Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Levél (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
 
header
  Az Ujság  
  Édes Szívem
Jankám!
Holics Janka
 
  Iszonyuan le vagyok foglalva, két sort pedig írni nem tudok. Most is az Akademiába kellett volna mennem, de már nem megyek. Az évet zárjuk, hát mindenféle haszontalan adat után kell szaladni. Egy sorért órákat kell tölteni hiába.  
  Tegnap reggel kaptam meg az oktatóleveleket édes. Köszönöm szépen, megpróbálom majd a czivilizált embert játszani ősvad létemre. Most beszéltem
Annával
, azt hiszem nem jön el. Én iszonyuan követelőztem a telefonon, de ő rémüldözött, hogy nincs ruhája.
Boriska
se jön el. Még nem jelentette ki, de ugy sejtem hogy nem lehet rávenni. Ma délután el mennék hozzá, de annyi a dolgom, hogy nem tudom, hogy sikerül.
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
most fejeztem be a levelet. Mi tölünk csak azért nem jöttek a fiuk, ha nem jönnek, mert nem tudom lesz-e pénzük az utra. Most nincs.
Petinek
Burghardt Péter
írok rögtön. – Meg is irtam egyben. Ez is elmegy ma. Édes! ….! Vettem egy…….izét …. egy czilindert! Nem baj? Sok egyebet is vettem, ferfiui staffirung-czikkeket, de ez a legfontosabb.  
  Mit csinál most édes? Gondol rám? Kétségbe van esve, a maga szörnyü vadembere miatt? No
Törölt
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1.
Ok: olvashatatlan.
Egység: szó.
»
jó!  
  Több az annál, hogy már ? 2 és én éhes vagyok és 3-ra kerülök haza. És addig éhezik a maga
nyers
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
ember és sült állathusra éhes vadja.  
  Ház izé. Mi még az ujság
Vashegyen
azon kívül hogy két csokrot kell itt mögvenni?  
 
Marczi
Hrencsik Márton
itt lesz. Én ugyan nem eröltettem sőt nem is nagyon hivtam, mert nem akartam, kényelmetlen lenni, de olyan volt a hangulat, hogy ő
Törölt
« azo »
rögtön megmondta, hogy jön. Már arról is tanácskoztunk hogy ő vele hol fogunk csatlakozni, hogy egy kocsin mehessünk ki.  
 
Nagymama
Szklenár Jozefin
meg
néni
Szklenár Johanna Emília
semmiesetre sem akartak elmenni, de persze a
Mama
Szklenár Teréz
levelére muszáj, most már biztosan eljönnek.  
  Igaz én ideteszem azt a két keserves kis levéldarabkát, a mit az ünnepen próbáltam írni, szomoru tanubizonyságot tevén véle magam ihlettelenségéről.  
  Éde! Nem is képzeli milyen iszonyuan trenirizom magam, hogy majd "az elöirt szabályoknak" – a miket a világon senki más nem irt elő nekemcsak te! te! – feltétlenül alá tudjám vetni magam. Már kilátás van rá, hogy csak befelé fogok sírni, ha külön kocsin megyünk le. A világ – ez az izé, a minek a kedveért élünk, mozgunk és mosolygunk, elsőosztályu boldog vőlegényt fog bennem látni. A ki korrekt, irigyelni való, valóságos, igazi uri ember. Érzelmein uralkodni tud, szive rugóra jár, arcza a megrögzített boldogság mutatótáblája.  
  Éde! Meg lesz elégedve az egész nagyközönség. Meg próbálok a lehető legsablonosabb s legkevésbé feltűnő figura lenni. Olyan, mint akárki, a ki valaha esküvőn szerepelt, előirt szabályok szerint.  
  Hiszen a mi esetünk
épen
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppen
olyan, mint akárkié. A terv, a hideg számítás köt össze bennünket s üzletet kötünk mikor rendesen az előírt formaságok szerint elvégezzük a törvényes előírt szertartást. Hisz az esküvés
épolyan
Expanded by editor:
Szerkesztői feloldás
éppolyan
dolog, mint pl. egy adásvételi szerződés. Meg van szabva, hány tanú, milyen forma kell, hová kell ütni a pecsétet? Micsoda pontoknak kell benne lenni, mert ha nincs benne, a szerződés semmis, nem érvényes.  
  Ugye hogy ilyen? Tehát uralkodhatunk magunkon, hiszen lelki önuralom hozott össze. Mutathatjuk a boldogságot, hiszen az üzleti alkudozás arról folyt, hogy én adok enyit, de adsz enyit, ez a boldogság. Az adás-vétel megtörtént, a boldogság meg van.  
  Édes, ha csak egyetlenegyszer gondoltam volna arra, mikor őrült szerelemmel öleltelek át gondolatban, hogy:  
  – Olyan feleségem lesz, a kiért a világ irigyel! – akkor tudnám mutatni, mikor ez a világ körülöttem van, hogy:  
  – Látjátok! Ez az asszony! És én méltó vagyok hozzá.  
  Édes! Ha egész ismertségünk alatt csak egyetlenegyszer is játszott a gondolatomban szerepet a világ, mikor kettőnk viszonyáról nem is gondolkoztam, hanem éreztem! akkor tudnék most törődni a világgal.  
  Mit nekem világ ebben a dologban? A világ adott nekem tégedet? Nem én nekem kellett kinosan kinlódnom éveken át, hogy vajjon szeretsz-é te engemet olyan végtelen, egész életre szóló, minden bajt, bánatot apró és nagy csapást elfeledtető örök szerelemmel, mint én tégedet?  
  A világ adott téged nekem? Hisz a világ ha nem óvjuk szerelmünk bimbóját hüvös szelétől, bizony a világ elszakasztott volna minket egymástól. A világ egy olyan lányt, mint te vagy a ki biztos, fényes és alázatos
ki
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
szolgálást érdemel lelki és társadalmi kincsei miatt, – a világ téged nem adott volna egy senkihez, a kinek hátán háza, kebelén kenyere.  
  Te vagy édes, te vagy az egyetlen, a ki az én hódolatomat, tiszteletemet, alázatos engedelmességemet megérdemled. A világ ott titkon, vagy nyilván, akarva, vagy akaratlan mind, mind ellenségem. Te vagy édes az egyetlen, a ki engem ott szeretsz, a ki a világ ellenére is szeretsz! Ezért vágytam én mindig oly kinos hevességgel arra, hogy ne legyen a titkon született, titkon nagyranőtt szerelmünk az irigy, közönyös, szivtelen világ prédájává. Valósággal lázba jövök, ha arra gondolok, hogy minket, minket kritizálnak.  
  Kritizáljuk egymást, a magunk szükkörű, kis okossága, jó czélu házassági komédiáit, – de nem a mi óriási mély és magas érzelmi világunk külsejét. Hiszen ebbe ök bele nem látnak, ezt ők sem szivvel, sem ésszel föl nem érik. – És édes a kritikájuk is csak azért bánt, dühit, mert ime nekünk most meg kell próbálni egy sablonos kis ostoba komédiát eljátszani, a mi végczélja és főboldogság annak a kis világnak talán, de nem illik a mi jellemünkhöz és helyzetünkhöz.  
  De azért Édes ne félj, ha már igy van, én nemcsak nem rontom a közvígságot, de rajta leszek, hogy a mennyire tehetem fokozzam. Hiszen mi köze a világnak az én belső érzelmeimhez. Az ember
ha
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
egymagában van, akkor adja át legjobban a szivnek. Minél nagyobb a társaság, annál könnyebb elfojtani a szivet az észnek.  
  Jaj bárcsak itt volna már az a nap, mert én iszonyuan, iszonyuan vágyom már utánad! Az ünnep szörnyű gyötrelmes volt, hogy nem voltam ott Nálad! Mindenkivel kellemetlenkedtem, még
Marczinak
Hrencsik Márton
se tudtam viszonyozni a kedvességét, – ő felszólitott pertura, –
Pistát,
Móricz István
Dezsőt
Móricz Dezső
is.  
  Édes, nem irok többet! csak azt, hogy én nem tudom leírni micsoda rettentő ideges, kalimpáló hangulatu, türelmetlen esküvő után vágyó bolond szerelmes vőlegény vagyok.  
  Édes! csak attól az egytől félthetsz ha rám gondolsz, hogy én agyon agyon agyon csókollak mihelyt tehetem.
Zsigád
Móricz Zsigmond
Aláírás
 
 

Útmutató

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

 
image
image
image
image
image