gyönyörü, a szép, (hisz a Zsigmondnapos!) Május elseje.  
  Ma reggel ki mentem a Városligetbe.  
 
Pesten
az a hit van elterjedve, hogy igazi pesti embernek május elsejének hajnalán ott kell lennie a városligetben. Igy aztán sokan jókor fölkelnek és már négy órakor bekukkan egy ember a virággruppok közé, – vajon mi van ott. Persze senkit se lát, csak egy vak hármónikást, a ki már három óra óta ott zengedez, abban bizva hogy ma sokan lesznek.  
  Kis idő mulva jön egy korán kelő család. Kereskedő a papa, a ki ma nem nyitja ki az üzletét, hanem jön sokadalmat, népünnepet látni. Az arcza ragyog, a gyerekei rettentő kiöltözve visonganak. A felesége szörnyen megkalaposodva – lebeg. Persze nem látnak csak egy vak hármónikást s egy urat a ki annak a kalapjába meglehetösen feszélyezett mozdulattal dobja be az első krajczárt, s aztán tovább siet: Hátha beljebb már van valami? A kereskedőék is elmennek a harmonikás előtt s a papa egy krajczárkát (két fillérkét) keres elő s odaadja legkisebb magvának:  
  – Eredj fiacskám lásd az az ur
is
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
hogy siet, beljebb már biztosan van valami.  
  Mire ök tovább mennek, a hátuk mögött befordul egy pár lány. Vihánczolva s elegánsan jönnek.  
  – Ni, ott már van valami, menyien sietnek! Gyerünk csak.  
  És mennek, (egyikük a vak hármonikást megboldogitja a harmadik krajcárral.)  
  Aztán jön a negyedik, az ötödik, a hatodik, a tizedik, a huszadik, az ötvenedik, a századik csapat. Mind ezzel a szóval:  
  – Ma itt nagy dolog lesz. Érdekes. Hogy sietnek. Ott már biztosan van valami.  
  És összegyül temérdek ember és keresik, hogy hol van valami.  
  És nem találnak egyebet, csak egy vak hármónikást a kis zsidó impressariójával, – a kiknek is lefizetik a maguk krajczáros emberbaráti (de kellemetlen) adósságukat s aztán a népünnepélyek és egyéb látni valók hiányában beülnek egy-egy sörkertbe, rang szerint Gerbeaudtól
n
Jegyzet
Budapest
egyik nagy múltra visszatekintő, patinás cukrászdája. Forrás: Rácz Judit, "A Gerbeaud-legenda ", Magyar Nemzet, 1998. aug. 1, 61. évf., 179. sz., 27.
a Reklámkertig szépen elosztódván s különlegességek hiányában május elseji gyönyörrel élvezik a közönséges vasárnapi városligetet.  
  Külömben pedig gyönyörü a liget s kivált a
vligeti
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
városligeti
fasor. A gesztenyék virágoznak. A lombjuk dus, gyönyörűséges. A kimért és körzővel szabott virággruppok ugyan kellemetlenek, minden nagyszerü kertészeti csodálatosságuk ellenére. hanem egy kedves kis sárgarózsa bokor olyan elragagadó naivsággal huzódik meg
az
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
erőszakosan terpeszkedő orgonabokrok és egy ritmikusan rezgedező szomorufűz alatt, hogy szerettem volna az egészet a gomblyukamba tűzni.  
  – Brum, brum, Csindadratta!  
  Katonabanda hallik messziröl, arrafelé siet mindenki, én is (hü kisérömmel,
Pistával
Móricz István
) s ott hagyom a Stefánia utat robogó kocsijaival, bennük ülö, éde, kis baba, gyöngyvirágzó hófehér kalapjával, – örült bicziklistáival, megpaprirrózsázott kerékpár szelével, – pasast leső, s mivel az nem akad, hosszu orral kucsirozó rozoga fiakkerével, – s mondom, megyek katonabandát hallgatni a izé kioszkba. Sürün rakva néppel a kert s a bosznyák fiuk, félrecsapott fezzel a fejükön, huzzák, azaz f
Törölt
« ü »
újják, ütik, verik, nyuzzák a nótát.  
  Én kegyetlen szeretem a rezes bandát. Olyan furcsán vagyok vele, hogy csak ezt tudom megfigyelni s tanulmányozni. Ez nagyszabásu, hatalmas. A zenében produkálható legkolosszálisabb alkotást csak fuvóhangszerekkel lehet elérni. S rám mindig van hatása annak. A hegedű ugy tetszik, lágyabb, liraibb és zengőbb, talán finomabb érzelmeket festhet, a szerelem szolo dalnokai hegedün fejezhetik ki magukat legszebben. De az eröt, a drámai, a tragikai erőt csak a tömérdek hangu fuvómuzsika adhatja vissza. A sajátságos fuvott hangnak van valami különös zöngecsaládja, a fuvola hangja a legédesebb talán minden hangszeré közt, a bomburdon (vagy mi a nagy kürt) a legmegrázóbb hang.
Törölt
« a világon »
. Kivált (azaz csakis) zenekarban! Külömben is az emberi hang
Törölt
« is »
szintén
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
fuvó hangszerekből összeállitott zenekar. S az emberi hang a leg tökéletesebb zene, minden zene közt.  
  Hát én hallgattam egy pár darabot, a
Pista
Móricz István
nagy bosszuságára, ő szeretett volna elszaladni a lármától.  
  Nekem pedig eszembe jutott az a hipermodern ifju tudós, a ki azzal csábitott az operaelőadásokra, hogy ugy menjek oda, mint a fürdőbe.  
  – Olyan az
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
mint a fürdő. Hangfürdő. Az ember lefekszik egy padra, elereszti magát s élvezi, hogy omlik a hátára, vállára, fejére
minden
Gyorsírás
részére a kellemes langyos hangzuhany. Csiklandozza minden izét, bizsereg tőle a vér az erekben, s végre felfrissülve, megtisztulva, megkönyülve jön az ember haza, az utcza rekedt hangzavarába, a bérház utálatos zsidó lármájába…  
  Akkor elámultam ezt a filozófiát hallva. Most megéreztem, hogy való igaz lehet, hogy a legtöbb ember igy élvezi a zenét. Megeszi a művészetet, mint a jó tejfeles salátát tojással. (Ma ezt ettünk).  
  Legyen boldog vele.  
   
   
   
  Hop hó! És ez szerelmes levél?  
  Édes, édes
Jankám
Holics Janka
, én egész elfelejtettem, hogy most nem tárczafilozófia sekélyes okoskodásába kő belegabalyodnom, hanem –
a
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
lírai ömledezések egyedül
Törölt
« d »
üdvözítő fellege
i
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
be kő belléggolyóznom, ha édes hallgatóm még édesebb figyelmét ébren akarom tartani. Ne tagadja le, és el, hogy elfordította a mit itt philosop
h
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
áltam s kereste hol lesz már valami?  
  De egyetmást akartam mondani május elsejéről, kiindulási pontként. S a pont megindult. S mi lesz a pontból, ha megindul? (Ha a sztrájk ki nem tör, – vonat.)
n
Jegyzet Utalás az 1904 áprilisában zajlott vasutas sztrájkra. Lásd: "A nagy kavarodás", Magyarország, 1904. ápr. 23., XI. évf., 96. sz., 1.
 
  Hej most két éve!
Kispesten
, abban a nagy fákkal teli kertben, ott volt együtt szép taársasaág.  
  Hová züllöttünk szerte
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
bajtársak?  
  Két év s hogy eltünt már a régi nép.  
  A
kis mama
Szombatfalvy Klára
.
Zsorzsi,
Miki
Majthényi Miklós
,  
 
Szerén
LOK:00687
, Nemes, A brigandéros,
Boriska
– és
te
Holics Janka
s én.
 
  ötöd félpár.  
  Elrémít a mi változott,  
  És hát még
a ki
Pallagi Gyula
elmult!  
  És mégis a mi ugy maradt,  
  Az sem öröm…  
  S ha ujabb két év elmulik,  
  Hát majd akkor, akkor mi lesz?  
  Remélhetőleg jobb  
  És szebb, és boldogabb  
  És vigabb nap, mint a mai.  
  És mégis ugy sajnálok én  
  Minden perczet, a mely vigan,  
  Mely boldogan mult el, –  
  Miért nem élt örökké.  
  A mult öröm ritkán derit fel.  
  A fájdalom emléke hübb.  
  Ez éjjelente följár és kisért,  
  S irigyli a jelen kis örömét.  
  A percz boruját óh nem üzi el soha  
  Bármily szilaj s boldog idők  
  Emlékeit idézed fel, szivem.  
  De a legféktelenebb nagy öröm  
  Boldogságát is tönkre tudja
tenni
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
 
  Ha
Törölt
« az »
elmult baj
csont
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
ujja föltünik…  
  S az ember mégis olyan együgyü,  
  Hogy boldogságát hagyja ködbe
veszni
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
,  
  De fájdalmának emléket emel.  
  – Óh az az emlék mért csak emlék,  
  Óh az a márvány ugy megfeküszi  
  A szivemet…  
  Jövővasárnap leplezik le
Kisujszálláson
az ő siroszlopát.
n
Jegyzet
Pallagi Gyula
Pallagi Gyula
,
Móricz
Móricz Zsigmond
nagybátyja 1903. február 7-én hunyt el. A síroszlop leleplezése 1904 május 8-án volt.
Nem tudom elmegyek-é? Nem igen.
n
Jegyzet
Móricz
Móricz Zsigmond
nem vett részt az ünnepélyes eseményen. Lásd
Holics Jankának
Holics Janka
írt 1904. május 9-i levelét.
Hanem utána egy pár nappal, mikor egyedül lehet ott lenni mellette.  
   
   
   
  Mit írjak még ezek után? Egyebet se csinálok mostanában csak várom a maga levelét. Igen türelmesen, és zugolódás nélkül. Több béketűréssel, mint az ős bünös világ a Megváltót, mint az elkárhozottak az idvezülést, – mint
Marczi
Hrencsik Márton
a fönyereményt.  
  Hát maga mit csinál? Varr szorgalmasan és nyugodtan? Himez törülközőket? Veteményez a kertben? Gyönyörködik a tájékban? S gondol a maga – ?  
  És most bucsut veszek.  
  Sokat irtam – betüt s mégis nagyon keveset, irnivaló dolgot. Óh hogy nehéz és keserves dolgot papirosra irni, papirosra bizni a – csókot.  
  De hát mit tegyek.  
  Minekutána alássan meginstállom a leányasszonyt, hogy pár sort irni kegyeskedjék, s értesitém
hogy
Gyorsírás
isten segitségével ime hefün költözünk,
n
Jegyzet 1904-ben – hétfőn, május 2-án – a Móricz család a Dob utca 69-ből a Márton utca 35/c. szám alá költözött.
– s minek utána, megkérem
hogy
Gyorsírás
igy gondolatba sziveskedjék elfogadni egy millió csókot – annakutána én is kérek helyette egy másik milliót.  
  Csókollak édes egyetlenem, csókollak számtalanszor, s maradok a te sirig szerető  
 
Zsigád
Móricz Zsigmond
Aláírás
.  
 
 

Melléklet (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
 
Disznó, kutya, macska, egér.    
Állatmese.  
  Hajdanában az egér
  A macskával egy testvér.
  A macska meg a kutyával,
  Nemes disznó komájával.
 
 
  Hanem egyszer vége leve:
  A disznó nemes levele
  Elkallódott kézen-közön,
  Azóta van harag, özön.
 
 
  – Kutya komám, – disznó szóla –
  Mennem kell a hizlalóba.
  Kutyabőröm te rád bizom,
  Vigyázz rá, mig meg nem hizom.
 
 
  Kutya koma elvállalta,
  De ő is megy vadászatra:
  – Vegye által macska néném
  S őrizze meg arra kérném.
 
 
  Megigéri macska néne,
  S tejfölözni menni kéne.
  – Kis egerek – szól – a padon,
  A leveleket rátok hagyom.
 
 
  Kis egerek veszik, nézik,
  Hömpörgetik, ütik-vétik,
  Ütött-kopott papirt rázzák,
  Játékformán összerágják.
 
 
  Jön a disznó: Levélt kutya!
  Jön a kutya: Hol van, macska?
  Jön a macska: Hej egerek?
  Sir az egér: Nincs leveled!
 
 
  Háboru lett, veszekedés,
  Macska azóta egerész.
  Harcz foly kutya-macska között
  S kutyára a disznó röfög.
 
 
  Összevesztek ők czudarul,
  Még manap is dühbe borul
  Ha összejön két darab,
  Holtig tart a nagy harag.
n
Jegyzet A verses mese Disznó, kutya, macska, egér   címmel megjelent Az Ujság c. lapban Lásd: Móricz Zsigmond, "Disznó, kutya, macska, egér", Az Ujság, 1904. ápr. 24., 114. sz. 38. és 1906-ban megjelent Erdő-mező világa   c. kötetbe nem került bele. Lásd: Móricz Zsigmond, Erdő-mező világa, Benedek Elek Kis Könyvtára 109 (Budapest: Lampel Kiadó, 1906).
 
 
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
Aláírás
 
 

Útmutató

Utólag tett rájegyzés a boríték verzóján:

1904 máj. 1.
[kézváltás] Móricz Zsigmond

 
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image