Vörösmarty Levelezés 1. kötet

  Kedves Barátom Uram!  

  egy részét azon könyveknek melyeket Barátom Uram neki általadott – Lichtlhez küldi, Lichtl pedig ide Mechettihez. Négy héttel ezután hogy Barátom Uram az oda mellékelt levelet írá, ugyan ezt a’ levelet Mechetti idevaló képbóltos minden további utasitás nélkül hozzám küldi, ’s én kétszer háromszor eljárom Schaumburgot, hogy a’ mint írva van a’ 10 Aurórát ’s a’ többit tőle áltvegyem, de Schaumburg az egész dolog felől semmit sem tud. Végre még meg négy hét után rá akadok Mechettinél 5, Aurórára, melyeket Lichtl külde hozzá, ’s a’ derék ember mindeddig magánál hevertete. Az így elkésett könyvekből négyet hoz küldöttem azonnal; ’s a’ többit egy két ösmerősömmel együtt – p. o. Kiss Lajossal a’ Superintendens egyik már házas fijával – mindennap várva várom. Meglehet, hogy nek is ritkán akad alkalma, de ha csak egy csepp készség és buzgóság volna ebben az emberben nem hiszem hogy azt az egy két darabot még, már jóval ezelőtt el ne küldhette volna.  

  Türj! Várj! ezt mondom igen gyakran magamnak mostani helyhezetemben,

 [!]

[sic!]

ezt most is, midőn ezen levéllel csak azért sietek, hogy megtudja Barátom Uram miben van a’ dolog. – Auróra rendkívűl felélesztett és vidámmá tett nem csak egészen classicus foglalatja miatt, hanem kiváltképen azon lelkes és nemes, tiszta és bús-édes hazafiság által,mely több darabjaiban, például a’ „Szilágyiban” s’ a’ „Hymnus”ban anynyi szépséggel ’s elragadással szóllal ki. – Menynyi gyönyör vár még rám az „Élet ’s Lit.” 3^ik és 4^ik kötetében!  

  Kussenich Referendarius azzal biztat, hogy 4–5 hét alatt a’ Recursusom itt terem ’s azonnal eléveszik. Adná az Ég! De Septemberre minden esetre lerázom ezt a’ nyűgöt, ’s vagy itt Bécsben, vagy Pesthez közel függetlenné fogom magamat tenni. Élni, Tenni! ez az én törvényem, múlik az élet, ’s még sok van hátra!  

  Folytassa szivességét irántam Barátom Uram, ’s ha rá ér írjon a’ könyvekről, ’s az emberekről valamit. – Való szeretettel vagyok  

  barátja,  

  Csató Pál.