Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Jegyzet

Mily szomorú hatást tett a’ Nemzetre nézve Auróra’ megjelenése…

Az Aurora 1829. évfolyamában jelent meg utolsó költeménye: A’ Bájviolához. A szerkesztő a vershez a jegyzetben a következőket írta: „Ezen lelkes asszonynak, Szemere Pál’ hitvesének hattyúdala, († Márczius 26. 1828.) –

Képlaki Vilma

Szemere Krisztina

, Szemere Krisztina, Szemere Pál feleségének írói neve (1792–1828). A Szépliteraturai Ajándékban, Aspasiában, Aurorában, Urániában és Muzárionban jelentek meg költeményei ( Sz. I. XII. 684).

Jegyzet

Szenvey

Szenvey József

…

Szenvey József (1880–1857) – Családi neve Kvicsola. Anyja (Leiden) után vette fel a Szenvey-nevet. Nevelő, író, műfordító, a Jelenkor, Világ, Budapesti Hiradó, Pesti Napló szerkesztője. hatása alatt írt lírai költeményeket. Kéziratban maradt szomorújátékai: A Babonák, A sírtünet, Belizár, A Játékos, A Kálnoki Dúsgazdag, A Mesterlövés, A Két férj Hitvese; „nézőjátékok”: Egy éjszaka a Bakonyban, A Sorsszám, A Násznagyok; vígjáték: Az Ördögűzők. ből fordított drámái közül csak A Messinai Hölgy (A MTA Külföldi Játékszín XIII. k. 1836.) és az Ármány és Szerelem. 1841. jelent meg. A többiek: A Haramiák, Fiesco, Don Carlos, Stuart Mária, Az Orleansi Szűz – részint kiadatlanok, részint csak mutatványok jelentek meg belőlük. Több mint hatvan költeményt is fordított ből, melyeket „jogtalan kiadásban” bocsátott közzé Soproni Fidler Ferenc Schiller Fridrik Versei. Kolozsvár, 1836 címen. Tagja volt az Akadémiának és a Kisfaludy-Társaságnak. – ( Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története. 222–3., 227. – Sz. I. XIII. 775–7.)

Jegyzet

Bajza

Bajza József

megsértett…

célzása nak a Tudományos Gyűjteményben (1828. VII., XII.) megjelent tanulmányára: Az epigramma theoriájára vonatkozik. Ebben a magyar epigramma-írók során erős bírálatban részesítette t is. A kritika nyomán éles vita támadt köztük ( : Czáf. és igazítás. Tud. Gyűjt. 1829. II. 119). – : Szükséges felelet egy hívatlannak szükségtelen észrevételeire. (Uo. III. 120–124). nak feleletére adott válaszát azonban a Tudományos Gyűjtemény csonkán közölte. Az mindmáig rejtély, hogyan történt ez, hacsak nem a cenzor munkája volt. A tény az, hogy amikor észrevette, hogy felelete megrövidítve jelent meg, azonnal értesítette t, és szenvedélyes hangú levelében arra tüzelte, hogy feleletét, előszóval ellátva, adja ki külön, s küldje meg a pesti lapoknak. minden szava indulatra szítás: „Neked kívánnám most, Édes Barátom, az én felzendült indulatomat, neked haragomat, hogy a’ gazemberek érezzék, mit tészen az, írót a’ maga jussaiban így megsérteni. Mi hagyatott-ki, mi nem a Feleletből, én únom beszélni, ’s mérgem újra fellobban; küldöm a’ corpus delictit (=a folyóiratot), hogy magad lássd, mint bántak veled.” Mindenkit meggyanúsít: a cenzort, a kiadó t, és t sem kíméli. Sőt! Mintha passzív magatartását tenné felelőssé a történtekért: „ is menthetetlen. Ő gyanított valamit, neki volt oka félni, hogy illyen történik, sőt félt is; tudta azt is, hogy mi leszen az néked, ha csorbálva ’s csonkulva jő-ki Feleleted, ’s még is a 2dik correctúrát sem vitte maga a’ Typographiába, azt (=az helyett!) elsőt úgy sem, azt a’ fiú vitte oda ’s ezen túl sem ment még felé sem a’ Typographia felé, hoz, pedig mindennap négyszer ment; mindég kérdezte készakarva mi történik, a’ felelet mindég az volt, hogy „nem tudom”, végre hangja azt is hagyta érezni, hogy restelli azt a’ sok kérdést. Barátom, ha velem történik ez, mind (= censor), mind , mind olly leveleket kapnak tőlem, millyet még egy sem kapott. (Pest, Április’ 11. 1829. – OSzK Ki Lt). azonban ajánlatát nem fogadta el. Ekkor nak sikerült feleletét a kassai cenzornál átengedtetni, s az így jelent meg teljesen a FMOM-ban, 1829. I. k. (Lásd Szücsi József: Bajza József. Bp. 1914. 77–84.) nak és nak ez volt az első diadala, s az irodalom közönsége ekkor kezdett felfigyelni e két névre. joggal írhatta nak: „Gondold el csak, édes m, mint lesznek bizonyos emberek meglepve, midőn látják, hogy rajtunk nem olly könnyen nyerekedhetnek. Tudom, hogy jövendőben több vigyázattal fogják intézni dolgaikat ’s más írókkal is hasonló esetekben több tisztelettel bánni, nehogy e’ példa ismételtessék. Az egészből még kétféle hasznot is várok, t. i. te ez által néminemű félelmet gerjesztesz magad körűl. 2-szor a’ publicum most figyelmetessé lesz rád, munkádra, az űgyre ’s mindenre, a’ mit e’ nemben jövendőben talán dolgozgatni fogsz.” (Pest, Április’ 25. 1829. – OSzK Ki Lt.) nak hoz írt e levelét közölte val, ezzel a megjegyzéssel: „ nem felelt neki, mint szokott. Ő a nemfelelésben szeret találni refugiumot.” (Pest, Jan. 12. 1830. – ÖM 1884–85. VI. 307–9.) E levél nyomán megértünk valamit ban, azt, hogy minden külső látszat ellenére, amely a köztudatban őt hoz és hoz fűzte, mégis mily magányos volt közöttük, s barátsága igazi bizalmával miért ajándékozott meg másokat. Szentmiklóssy Alajos (Lásd hoz Kéménd, Martius, elsőjén írt levelének jegyzetét).