Vörösmarty Levelezés 1. kötet

  Kedves Asszony anyám! Gyakrabban írhatnék ugyan levelet, mivel erre más foglalatosságaim mellett is elég üdőm marad, de az elküldés esik nehezemre, minthogy Budán kell keresnem levelem vivőjét s ezt sem találom mindenkor ott bizonyosan, postán pedig nem akarok k. A Asszony anyámnak költséget szerezni; megbocsát, tudom, ezért s nem magyarázza roszszá, ha oly ritkán tisztelem meg levelemmel. De bár ezen kevés leveleimben is fiúi tiszteletemen kivűl ennek bizonyítására valami mást tehetnék: örömest vennék, tudom, ruhátlan öcséim; örömest venné k. A. anyám is, ha valami olyant küldhetnék, a mire szüksége van; de nem küldhetek én egyebet a jó kívánságnál, mert szegény ember szándokát boldog Isten bírja, nem segíthetek, mint szívemből segíteni akarnék. Segítse tehát és gyámolítsa k. A. anyámat testvéreimmel együtt az özvegyek és árvák Istene és áldja meg mindenek előtt jó egészséggel, valamint, hála fölségének – megáldott engem is.  

  A múlt vásárkor levelet kaptam öcsémtől, melyben megírja szolgálatba állását. Valóban kedvetlenül vettem ezen levelet, valamint még azelőtt szegődése említését. Bár még akkor sürgetőbben ügyekeztem volna leverni szándékáról s bár eléggé megmondhattam volna néki, hogy közöttünk az, melyet ő választott, legalábbvaló állapot, tán eddig már szerencsésebb választása után jobb hivatalban állana és nem kellene pirulva arról emlékeznie, hogy szolga volt. Tudom én környűlállásainkat, de mindazok mellett is, mást kell vala tennie, mert mit reménylhet ő szolgálatjából? sem kilátása sincs boldogabb s illendőbb állapotra. A mit már említettem, s neki elég hosszasan megírtam, azt állítom most is: legyen ő inkább akármiféle mesterember, mint szolga, s ez ámbár már későnek látszik, mégis sokkal jobb mostani sorsánál, vagy amit talán még inkább javalhatok, legyen falusi iskolában tanító, ha már íródeák nem lehet. A velenczei nótárius befogadja maga mellé, és ő erre tán legjobban ráállhat. A mi öcsémet illeti, tanuljon egy darabig, hogy mind az írást, olvasást, mind a számvetést jobban megtanulhassa; de ne tanuljon három iskolánál többet, (ha csak valamely kedvező eset szerint nem reményiheti, hogy ezáltal szerencsés lesz,) különben ő is elkésik, mint a s csak hasztalan tölti az üdéjét. Kisebb öcséimét is fogja rá k. A. anyám, hogy a mennyire lehet az írást, olvasást megtanulják, utóbbi állapotjaikról majd rendel a jó Isten. Én az ünnepekre haza nem mehetek, kívánom pedig hogy azokat k. A. anyám s mind az otthon valók boldogan töltsék el. A tisztelendő plébános urat köszöntőm alázatosan. Egyébiránt kívánok minden jót s anyai kezeit és testvéreimet csókolván maradok Asszonyanyámnak hű tisztelő fia, m. k. III. eszt. bölcselkedő.