Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Jegyzet

Horvát Endre

Pázmándi Horvát Endre

… megérdemli…

ezzel az elismerésével nem állott egyedül. Az egész magyar irodalmi élet, még is, aki az Akadémiában a műről jelentést tett (Lásd Az Akadémia kisülési jegyzőkönyve. 1832. jan. 2. 1. ülés. 4. pont.), így fogadta eposzát. Ebben az értékelésben azonban kiérezhetően nagyrésze volt annak a tiszteletnek, amellyel mindenki körülvette személyét, de ugyanakkor annak a méltánylásnak is, amellyel az Akadémia csakúgy, mint az írók meghajoltak „huzamosabb munkájára fordított gondja” előtt. (III. Nagygyűlési jegyzőkönyv. 1832. Szept. 6. XLVI. pont.) Ennek kell tulajdonítani, hogy ez a magára oly soká várakoztató s közben már el is avult eposz nyerte meg az Akadémia 1831. évi 200 arany jutalmát. (Ugyanott XCVI. pont.) Ne feledjük, hogy 1831-ben jelent meg a Csongor és Tünde is! Egyébként is nagy harc folyt az akadémiai jutalom első odaítélése körül. Árpád-ja mellett szóba került Nyiry István Encyklopediája, Tessedik Ferenc Utazása Franciaország déli részeiben, és – Széchenyi István Hitele is! ( Szvorényi József: Szemere Pál Munkái. I–II–III. Bp. 1890. – I. 37.) –

P. Horvát Endre

Pázmándi Horvát Endre

(1779–1839) Téti, majd pázmándi plébános. Az Akadémia tagja. Klasszikus szellemű és formájú kisebb költeményein kívül – megjelentek Pesten, 1832. – legjelentősebb két eposza: Zirtz emlékezete. 1814. és Árpád. 1831. – rel együtt 1827 júniusában Pannonhalmán járván, meglátogatták. (Lásd levelet hoz. Jún. 1. 1827. MTA Ki MIL 4 r. 144. – és levelét hoz. Jún. 25^d. 1827.) – Waisbecker Ede: Pázmándi Horváth Endre szépirodalmi munkássága. Pécs 1927.