Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Boríték ( kézzel írott ):


Facsimile Image Placeholder
  Tekintetes  
 
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
 
  úrnak  
 
Budapest
Budapest
 
  IX. Márton u. 35/e. III. 42.  
 
 

Levél ( kézzel írott ):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
 
Csetnek
Csetnek
, 1904. jún. 1.  
  Édes drága egyetlen
Zsigám
Móricz Zsigmond
!  
  Úgy-e már nincs semmi baja? Már megnyugodott? Édes, édes lelkem, ha megbántottam magát, magamnak még több fájdalmat okoztam. – De én nem is magát akartam bántani, csak magam mondtam le mindenről, hisz én mindig egyformán kimondhatatlanul szeretlek, csak benned nem tudtam bízni. Ha most úgy tett volna, mint ahogy a levelem után várhattam, most – – most fogynék tovább. De ezentúl hiszek, bízok, mert nem változtat meg téged semmi, nem fordítja el tőlem a te édes, meleg, szerető szívedet semmi, te szeretsz mindig, minden körülmények között engem. Úgy-e nem haragszol rám, hogy most megbántottalak? Te jó, te édes! Most úgy beszélek, mintha itt volnál mellettem, mintha itt simogatnám azt az én édes szép arcomat, mintha itt csókolnám azt az én szép szememet, mintha itt békítgetnélek minden tőlem telhető gyöngédséggel, rajongó, forró szerelemmel. Jól tudod, mondtam is, írtam is nem egyszer, hogy szeretlek, hogy boldog vagyok, hogy szerethetlek, hogy az enyém vagy, és most ujra jól esik elmondanom, hogy te vagy az én boldogságom, te vagy az én rajongó, szerető lelkemnek minden gondolata, hogy úgy szeretlek, amint azt kifejezni nem tudom… Hogy úgy érzem, hogy nem volna olyan körülmény, olyan ok, a melyik miatt én
kár
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
akár
a haragnak halvány árnyékával is gondolni tudnék. Mit is beszélek ilyen naivságokat ugy-e lelkem, drága egyetlenem, – úgy sem tudom én azt elmondani, hogy hogy, – mennyi vágygyal gondolok rád, milyen epedőn szeretlek. – Nincs egy gondolatom, amit veled vonakodnék közölni; egynek, teljesen egynek érzem magamat veled, mint ahogy te szoktad mondani. Úgy-e örülsz neki, hogy így vallok, vagy pirulsz az én ömlengéseimen? De úgy telítve vagyok már, hogy ki kell csordulnom. – Hát hadd mondjam még egyszer, még ezerszer, hadd mondjam egyre hogy: szeretlek te jó, te édes. – Hogy fáj, hogy megbántottalak, de kérlek, ne büntess érte, hisz: szeretlek. Itt vagy mellettem, itt és még egyszer a füledbe súgom: szeretlek. Édes
Zsigám
Móricz Zsigmond
, extázisban vagyok, voltam. Úgy-e maga sem hisz ennek a sok szónak, pedig még egyszer mondom: szeretlek! Nagyon, nagyon, nagyon. Csak mást is úgy tudnék, mint ahogy magát tudom szeretni, akkor én volnék a tökéletesség. Jó volna, ha pl. kenyeret tudnék sütni. Úgy-e maga is jobban szeretné? Mit is fogok én csinálni, ha Maga az én uram lesz? Elmegyünk a vendéglőbe? Úgy-e, sokat fog velem veszekedni, ha nem lesz ebéd? Úgy-e, nem fog jóllakni a csókkal? Ugy-e hamar megunja majd azt a komédiát? – No, ne féljen! Én szentül fogadom és ígérem, hogy mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy az én édes, drága jó uram
Törölt
« nak »
meg legyen velem elégedve; nem fogom nagyon megsózni a rántottát (ha csinálok!!) egyáltalán nem sózom meg, sózza meg az uram, az ő saját tulajdon legkellemesebb ízlése szerint. Nem fogok főzni, mert, valamelyik ízt elcserélném, vagy kifelejteném, megengedem az én kis uramnak, hogy ő csinálja meg az ebédjét, hadd legyen neki az ő akarata és ízlése szerint. Hanem, ha kívánja, megcsókolom annyiszor, ahány viganója lészen annak az öblös vereshagymának, a melyik atomjaira oszlik gyilkoló késének munkája alatt. Ha kívánja az én kis uram, hát megszorozom 2-vel, vagy ahánynyal szorozni tudok, – a hajma szoknyáinak számát. –  
  Micsoda élet! Micsoda pazar kilátás! – Úgy-e nem félsz tőle leendő kis uram? Úgy-e, még így is szeretsz? Úgy-e, nem tudja, nevessen-e, vagy bosszankodjék rajtam. Persze, bolond aki a vegyes felvágottat eszi, mikor szalámit is lehet ennie. –  
  Igaz! Nem bolondozom már. Eljöjjek
ideKOHA_GEO:12428
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
n
Jegyzet
Holics Janka
Holics Janka
1904. május 5-től 1904. június 21-ig helyettes tanítónő volt a Csetneki Ágostai Evangelikus Népiskolában. Az elemi iskola I. és II. osztályában tanított. Forrás: Magángyűjtemény, kézirat azonosító szám nélkül.
jövőre is? – Már kérdezték tőlem, eljövök-e;
Sárkány
Sárkány
, az
isk. széki
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
iskolaszéki
elnök is kérdezte, elvállalnám-e jövőre is. A
papné
Bartholomeidesz Lászlóné
, aki itt a legjobb asszonyom, – meg azt kérdezte: de mit szól hozzá a vőlegény? Hát én is egész komolyan, őszintén kérdem, mit szól hozzá édes? Nem lenne célszerű? Hisz úgy sem lehet semmi "karácsony"-ból,
n
Jegyzet Utalás tervezett esküvőjükre.
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
és
Holics Janka
Holics Janka
1905. január 5-én házasodtak össze Vashegyen. Móricz Virág, Apám regénye, (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979), 85.
majd a jövő karácsonykor. – De ne vegye ezt könnyen, tréfának, én komolyan kérdem és azt teszek, amit maga mond. Én magam nem bánnám, sőt szeretném, gyorsabban telne el az idő, az a hosszú év! – Azt is írja meg, mikor látom már édes. Ne szabja meg előre, meddig marad nálunk; csak siessen mennél előbb. Aztán
Szatmárban
Szatmár vármegye
n
Jegyzet
Móricz
Móricz Zsigmond
1904. augusztus 4. és 20. között
Szatmár megyében
Szatmár vármegye
járt népdalgyűjtő úton a Kisfaludy Társaság megbízásából. Lásd a június 9-én kelt levél jegyzetét.
ne szalmavirágozzon ám! És a gyűrűjét is viselje! Addigra, remélem Maga is beszélgethet vele. – Csak küldje el a mértékét.
Zs
Szklenár Johanna Emília
. nénihez nézegessen be kérem, engem pedig ne mosolyogjon le ezért a "szerelmes levélért". Kedves kezét csókoltatom.
Iduskát
Móricz Ida
Magát csókolom, a fiúknak jó mulatást kívánok és maradok örökké szerető
Jankája
Holics Janka
Aláírás
.  
  Úgy dugja el ezt a levelet, hogy maga se akadjon rá soha, mert elpirul helyettem. Szeretlek!  
 

Útmutató:

Utólag tett rájegyzés a boríték rektóján:

1904 jún 1
[kézváltás] Móricz Zsigmond

 
image
image
image
image
image