Aranysárkány fejléc kép
 
Csató
n
Jegyzet
Csató…
Cs. Csató Pál ekkor gróf Batthyány Károly nevelője volt Grácban. (Lásd
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
Fábián
Fábián Gábor
hoz Pest, 1. Július 1836. írt levelének jegyzetét).
Pál Vörösmarty Mihályhoz
Grécz
Grác
Február 10én 1828.  
  Kedves Barátom Uram!  
  A’ mint időt akarok engedni, hogy levele szerént
Fehérvár
Székesfehérvár
ra költözködvén, ott magát rendbe szedje, megülepedjék: egyszerre azt olvasom
Kulcsár
Kultsár István
Ujságjai
n
Jegyzet
Kulcsár
Kultsár István
Ujságjai…
Hazai és Külföldi Tudósítások. – Hasznos Mulatságok.
közt, hogy a’ Tud. Gyűjtemény Szerkeztetője lett Barátom Uram. – Gondolhatja, mint megvalék lepve; Barátomat ez által Hazánk’ müvészi és tudományos törekedésinek mintegy középpontján állva látni, ’s ugyan azért ezen törekedések, ’s különösen a’ Tudományos Gyüjtemény iránt forróbb részvételre gyuladni egy két pillantat munkája vólt; és siettem levelet küldeni Barátomhoz, csak azért is, mivel a’ Válasznak igen ingerlőnek ’s örvendetesnek kelle lennie.  
  Ha itt az ötlik elébe Barátom Uramnak, hogy ama’ sietség, és ezen levél között több hetek folytak el: gondolja meg kérem, hogy a’ Fársáng, az aszszonyok, könyv, gyermek, ’s több effélék a’ legsürgetőbb munkát is oly gyakran kiragadják kezünkből, hogy annak végrehajtása napról napra marad, ’s kedvünk, akaratunk ellen is elkésik. Azomban ez által nem szabadítom fel Barátomat arra, hogy levelezésünk elelakadását nekem, egyedűl, vagy csak főképpen is nekem tulajdonitsa, ’s a’ mint a’ minap gonoszkodva tette, szememre vesse. – Van a’ levelezésnek egy titka, a’ melyet a’ ki ért, és követ, levelezője szorgalma felől bizonyos lehet, azt elhamvadni nem engedi. –  
  Köszönettel tartozom még a’ kézikönyv első köteté
n
Jegyzet
A kézikönyv első kötete…
Handbuch der ungrischen Poesie (1828).
ért; a’ mely a’ másodikat igen elevenen megkivántatta velem, de ki tudja nem kelle e még soká áhítanom utánna haszontalan? ’S osztán – Ur Isten, micsoda herélt, szaggatott Életirások ezek! Utszát kellene söpretni az ilyen Censorral! – – Élet és Literatura mért nincs mind ekkorig édes Barátom? Kérem: ne vegye el azon reményemet, hogy ezen derék munka még nem szűntmeg. Én nem akarom hinni, ha bár úgy látszik is, hogy a’ Magyarnak sem nyilvános élete, sem állandó, alapos Literáturája nincs még, és soká leszsz. Ha javasolni fogj a Barátom Uram, csak Medárd napra
n
Jegyzet
Medárd napra…
Június 8.
küldök ismét Zsidót valamelyik barátomhoz, addig talán gyűl valami szép és derék öszsze.  
  De talán oly tele vannak míndennemű munkával kezei, hogy alig juthatok válaszszához Medárd napig. – Megvallom, igen szeretnék közel lenni Barátomhoz, ’s közelebbről látni azon szövőket és fonalat, a’ melyek mostani Literaturánkat alkotják. Soknak, és sokfélének kellene, lehetne eppen most, még, és már szövetnie, a’ mi alig, imígy amugy, vagy fonákul van munkába véve; de hiszem tanácsolni, a’ jót látni könynyebb, mint azt tenni is, erre pedig tűz, ’s erre ismét buzditás szükséges. Jaj annak, a’ kit erre kenyér, pénz, hir keresés buzdít hazánkban!  
  Engem anynyira elfoglalnak az apró, napi dolgok, ’s idő töltések, hogy valamely nagyobb igyekezetre sem sükeres szándékom, sem elég időm nincs. Külömben is a’ távolság szeretett hazámtól, vagy is inkább hazámfiaitól magamba rekeszt és űz viszsza, ugy hogy minden arra czélzó gondolat s’ érzemény csak a’ főben és szivben áll, él.  
  Most minden esetre
Stetner
Stettner György
Urhoz utasítottam a’ levelet; adja tudtomra uj lakását kedves Barátom, vagy azt, hogy a’ ’Postán már felvan az jegyezve.  
  Baráti becses índulatiba ajánlott maradok  
  szives szolgbarátja  
  Cs.
Csató P.
Csató Pál
 
  nevelő.  
 

Megjegyzések:

A levél autográf; eredetije a MTA Ki-ban van: Vty Lev. Nyolcadrét, 4 l.
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
1826–28 között nyugtalanul keresi önmagát. Nem tudja, hogy írói pályára lépjen-e, avagy ügyvédi gyakorlatot folytasson. Lelki válságát döntően befolyásolja édesanyjának elhagyatott helyzete, amely végre is arra érleli meg elhatározását, hogy mint ügyvéd, Székesfehérvárott telepszik le, mert az írói hivatást reménytelennek látja. Talán ezzel a tervével függ össze, hogy 1827 őszén vagy 1828 tavaszán meglátogatta öccsét,
János
Vörösmarty János
t, Szent Ágothán. Itt ismerkedett meg a főszolgabíróval és a fő fiscussal, akik értesülhetvén szándékáról, nagyon biztatták, hogy csak jöjjön
Fehérvár
Székesfehérvár
ra, itt jobb lesz a sora, mint Pesten, majd ők ajánlani fogják a főispánnál, aki hamarosan „honorarius fiscusnak” nevezi ki. Bármennyire kedvezők voltak is ezek az ajánlatok,
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
nem fogadta el őket. Nem tudta elhagyni Pestet. A kis városokat különben sem szerette. Jobban vonzódott a pusztához, ennek magányához.
Fehérvár
Székesfehérvár
t azért sem kedvelte, mert akkor még egy „kissé németes város volt, a Nagy Urak lenézték a polgárokat és a Megyei dolgok is korlátozott módon folytak”. Egyébként barátai is mindent elkövettek, hogy lebeszéljék arról a tervéről, hogy Pestet elhagyja, s a nem neki való ügyvédséget vállalja. Végül is Pesten maradt. Amikor pedig egy váratlan fordulattal – Horvát István ajánlására – a Tudományos Gyűjtemény szerkesztője lett (1828—32), átmenetileg minden nehézsége megoldáshoz jutott. (Fábián Gábor levele
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
hoz. Világos, 28ik Octób. 1827. – Brisits Frigyes: Adalékok Vörösmarty M. életéhez. ItK 1931. 57.)