Csató Pál Vörösmarty Mihályhoz

közt, hogy a’ Tud. Gyűjtemény Szerkeztetője lett Barátom Uram. – Gondolhatja, mint megvalék lepve; Barátomat ez által Hazánk’ müvészi és tudományos törekedésinek mintegy középpontján állva látni, ’s ugyan azért ezen törekedések, ’s különösen a’ Tudományos Gyüjtemény iránt forróbb részvételre gyuladni egy két pillantat munkája vólt; és siettem levelet küldeni Barátomhoz, csak azért is, mivel a’ Válasznak igen ingerlőnek ’s örvendetesnek kelle lennie.

Ha itt az ötlik elébe Barátom Uramnak, hogy ama’ sietség, és ezen levél között több hetek folytak el: gondolja meg kérem, hogy a’ Fársáng, az aszszonyok, könyv, gyermek, ’s több effélék a’ legsürgetőbb munkát is oly gyakran kiragadják kezünkből, hogy annak végrehajtása napról napra marad, ’s kedvünk, akaratunk ellen is elkésik. Azomban ez által nem szabadítom fel Barátomat arra, hogy levelezésünk elelakadását nekem, egyedűl, vagy csak főképpen is nekem tulajdonitsa, ’s a’ mint a’ minap gonoszkodva tette, szememre vesse. – Van a’ levelezésnek egy titka, a’ melyet a’ ki ért, és követ, levelezője szorgalma felől bizonyos lehet, azt elhamvadni nem engedi. –

Köszönettel tartozom még a’ kézikönyv első köteté

Jegyzet

A kézikönyv első kötete…

Handbuch der ungrischen Poesie (1828).

ért; a’ mely a’ másodikat igen elevenen megkivántatta velem, de ki tudja nem kelle e még soká áhítanom utánna haszontalan? ’S osztán – Ur Isten, micsoda herélt, szaggatott Életirások ezek! Utszát kellene söpretni az ilyen Censorral! – – Élet és Literatura mért nincs mind ekkorig édes Barátom? Kérem: ne vegye el azon reményemet, hogy ezen derék munka még nem szűntmeg. Én nem akarom hinni, ha bár úgy látszik is, hogy a’ Magyarnak sem nyilvános élete, sem állandó, alapos Literáturája nincs még, és soká leszsz. Ha javasolni fogj a Barátom Uram, csak Medárd napra

Jegyzet

Medárd napra…

Június 8.

küldök ismét Zsidót valamelyik barátomhoz, addig talán gyűl valami szép és derék öszsze.

De talán oly tele vannak míndennemű munkával kezei, hogy alig juthatok válaszszához Medárd napig. – Megvallom, igen szeretnék közel lenni Barátomhoz, ’s közelebbről látni azon szövőket és fonalat, a’ melyek mostani Literaturánkat alkotják. Soknak, és sokfélének kellene, lehetne eppen most, még, és már szövetnie, a’ mi alig, imígy amugy, vagy fonákul van munkába véve; de hiszem tanácsolni, a’ jót látni könynyebb, mint azt tenni is, erre pedig tűz, ’s erre ismét buzditás szükséges. Jaj annak, a’ kit erre kenyér, pénz, hir keresés buzdít hazánkban!

Engem anynyira elfoglalnak az apró, napi dolgok, ’s idő töltések, hogy valamely nagyobb igyekezetre sem sükeres szándékom, sem elég időm nincs. Külömben is a’ távolság szeretett hazámtól, vagy is inkább hazámfiaitól magamba rekeszt és űz viszsza, ugy hogy minden arra czélzó gondolat s’ érzemény csak a’ főben és szivben áll, él.

Most minden esetre

Stetner

Stettner György

Urhoz utasítottam a’ levelet; adja tudtomra uj lakását kedves Barátom, vagy azt, hogy a’ ’Postán már felvan az jegyezve.

Baráti becses índulatiba ajánlott maradok

szives szolgbarátja

Cs.

Csató P.

Csató Pál

nevelő.

Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Megjegyzések: