Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Boríték (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Önagysága  
 
Holics Janka
Holics Janka
urhölgynek  
  tanitónő.  
 
Csetnek
 
 
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
»
 
  (
Gömör m
.)  
  Feladó:
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
 
 
IX.
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
Márton u. 35/c III. 42.  
 
 

Levél (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  . 1904. máj. 5.  
  Édes egyetlen
Jankám
Holics Janka
!  
  Köszönöm a névnapi köszöntőt.
n
Jegyzet
Móricz
Móricz Zsigmond
névnapja május elsején volt,
Holics Janka
Holics Janka
köszöntő levelét nem ismerjük.
Első eset rá életemben, hogy ilyen szerető szív szerető szava emlékszik meg rólam ezen a napon. Nálunk nem szokás, nem is értünk hozzá, hogy kell kifejezni a szeretetet. Szeretjük egymást minden különös gyöngéd külsőség nélkül. S mégis gyöngédek vagyunk egymáshoz meglehetős nyers modorban társalogván.  
  Igy aztán idehaza nem szoktam hozzá a finom, a figyelmes stílushoz. Idegenben pedig, – óh ott a milyen a mosdó, olyan a törülköző. Én sohasem voltam senkivel bizalmas, – velem se sokan voltak. Egész kicsiny koromban vadócz, konok, idegenkedő gyermek voltam. Sose játszottam, sose pajtáskodtam. A gyermek élet örömeit nem igen élveztem. Elszaladtak fölöttem az évek s nem vettem tevékeny részt annak a kornak apró szokásaiban. Pedig nagyon, nagyon fogékony voltam minden öröm iránt. A
csécsei
kut s a hoszu válu, melyben a "pulyákkal" bürökszárból bárányt sündörgettünk;
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
levélbeli elbeszélése az Életem regénye   részleteit idézi. Lásd: Móricz Zsigmond, Életem regénye, Móricz Zsigmond művei (Budapest: Athenaeum, 1939), 135.
a
pthrügyi
nyári esték, hol az utcza porában csibét őriztünk,
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
levélbeli elbeszélése az Életem regénye   részleteit idézi. Lásd: Móricz Zsigmond, Életem regénye, Móricz Zsigmond művei (Budapest: Athenaeum, 1939), 135, 322.
s temérdek kifutót játszottunk; az elemi iskolák ezernyi mozzanatra, a hajnali tüzrakástól, – a tanitó ur általi megbotoztatásig mind-mind
Törölt
« olyan »
ugy
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
emlékembe vannak, hogy nem igen van szükségem
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen.
Ok: olvashatatlan.
Egység: char.
»
ujabb kirándulásokra és megfigyelésekre, ha a gyermekek számára akarok irni. Mégis egészében, az az élet inkább nyomasztó, mint fölemelő hatásu reám nézve, ha visszaemlékszem reá. Nem, semmiesetre sem óhajtanám, hogy még egyszer visszajöjjön. S mi volt az oka, hogy olyan volt? Én, az én egyéniségem. Okos voltam, s tudtam hogy az vagyok; de sokkal gyámoltalanabb s valóban álszemérmesebb voltam, mint hogy ezt nyiltan kimutassam.  
  Mindig azt vártam, hogy az egész világ hódoljon nekem. Pedig nem igen tettem semmit, a mivel csodálatát felébresszem. Testileg gyönge, lelkileg föl nem tűnő voltam. Valamit megtanulni, szóról-szóra kin és gyötrelem volt. Valamit előadni, pl. verset elszavalni, a nyilvánosság előtt megjelenni iszonytató föladat. Valamit végrehajtani, akár játékban, akár komoly dologban – erre szórakozott, és erélytelen voltam. Egy érdemem volt, de sajna, ezt csak magam ismertem: mindent rögtön megértettem. Saját becses nézetem szerint igen igazságos, becsületes és nagyértékü
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: char.
»
okoskodásokat végeztem, – de ezekről soha senkinek nem beszéltem.  
  Ebben a korban egyetlen ismerősöm volt, a kinek a közelében otthon éreztem magam,
épenugy
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen úgy
sőt még jobban othon mint a magánosságban: és ez
édes anyám
Pallagi Erzsébet
volt. Töle örököltem jellememnek s tehetségemnek körülbelül összes fövonásait; hibáimmal s erényeimmel.  
  Abban a korban ö körülbelül olyan idős volt, mint én most. Hasonlitok is az akkori Őhöz. Olyan soha nem haragvó, derült, okos és belátó, olyan nyilvánosság elöl zárkózó, s mégis minden embert odaadóan szerető azért nem igen vagyok, mint ő volt. Talán egyébb külömbség van nekem előnyömre. Neki nem volt szépirodalmi fantáziája. Inkább tudományos irányu volt. Ha ő férfinak születik a maga tehetségével, valószínüleg nagy eredményű pályának állana delén. Családunk, összes tagjai közt, neki volt a legértékesebb feje. Rendkivül gyors felfogásu, nagy emlékezötehetségű, biztos itéletű. És igen szerette a gondolkodást, a tépelődést, a problémákon vivódást.
Gyula
Pallagi Gyula
bátyám, a kihez hasonló qualitásu embert csak a Gyulai értéküek között ismerek, sokban hasonlított őhozzá, de a saját nézete is az volt, hogy ugy, mint a kisebb testvér a nagyobbhoz.  
  Én sohasem kaphattam volna nála hozzám illőbb s jobb nevelőt. Ő teljesen ismert s együtt érzett velem. Csaknem ugy, mint gyermek a gyermekkel, mert hiszen nő volt s benne még anyi aczélosság és férfiasság sem volt, mint bennem már ekkor.  
  De aztán ilyen élet után, kiröpittetve az Életbe, a zugó kollegium méhkasába, idegen lármás, hideg, bántó, kínos lármafészekbe, – bizony ugy éreztem magam, mint a kis gili vércsefiókák közt. Legubbasztott szárnnyal, félénken pillogató szemmel, elhanyagolt külsővel csámborogtam. S mohón feküdtemneki, ha könyv akadt a kezembe.  
  Igy jött a második korszak. Sok al-szakot lehetne megkülömböztetni, ha most egy monumentalis munkán, a saját életrajzomon dolgoznék (és nem szerelmes levélen, melyek mostanában rémisztő unalmasan, bántóan unalmasan kezdenek eltudományosodni, ugye édes Szivem?)  
  (Siessünk.)  
  Tehát czudar fiu voltam én. Kevés rokonszenvet, egy kevés elismerést és sok csudálkozást provokáltam. Gunyneveim elég állandóan voltak, de csak a legutolsó VI-VII osztály beli volt jellemző "Sajátságos."  
  Hát ilyen körülmények közt kitől kaptam volna én névnapi üdvözletet?  
  Óh édes, édes én édes egyetlenem.
Épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
Éppen
abban az időben, mikor Te mindig több-több jószívvel gondoltál reám, sokat foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy nekem, igen sulyos jellembeli szívbeli s érzelembeli hibámnak kell lenni, hogy engem senki, de senki sem szeret.  
  Ezért volt olyan megdöbbentően nagy a meglepetésem, mikor, –
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
akkor! a szomoruság a gyász, a kétségbeesés napjaiban,
n
Jegyzet Utalás
Pallagi Gyula
Pallagi Gyula
1903. február 7-én bekövetkezett halálára.
arra a fölfedezésre juttam, hogy – hiszen tudja! – hogy szeretsz!  
  Ezért kérdeztem olyan sokszor, hogy mi lehet bennem, a mi érdemes a szeretetre?
Törölt
« Ezért »
 
  Pedig most már nem olyan vagyok, mint régen. Hisz már elég szivesen állok be a társaságba, csevegni, szellemeskedni és ilyen normális léhaságokat praktizálni nincs ellenemre. De a férfi társaságokat nem szeretem ugy mint a nőkét.  
  Tán ez az oka hogy mikor az utolsó férfi barátaimat is elvesztettem, akkor "tettem szert" egy nő "barátra". A ki nemes, magos és igazán magasztos szellemével, okos és tiszta elméjével, szellemes és végtelenül kellemes modorával, égiesen hófehér s bájosan tökéletes morális érzékenységével, sok -sok olyan tulajdonságot bir, a mely nekem elérhetetlen ideálom,
s a ki így
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
az én gyarló, gyönge lényemnek mintegy magasabb rendü kiadása.  
  Óh édes, édes szeretett
Jankám
Holics Janka
! Én ugy, de ugy szeretem Magát, hogy azt ki mondani nem tudom…  
  Sokkal mélább hangulatba sodródtam ez önvizsgáló irás alatt, mint hogy most ékes, kedves és szép mondatokat írhatnék, de egyszerűen szárazon, ridegen is csak azt mondom, a mit a legrajongóbb és legvirágosabb mondatokban, hogy én szeretem; örökre, örökösörökre meg szerettem azt a ki engem
épenugy
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen úgy
szeret, az én édes, kedves, drága, aranyos jó menyasszonyomat, az én életemnek hű segítőtársát, az én szívemnek jobbik felét, az én egyetlen
Jankámat
Holics Janka
.  
  Szeretnék madár lenni, szárnyra kelni, oda röppenni, csicseregni, látatlanul, ismeretlenül, – nem, jobban szeretném, ha már te volnál itt, én kis madaram, – óh mikor mondhatom így: Én édes feleségem!  
  Csókolom az ajkadat, a mely annyi jót mondott nekem, a szívedet, a mely értem dobog, a szemedet a mely engem sóvárog, a te kis kezeidet, a melyek anyiszor megsimogattak – Csókollak édes sokszor, sokszor, milliószor! Sírig szerető szerelmes  
 
Zsigád
Móricz Zsigmond
Aláírás
.  
 

Útmutató

Utólag tett rájegyzés a boríték rektóján:

1904 máj. 5.
[kézváltás] Móricz Zsigmond

 
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image