Kelemen János Vörösmarty Mihályhoz

[szerkesztői feloldás]

Kolozsvár, 1830. dec. 19.

Tekintetes Redactor Úr!

Forró köszönet a’ Tekintetes Úrnak, hogy az első kötet Ágláját figyelemre méltatá

Jegyzet

Agláját figyelemre méltatá…

Aglája egy ifjú egyesületből. Első kötet Tud. Gyűjt. 1829. (és nem: 1828.) X. k. 93–95. l. –

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

elismeréssel fogadta a kötetet. Ezzel Kelemen Jánosnak s „intézetének” az Aglájának törekvéseit, és az egész erdélyi irodalmat akarta nagyra tartó értékelésében részesíteni s a közfigyelmet reájuk felhívni. (Lásd Kelemen Jánosnak Kolozsvár, 1830. jan. 27. Vörösmarty Mihályhoz írt levelét s jegyzeteit.)

az 1828^ki Tud. Gyüjteményben. Azt úgy híszem a’ Tekintetes Úr tevé; még is, minthogy nevetlen jelent meg, azon gyanú’ terhe alá jövék (legalább itt Erdélyben) mintha én akartam volna nagyzolni magamat ’s megindított csekély Intézetemet. Ennek eltávoztatására alázattal kérem, ha még a’ megjelent İİ^ik kötetet is kegyes leend megesmertetni, legyen név az Esmértetés alatt – különben szenvedni fogok.

Legfőbb kötelességemnek esmertem, a’ még Júliusban megjelent İİ^ik kötetből, küldeni a’ Tekintetes Úrnak.

Burián

Burián Pál

könyvárosra bízám: de a’ példányról kétes vagyok, ha jutott e’ a’ Tekintetes Úr’ kezébe: mivel az eddigi Tud. Gyüjtemény’ köteteiben, nagylelküleg ígért, jelentést rolla nem láttam. Alkalom nem akadása okozá, hogy másod ízben még nem küldheték; de elmúlasztani nem fogom: mert ha fognám; hálátalan lennék. Addig is míg azt tenném, küldöm a’második Kötet ide mellékelt nyomtatott Foglalatját, ’s e’ mellett nehány válogatott hellyeket, azon alázatos kérelemmel – legyen kegyes ebből bár mi hijános esmértetést is adni a’ legközelébbi kötetben! További csekély törekedésünkről írhatom, miképpen mi, mennyire erőnk, tehetségünk engedi, – feltétünkben álhatatosok maradunk; az akadályokkal küzdünk, a’ kancsalul-nézetés’ nyílait szenvedjük, a’ költséget tulajdon erszényükből pótoljuk, a’ léha beszédekkel keveset gondolunk – és a’ józan kritikát óhajtva várjuk! –

Czím: Áglája. Kiadta Kelemen János a’ Kolo’svári Réf. Kollégyom’ Könyvtárnokja. İİ^ik kötet. Kolo’svárt. Nyomt. a’ Kir. Lyceum’ betüivel. 1830. IV. és 174. lap. Kis 8^ad rét.

Havasi Leány’ Dala. lap 52.

Én szegény lyány e’ kopár hegyeknek

Hófedte ormán búsan ülök,

’S képzeletben a’ távol völgyeknek

Paradicsomába repűlök; –

Ott nem olly’ hideg az ember-kebel,

Ott viszont-szerelem boldogít,

Az arany-álmok nem enyésznek el

Ha felserkenünk, nem-mint jaj itt!

Ah láttam én gerle-csókolódást,

Ah láttam a’ folyamban ajkaim’ –

Ég bocsásd meg e’ boldog csalódást!

Mit tenne még egy pár, ’s az enyim? – (J.)

Egy régi Szeretőhez. lap 58.

Végső elszenderedésem

Előtt még hát láttalak,

Oh te! a’ kit hajdanában

Olly igen imádtalak;

Sőt még most is, hogy a’ gondok’

És esztendők’ terhe nyom,

Éledek, ha rád tekintek

Oh mindég szép angyalom!

Tekints reám még csak egyszer,

Még csak egyszer – úgy mint rég,

’S mint az alvófélben lévő

Gyertya lobbot vetek még!!! (Kis István.)

Kis

Kis István

nem fog többé énekelni. Ő megholt a’ földi Lant’ hangjainak; ’s ezek rá nézve. A’ magasztaló ’soltárt ömledező széráf’ mennyei fogásain függ ő édesdeden a’ boldog lelkek’ hazájában. Béke hamvainak, idv lelkének!

Az Élet’ fájdalmai. lap 121.

Élet! vész’, kín’, bú’, fájdalmak

Vér-köny-özön’ forrása,

Szenvedések’, mord borzalmak’

Rendítő villámlása;

Nyögés’, inség’, küszködések’

Szűlő-méhe, mühellye,

Sáppadt gondok’, tűnődések’

Mérgét tartó kehellye;

Tépő, gyötrő érzelmeknek

Háborgó vész-tengere,

Nyavalgó szenvedelmeknek

Élesztője, ingere;

Sovárgó és békételen

Gerjedelmek rab-hazája,

Emésztődő, sükeretlen

Sopánkodók’ tanyája;

Agyarkodó indulatok’

Fellázasztó szélvéssze,

Fonnyasztó éh kívánatok’

Két sír-közi nyögése;

A’ szép erkölcs’ ’s nemes rénynek

Vérrel festett oltára,

És a ’ visszás sors-törvénynek

Jajból épült seb-vára;

Semmiség gyász-éjjelének

Bádjadt tündér-lámpássa,

A’ mindenség erejének

Haldokló visszhangzása;

Az ég titkos hatalmának

Komor, néma árnyéka;

Vad pokol düh-borzalmának

Kínt tenyésztő játéka;

Sebes idők’ sík [törölt]
« tuköré »
tükörén

Reszkető fény-pontocska,

A’ néma helly’ sötét körén

Tébolygó fény-lángocska;

A’ menny’ dicső remeklete’

Kifüggesztett táblája,

Égi színekkel rá festve

A’ por-ember’ formája;

A’ természet játékának

Legtitkosabb meséje,

A’ Teremtés munkájának

Csak félig kész regéje!!! – ’Sat.

’s majd alább:

Századokat ’s világokat

Hoz ’s visz’ az idő’ árja,

Csak megmútatja azokat

’S viszont mély sírba zárja:

Honnan forr ki ’s hová szakad?

Halandó ész nem érti –

Tűnődik, haboz, megakad,

’S csak ön-magát kísérti;

Mert ebből, csak egy kis cseppet –

Szűk éltét meg nem méri –

Látja ugyan a’ port ’s nedvet,

’S a’ többit nem esméri. –

Mint egy puszta magány-térbe’

Egy forrás kiömledez,

’S minden kicsiny sziklaérbe

Meg meg akad ’s tévedez –

’S egy üregbe bézuhogva

Hamar ismét eltűnik,

’S mint egy vég-búcsút zokogva

Tovább folyni megszűnik:

Igy tűn’ fel a’ végtelenbe’

Az ember’ kis élete,

Igy zúg le a’ kietlenbe

Parányi lehellete!

Honnan jöve ’s hová leve

Senki meg nem mondhatja! –

Születés ’s Halál a’ neve –

’S ez a’ magyarázatja:

Számos bajnak kis időben

Egybetódult ezere,

Sok gondoknak egy kis főben

Hánykódó bú-tengere;

Hosszat tartó sohajtásra

Rendelt kurta jelenet,

Örök élni kívánásra

Szabott rövid perczenet!

Józanító tébolyodás,

Vízkorságos kívánat,

Bolondító okoskodás,

Semmiből nött nagy bánat;

Mesterséges tudatlanság,

Tanuságos mese-tár,

Fellengező oktalanság,

Nagy kincsel nyert hasznos kár,

Töprenkedő bővölködés,

Erőlködő gyengeség,

Fenn pompázó szükölködés,

Szegényítő nyereség;

Gyűlölködő barátkozás,

Csókolódó kétszínség,

Irigykedő sohajtozás,

Kevélykedő kicsinység;

Tekervényes nyiltszivüség,

Nyilvánságos tettetés,

Fortélykodó együgyüség,

Szövevényes rászedés;

Tétovázó munkálkodás,

Késedelmes szorgalom,

Siettető várakozás,

Lassan mászó jútalom!!!

Ezek az élet’ folytának

Visszás jelenetei.

’S mint egy hagymáz nyavalyának

Esmértető jelei.

Ennek minden foglalatja

Egészben és részekben

Idvességünk kárhozatja. –

’S bár mi jót találsz ebben

Egy csöpp öröm’ méz-nedvéből

Buzgó méreg özön-ár,

Magos érzések’ mennyéből

Poklot rázó veszély-tár;

Égbe szárnyalló vágyások’

Porba tiptó szélvéssze, –

Hosszas, véres harczolások’

Megvesztéssel végzése!!! (Fogarasi István.)

Ujra mélységes alázattal kérve Áglájánk’ megesmértetésére a’ közelebbi kötetben, magamat tapasztalt kegyességébe ajánlva mélységes tisztelettel vagyok

A’ Tekintetes Redactor Úr’ alázatos szolgája

Kolo’svár

Kolozsvár

t, 19^a Decembris 830.

'830' fölött vízszintes vonal

Beszúrás

Kelemen János

m. k.

Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Megjegyzések: