Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Jegyzet

Kovacsóczy Mihálv

(1801–46) – Mint lírai költő keltett maga iránt kedvező figyelmet. Különösen kedvelte és értékelte sokra. Költeményei leginkább a Hébében jelentek meg. Szép képességű, de rendkívül nyugtalan és állhatatlan természet volt. Több folyóiratot és lapot szerkesztett: a Szemlélő, Literaturai Lapok, Közlemények, Nefelejcs, Nemzeti Ujság és az Aspasia, amelynek egyetlen és minden dicsősége az volt, hogy itt jelent meg a Zalán futásának egy bemutató részlete. Mindenkitől elhagyatva, a legnagyobb nyomorban – még ágya fáját is eladta – halt meg. (Lásd Vty Akad. Kiad. II. 363–364. és IV. k. A Zalán futása fogadtatásáról szóló fejezet 342–379. l.)

Jegyzet

Versezeteimet figyelmére méltatta…

Amikor első versei: A szánakodóhoz és A völgyi lakos az Aurorában megjelentek, lelkesülten írta Kiss Jánosnak, majd Zádor Györgynek: „’S hát az a’ derék, igen derék ! Ha kiből, belőle várok igen sokat. Édesség, és a’ mi igen sok, érettség ömlött el dolgozásán.” ( KazLev XVIII. 479–483.) e levelei 1823. dec. 29-én és 1823. dec. 30-án keltek. ekkor már Görbőt elhagyta és Pesten volt. E levelek egyikét sem olvashatta, mert Kis János Sopronban, Zádor György pedig Dukán tartózkodott. elismeréséről csak hoz írt leveléből értesülhetett. A rendkívül szerény mindenképpen kitüntetésnek vette, hogy , „a főliterator, a Magyar Literatura Átlássa” figyelmére méltatta az ő „mutatványait”. Illendőségből tehát levelet írt hozzá.