Kisfaludy Károly Vörösmarty Mihályhoz
Pesten 19
dik
Mart. 1823
Szíves örömmel vevém általküldött levelét, mint szerény indulatja’ ’s
hazafiúi buzgósága’ tanuját. Részemről kevély vagyok reá, ha gyönge erővel kezdett
czélomat illy hathatósan, illy lelkes férjfiaktól elő-segíttetni látom.
A’ munkák iránt köszönetem mellett őszinte választ adok:
Toldyt jövő évre hagyom, minthogy ezenre több illyetén tárgyak
küldettek be, ’s azoknak felvételét ígértem. A’ másik versezetet szívesen felveszem;
mindazáltal egy kérést bátorkodók tenni: Nem lehetne é ezen különben szép ’s lágyan
irt Idillbe Graecismuszt szőni? – A’ Juhász és Bojtár nevezet (:pedig
képtelen:) sok olvasót elijeszt. Én magam tapasztalám, kivált a szépnemnél ezen
előitéletet, és egy Almanach, melly gyönyörködtet ’s nem tanít azt nem czáfolhatja
meg. Azért, ha ezen költeményt általjában dialogizálni méltóztatna, görög nevet adván
czímerűl, több kedvellőt nyerhetne. Bár volna még benne több cselekedet (:Handlung:)
melly az egészet meghosszabbítaná!
A’ nyelv tiszta és szép, és nem hizelkedek azon reménnyel, melly
olvasásákor
olvasásakor
lepett meg, hogy tisztelt Hazafim ezen nehéz pályán dicsőséget
szerzend.