Vörösmarty Mihály Fábián Gábor

Vörösmarty Mihály Fábián

Jegyzet

Fábián…

Fábián Gábor (Lásd az előző levél jegyzetét).

Gábor Pest. 17 Sept. 1829.

Úton voltam, mikor leveled jött, ’s ez oka, hogy [törölt]
« sem »
rendeléseket se[törölt]
« n »

Beszúrás

teheték munkád felől, [törölt]
« sem »
nem is válaszoltam. Most már nyugott ember vagyok, ’s talán birok annyi erővel, hogy egy levelet megirjak; (mert nem képzelheted azt az erőlködést, mellybe nekem egy levélirás kerűl) [törölt]
« készülj egy irtóztató nagy útnak hallásához, mellyet »
Mindenek előtt készűlj utazásom hallásához

Jegyzet

Készülj utazásom hallásához

Bajza

Bajza József

Pest, Szept. 6. 1829. keltezésű levelében ezt írta

Toldy

Toldy Ferenc

nak: „

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

a mult héten ment utazni

Bugát

Bugát Pál

tal Heves, Borsod és Gömör megyébe. A palóczok igen interessálják”.

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

távolléte alatt

Bajza

Bajza József

szerkesztette a Tudományos Gyűjteményt. ( ÖM VI. 289. – Eredetije: A MTA Ki-ban van. MIL 4 r. 61.)

, mellyhez fogható még nem volt az idén.

Ha te Mehádiában jársz, én is voltam Parádon. Nem tartom szükségesnek elmondani, hogy ez is fürdőhely; mert világszerte ösméretes. A’ mi az utat még dicsőbbé teszi, az hogy gyalog jártam meg. Tudniillik este felé megindultunk Gyöngyösről (ha tudod merre van) ’s mintegy óra mulva felértünk a’ Mátra tövéhez a’ Benei csárdába. Hárman voltunk, ’s egy czipelő velünk, ki egyszersmind kalauzúl szogált. Czipelőnk előre ment, ’s az egyetlen vendég szobát elfoglalá számunkra. Két ágy vala benne, ’s a’ főzeléknek, ’s mindenféle eleségnek garmadája, melly elég nyilván mutatá, hogy vendég nem létekor kamra gyanánt szolgált. Azonban ez mind el lőn takarítva(l), ’s be[törölt]
« h »

Beszúrás

ömbölödének az irtóztató dunyhák, és vánkosok. A’ vacsora [törölt]
« és… »
türhető, a’ bor rettenetes, de a’ víz épen kiállhatatlan volt; mert a’ legközelebbi patakból merítetett, melly az akkori esőzések miatt tele vala Mátrának minden szemetével. Lefeküttünk nem kevés gyanakodással, ’s kalauzunk mesét kezde mondani Bús Balázsról; a’ mese elég hosszu, ’s tekervényes vala, mellyet fészkelődésünkön kivűl csak az egerek’ czinczogása szakaszta néha meg; mert [törölt]
« ezer ’s »

ezen

Beszúrás

régiebb lakói az életháznak, semmíkép nem akarák szivelni, hogy elfoglalt birodalmok’ romjain a’ bitorok békével alugyanak. A’ mint kalauzunk az öt hat egér összeczinczogását (mert ennyien voltak egy bokorban) füle ügyére vette, igen bölcsen azon gondolatra jutott, hogy a’ csizmákat talán félre is kellene tenni ezen boszúállók elől, hasonlókép, sőt még inkább féltette a’ fehér kenyeret; de ahhoz reménysége sem volt, hogy reggelig, ha meg nem eszik is, meg ne tizedeljék. Azonban a’ mesének vége lőn; de nem nagy gyönyörrel észrevevők, hogy Mátra szele bedúdolgat törött ablakunkon. Erről is teve Strobel Mátyás (így hivák a’ legényt), egy heverő vánkost tola a’ nyilásba. – Elfeledém, hogy a’ mesemondó [törölt]
« a. »
currens-t akarván mondani, kurjancs-nak keresztelő, a’ mire én, hogy a’ nevetés oldalamat ki ne üsse, irt[törölt]
« o »

Beszúrás

ztató kaczajt indítottam; de a’ fiu erősen állt; meg sem háborodott. Aluttunk is, nem is. Bolhák, egerek, poloskák félelme bánta bennünket; de mindössze is csak az egerek [törölt]
« ….. »

czinczogtak

Beszúrás

, a’ többi puszta félelem volt. Reggeledett ’s mi hat órakor talpon, ’s öltözve valánk, könnyen, mint gyalognak kell, ’s nyáriasan. Szaporán ’s mohón hágdáltunk a’ meredek Mátrán. Ösvényeink fák között, ’s patakokon vezettek által, mellyek néhol olly csekélyek, hogy a’ kövektől, kik között elfolynak, alig láthatók, még is, igen sok malom mozog erejöktől. [törölt]
« Tavasz »
A’ madarak’ tavasz dala helyett a’ kallók’ [törölt]
« … »

zörgése

Beszúrás

Jegyzet

a’ Kallók’ zörgése…

Sebes hegyi folyócska közepén felállított malomforma készülék, melynek kereke forgatja a megtisztítandó ruhát, szövetet. (Lásd Szinnyei József: Magyar Tájszótár. I–II. Bp. 1893. I. 1025 h.)

kísére magányos utunkon, melly ámbár többnyire föl felé vive, még is völgy volt a’ szomszéd bérczekhez képest. Már láttuk a’ tetőkön a’ napot; de hozzánk még nem hata. Fölebb érvén néhol szép kilátásunk vala a’ róna jászságra, ’s igen jól esék vagy két helyen tiszta mezőt lelnünk. Kitekintettem egyiknek fokáról, ’s ím napkeletnek, ’s éjszaknak egészen más bérezek, más vidék tünék föl előttem. Már tettünk vagy 2 órai utat, midőn vezetőnk monda, hogy ide Kékes (Mátra fő csúcsa) egy óra járás, ’s dicsérettel emlékezék a’ jóboros kútról, melly [törölt]
« tetején »

oldalából

Beszúrás

a' legjobb vízzel buzog, ’s a’ szép kilátásról, melly onnan minden felé terjed. Rendre nevezé most a’ bérczeket: Ez Kis Lipót, az Nagy Lipót, amaz a’ Somhegy, ez a’ Somor talán a’ Somhegy orra, magyarázá ő. Az ott a’ galya tető, a’ [törölt]
« baba »

bagolykő

Beszúrás

itt a ’Vadak’ orma. Amott távol a’ Nográdi hegyek ’s Romhány [törölt]
« düledék »
puszta vára. A’ vargák kutánál megállapodánk egy hegyháton, ’s az égve talált tüznél kenyeret pirítgatánk. Egy fél palócz szövetkezék hozzánk a’ hegyekből, kivel beszélgettünk. Az egész uton több ízben találkozánk asszonyokkal, leányokkal, kik az úgy nevezett cseviczét hátaikon czipelék [törölt]
« gy »

Beszúrás

önygyös felé, 2 garasért a’ nyomorú parák, megjárják a’ legalább is [törölt]
« 6 órai utat »

hat órai utat

Beszúrás

, ’s még abból is annak a’ hitetlen Ulmannak 1 krajczárt fizetnek, ’s így egy üvegtől csak 5 krajczárjok marad. Még is megtörhetetlen vidámságok mindig kész a’ tréfára. Enyelegve ’s gyakran elmésen felelnek a’ megszólításra. Azonban tanyánk[törölt]
« á »

Beszúrás

t ott hagyok ’s mentünkben köveket eregeténk a’ méllységre, mellyek zuhogva zörögve alá rohanának, ’s most utunk ellenkező szabasu lőn. A’ mennyit fel jöttünk, annyit kellett le mennünk, ’s ha előbb [törölt]
« inaink »

tüdőnk

Beszúrás

feszűlt, most inaink fáradtak, ’s ím három órai munka után alattunk álla Parád egy meglehetős szugoly, [törölt]
« melly »
hegyek ’s erdők közé dugva ,mint egy temető. Nem tudom nekem miért nem tetszhetett igen; hogy épen nem tetszett volna, nem mondhatom; mert csak hegy, völgy, erdő ’s patak legyen, nekem az már tetszik, ’s itt mind ez bőven találtatik. Láttam egy üveg műhelyt is, mellynek sápadt munkásai épen akkor fuvák az égő tömegből üvegeiket, kisebbet nagyobbat ’s mindenféle alakút, a’ mint kinek ügyessége és sora volt. Innen mentünk a’ fürdőhöz. Egy meg lehetős új épület áll, háta délkeletnek vetve, melly fürdőkből, lakszobákbol, ’s fölemelt közepén egy szálából áll. Ehhez a’ savanyú, itt cseh víz (csevicze) mintegy nyugatra esik lapályosabb helyen. A’ kút ágya gyönyörű hamvas, és kék összerakott kövecsekből áll, [törölt]
« egy kő fal oldalban melly »
a’ hosszu négy szögre kirakott [törölt]
« … »

faloldal

Beszúrás

egyikében, hova két felől garadokon kell lemenni, e’ mellett (nem fölötte mint

Füred

Mátrafüred

en) födél van székekkel ’s asztallal, ho[törölt]
« va »

Beszúrás

ülni, az ivókat nézegetni, vagy ebédelni is lehet. Körűl még egy pár ház is van. Egy keresztelt zsidó, ki ellenőr a’ savanyú víznél, jöve le hozzánk, ’s beszelé, hogy a’ nyáron igen sok vendég volt, ’s mivel hallotta, hogy még az nap vissza megyünk, hozzánk szövetkezett: meg akará ő is gyalogolni Mátrát. Egy csapat vadász is mene el előttünk, Mátra őzeire. Azonban megebédeltünk, ’s már mozgánk midőn még egy társunk akadt. Egy magas szál fiatal ember, ki [törölt]
« polgár Pesten »

[szerkesztői feloldás]

egyik útitársam után Gyöngyösből kijöve. Az ég borúlt, esett is, de nem sokára annál melegebben sütött a’ nap. Délutáni három óra tájban indultunk vissza felé, a’ legfojtosb meredeknek, új kalauzunk, ki egy üvegbeli ember volt, elől mene nagy dorongjával, [törölt]
« papucsban ’s horgas papucsai ’s ördög »
kampós orru papucsait, mellyek ezelőtt 15 esztendővel még csizmák lehettek, olly sebesen szedé, hogy szinte elfojtott a’ hegy valamennyiünket. Még nem messze valánk, midőn a’ vékony dongáju ellenőr is utánunk vágtatott. Megbánta a’ jámbor igérkezését a’ [törölt]
« v »

Beszúrás

orongós időben; de hogy a’ napot kisütni látta, utánunk eredett. A’ csalfa verőfény csak épen addig tartott, mig bennünket a’ fölmenésben fojtogathatott. A’ vargák kútjánál már ázni kezdtünk, Kékes elborúlt, ’s az egész [törölt]
« táj »

vidék

Beszúrás

setétedni kezdett. Itt még talabor, és sűrű tölgyek voltak: alattok igen keves[törölt]
« é »

Beszúrás

t áztunk; talán épen ezért arra unszolá a’ gonosz lélek valamellyikünket, hogy tovább menjünk, ’s [törölt]
« vesztünkre »
mentünk; de mit használ 7 zápor ellen egy nyomorú bük? Soha sem láttam e’ fa hitványságát, csak most: épen semmi ernyővel sem szolgált. Csak hét zápor ment itt által rajtunk, ’s jobbra balra döngöttek Mátra oldalai. Akar itt üssön meg a’ mennykü, akar máshol, gondolánk, ’s minden Physikai bölcseségünk mellett is a’ fák alá bujtunk; mert hol is nem volt ott fa? de mint mondám, a’ silány bük olly mostohán takargata bennünket gyér leveleivel, hogy a’ nyolczadik zápor még rólok hullott ránk. Ez a szép idő (2^ik Septem) épen az vala, melly Komáromban két embert [törölt]
« egy »
ütött agyon, ’s egy asszonynak cs[törölt]
« á »

Beszúrás

k lábát törte ël. Ha csak az éjet [törölt]
« a’ »
Mátrán nem akaránk tölteni, még haza is kelle mennünk. Mint a’ lipék, csatakosan menénk most hegyen völgyön egyiránt; de menésünk szaladásra változott, midőn a’ még szüntelen permetező ég 8^szor is záporozni készült. Talán egész óráig szaladánk szüntelen lefelé, képzelheted, mi dicső útakon, ’s ez vala az út, melly papucsosunkat egészen megtörte; a’ papucs lemonda hivataláról, ’s a' csupasz lábat nem igen barátságosan köszöntgeték a’ sárból vízből kiálló éles kövek; elsőből utóso lett, ’s vitézsége csak távolról követte nyomainkat, mellyet utánunk a víz igen el-el mosogatott. Lenéztünk a’ sík jászságra is; de mulatni épen nem volt kedvünk. – Ezt is kiálltuk; ’s az ijesztő zápor elől Benére értünk; de a’ múlt éj emléke épen nem hizelkedék képzelődésünknek, ’s azt is meg kelle gondolni, hogy illy [törölt]
« lucskosan »

lustosan

Beszúrás

csak [törölt]
« setétben »

setétettel

Beszúrás

mehetünk Gyönygyösre. Elszántuk magunkat, ’s azonnal indulánk. A’ mit kiálltunk, paradicsom ahhoz képest, a’ mi következék. Egyik társunk, mintha még hegyet nem másztunk volna, fölvezetett a’ Sárhegy farára, (NB. alatta is lehetett menni), hogy majd ott jobb utunk lesz, ’s már épen örülni kezdtünk a’ tetőn, hogy le majd mezőn megyünk; [törölt]
« midőn »

Beszúrás

nem volt benne köszönet: tele volt víz mosással, minden léptünk legalább 3 botlásból állt, ’s ezer szerencsénk, hogy sem itt sem a’ Mátrán csak egyszer sem estünk el, a’ papucsost kivéve, ki Gyöngyösig vagy 15ször verte földhöz magát. A’ volt zsidóról még nem is szóltam. Igen szenvedett, a’ mit szótalanságából gyanítottam; de még sem annyit, mint eleinte hittük; mert bútoros korában aligha nem ismert ő ennél gonoszabb időt is; A’ hegyről a’ marha csapásra, vagy is útra jöttünk. Fekete anyag [törölt]
« volt »

volt

Beszúrás

czifrára kitiporva, gödrei tele vízzel, ’s itt már csak olly lassan haladhatánk, mint a’ [törölt]
« … »
bogár. Hogy ezt kerűljük, a’ szántóföldekre tértünk; de itt épen irtozatos gyaloglás esett. A’ felragadt sár olly bunkókká tette lábainkat, hogy alig emelhettük. Mást már nem állhattam tovább, el kezdtem ezen czifra nyomorúságon nevetni

Jegyzet

El kezdtem ezen a’ czifra nyomorúságon nevetni

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

ezt a motívumot beledolgozta A holdvilágos éj című novellájába. (Vesd össze Vörösmarty Mihály: A hold világos éj és más elbeszélések. Kiadta és a bevezető tanulmányt írta Turóczi-Trostler József. Új Könyvtár. 18. Bp. 1948.)

, ’s olly szívből nevettem hogy társaim szinte megbántódtak általa; tréfáltam volna is; de senki sem felelt. Azonban ismét a’ csapásra jutottunk ki, ’s egyik társunk egy ökör szekerre veté magát mert már nem birták lábai, a’ zsidó a’ [törölt]
« fal »

város

Beszúrás

végén elakadt, ’s a’ sómosi notáriusnét kérdezé: gondolhatod, mi szolgálatot tehete megmeredt lábaival; emberünk olly hátúl kullogott, hogy kiáltásunkat sem hallotta; Most már egészen setét volt; de a’ villám olly kegyesen szolgált, hogy utunkat kimérhettük. Igy gázoltunk sáron, vízen, [törölt]
« csatornákon »
szűk utczákon végig, ’s épen 8 órát üte, hogy haza érkeztünk. A’ papucsos 10 óra felé verekedett haza olly sárosan, hogy alig ösmertünk rá. – Igy ez nap mintegy 8 órát gyalogoltunk

Jegyzet

Igy ez nap mintegy 8 órát gyalogoltunk

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

természetérzéke egész életében élénk, fogékony volt, de nagy fejlődésen ment át. Fiatal korában természetszeretete tele van naiv csodálkozással: Sallay Imre egy ilyen felkiáltását jegyezte fel: „Óh nagy világ! be gyönyörű vagy te isteni természet! bár mi emberek lennénk jók benned!” ( Igénytelen vázlatok Vörösmarty Mihál koszorús költőnek életéből. 1865.) – Lírai költészete korai idején természeti vonzalmai

Matthisson

Matthisson, Friedrich von

tájait kedvelik. További fejlődése során – főleg epikájában – megjelenik romantikus-heroikus természetérzése: a természetet szenvedései kínjaival oltja tele. S végül a természet érzéseinek, ezek hullámzásainak hangulatos háttere lesz. A levél mind alakiságaival, mind pedig terjedelmével elüt a

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

-levelek megszokott formáitól: szűkszavú, mindent csak vázoló és gyors iramú mondataitól. Mintha

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

ráfeledkeznék arra, hogy levelet ír. A közlés, az értesítés sablonos vágya mellé szinte ösztönösen surran oda, s válik mellette uralkodóvá a tájkép részleteinek megújítása s az útbenyomás élményeinek önmagukért elvező kedve. A levélírói emlékezésnek hangulata s távolsága helyébe a közvetlen frisseség, az üde, csillogó szemlélet-tartalom megörökítésének öröme lép. Ez még levél, de már nem csupán csak az. A tárgyi elemek fellelése, önérdekű bevonultatása a levél szubjektív világába s ezen a szubjektivitáson történő átszínezése és áthangolása

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

levelét már az útirajz műfaja felé viszi. Minden képessége megvolt hozzá, hogy itt is nagy legyen.

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

azonban e műfaj küszöbén megállt, s nem folytatta útját tovább, több ilyen, csak megkezdett, de végig nem járt útja volt.

. – Voltam Egerben is, ’s a’ sz. kúti bucsún; de ezekről máskor. Csókollak barátod

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

Hozzátok is örömest mennék; de pénzem nincs, időmmel is gazdálkodnom kell.

Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Megjegyzések: