Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Jegyzet

hüselő helynek dicséretéről szól…

(Vesd össze versét Egy czifrán készült meleg hüselőre. Vty Akad. Kiad. I. 247–662.)

Jegyzet

Tollagiként…

Kisfaludy Károly Tollagi Jónás viszontagságai című elbeszélésének hőse. Vörösmarty Mihály, aki ügyvédi vizsgálatra készült, az ehhez, szükséges joggyakorlatot Görbőn, Csefalvay Ferenc Tolna megyei alispán mellett végezte el, 1822–23-ban. Görbőre valószínűleg Perczel Sándor tanácsára és ajánlására került, akinek híres vendéglátó otthonában , mint a megye alispánja, de meg mint Perczel Sándor jóbarátja is sokszor megfordult. Lehetett azonban ennek más oka is. Görbőn lakott Huszár János földbirtokos, akinek felesége Perczel Julianna, Perczel Sándor nővére volt. (Lásd Fehérhajú nagyanya: Emlékezés Vörösmarty Mihályra. Tolnamegyei Újság. 1931. dec. 2. 95. sz.) bizonyára ismerte Huszárékat, akik Börzsönyben gyakran megjelenhettek. tehát nem ment egészen ismeretlen emberek közé, amikor Görbőre távozott. Görbő ekkor közigazgatásilag még önálló kisközség. Közvetlen szomszédságában volt Tolna megye jelentős és jómódú mezővárosa. Pincehely, amelynek története a római korig nyúlt vissza. A két község között folyt a Kapos vize. Az 1930-i községi rendezési szabályrendelet Görbőt Pincehelybe olvasztotta bele. Csefalvay Ferenc élete, működése, politikai szereplése még megvilágításra vár. A reformkor szelleme őt is megérinthette, s ő is ahhoz a politikai irányhoz tartozhatott, amelyből majd nemsokára kisarjad Hídja-puszta ura, Tolna megye politikai dicsősége: Bezerédi István. családi életén is köd és homály ül. Amit erre vonatkozólag „A fehérhajú nagyanya” kegyeletes visszaemlékezése állít, azt nem mindig lehet elfogadni. Így pl. azt mondja, hogy nak nem voltak gyermekei. Holott levele világosan mondja: „atyám, testvérem…” alispánnak valóban két gyermeke volt: A levelet író , egyben nak barátja és tanítványa, és , aki 1827. július 29-én halt meg 27 éves korában. (Horváth Anna tanárnő szíves közlése.) A visszaemlékezőnek az az adata sem helytálló, hogy Huszár Jánosné – Görbőn tartózkodásakor – felesége volt, s első házasságából született fia Huszár Pál lett tanítványa és barátja, akivel együtt járt a Kaposra horgászni és csónakázni. Csak annyi lehet igaz, hogy felesége, ottlétekor, már nem élt. Ez természetesen nem zárja ki a visszaemlékezőnek azt az igazát, hogy Huszárék fia is odatartozott ahhoz a kedves és boldog ifjú körhöz, amelynek mulatságairól oly melegen tesz említést Csefalvay Sándor, s amelyet – az emlékíró szerint – alkottak „a Perczel-fiúk, a Jeszenszky-fiúk, Szluhák, Forsterek, mind vidám ifjúság, kedves emlékek nak.” Nagy vendégjárás lehetett itt mindig. Ahogy az emlékíró mondja: „Görbő volt akkor a világ közepe, fényes fogatok gördültek be a kastély udvarába. Ozora, Gyánk, Simontornya, Cece, Fürged, Csábrák – a környék nemes urai mind megfordultak ott.” a görbői Csefalvay-kúrián lakott. Az emlékező kegyelet ma is tud szobájáról, amelyből elmerengető kilátás nyilott az előtte elterülő mezőségre. Ami Börzsönyben történt, az itt is megismétlődött. t megszerették nemcsak Csefalvayék, hanem Huszárék, s Görbőnek és Pinczehelynek családjai és népe is. Huszárék szőlőjéből szeretett elgyönyörködni a szemei elé táruló síkságon, hegyeken, amelyek részben a honfoglaló vezérekről kapták neveiket: Előd-hegy (Elő-hegy), Tuhutum-hegy. Legmagasabb volt köztük a Hójagos-hegy. Egy eposz-alkotás állandó ihletében élő költői képzelet számára ez a táj-benyomás termékeny lehetett arra, hogy ez a képzelet dolgozni kezdjen, maga előtt benépesítsen mindent és a Hójagos-hegy magaslatán meglássa Árpád felfénylő alakját … Szívükbe fogadták t az egyszerűbb emberek is. Az ekkor még lovászgyerek, Kovács Pál öreg korában is tiszteletadó hálával emlékezett meg „a úrfiról”, aki megvédte őt egyszer a Huszár-szőlőben, amikor Huszár Pál csíntevő jókedvében vízipuskájával az ott szórakozó fiatalok csoportjába lövellt vízsugarat. Mindenki a kis lovászgyerekre gyanakodott és támadt, csak állott melléje s védte meg… Azt is kedvesen emlegették róla, hogyha valaki megsérült vagy sebet kapott, ő sietett segítségére kötéssel, orvossággal. ( Fehérhajú nagyanya. I. h.) A fiatal ban édesanyja jósága és hajlamai újultak fel. írói megindulására Görbő sokkal többet jelentett, mint Börzsöny. Az kétségtelen, hogy Börzsönyben nagy emberi élményeken ment át, amelyekben megmélyült, s oly műveltséget kapott, amelytől szellemileg európaivá nevelődött. De első nagy es végleges írói ihlete itt talált rá, és képességei is itt konkretizálódtak. Úgy látszik, hogy Görbőn és Pincehelyen függetlenebből, több mozgást megengedő szabadsággal és egészebben tudott élni s alkotó vágyai irányában is maradni, mint Börzsönyben. val s a többiekkel jobban kiélte a falusi élet egyszerű, naiv, játékos örömeit, mint ott. Mintha a kápolnásnyéki gazda fia bukkant ki volna belőle. Talán utoljára. Ezzel a falusi életet önmagáért élvezni tudó, szinte primitív kedvteléssel hallgatta a görbői kocsma betyár-romantikájának hőseiről szóló történeteket, amelyekben gazdag eseményekkel szerepeltek Sobri Jóska, Savanyú Jóska és Patkó Bandi. Ugyanakkor azonban hűséges maradt önmagához: költői kedvéhez is. Volt-e akkora, tanulásra és művelődésre nyíló lehetősége, mint a bonyhádi könyvtárban, nem tudjuk. De nem valószínű. Jártak-e a görbői kúriára is folyóiratok, elhatott-e ide is híre és sugara a készülő Aurorának, nincs rá adatunk. , szokása szerint, magáról csakúgy hallgatott, mint irodalmi terveiről. Azt tudjuk, hogy sokszor találkozott a nagynevű értényi plébánossal: Juranits Lászlóval. Ő volt az elavult irodalmi tudat, ízlés és kritika képviselője. volt az eszménye és mértéke. Bizonyára nak is beszélt róla. Két nemzedék, amely már nem tud egymással összetalálkozni, és nem érti meg egymást. Mindenesetre feltűnő és meglepő nak Görbőn egyszerre kibontakozó termékenysége. Ami Börzsönyben csak érlelődött benne, lenn, a lelke mélyén, az itt most mint dús teltség áradott ki belőle. Alig két év alatt itt írta a Zalán futása első részét, a Zsigmond és Az elbúsult deák című színműveit, Volt tanítványaimhoz nagyobb költeményét, s kisebb humoros költeményeit: A patvarista, s Egy cifrán készült meleg hüselőre. Mindezek közül csak a Zsigmondon és a Volt tanítványaimon érezhető a későbbi vörösmartyasság. A többin azonban, ezekkel ellentétben, mennyi az élet kedves, meleg közelgésének színe, humora, kacagni tudó képessége, felhőtlensége, önmagával alig bíró egészséges ereje! Még a Zalán futása itt készült részeiben is jelentkezik ez a nyugodt, csendes, harmonikus tájhangulat s vele ez az idillikus életérzés, mint Görbő és Pinczehely öröksége költői szenzórimnában… Csak oda kell állni a Huszár-szőlő lankására, ahol lépései most is fénylenek, s egyszerre elénk ragyog izgatott, heroikus képzeletének megtalált, gyönyörű tájéka: a Bodrogköz… A háttérben halmok, előterükben a csendes Kapos folyó, s körülötte a boldog örömű vidék… Börzsöny adta nak „a fiatalság Tündérországát”. földöntúli képzelete azonban Pinczehelyen, Görbőn szállt földre s talált hazát. (Lásd Pados Ottokár: Vörösmarty természet-szemlélete. Budapest 1938. 43–44. l.) görbői tartózkodásáról lásd.még Vty Akad. Kiad. 8. k. 344. Csefalvay Ferenc nagyon megkedvelhette a költőt. Amikor patvarista éve lejárt, a megyénél kieszközölte, hogy törvényszéki gyakorlatot is folytathasson. Ez pedig több volt, mint az alispáni gyakornoki szolgálat. Úgy látszik, hogy nak valami nagyobb terve volt val. Erről szól Tolna megye 1823. évi közgyűlése jegyzőkönyvének következő adata: „9. – Ezen közben tekintetes első alispán úr jelentette, hogy Vörösmarty Mihály úr a törvényes kurzust elvégezvén és gyakorlásába tisztelt tekintetes első alispán úr mellett lévén könyörög, hogy gyakorlásának öregbítésére nézve a törvényszéken is megjelenhessen. Mely szerint úrnak, minekutána a hitét a mai kis gyülekezetben letette volna, a törvényszéken való megjelenés megengedtetik.” (Dr. Hadnagy Albertnek, a Tolna megyei levéltár vezetőjének szíves közléséből.) nak a törvényszéken való szereplésére semmi további adat nincsen. Nem is valószínű, hogy ez irányú gyakorlatot folytatott volna. Még 1823 év őszén Pestre távozott, vissza Perczelékhez. Csefalvay Ferenc nemsokára: 1825. április 21-én meghalt. nak a családhoz fűződő kapcsolata halála után fia barátságában folytatódott. Hogy azután meddig és hogyan tartott, annak e levélen kívül nincsen egyelőre nyoma. Az azonban bizonyos, hogy a görbői évek sokban gazdagították jogi tudását és gyakorlati készségét, és hozzájárultak ahhoz, hogy ügyvédi vizsgálatait kitüntetéssel tette le. nak az a levele, amelyre Csefalvay Sándor ezt a választ küldte, nincs meg. Valószínű, hogy Görbőből való távozása után, 1823 őszén írta. Csefalvay Sándor későbbi életéről annyit tudunk, hogy megyei szolgálatba lépett, az 1827-i megyei tiszti választásokon a simontornyai kerület „All-Szolgabirója” lett. (Hazai és Külföldi Tudósítások. 1827. II. 39.). Gindly Rudolf ugyanezen a választáson Szekszárdon „Tiszteletbeli All-Jegyző” lett. (Uo.)