Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Jegyzet

Szolgálhattam volna többféle fordítással…

munkájában megjelent Szemere Pál fordítása is. Hogy ez hogy került bele, mennyi része van ebben nak, nem tudhatni. műve 1829 augusztusában jelent meg a következő címmel: Ode Latine sur Carlsbad composée, vers la fin quinzième siècle par le Baron Bohuslav Hassenstein de Lobkovitz, avec une traduction polyglotte, une notice bibliographique sur ce poète, des observations sur l’ode et sur l'antiquité de ces thermes, par le Chevalier Jean de Carro Docteur en Médecine des facultés d'Edinbourg, de Vienne et de Prague, et practicien à Carlsbad pendant la saison des eaux. Avec le portrait de Lobkovitz et une vue des Ruines de Hassenstein. Prague de l’imprimerie de Schoenfeld. 1829. Az első ismertetést a könyvről Kis János adta a Tud. Gyűjt. 1829. IX. k. Lefordította címét: Deák oda Karlsbádra, mellyet a XVI-ik század vége felé Lobkovitz Báró Hassenstein Bohussláv írt, sok nyelvű forditással, ezen költő esmértetésével és az említett meleg ferdők régiségét tárgyazó jegyzetekkel együtt kiadta Chevalier (Nemes) de Carro János, az Edinburgi, Bétsi és Prágai Orvosi Karok tagja, és nyarátszaka Karlsbádi Orvos, Lobkovitz képével, és a Hassensteini vár omladványainak rajzolatjával. – Az ismertetés során közölte és fordításait s egy névtelenét – nem az övé? – ezzel a megjegyzéssel: „Még egy harmadik Fordítás is készült, mellyet ámbár emezekkel egygyütt kinyomtatva nints is, a többi rendbéli próbák öszve hasonlításában gyönyörködők kedvéért hasonlóképen ide iktatunk.” Az ismertetés végén, csillagos jegyzet alatt, ( jelzéssel) a következő magyarázat kíséretében közölte a maga fordítását is: „Ezen deák vers fordítására, én is fel voltam Prágából szólítva, de, megvallom, semmi vonzót nem találtam benne, utóbb kedvem jővén megkísérteni nyelvünket, csak ugyan lefordítottam, a mit, minthogy a többi fordítások fel vannak hozva, ide függesztek”. (Az eredeti latin vers és mind a négy magyar fordítás kiadva: ÖM 1884–85. VI. 222–5.) a FMOM 1830. januári számában, 69–80. l. ismertette a munkát. Ebben közli és a maga fordítását. Ugyancsak itt teszi közzé nak hez írt s a fordítást megköszönő jevelét, amelyben arról így nyilatkozik: „…en vous remerciant sincèrement de votre version que le petit nombre de connoisseurs de la langue hongroise que nous avons ici trouvent excellente et digne de l’original.” (1829. május 29. – 79.) nak is írt majdnem azonos szövegű levelet, s neki is, mint nek, megküldötte munkája egy példányát. (1829. május 6. – Kiadva: KazLev. XXI. 59–60. – Eredetije a MTA Ki-ban: MIL 4 r. 29.) éppen Prágában volt, amikor a munka megjelent. A könyvnek reá tett hatásáról Uti Naplójában emlékezett meg: „A könyv épen akkor jőve ki. Kérésemre . (= könyvtáros) úr felolvasta a cseh fordítást, melly mint az eredeti, hexameterekben van. Csudálkoztam a zordonnak képzelt nyelv jó zengésén, melly valamint a mienk is, tiszteli a positiót. Én a fordítását olvastam viszont, és sem a könyvtárnok, sem kísérőm, egy mívelt prágai lakos, nem tagadhatták gyönyörű hangját.” – ( Ó Cseh-Literatura. Tud. Gyűjt. 1830. VI. k. 120.) – (Lásd Vty Akad. Kiad. II. 60. 365.)