Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Levél ( kézzel írott ):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
 
Vashegy
Vashegy
, 1904. aug. 31.  
  Édes, drága
Zsigám
Móricz Zsigmond
!  
  Hiába, kell világ egyensúlynak lennie! A ma,
mert 2 levelet hozott, DezsőévelKOHA_AUTH:313737 3-at
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
n
Jegyzet
kipótolta az egész hét, sőt a mult hét kedvetlenségét és kellemetlenségeit. Vasárnap délutántól kedd d.e. 9 óráig valósággal kínlódtam a fáradságtól, az izgatottságtól és majd kipukkadtam a ki nem adható méregtől. Most már valósággal élvezet erre a két napra visszagondolni, mert ilyen komikus helyzetekben még soha sem voltam magam s ha valaki ezt nekem elmondaná, nem hinném el neki. Maga elhiszi nekem, úgy-e, amit rögvest el fogok beszélni, szórul-szóra, úgy a hogy történt. Tudja-e, hogy rendszeresebben akartam leirni, de nem vesztegetem rá az időt, csak irom, ahogy jön egymásutnán, hogy hogyan jártuk meg mi a
rszombati
Rimaszombat
vásárt félfuvaron. (De úgy-e, nem igen örül neki, hogy az én leveleim nagy részét rendesen az ilyen mesék töltik ki? Mindegy, ezt legalább így, most, – kiadom a begyemből.) Aztán irok mindenről, felelvén a maga édes leveleire.  
  Hát úgy volt, hogy mi már régebben
Törölt
« meg »
elhatároztuk, hogy
Mariska
Theisz Mária
n
Jegyzet
Szerényi Lajos
Szerényi Lajos
második felesége.
nénivel mi is elmegyünk
Rimaszombatba
Rimaszombat
félfuvaron. Kifizetné magát, csak 5
K.
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
Korona.
– lenne. Magunknak soha se igen jutott volna eszükbe kocsin
Szombatba
Rimaszombat
menni. A vásár hétfőn volt, tehát úgy beszéltük, hogy vasárnap este felé
Bisztrón
Ratkósebes
leszünk (mert onnét szólt a kocsi.) és onnét éjfél tájban, éjszakára elindulunk, hogy reggelre
Szombatban
Rimaszombat
legyünk. Vasárnap d. u. (megvártam, türelmetlenül a postát, és nem hozott semmit;
nmamának
Szklenár Jozefin
közvetlen az indulás előtt irtam) 4 órakor el is indultunk,
Bisztróra
Ratkósebes
érünk 1/2 6-kor, vigan, jókedvvel, hát
Lajos
Szerényi Lajos
bácsi az utcán fogad s elénk kiáltja, hogy már elmentek. Mi nem vettük komolyan, de aztán ugyancsak paffok lettünk. – 1/2 óra előtt ment el a kocsi. A szemtelen tót parasztt ott hagyott. Mit tegyünk? Már lemondtunk az utazásról, de mégis elmentünk a zsidóhoz
Lajos
Szerényi Lajos
b. val, nem vinne-e el. Az nagyon szivesen visz el egyet, de többet nem lehet, ők 3-an vannak: aki a birkát hajtja haza, a kocsis, meg a gazda.
Lajos
Szerényi Lajos
b. "Egy meg nem mehet; vagy mind, vagy egy sem."  
  (Emlékszik-e maga, merre fekszik
Tiszolcz
Tiszolc
? Az egyik sodronypálya visz oda. Nagy hegy választja el a bisztrói völgytől.
Törölt
« ) »
A
Rima völgyének
Rima-völgy
felső részében fekszik,
Rimaszombat
Rimaszombat
az alsó végén van.)  
  Menjünk hát , nincs más hátra, mert még fuvart sem lehet most oda kapni innét.  
  De hogy menjünk? Este van, 6 óra, a hold csak 10 után jön fel, hogy megyünk neki annak a nagy hegynek, erdőnek most este. Az az út a leggyorsabb menéssel, férfinak 3-31/4 óra. "Nekik 4! kiabálták
Lajos
Szerényi Lajos
bácsi is a zsidó felváltva. –  
  Mindegy! Én határoztam.
Mama
Szklenár Teréz
itt marad, a kocsin megy (a zsidó 1-kor indult) én meg
apával
Holics Zsigmond
megyünk
Tiszolczra
Tiszolc
. Ott leszünk 10-re? kérdeztem. Ott! Hogyne, előbb is talán, ha jól mennek! – Hát neki indultunk, és mentünk… hogy hogyan, nem részletezem. Mondhatom, egy turistának becsületére vált volna az a menés. Alig szóltunk egész uton százat, csak ennyit: "Erre?" (mikor én mentem elől) "Csak fel, egyenesen" vagy: "Fenn vagyunk már?" "Még egy kis emelkedés, mindjárt a tetőre érünk." "1/4 8-ra fenn leszünk." "De sötétedik erősen!" "Ejnye, milyen sár!" Hogy kell itt átmenni" "Bírsz-e még?" Nem is feleltem. Csak mentünk rettenetesen. Én minden erőmbűl. Figyelje meg csak, milyen az idő most 6-tól 1/2 9-ig este és képzeljen hozzá erdőt. – Egy helyen nem tudtuk az utat biztosan, más helyen bemásztunk az erdőbe,
apa
Holics Zsigmond
2-szer belement a szemével a galynak, most is véres a szeme, mondtam én többször, ez nem út.
Apa
Holics Zsigmond
csak ment és mondogatta nagy határozatlanul
Törölt
« , »
: de ez az… És visszakellett térnünk mégis. -  
  Szörnyűséges út következett ezután lefelé a hegyről. Koromsötét erdőn hellyel-közzel bottal tapogatózva kellett lefele botorkálni azon a nyaktörő köves uton, mindig lelépegetve és átlépegetve a nagy köveket. Persze, sötétben nem láttuk, mi van előttünk, csak mentünk mindenen keresztül a cél irányában. Mikor már elénk bukkant az első
tiszolci
Tiszolc
fénypont, én nekem úgy fájt a lábam, hogy alig birtam emelni lépésben. De csak mentünk sebesen. 1/2 9-kor!!! bent voltunk a városban, előttünk ütötte a felet. De hogy mi volna még az életben olyan, amiért én még egyszer 2 és fél óra alatt érnék
Tiszolczra
Tiszolc
Bisztróról
Ratkósebes
azt nem tudom. Még soha sem éreztem annyi
Törölt
« t »
fájdalmas fáradtságot, mint akkor. (Most is fáj az egész lábam, alig tudom a gépet hajtani, de már most semmi) Éhes voltam kegyetlenül, de csak aludttejre. Kértünk a kocsmában szobát és aludttejet. Se szoba, se tej! – A korcsmárosné nagy kelletlenűl fogadott, (nem is képzeltem, hogy ilyen zsidó korcsmárosné is létezik.) A szoba el van foglalva, tejért a pincébe kéne menni. Lassan, amint kitudta honnan jövünk s hogyan és hová igyekszünk s körül belül kik vagyunk (tán valami szökevényeknek képzelt) felmelegedett és lett szoba s tej helyett sört ajánlott és kiflit is teremtett, meg egy darab kenyeret (az elébb kifli sem volt) Szóval, reggel vonattal mentünk
Szombatba
Rimaszombat
. Ez több mint 5
K.-nába
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
koronába
került.  
 
Szombatban
Rimaszombat
elbámult
Mariska
Theisz Mária
néni, mikor összetalálkoztunk. Egész álló nap szaladgáltunk, össze-vissza, sokat mindig. Mindig sürgettek. Délelőtt még csak meg volt, de d.u. 2 óra utántól folyton azzal voltak a nyakamon, hogy a kocsis itt hagy, nem vár, már megy.  
  No de mit irom ezt, nem lehet ezt így tollal visszaadni, (így is tömérdek papírt töltök vele) hanem most jön a java; az út visszafelé, a mi fogadott fuvarosunkkal. (Még csak egy dinnyét sem vettünk, semmit, semmit apróságot vásárfiát a nagy sietésben. Dinnyét
Bisztrón
Ratkósebes
vettünk.)  
  5-kor indultunk vissza. A kocsi olyan parasztszekér, tele rakva zsákkal, mikor megláttam, még nem gondoltam arra, hogy mi a tetejében fogunk ülni, de azt még kevésbé, hogy egyáltalán nem is fogunk rajta ülni. De a kocsi csak megindult, anélkül, hogy valami ülés félét igazított volna rajta, legalább a zsákokból.
M
Theisz Mária
. néni mondja: nem ülünk fel, majd a városon kivűl, gyerünk egy kicsit. Már nagyon nem birtam és nem birtunk. Kijövünk a városból, a kocsi csak megy, nem enged a kocsis felülni, hogy tán csak nem fog erre a hegyre annyit vinni, elég terhet visz. A hegy egy dombocska volt. A teher vagy 7 zsák:
élet
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
étel
, korpa és liszt, közülök
2, a kocsisé, aki fuvarba jött velünk pénzért
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
. Vele
jött az apja
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
, egy vén szemtelen tót paraszt, akinek
apsolute semmi
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
dolga nem volt ott.  
  (
Mama
Szklenár Teréz
már a városban rosszul lett, elszédült, úgy hogy ott kellett hagyni a vásárlást és bemenni.)  
  Most már nem bírt
mama
Szklenár Teréz
semmit, csak úgy vonszoltuk magunkat a fogadott kocsink után s a kocsis nem engedett felszállni (Tudja,
Mariska
Theisz Mária
néni fogadta és ő mindig így enged nekik, rontja őket, mintha kegyelemből vinné őt.) Elmásztunk az első faliug. Megállt a kocsi,
mamát
Szklenár Teréz
feltoltam nagy nehezen, mikor látta az a buta, hogy
végkép
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
végképp
nem bír. Mi pedig csak mentünk még jól, jól el a falutól, végre az erdőbe, vagy 1 órai gyaloglás után felszálltunk. Mentünk sétálva majdnem az egész uton lépésben hazáig agyon görbülve a zsákok tetején, kegyetlen, csipős hideg éjszakán.
Mariska
Theisz Mária
nénin 3 derék, téli kabát és 2 nagy kendő,
mamán
Szklenár Teréz
és rajtam nyári blúz és felöltő volt csak. A fél utban etetett egy teljes óráig. Ott összeveszett csunyán
apával
Holics Zsigmond
, leakart mindent velünk együtt hajigálni. (az ő zsákjait és apját nem.) Gorombáskodott (be volt már egy kicsit csípve.) Ezentúl még lassabban ment, gyalog jobban megy az ember. És ez a tetőpont. Tán éjfél lehetett, gyönyörűn sütött a hold, egyszer csak megáll (mi már nem szóltunk hozzá egy szót sem, akármit tett, mert ott hagyott volna.) És képzelje!
Törölt
« egy »
Elkezdi ló farkát fonni és felkötni! Éjjel, csipős hidegben ott ültönk a zsákok tetején.
Törölt
« A vén apja »
Egy helyen meg, amint egy kis dombról leszaladt egy hajszálon mult, hogy nyakunkat nem törtük, majd leszaladt a töltésről, belénk nyilallott; maga is megijedt a gazember (Most is forr bennem!). Nem írtam, hogy a kocsi
ploszkói
Ploszkó
volt.  
 
Ploszkó
Ploszkó
-
Bisztró
Ratkósebes
= 1/2 óra 3/4 legfeljebb teherrel. Ez a térkép kell, mert most jön a java. 3/4 2-re végre szenvedés teljes utazás után
Ploszkóra
Ploszkó
értünk, hát csak befordul a faluba. "Az Istennek sem megy tovább," majd reggel!" A mi fuvarosunk. Hallott ilyet? Mi aludjunk, ahol tudunk.
Törölt
« Hivott »
Mondta ugyan, menjünk hozzá, – de – szóval nem mentünk. Hideg volt, és össze voltunk törve;
Mariska
Theisz Mária
néni felzörgette a tanitót, ott egy szoba volt csak valahogy ágyakkal bebutorozva, ahol ők háltak (építenek) hát nekünk 3. unknak (igaz!
apa
Holics Zsigmond
Ploszkóról
Ploszkó
gyalog jött akkor haza még.) egy szörnyű diván jutott. A tanítóék olyan valami csapó vagy micsoda mesteremberek, adtak szállást, igaz ugyan, hogy a divánukon reggelre úgy elgörbült a nyakam, hogy mozdítani nem tudtam és a derekam is. Össze voltam hajtogatva ott, de aludtam, mert erővel letapadt a szemünk a fáradságtól. Reggel, hajnal helyett, 8-kor jött a kocsi, 9-kor végre, hosszú szenvedés után
Bisztróra
Ratkósebes
értünk. –  
  Így utaztunk féláron.
Tiszolcz
Tiszolc
6
K.
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
Korona
az ő fuvarja 12
K.
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
Korona
tehát nekünk
ebből esett
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
6
K.
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
Korona
áldomás, ráadásul mi oda gyalog, vissza jó darabon gyalog. És a többi hihetetlen embertelenség és kellemetlenség.  
  Csakhogy itthon vagyunk! Igen, és ő volt a 3-ik partner, a teherben is (2 zsák, nekünk egy fél) és az apja is kocsikázott. Más tisztességes ember nem merné ezt tenni, meg mással, csak
M
Theisz Mária
nénivel, aki mindent enged nekik. Mondja, hogy máskor is így volt már.  
  Jaj kedvesem, úgy-e bosszantja magát ez a sok hiábavaló firka, de azért irom, hogy témának is jó, ha volna hozzá kedve pompás
Mikszáth
Mikszáth Kálmán
-izű humoreszk lehetne belőle, bár nekem nem humoreszk volt.  
  És most felejtsük el ezt az elmult 2 napot és éljünk a "má"-nak, a boldog mának. Sorra veszem a leveleit.  
  Arra a gyönyörű kék levélre csak annyit: Érzek "mondhatatlan büvöt s azt a nagy kéjt amit abbʼ a perczben" a te szived ottan "úgy megérzett".
n
Jegyzet
Veled vagyok én édes, nálad mindig, mindig. Csak ott legyek már egészen, hogy megcsókoljam a Bárány felhőkért   , A kis egér-ért  
n
Jegyzet Móricz Zsigmond, "A kis egér", Az Ujság, 1904. aug. 28., 38.
s a többiért, amik közül semmit sem láttam. "Az Ujság" nekem nem jár már, de még addig járt, amikor írtam. Az Esztikés mesét
n
Jegyzet Talán az Angol leány magyar legény   c. mű.
már kaptam megnézni. Ejha! Hát már bejárta a világot édes kis lelkem? Hát már még
Amerikába
Amerika
is járt? Pedig nem macskaugrás ide
Amerika
Amerika
se! És csak visszatért hozzám? Édes! Pedig vannak ám ott szép angol lányok! – De hátha én is ott leszek édes, hát ha akkor nem tud elmenni többé nemcsak
Amerikába
Amerika
, még
Európába
Európa
se??? – Hátha??! – Nem, nem fél? – Én egy kicsit, pedig már utban vagyok, már nem akarok visszatérni, talán nem is tudnék.  
  Érdekelne, amit ír, de nem jutok hozzá, az igazat megvallva még ahhoz sem hogy érdeklődjem az iránt, hogy juthatnék hozzá. Ha itt lenne magától előttem, gyönyörködnék benne. A szerelem iskoláját  
n
Jegyzet
mégis küldje el, jó?  
  Bántja magát, hogy nem lett eredménye a kérvénynek? (Bélyeg nem volt rajta.)  
  Kész lesz Ludas Matyi   ?
n
Jegyzet
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
az 1904. július 3-án kelt levélben írja: "Az Uránia számára is volna egy nagyon érdekes és fontos dolgom, Ludas Matyi   aesthetikai elemzése. A szeptemberi vagy októberi számba ajánlja, tehát ekkor még nincs készen, talán ennek a vázlatát viszi magával
Szatmárba
Szatmár vármegye
és ezen dolgozik a levél megírásakor is. Az elemzés csak a következő évben jelenik meg: Móricz Zsigmond, "Lúdas Matyi", Uránia 6 (1905): 126–135.
Ne írjon nekem én nem kívánom, bár egy kicsit rosszúl esik, de ne irjon
Törölt
« , »
ha nem tud, csak mikor lehet és mikor már készteti egy belső kényszer. Nem veszem zokon, csak végezze a dolgát édes. De úgy-e tőlem sem vár annyi levelet, mint hajdan? – Hisz a "stafirung" készül! –  
 
Dezső
Móricz Dezső
kedves fiú, levelet írt nekem,
n
Jegyzet Az említett levelet nem ismerjük.
még kedvesebb lesz, ha többet ír, irjon meg ő mindent, amit tud maga helyett, adjon neki bélyeget. Fogok tán neki felelni.  
  Levelének egy kis részét nem értem, pedig minden bánt, amikor nem értem csak egy szavát is. Magyarázza meg édes.  
  Irja: "Most csak az jutott eszembe, hogy annak idején, ha ezek a levelek értő kézbe kerülnek, milyen szánalmas mosolylyal fogja végig lapozni – a czudar."Kicsoda czudar? és miért? "No kivánom, hogy pukkadjon meg – aki nem irigyel" Kit? Miért?
n
Jegyzet
 
  Majd egyszer együtt elolvassuk tán azokat a leveleket vagy maga elmondja nekem jó? Jó édes? Jaj, de nagyon jó.  
  Annak az érdekes virágnak a virágját nem küldte el, legalább
Törölt
« még »
kevésbé vájja ki a gazdája az én szemikómat, mert az enyém, ugy-e?  
  A foga fáj még? Próbálja meg azt a "Boutemart" (Butmár) pasztát használni naponta rendesen, 2-szer is, nekem nagyon használt. 35
kr.
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
krajcár.
egy darab.  
  Hát a szíve? De tán csak nem a 8-9 borda közt? Tán a 3-6 között, vagy nem? És hátha akkor fog még csak fájni igazán, mikor megéri a 3 évet.
Miklós
Móricz Miklós
küldött lapot;
Pista
Móricz István
is a Császárfürdőből vasárnap.
n
Jegyzet Az említett leveleket nem ismerjük.
Elég jó sógoroknak akarnak mutatkozni, bár
Dezső
Móricz Dezső
szörnyű sok hibáját emlegeti, "amelyeket meg kell szoknia annak, aki vele legalább jóban akar lenni." No hát én inkább megszokom – annyi hibáját, amennyi az én dolgaimba nem vág. Különben csak megalkuszunk valahogy. Hm, hm, hogy biztat az urfi, mintha én bánnám az ő szörnyűséges hibáit, legfeljebb a menyasszonyának irom meg majd ha lesz. – És lesz, amint látom. – Hát
édes nagy anyjuk
Nyilas Katalin
hogy van? És
édes apjok
Móricz Bálint
? Hát vissza építik
Gyöngyöst
Gyöngyös
?
Miklós
Móricz Miklós
meghizott?
Sándor
Móricz Sándor
letette?  
  Semmi papagály! Mi jut eszébe! És koplalunk? És lakás nem lesz? – Hát még mit? Papagály – jó vicc! Hát különben csak tessék, – maradjon a passióinak! Mit rongyos 150
frt!
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
forint!
– Hát a kosztja? Vagy már letett erről a tervéről? Akkor jó.  
  Az olló árát nem irta meg. Kérem!
Boriskához
Fükő Boriska
menjen el már okvetlen, és biztassa, hogy irjon már egyszer. Méltán megharagudhat magára, én nem szeretném, ha megharagudnék. Én nem irhatok neki, különben is ő tartozik.
Pista
Móricz István
(Pityó) képzelje ujra írt lapot s tegnap 8 oldalas levelet írt, nem tudnám leírni mit. Semmi szín alatt nincs szándéka többé visszatérni és úgy látszik semmi nehézségbe nem került a nagy "szakítás" sőt ––– nem irok többet. De remélem,
Boriska
Fükő Boriska
is úgy van vele. Mi megvagyunk.
Jenő
Holics Jenő
nem ír.
Pali
Holics Pál
szombaton megy, most az ő kikészítésével van dolgunk, még varrnunk kell és mosni addig. Aztán meg én folytatom megint az enyémet tovább. Még nagyon az elején vagyok bizony.
Lajos
Szerényi Lajos
bácsiék már alkudoznak a birtokra, azóta tán már meg is egyeztek; tavaszkor csaknem bizonyos, hogy
Szombatba
Rimaszombat
mennek már. Nem irok többet, későn is van. Bocsásson meg a levél elejeért. És ha lehet, irjon édes, irjon. Magának jó kedvet édesem, kitartást, türelmet és jó gondolatokat kérek naponta az Istentől.
Édes anyjának
Pallagi Erzsébet
kezét csókolom, a fiúkat is üdvözlöm. magát csókolja szerető  
 
Jankája
Holics Janka
Aláírás
 
  Igaz édes! Ha októberben elmegyünk, mindenről beszélünk már,
mama
Szklenár Teréz
a bútort is meg akarja beszélni. Hisz ha el is megyünk, nagyon el leszünk foglalva. De hisz az még messze van! Hát maga most is lakást vesz? Ne irjon e héten hát, ha ki akarja használni a nyugalmas jó helyet. Csak végezze a dolgát.  
  Hát
Pista
Móricz István
unatkozott vasárnap? Ugy-e, mi soha se fogunk unatkozni? Igaz! Mi lett a
Laci
Pallagi László
bácsi ügyével?
Juliska
Szilágyi Julianna
hol van meg a ?
Pista
Móricz István
hol lesz katona?
Ida
Móricz Ida
polgáriba megy már? Isten velök Édesem, kedvesem, drágám!  
  Nagyon álmos vagyok már.  
 
Janka
Holics Janka
Aláírás
 
  Ne féljen, irok nemsokára.  
 

Útmutató:

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

 
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image