Vörösmarty Mihály Egyed Antalhoz

Kedves volt leveled, most is, mint máskor, előttem,

Kedves főképen mert vigadozva köszönt.

Ah de vidáman,

Egyed

Egyed Antal

n

Jegyzet

EgyedEgyed Antal …

Egyed Antal. (Lásd

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

Egyed

Egyed Antal

hez Börzsöny, 26 Mart 1822. írt levelének jegyzetét.)

, nem válaszol arra barátod:

Búba merűlt lelkén fájdalom’ árja csapong.

Gyáva panaszt nem fogsz te azonban hallani tőle,

Szíve’ sebét önkényt elfödi más szem elől,

Azt még is bánatjának szüntére kimondja,

Hogy búcsúzástól retteg előre nagyon…

Jött szilaj és szabad érzésekkel nyugtalan ifju,

Élni kivánt, ’s maga sem tudta, kereste, miért?

Gond nélkűl az egekre szegé még bútalan arczát,

Arra veté szemeit, lelke is arra kele.

Nem sejté, hajh nem hiheté, hogy földi valóság

Boldogságának vethet örökre határt.

Képzete megszűnt itt. Komoran nyúlt ’s hosszan elejbe

A’ már nem képzelt életi pálya’ helye.

Megnyílt keble, kivánságok fakadoztak erében,

’S egy kép, fellegiből, érzeni földre voná,

’S most távoznia kell. Az üdőnek szárnyai húzzák,

’S kétes sorsával küzdeni messze vetik.

Ah majd földet eget megmér szomorodva szemével,

És égen földön nem leli a’ mit ohajt:

A’ kit teljesedő gyönyörében visszahoz álma,

A’ ki szivének bús lángjain élve lebeg.

De minek említem? Mennem kell … menni utóbb is,

Mindnyájan örök éj’ csendibe menni fogunk.

Addig is a’ kegyesség’ legjobb adománya, barátság,

Bírja kivánatimat, ’s nyújtsa mosolygva kezét;

Ez szánjon ha homályba borúl teli fénye napomnak,

Ez legyen örvendő társ ha vigabbra derűl,

Igy noha bús, még is kelletlen nem lesz az élet,

’S kedvemet a’ szükség, bár szegi, el nem üti.

Légy te is a’ kevesek közt buzdítgatva segítőm,

Légy te is ébresztőm, ’s híve nevemnek

Egyed

Egyed Antal

.

Majd ha szivem’ bajain könnyít az üdő haladása,

’S kínos gondjaimat győzve feledve tanít:

Én ’s te együtt zengjünk az üdűlő honnak örömdalt,

’S gyenge viráginkból fris koszorúja legyen.

Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Megjegyzések: