Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Boríték (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Őnagysága  
 
Holics Janka
Holics Janka
urleánynak  
  u. p.
Nagyrőcze
Vashegy
 
 
Gömör m
.  
 
 

Levél (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
 
Budapest
. 1904. okt 2.  
  Édes aranyos drága
Mindenségem
Holics Janka
!  
  Édes! Ne aggódj te azon soha, mit mondj és hogy mondd nekem.
n
Jegyzet
Ne gondold azt hogy én szivesebben olvasok el csak egy igényi sablonos szót, ha az kimélgető, udvariaskodó, vagy takargató! – mint egy egész levelét, a mi panasszal, bosszusággal vagy szidással vaN tele. Ugy örülök mindig mikor öszintén feltárod a lelkedet, – mert érzem belőle, hogy az enyém vagy, hogy én a tied vagyok, hogy mi egymáséi vagyunk, egyek vagyunk. Az ember saját magának nem hazudhatik, önmagától kénytelen lenyelni minden szidást. Mástól nem. Ha idegen szid, azt mondom: mi köze hozzá? Ha idegen panaszkodik azt mondom: mi közöm hozzá? – De a kit szeretek, mint magamat, annak minden öröme és minden bánata az enyém, – ahhoz van közöm s a legkisebb jel, a mi elválaszt tőle, fáj. – Azért drága szivem csak öntsd ki bátran, nyugodtan a mi a … begyecskédben van. Látod én is ugy teszek, még a szavakat se válogatom meg hogy mondjak el valamit. (Most pedig biztosan illetlen valék a jelzőmmel. Ugye megtéped érte a hajam? Ugye meg!) De egyébben is. – Hisz tudod hogy én senki előtte se szoktam megnyilni és neked szivem, gondolatom, életem minden rejtekébe bepillantást adok.
Édes anyámmal
Pallagi Erzsébet
se vagyok felényire közös mint veled. Óh nem, tizedrésznyire sem.  
  De ott leszek már nem sokára. Holnap este indulok, ha csákányeső esik s ha vasuti sztrájk üt is ki ujra.
n
Jegyzet Utalás az 1904 áprilisában kezdődött vasutas sztrájkra, amely érintette a postát is. "A nagy kavarodás", Magyarország, 1904. ápr. 23., XI. évf., 96. sz., 1.
– Hisz én azt hittem, hogy a második levelem után nem vársz. – Vasárnap irtam egy levelet, a miben biztosra állitottam, hogy megyek. De ujra, nem ujra elolvasva a te drága leveledet, mindig jobban: jobban behatoltam annak az értelmébe mig végre rájöttem, hogy rettentő alkalmatlan vendég lennék én most Neked Éde!
hanem
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
ha nem
nektek. Tudom hogy nálunk is furcsa állapot lett volna, ha szobafestéskor jön egy kedves (?) vendég. – Hát gondoltam, (csónakom)
n
Jegyzet Tengert ábrázoló képeslap:
fájó szivvel bár, de lemondok a vendégségröl. Hetfün rögtön megirtam egy körülményeimhez képest tárgyilagos levélben,
n
Jegyzet A levelet nem ismerjük.
hogy nem rendetlenkedem most a rendetlenségben, csak ha majd fényes, ragyogó, puha, uri kényelembe toppanhatok be, ujonnan tapétázott salonokban s uj libériába öltözött lakájsereg büszke gárdáihoz
 [?]
[unclear1]
, – csak akkor leszek bátor alázatos szegény magamnak hódolós imádó tiszteletét bemutatni… És én azt hittem örömöt s "na hálistennek csakhogy nem jött!" nyugodalmat szerzek magának s a házának… és busan, félröfös orral s félmiliméteres elevenséggel tipegtem, topogtam utczáin, – mikor éjféli homályban kakas kukorikoláskor megkapám vala az én lelkiismeretem kisértetét? ördögöt
 [?]
[unclear1]
 
  És lássa édes. Én meg akartam lepni magát, egyszer gondolom betoppanok. De megijedtem, hogy nem lesznek otthon, hisz maguk olyan sokat vizitelnek (!) (?) össze-vissza, hogy… jónak láttam megizenni, hogy legyen otthon. Jaj, de maga erre letiltott. Igy bonyolódott a dolog tovább-tovább… Külömben jó, mert igy mindig több-több idöt szántam a
vashegyi
levegő élvezésére. Ime most már egy hét, – egy hét! Nem sokallja? nem sokallod Éde? Nem? Igen? No jó! köszönöm szépen.  
  "Most már egyszerüen nem hiszem!"
n
Jegyzet Idézet
Holics Janka
Holics Janka
leveléből:
 
  Jójó! Majd elhiszed, ha egyszer csak hirtelen váratlan a nyakadba borul valaki!  
  Lám már nem tudok irni. Most azt hittem hogy akár husz oldalt tele irnék s ime már is rám jött az izgalom, – attól nem tudok irni. Szeretném már átfogni szép nyakad. Csókolni puha kis kacsódat, azt az áldottat, azt a kedvest, azt a gyönyörüt. –––  
  Félbeszakitottam itt az irást, felmentem a szerkesztöségbe s bejelentettem, hogy jövő hétre elutazom. Nincs semmi fontosabb dolog s igy el is bocsátottak. Tehát ha csak égszakadás, földönulás nem jön, holnap este utra kelek. Megyek, megyek édes! Megyek és ott leszek! Ott leszek. Holnapután ilyenkor! Ozp! Ozp! Ozp!
 [?]
[unclear1]
 
  Édes! Drágám, kedvesem! Olyan izgatott vagyok, mint egy szerelmes, a ki szerelmeséhez siet.  
  Angyalom! Gyöngyöm! Gyémántom. Ugy imádlak, mint a hogy csak én tudok imádni s csak téged!  
  Ma délután megyek
Boriskához
. Előbb
Zsani
Szklenár Johanna Emília
néniékhez is benézek. Ott van
Anna
. Várták
Jenőt
Holics Jenő
, vártuk, de nem jött.  
  Nekem a te bánatod nem érthetetlen édes, én édesem és nem kicsinyes, vagy akkor az egész élet, ez a fura komédia, a minek a meginditásához, befejezéséhez és eseményeihez is jóformán semmi befolyásunk, – akkor ez is kicsinyes. Én együtt érzek teveled, és miden nap, mindig veled foglalkozom és mindent érzek a mit te érzel. Óh lelkem, olyan hosszu ez a három hónap még, alig, alig, alig birom, aligség alig győzöm türelemmel, sőt nem is győzöm, már is odáig vagyok. Hiszen ha győzném! akkor nem rohannék most is ilyen szédülő és széditő vágygyal felfelé hozzád!  
  Hát már te nem vársz? Nem? Igazán? Egy esztendeig is elvárnál rá, hogy engem láss? "Most már egyszerüen nem hiszed, hogy megyek? – Ohó Nagysád, Nagysám, édes Nagysám, gyönyörü Nagysám? – nagyon örülök az ilyen hirnek, és öszinte vallomásnak. Nem, nem hiszem, hogy Kedden reggel már eszedbe ne jussak, hogy arra ne gondolj: Jön-é az a szószegő
Zsiga
Móricz Zsigmond
vagy sem? És azt ne mondd, hogy… bárcsak itt volna már!  
  Átkozottul hosszu idő! Minden percz egy óra hossztig tart. S minden pillanatban egy esztendőre való szívdobogásom van.  
  Hogy fog fogadni az én
Jankám
Holics Janka
? Közönyösen, mint régen? "No maga is itt van? Nagyon szép hogy egyszer már eljött. – Áh, ismerjük az ilyen kifogásokat, azt csak ugy mondja. – Oh, ne bókoljon, nincs rá szükség, ugy is elhiszem, hogy nem jöhetett…"  
  Vagy – nyakamba borul s megcsókol?  
  Ezt nem, ezt sose tette még, nem is fogja egyhamar, mert. 1. mások előtt illedelmesnek kell lennie. 2. mert az elsö pillanatban nem lehet az extázis magaslatán, pedig a csók az extázis
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
teteje –
másképen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
másképpen
nem ér semmit. Csak ugy mint
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
üdvözlés, vagy "jónapot" pótoló mozdulat, – ugy nem ér semmit.  
  Óh, ha már ott volnék!  
  Minden perczben szeretnék felugrani és világgá szaladni. A halántékom ugy lüktet, – vagy szabatosabb, gyönyörübb, költőibb kifejezéssel:  
  Óh jaj, hogy feszül a halántékom!  
  Édes, most valami szokatlan esemény jött közbe, odaát a gyerekek felizgattak.  
  Csókollak számtalanszor, sirig szerető
Zsigád
Móricz Zsigmond
Aláírás
 
 
Budapest
. 1904. okt 1.  
 
Hizsnyovizig
megyek, pakkom nem lesz, csak a kicsi kézikoffer, az is igen könyü mert – sajna – üres! Csak a legdrágább kincsem lesz benne, a maga, a te, az én sok szép levelem. (Te-én! ugye)  
  És most ujra, meg ujra bocsánatot
kerék
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
kérek
, hogy, – hogy ilyen rettenetesen viselem magamat, mióta ezt irom.  
  Egyszer csak lárma van a szobában, odaát
Miklós
Móricz Miklós
Károly
Móricz Károly
elöl elvette a tollat, –
Károly
Móricz Károly
lármázott, hogy adja vissza.
Miklósé
Móricz Miklós
volt a toll, s ő nem adta vissza.
Dezső
Móricz Dezső
hatalmaskodón szólt közbe, parancsolóan:  
  – Add vissza!  
 
Nem
Gyorsírás
adom.  
  – Elveszem.  
  – Nem mered.  
  – Rögtön ideadod.  
  – Inkább összetöröm.  
  – Add vissza vagy pofon váglak.  
  – Nem.  
 
Dezső
Móricz Dezső
pofon vágta,
Miklós
Móricz Miklós
felugrott és visszaadta.  
 
Édes anyám
Pallagi Erzsébet
megakadályozta hogy többre menjenek.  
  Ekkor megyek én ki
Törölt
« , »
Dezső
Móricz Dezső
áll bőszen, fakón.  
  – Mi az? – kérdem.  
  – Nézz oda! – szól
édes anyám
Pallagi Erzsébet
elfulva.  
 
Miklósnak
Móricz Miklós
a nyaka s arcza alja vörös, lángban, ő maga sápadt.  
  Az én agyamra iszonyu hőség szállt, valóságos vértolullás, s a nagy izgalomtól reszketni kezdtem egy percz alatt. Szerettem volna
Dezsőt
Móricz Dezső
megfogni s kidobni az ablakon. Vagy legalább visszaütni.  
  De megbirtam magam.  
 
Dezső
Móricz Dezső
valamit szólt s arra ujra felingerültem.  
  – Ha bitang vagy, eredj az kompániád közé. Itt nem dulakodik senki.  
  És aztán összeszidtam, mint a bokrot.  
  Akkor derült ki, hogy
Miklós
Móricz Miklós
visszaütött.  
  Ez egész lehütött.  
  – Ugy? Akkor ő
ép
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
épp
olyan hibás, mint te.  
  Lassan elintéződött az ügy.  
  Soha ilyen eset nem volt még a mi házunknál.  
  Ezek a növekvő fiatal bikák összetülekedtek egyszer.  
  Ezek se fognak többet.  
  Már mindenik megsiratta a tettét s bocsánatot kért
édes anyámtól
Pallagi Erzsébet
.  
  Hanem az én tragikus
 [?]
[unclear1]
szidásom sok volt a jóból. Nem szoktam olyan hangot használni, most is szinte nehéz volt helyre hozni.  
  De már rendben van a dolog. Csak még zug a szive mindenkinek a bünbánattól és a fájdalomtól.  
 
Károlyt
Móricz Károly
is rendre utasitottam, öt se vertem még igy meg (nem fájóan, hanem érzékenyen) régóta.  
  Sorra bocsánatot kértek
édes anyámtól
Pallagi Erzsébet
, – mint én töled édes, hogy vétkeztem ellened.  
  Sokszor. Mindig mikor megfontolás nélkül, aczélos férfiasság nélkül, puha szerelmes módjára játszottam a szíveddel.  
  Bocsáss meg édes szerelmem a te hüséges, becsületes, jót akaró  
 
Zsigádnak
Móricz Zsigmond
Aláírás
.  
 

Útmutató

Az első fólió rektójának tetején a megírás dátuma
Móricz
Móricz Zsigmond
keltezése szerint október 2. Valószínűleg megtéved, amikor a harmadik fólió rektóján, miután mint írja is, félbeszakította az írást, október eljesére keltezi a levelet.
 
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image