Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Jegyzet

A

Bowring

Bowring, John

-nak Londonba szánt magyar könyvgyüjtemény

Poetry of the Magyars preceded by a sketsch of tke Language and Literature of Hungary and Transsylvania. By . London. 1830. (Lásd levelét hoz Berlin, 1829. Nov. 12.) – val is tárgyalt egy angolra fordítandó magyar népdal-gyűjtemény s egy magyar anthologia ügyében, amelyet a nemrég megjelent lengyel Anthologia „mellékdarabjául” kívánt kiadni. Őt kérte fel a magyar nyelv eredetéről, a magyar irodalom „átnézetéről”, az írókról s munkáikról szóló bevezetés megírására. Sőt még magyar nyelvtant is kért tőle, hogy megtanulhasson magyarul. ennek alapján tette közzé a maga elgondolását A Pozsonyi Német Újság 18. Függelékében, s ezt ismertette : „Magyar Anthologia ’s magyar nyelv tanulása Londonban” címen Tud. Gyűjt. 1828. V. 124–5. (Vesd össze Aurel Varannai: John Bowring and Hungarian Literature. Acta Litteraria Tomus VI. fasc. 1–2. Bp. 1963. 105–148. l.) Rumy Károly hoz írta ezt a levelét. Hangjából az tűnik ki, hogy 1828 közepén és barátai még elismerő véleménnyel voltak róla: a magyar irodalmat a külföldi szaklapokban ismertető tevékenységét értékelték. Igazában csak 1831-ben a Pyrker-pör viharaiban éleződött ki ellentéte az aurorásokkal. összeütközéseit az Aurora-körrel és val részletesen tárgyalja Gyulai Pál Vörösmarty-kiadásának jegyzeteiben ( ÖM 1884–85. VIII. k. 367–371. l.) és az ő nyomán jelen kiadásunk 2. kötete is ( Vty Akad. Kiad. 2. k. 540–555. l.). Minthogy e helyeken inkább nak hoz való viszonyának későbbi alakulásáról olvashatunk, az alábbiakban közlünk néhány adatot működése első korszakáról, mely jobban megérteti ezen, még 1828-ból származó levelének hangnemét. Rumy Károly (1780–1847) – A németül író magyar írók csoportjába tartozik. Zsurnaliszta és tudós; polihisztor és tanár. Göttingában tanul, Késmárkon, Sopronban, Karlovicán és Keszthelyen tanít. Közben katolizál. Emiatt sokan elfordulnak tőle. Állás nélkül tengődik. Hasztalan pályázik a laibachi egyetem klasszika-filológiai tanszékére, a klagenfurti líceum könyvtárosi állására, a lembergi egyetem klasszikai és esztétikai katedrájára. Végre I. Ferenc udvari orvosának, Stift-nek ajánlására Rudnay Sándor hercegprímás az esztergomi teológián tanárnak és könyvtárosnak nevezi ki 1828-ban. Többféle irányban s főleg német nyelven írt. Az osztrák és a magyarországi német irodalmi folyóiratokban sok cikke jelent meg a magyar irodalmi művekről. Legfontosabb magyar nyelvű műve a: Monumenta Hungarica, azaz magyar emlékezetes írások (Pest és Bécs, 1815–17. I–III. k.). Pályája első korszakában, annak hányatott volta ellenére a kor jelentős emberei részéről sok elismerésben volt része. nak állandó levelező partnere. Kerekes Ferenc, a Ludas Matyi bécsi kiadója tisztelettel keresi fel soraival. Kiadatlan levelezésükből közlünk néhány mondatot, mely rávilágít tekintélyére a tízes években: „Nagy érdemű Túdos Professor Úr! Tellyes bízodalmú Uram! Jóakaró Uram! Kérem szeretettel a’ Professor Urat, mint különben is a’ Georgiconnak Professorát, hogy a’ Georgicon Magyar Forditásáról kibotsatott tudósításomat a’ Georgiconbeli Tanuló Ifjúsággal közleni méltóztasson, melly végre abból ímé egy exemplárt kezeihez küldök” – írja hozzá 12. Dec. 1815. keltezéssel Kerekes Ferenc. Ugyancsak Kerekes Ferenctől való ez a levél is, amelyet akkor írt, amikor a Ludas Matyit, szerzőjének. Fazekas Mihálynak tudta nélkül, kiadta Bécsben: „Hát ez a’ bohó Lúdas Matyi esmeretes é már Keszthelyen? Ha még nem esmeretes, hadd esmerkedjen ott is. Ímé ide teszek egy párt. A’ kék fedelűt tartsa meg K. Professor Úr magának, a’ verset pedig ne sajnállja alázatos tiszteletem mellett Ő Excellentiájának által adni. Magamról azt írhatom, hogy meghívtak be Chemia és Naturalis História Professornak.” (MTA Ki MIL 4 r. 23.) Döbrentei Gábor az Erdélyi Muzeummal kapcsolatban levelezett vele. „Te is bajlódol az Előfizetőkkel. Magyar Ország azt gondolja, hogy Erdély inkább segíti a’ magyar munkát, ne higyjétek. Ismerem mind a’ két Hazát. Egyik sem Tudósnak, köz jóra élni, magát feláldozni akarónak való ország. Eleget bajlódom én is a’ Muzéum kiadásával. Kaptad é már az V^dik fűzetet? Most a’ VIdik nyomtattik. VIII-kig elviszem. Ott megállok.” Kolozsvár Dec. 12d. 1816. (MTA Uo.) A Tudományos Gyűjtemény első szerkesztői, Trattner János, Jankovics Miklós tépázták meg először tekintélyét. Ezért kísérelte meg kiengesztelni őt a folyóirat 1820-as évi szerkesztője, Thaisz András: „Kérem méltóztassék jó darabokat a’ Külföldi Litera túra’ Rubricájából küldeni; abban T. Uraságod leg többet tehet. A’ melly darabjairól T. Uraságod úrnak írt, azok urnál ’s másoknál elvesztek; azólta hogy én magam viszem a’ Redactiót minden rendben megyen, – a’ Darabokat zár alatt tartom, kézről kézre nem járnak, ’s így semi sem veszhet el. – Kérem további Tettes Uraságodat, méltóztassék a’ Gyűjteményről ’s mostani elrendeléséről ditséretes említést teni; mert tudom, hogy T. Uraságodnak vagyon szava a’ külföldön; – ’s én egész szorgalomal igyekszem, hogy a’ Gyűjtemény ditséretre méltó legyen. Csudálkozom, hogy az előbbeni Redactió alatt T. Uraságodnak némelly jeles darabjait megvetették s’ el nyomták; ezt talán a’ Literatori írigység tette, mellytől hogy benünket a’ Mindenható ójjon kivánja Tettes Uraságodnak igaz szolgája Barátja Thaisz András.” Pesten, Július 4^kén 820. (MTA Uo.) A főszövegben közölt levél arra mutat, hogy 1828-ban még is eredményes munkát remélt tőle. és későbbi viszonyára vonatkozólag – mint már jeleztük – jelen kiadásunk 2. kötetének, Gyulai Pál erre vonatkozó megállapításait is magába foglaló jegyzetére utaljuk az olvasót ( Vty Akad. Kiad. 2. k. 540–555. l.). ról megjelent életrajz: Kőrösy László: Rumy élete. Bp. 1880.