Vörösmarty Mihály Egyed Antalhoz

Jegyzet

Egyed Antal…

(Lásd

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

Egyed

Egyed Antal

hez Börzsöny. 26 Mart. 1822. írt levelének jegyzetét.)

[szerkesztői feloldás]

Börzsöny. 1822. június—szeptember

Mint vagy

Egyed

Egyed Antal

, hű nyájadnak közepette, miként van

A’ szomorú

Naso

Publius Ovidius Naso

durva getái között?

Zeng-e panaszt magyarúl, mint nyelvén érdekelőbbet?

Hallja-e Hunnia is már valahára szavát?

A’ mit fáradozó elméd készíte, ne titkold,

Önts, ha lehet szaporán a’ magyar észre sugárt.

Mellyre ugyan méltó, olly fényben, lássa hazánk is

Már egyszer nevedet munkai czímed után.

Hát ha az ősi hadak’ rendét ’s a’ mostanit írnád:

Nemzeti érzésünk gyúlana általad is,

’S látnók, a’ döntő magyarok mint víttanak egykor,

Nádasdi

Nádasdy Ferenc

t látnók Prusszia’ romja fölött,

A’ fejedelméért vérrel ’s élettel adózó

Nagy nemesek’ harczát, ’s közben ezernyi csatát,

Mellyek vagy rontván, vagy emelvén honni erőnket

Megtarták így, mint most van, az ősi hazát.

Mert mi egyéb, ha nem a’ harczok, tarthat meg akármelly

Országot? mi egyéb szerze nekünk is,

Egyed

Egyed Antal

Ah így van, ’s volt ez. De ha mind ezt fényre vihetnéd

Mennyire jutna neved, mennyire érdemeid.

Vagy tán kezded már. Mit is érhet gyenge beszédem?

Nagyra nagy ösztön kell, ’s azt szived adja, nem én.

Élj, ’s mint a’ lefolyó Duna, szüntelen élve hazádnak

Érdemmel hosszítsd a’ rövid életüdőt.

Én ösvényeimen meg nem csökkenve haladván

Megteszem, a’ mit hágy végzenem a’ kis erő,

És ha elégled ezent, mit tiszteletedre viszek most,

Több nem kell: szívből ’s nem jelesedni viszem.

Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Megjegyzések: