Aranysárkány fejléc kép
 
Vörösmarty Mihály Teslér
n
Jegyzet
Teslér László…
(Lásd
Teslér
Teslér László
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
hoz Pincehely 8ben 15kén 1821. írt levelének jegyzetét.)
Barátomhoz
[szerkesztői feloldás]
Börzsöny. 1822. augusztus–szeptember
 
 
 
 
Teslér
Teslér László
, ki hitte, hogy megint feléd
  Visz változékony sorsom’ istene?
  Ki hitte, hogy még egyszer nyughatom
  A’ hű barátság’ karjain veled,
  ’S mit most akadva késve hoz ’s viszen
  A’ néma tolmács, azt buzgó szivünk’
  Teljes hevéből nyers szó fejti ki,
  ’S titkunk ha lesz, nyílt ajkunkról ömöl,
  Nem a’ lezárt lap’ álmos rendiről.
  Ki hitte ezt? Lásd, még is így leszen.
  Ha Pinczehelytől Görbő nincs tova,
  Ha Pinczehelyhez
Teslér
Teslér László
hű marad,
  Őtet barátja többször látja ott.
  Nyilas’ havának kezdetén tanyám
  Görbő leend, ott lesz majd
Pista
Perczel István
is,
  ’S köszönt előre és örűl velem.
  A’ dolgainktól megmaradt üdőt
  O melly vidáman fogjuk tölteni!
  Együtt csevegvén, vagy hallván ha lágy
  Hangokra ébredt hegedűd’ húrjain
  Szívszaggató nótáid zengenek;
  Vagy túl az élet’ megszükűlt körén
 
Shakespeare
Shakespeare, William
’ világát választjuk lakúl,
  Hogy, míg zajával eltelik szivünk,
  Ne halljuk itt a’ külvilág’ zaját,
  Melly édes álmainkat elveri.
  Éld addig is, barátom, boldogan,
  ’S ha néha – a’ mi bár távol legyen –
  Setét, komor színt vet rád a’ világ,
  Csak istenedhez, és szivedbe nézz;
  Ott fény, örök fény van, ’s itt nincs homály:
  Igy földerűl majd ködbe vont szemed,
  ’S amerre nézesz, víg tavasz leszen.
 
 
 

Megjegyzések:

A missilisnek tekinthető költői levél autográf; eredetije Apróbb versek. 1819–1825. Kézirat: OSzK Oct. Hung./639. jelz. A verset
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
akkor írhatta, amikor már szó volt
Teslér
Teslér László
Pincehelyről való eltávozásáról, de ez még nem volt biztos.
Teslér
Teslér László
1822. okt. 8-án távozott el Pincehelyről. Így tehát a vers keletkezése 1822 augusztusára vagy szeptemberére tehető. (A versre vonatkozó minden megjegyzést lásd Vty Akad. Kiad. I. k. 633–4.)