Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Boríték (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Őnagysága
Holics Janka
Holics Janka
 
  urhölgynek  
 
Csetnek
 
 
Gömör megye
 
  iskola  
 
 

Levél (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  . 1904. máj. 29.  
  Édes jó
Jankám
Holics Janka
!  
  Ne menjen el a nap – sine linea (vagyis a nélkül hogy én levelet írjak Magának édes, – – hja ugy hetek is elmulnak, hogy maga nem ir.
n
Jegyzet
Holics Janka
Holics Janka
legutóbbi levele 1904. május 25-én kelt.
De ugye nem veszi rosz néven, hogy ilyen gyöngédtelenül kezdem a levelemt? Most pl. nem volt eszem ágában sem hogy sértsek! Ha itt volna, vagy én ott volnék, látná milyen mosolyogva mondom ezt.)  
  Vasárnap van, délután, meleg. A mi lakásunknak van egy roppant hibája, az hogy roppant meleg, s az ember roppant liheg.  
  De nem azért fogtam én pennát, hogy 1.) semmiségeket beszéljek, – 2.) hogy magunkról, vagy pláne magamról csevegjek, hanem azért, hogy magáról kérdezösködjem édes, édes.  
  Azt irta hogy beteg volt,
n
Jegyzet
Holics Janka
Holics Janka
1904. május 21-i levele.
én
tulajdonkép
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
tulajdonképp
azóta jöttem rá, az istentudjahanyadik olvasásnál, hogy itt nem szivzavarokról, hanem fizikai egészségromlásról van szó. S mióta kitaláltam, azóta igen nyugtalan vagyok.  
  Mi a baja édes
Jankám
Holics Janka
? Ugye az a kellemetlen, poros, fülledt és egészségtelen iskola tette? És maga ugy vigyáz magára, az én jegyesemre, hogy mindenféle tulhajott módon igyekszik tönkre tenni az egészségét? Ha azok a gyerekek 8 hónapig nem tanultak, hol van az megírva, hogy maga két hónap alatt igyekezzék kipótolni másnak oktalan mulasztását?  
  Ne maradjon fenn a gyerekekkel édes, bezárva önmagát, – hogy türjem én azt el, hogy az én szívemet, az én egyetlen kis menyasszonyomat akárki is, (tulzott kötelességérzet, légvárba való ambiczió –) vagy akárki és akármi is becsukja egy dohos és gyalázatos szobába. De ha még olyan tiszta és paradicsomi hely volna is, azt hiszi, hogy tudnám türni, s mert tehetetlen vagyok, hát nem elkeseritö arra gondolni, hogy maga az én kincsemet, az én édes kis leánykám egészségét ott fogyasztja? Hát mim marad nekem, ha még az egészségét is eldobja. Igazán, sohase mondtam ki, de igen szerencsétlen gondolatnak tartom az egész
csetneki
kirándulást, vagy inkább két hónapi rabszolgáskodást.  
  Hát vigyázz magadra édesem. Hisz nem a magadé vagy, nem, soha többé. S nincs jogod "idegen tulajdont rombolni."  
  Menyivel jobb volna, ha most odahaza volnál.
Édes anyád
Szklenár Teréz
, talán nem is tudod, beteg s
nagymamának
Szklenár Jozefin
még
Mina
LOK:00225
néni se igen tud segiteni, mert ugy tudom ő is gyenge.  
  Itt is
Zsani
Szklenár Johanna Emília
néni nagyon rosszul van. Tegnap reggel rémülve szaladt be hozzánk, hogy menjen be valaki vele, mert igen beteg. Már csak én voltam itthon, és bementünk
édesanyámmal
Pallagi Erzsébet
, de ő hamar jobban lett. Azóta nem fáj a gyomra, de óráról órára gyengül. Most is fekszik, és keservesen érzi magát. Szegény mellett egy lélek sincs; mind csak Magáról ábrándozik, hogy ha
Csetneken
nem volna, már régen felhívta volna.  
  Arra gondol, hogy ha jobban nem lesz holnapra,
Törölt
« rem »
akkor holnap este megy
Vashegyre
– harmadik betegnek. Reggel táviratoznak kocsiért.  
  Ha elsejéig várhatna én talán elkisérném,
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen.
Ok: olvashatatlan.
Egység: char.
»
de addig nem mozdulhatok. Akkor bekukkannék magához is egy perczre és megnézném az én édes kis angyalomat. Félek is úgy el engedni
Zsani
Szklenár Johanna Emília
nénit, mert roppant gyenge.  
  Bezzeg nekem semmi bajom, és senkinek most nálunk, hála istennek.  
  Azaz hogy nékem van bajom nagy, nagyon nagy – olyan régen s olyan nagyon messze vagy tőlem édes egyetlen aranyom, drága szivem,
Törölt
« pedig »
és én ugy, de ugy epedek utánad.  
  Minden perczben csak te vagy az eszemben, kivált most te kis bájvirág kis makranczoskatóm!  
  Ugy szeretnélek megbüntetni ezer meg ezer csókkal, – De óh nem szeretnék büntetödni, egyetlen egy piczi csók megtagadásával sem.  
  Áldjon meg az isten gyöngyvirágon, és tetézze életed boldogsággal, örömmel. Ezerenyi ezer jótettel.  
 
  Bucsuzok im végre milliónyi csókkal,
  Irj levelet édes, aranyos kacsóddal,
  Irj levelet édes, boldogságost, hosszút,
  S szegény kis
Zsigádon
Móricz Zsigmond
ne állj soha bosszút.
  Maradok az aki a sírig hűn szeret,
  Ott a szívem édes, ottan dobog veled.
 
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
gondolatom szívölelő karja,
 
Törölt
« És ha »
S csókol képzeletem mint csók: méhe rajja…
  Isten veled Isten veled!
 
Zsigád
Móricz Zsigmond
eped, – szive reped.
 
 
Zs
Móricz Zsigmond
Aláírás
 
  Mikor lesz a vizsga?
n
Jegyzet
Holics Janka
Holics Janka
csetneki tanítványainak vizsgája.
 
  Volt vagy lesz majális?  
  A napirendje a régi?  
  Egészséges?  
 
Anna
azt kérdi: – hogy nem kérd semmit, – mégis: hogy
Matild
LOK:00526
mért nem ir, ha hazamegy megbubolja
 [?]
[unclear1]
a kedves húgait, – Lacziért ki fog jönni, junius 19-én lesz vizsgája.
Zs
Szklenár Johanna Emília
. néni akarta haza vinni, de ö már ugy látszik hamarabb hazamegy innen. –
Zs
Szklenár Johanna Emília
néni fekszik, könyebben érzi magát; Mi pedig megyünk a népligetbe,
Ida
Móricz Ida
sürget,
édesanyám
Pallagi Erzsébet
vár; –
Anna
itt marad ápolni
Zs
Szklenár Johanna Emília
nénit, szabadságot kér holnapra –  
 
Idát
Móricz Ida
is sürgetem, hogy mondja mit izen, de ö csak azt izeni, a mit a bátjya hogy csókoljuk  
 
Édesemnek.  
 
– 65-ik születésnapjára. –
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
[kézváltás] Móricz Zsigmond
  Jó reggelt kivánok Édesem!
  Egyszerüen és nem ékesen.
  Ma is úgy mint tegnap,
  Holnap úgy, mint ma.
  S az
t
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
kivánom, oly nap,
  Mikor igy nem köszönhetek,
  Ne legyen soha!
 
 
  Sok nap repült bár el,
  A feje fölött:
  Huszonháromezer-
  Hétszázhuszonöt,–
  De ne tessék bánni,
  Miért vón sajnálni,
  Három nap van életünkben
  Tegnap és ma és a holnap,–
  A gazdagnak, a szegénynek,
  Az ifjunak,
Törölt
« a »
aggnak.
 
 
  A mi elmult, tegnap volt,
  A mi nincsen, holnap lesz. –
  Amaz bút és bánatot,
  Emez meg reményt szerez!
  De csak máma élünk,
  Csak egy mánk van nékünk.
 
 
  És igy aztán Édesem,
  Éljünk békességesen.
  És ne legyen büszke rája, –
  Nem vénebb mint unokája.
 
 
  Nekem is van tegnapom,
  Nekem is lesz holnapom,
  És ma én is itt vagyok
  És édes jó
nagyanyámnak
Nyilas Katalin
  Ime kezet csókolok.
n
Jegyzet
Móricz Ida
Móricz Ida
verse és kézírása.
Nyilas Katalin
Nyilas Katalin
65. születésnapjára írt verse.
 
  Ezt
Ida
Móricz Ida
küldi magának, – a köszöntö versét. Hogy ki irta? Csak anyit tudok róla, hogy még sokat találkoztam
 [?]
[unclear1]
vele (
Ida
Móricz Ida
) köszöni a levelét! Ugy őrzi mint a szemét!
n
Jegyzet
Holics Janka
Holics Janka
Móricz Idának
Móricz Ida
írt levelét nem ismerjük.
 
 

Útmutató

Utólag tett rájegyzés a boríték rektóján:

1904 máj. 29
[kézváltás] Móricz Zsigmond

 
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image