Aranysárkány fejléc kép
This document is missing rdf:Description
 

Levél (kézzel írott):


Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder

Facsimile Image Placeholder
  Édes
Zsigám
Móricz Zsigmond
!  
  Ugyan olyan tompa a gondolkozásom, és olyan száraz a hangulatom hogy a mit szeretnék aligha érem el.  
  Az volna a szándékom, hogy
mintegy
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
leemelve koponya csontomat, megmutassam az agyamat melyet hordok, és láss egy teremtményt – egyet annyi millió közűl, a kit a véletlen hozzád fűzött –, a maga valóságában.  
  Nem sokat látsz itt, letarlott mezőt, egy egy elszabadult ábrándot – s a "van"-t. Vagyok mert élek. Mint annyi más.  
  Gyermekebb és űdébb kedélyt, mint az enyém volt, aligha találsz. Ki ura nem voltam soha magamnak, hanem rabszolgája környezetemnek, mely irányított. A kit szerettem – itt barátaimra czélzok – szerettem a valótlanságig, s kedvéért megtettem mindent saját kárunkra is. Úgy elfogott, úgy betöltött az iránta vagy felőle való gondolkozás, hogy még álmomban is körűlte jártam, míg meg nem csalt. S megcsalt mind. Egytől egyig. Mert azt hittem ők is úgy szeretnek mint én – s mindig csalódtam.  
  Szerettem. Lángzó képzeletem annyira áthatotta lelkemet, hogy midőn annak sebét éreztem, örülten vágtattam forró nyárban, levett kalappal. Ököllel vertem a mellem, átkoztam az istent, mindent mindent. Tudna beszélni a
Királyhelmeczi
erdő, a
Kisujszállási
pusztaság. Hipokritaság
n
Jegyzet Álszentség (görög).
nélkűl, nem látta senki, csak én éreztem,…  
  Sokszor volt lelki tusám, egy egy ilyen háboru annyira áthatott hogy szinte visiom volt – elmondhatná a Lőrinczi erdő…  
  De nem volt soha férfiasságom. A legnagyobb lelki harczot hamar kihevertem, hamar szereztem ujat.  
  A mult után mindig vagyódtam, a jövöt szépnek festettem.  
  Azt mondtad: "Rongyabb életem nem volt mint
Szentesen
és
Imregen
,"
n
Jegyzet
Móricz István
Móricz István
1899 novemberétől
Imregen
kapott tanítói állást (vö.
Móricz Bálint
Móricz Bálint
,
Pallagi Erzsébet
Pallagi Erzsébet
és
Móricz István
Móricz István
1899. november 27-ei,
Móricz Zsigmondnak
Móricz Zsigmond
és
Dezsőnek
Móricz Dezső
küldött levelével).
Bodrogszentesre
1900 őszén költözhetett:
Móricz Zsigmondnak
Móricz Zsigmond
küldött 1900. december 5-ei levelének utalásából világos, hogy már nem
Imregen
, hanem egy másik településen tartózkodik; 1901. január 21. utánra tehető levele pedig
Móricz
Móricz Zsigmond
utólagos rájegyzése szerint
Bodrogszentesről
érkezett.
 
  Lehet hogy úgy van. Sajátságos, hogy környezetem, ha gunyosan beszélt is róllam a hátam mellett, szemben mindig megbecsűlt.  
  Jól emlékszem, az
imregi
asszonyok sirtak, mikor búcsúztam, a
szentesi
papék pedig mintha gyermekűk lettem volna szinte szülei aggódó szeretettel adtak tanácsot a jövöre s csak kedvesen emlékszem vissza rájuk. Pedig mindenik helyen sok szegény, sok keserü napot töltöttem el. De tudatlanságban, mert gyermek voltam, ki
Törölt
« t »
hamar feled, hamar kesereg.  
  Sok "stikli"-t követtem el. Vannak emberek, a kik 16 éves korukban bűnt követnek el akkor a mikor a másiknál ugyanaz 22 éves korában csak "stikli" számba megy.  
  Mint ilyen kerűltem fel
Pestre
.
n
Jegyzet
Móricz István
Móricz István
1901 szeptemberétől megkapta
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
állását a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium számvevőségén
Budapesten
(vö.
Móricz István
Móricz István
Móricz Zsigmondnak
Móricz Zsigmond
írt, feltehetően 1901. május 18. körül keletkezett levelével és a vonatkozó jegyzettel).
Artatlan kedélyel, romlatlan lélekkel. Hej! Keserű volt az az első esztendő. Még itt, a midőn őszinte önvallomást akartam adni sem merném elmondani, mennyi csalódáson, mennyi keserűségen kellett átmennem, míg olyan lettem mint a többi számkukacz. A
Kispesti
posta ugyan nem volt rám hatástalan; a
szentesi
papék után feltaláltam ott a második kört, hová vonzódtam, hol őszinte szeretetet véltem találni, elmult az is elmult minden.  
  S a postás
kisasszonyok
[PIM] és
Szombatfalvy Klára
? Ha okoztam nékik bánatot, ök az okai. Elöször úgy tüntették fel magukat, olyan ártatlan kedelylyel, hogy én önként melegedtem fel s hültem le a mint elzárkoztak. A legnagyobb baj, mondjuk szerencse az volt, hogy nem volt állásom, sokáig kellett volna várni, különben az elsőt, ki rám hatott elvettem volna, de mint minden kis jellem, hamar megtörik, hamar elveszt
ették
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
a reményt, s kitartást. Engem egy lány, ha komolyan gondolkozik elvezethetett volna messze, élete végeig.
n
Jegyzet
Móricz István
Móricz István
megkérte
Hildenstab Julianna
kezét
Szombatfalvy Klárától
Szombatfalvy Klára
, azonban az
anya
Szombatfalvy Klára
elutasító válasza miatt visszakozott. Vö. Móricz Miklós, Móricz Zsigmond indulása (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959), 288.
 
  A sok csalódás, s talán mert a korral az esze is megjön az embernek, lassan letörték azokat a gyermekes ábrándokat, szenvedélyeket, s igen rövid idő óta nézek fehér szemüvegen, unottan, reménytelenül, közömbösen.  
  A családunkkal úgy voltam, hogy soha melegebb vonzalommal nem voltam egy testvéremhez sem. Mintha én magam lettem volna mindenik, nem sokat törődtem velűk, mint magammal. Ha semmi bajuk nem volt nyugodt voltam. De ha betegség, vagy más baj érte, kétségbeestem, s életem is feláldoztam
volna
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
értük.  
  Mikor
Karolyék
Móricz Károly
megégtek,
n
Jegyzet
Móricz István
Móricz István
itt a fiatalabb testvérekkel,
Sándorral
Móricz Sándor
,
Károllyal
Móricz Károly
és
Lászlóval
LOK:00816
megesett katasztrófát idézi fel. Egy tréfa ürügyén a szomszéd gyerek meggyújtotta a kétéves
Lászlón
LOK:00816
a ruhát, miután ő és a tüzet megfékezni próbáló
Károly
Móricz Károly
súlyosan megégtek.
Utóbbi
Móricz Károly
túlélte az esetet,
László
LOK:00816
az év októberében meghalt.
Móricz László
LOK:00816
(1891–1893 v. 1894) a nyolcadik gyermek volt a családban, egyben – az 1885-ös születésű alig pár hónapot élt
Móricz Gyula
LOK:00817
után – a második azok közül, aki még csecsemőkorában ment el. Forrás: Móricz Miklós, Móricz Zsigmond indulása (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959), 123, 175.
hogy rohantam
Kondortól
LOK:00295
a piaczi patikába, onnan haza a
Kiséri
LOK:00818
féle házba
n
Jegyzet A Móricz-család, miután prügyi házuk leégett, 1892-ben
Sárospatakra
költözött,
Kiséryék
LOK:00818 és LOK:00819
házában béreltek lakhelyet. Később a család harmadik lánya,
Kiséry Juliska
lett
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
nagybátyjának,
Pallagi Józsefnek
Pallagi József
a második felesége. Forrás: Móricz Miklós, Móricz Zsigmond indulása (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959), 154, 174.
szinte össze estem…  
  Mikor
Dezsőt
Móricz Dezső
kerestük
Kisujszálláson
hogy rohantam végig a vasuti töltéseken, milyen érzések közt.  
  Mikor
Miklóst
Móricz Miklós
ápoltam, mikor
édesanyám
Pallagi Erzsébet
beteg volt…  
  Tagadhatatlan, hogy a milyen lusta frater voltam, ha nem ilyenek a szűleink, ha nem lett volna
Gyula
Pallagi Gyula
bátyám… nem lett volna belőlem semmi, mert míg mások irányítottak s töltötték be lelkemet, itthon mintegy kényszeritve terelgettek a fő, a helyes útra. És nekem szűkségem volt rá.  
  Szóval gyermekes vig, de őszinte kedély voltam mindég, kit a sors irányított.  
  Pénzem soha nem volt, s ha volt is, nem ismertem az értékét. Könnyelmű voltam, de olyan a kíből szerencsés kőrülmények között igen kedves jó ember lett volna, s boldog lettem volna, s azzá tettem volna azt a kít szerettem. De mert a sors nem kedvezett, elhervadt virág, száraz rideg élet jutott osztályomul – s nem hiszem, hogy valaha boldog lehessek.  
  A sok csalódás cínicussá, flegmaticussá s rideggé tett kedvezőtlen helyzetem a hivatalba még reménytelenebbé tett; betegeskedésem pedig közömbössé, ki elkészültem mindenre.  
  Most szeretek olvasni, komolyabb műveket, de szinte mindent elkövetek, hogy gondolataimat leigázzam, elfásítsam lelkemet, csupa kényelemből, mert láttam, hogy ebben a szegény életben egyetlen fő czél az, hogy úgy éljen az ember, mintha nem élne. Nem bízom senkibe, s ha valahová elmegyek, mindig azzal a gondolattal megyek – "talán utoljára".  
  Mindig szeretetreméltóvá igyekeztem magam tenni s soha sem sikerűlt, most már nem kedves elöttem a jövő, a múlt. Csak vagyok. Azért nem szeretek menni sehová, mert mindíg bajt szerzek érthetetlen természetemmel, azért vonúltam vissza tőlletek is; pedig szeretlek benneteket mint magamat, de igyekszem elkerűlni, a mit jelenlétem felgerjeszthet, s úgy hiszem, könnyen emberkerülő lesz belőlem.  
  És magamon, a modoromon változtatni nem tudok, mert ez az én gondolkozásom, melyet a természet rótt rám.  
  Ugye sok bolondságot írtam. De töllem csak ez telhetik ki "Nem adhatok mást, csak mi lényegem". Engem nem szeret senki, csak én szeretem ennyi hibám mellett is magam, ezért élek, s viselem agyam felett azt a koponya csontot, melyet most leemelni igyekeztem.  
 
Budapest
1906 IV/1.  
  a holnap
esti
Utólagos betoldás (zöld betűszín)
viszontlátásig csókol  
  szerető testvéred
Pista
Móricz István
Aláírás
.  
 

Útmutató

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

A fejezeteknél, pl. ....

A bekezdéseket pl. ...

Az áthúzott szövegek pl.

 
image
image
image