Aranysárkány fejléc kép
 
Vörösmarty Mihály Stettner
n
Jegyzet
Stettner…
Stettner
Stettner György
1848 óta
Zádor
Stettner György
György
Stettner György
, írói álnéven:
Fenyéri
Stettner György
(1799–1866) Ügyvéd, majd a Thököly- és Bohus-család jogtanácsosa. 1832 —48-ig a pápai kollégiumban a jogtudomány tanára. Az Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. Kúriai bíró, műfordító és író. Majdnem minden korabeli lapnak munkatársa. Az Aurora-kör lelkes tagja.
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
nak és
Deák
Deák Ferenc
nak tisztelt és szeretett barátja. Irodalomtörténetet is akart írni (Lásd Világos December 1jén 1825. írt levelét
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
hoz.), s ehhez gyűjtött anyagot. Tervéről lemondott, s anyagát átadta
Toldy
Toldy Ferenc
nak, akivel így szerkesztette együtt a Handbuch der ungrischen Poesie-t. (1828) – Mint egykori pápai tanáráról így emlékezik meg Balogh Gábor, Balogh Jenőnek, a MTA néhai főtitkárának édesatyja, kéziratban fennmaradt Visszaemlékezéseiben: „Tanárom a nagy hírű és tudományú, de zárkózott, rideg természetű volt, Deák Ferencnek is kedves barátja… a magyar Curián is kitűnő jogtudós, kinek gyenge tanítványa alig volt s ezek is játszva tettek ügyvédi vizsgát Pesten.” Balogh Gábor 1848–49-es honvédtiszt, majd devecseri ügyvéd volt. (A kéziratban fennmaradt Visszaemlékezések-et Balogh Jenő fiának Balogh Ferencnek szívességéből használtuk.)
Györgyhöz
Börzsöny. 29 Septemb. 1824.  
  Kedves Barátom!  
  Olly bizodalommal, hogy már Dukában van
n
Jegyzet
Dukában van…
Duka község, Zala megyében, Stettner György szülőhelye.
, meginditom oda levelemet; fogadja el, bizonyságáúl azon barátságnak, mellyen én különösen örvendek, ’s hogy tartós legyen, szívemből ohajtom.  
  Igértem, hogy a’ mennyire lehetséges munkáim’ tisztázását előveszem; még csak annyiról tudósíthatom Barátom Uramat, hogy Zalán’ futását már leirtam egész négy, vagy öt ívig, melly még hátra vagyon. Kont is készülget lassanként
n
Jegyzet
Kont is készülget lassanként…
Kont A bujdosók első feldolgozása.
; de Zsigmond’ tisztázását el kell halasztanom.  
 
Fábián
Fábián Gábor
Urat
n
Jegyzet
Fábián
Fábián Gábor
Urat…
Fábián Gábor (1795–1877) Ügyvéd, a Bohus-család jogtanácsosa Aradon, műfordító, az Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. Részt vett a 48 politikai küzdelmeiben s a kiegyezés után következő évek mozgalmaiban is.
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
bizalmas barátja. Mint műfordító jeles: Hafiz 1824., Ossián’ munkái. 3 darab. 36 rézmetszéssel. Csinosan kötve. Budán, 1833. Fordít a Frithiof-mondából. (Koszorú 1828.) – Lefordítja Tocqueville Alexis híres művét: A demokrácia Amerikában. I–IV. 1841–43.Cicero leveleit (I–VII. 1861–4.) és Lucretiust is (1871) ő ülteti át magyarra. ( Jancsó Benedek: Fábián Gábor élete. Arad 1885.)
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
előbb
Fábián
Fábián Gábor
nal ismerkedett meg. Ő már korábbi leveleiben említette
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
t
Stettner
Stettner György
nek, aki az Aurora 1824 alapján figyelt fel az ifjú költőre. (Lásd MTA Ki-ban
Stettner
Stettner György
levelei
Fábián
Fábián Gábor
hoz.)
Stettner
Stettner György
először 1823. dec. 3. írt levelében említi
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
t
Fábián
Fábián Gábor
nak. (Lásd Vty Akad. Kiad. I. 580.) 1824 május–júliusában ismerkedhettek össze személyesen.
Stettner
Stettner György
már 1824. júniusában részletesen ír
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
nak
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
ról, s a Zalánról. (Lásd Vty Akad. Kiad. IV. A Zalán fogadtatása című fejezet. 342–379.)
, ha együtt vannak, tisztelem különösen, ’s egyszersmind kérem, hogy a’ minek leginkább ő volt indítója
n
Jegyzet
Aminek leginkább ő volt indítója…
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
a levélben közölt „kezdeti versezetet” a Zalán futása elé Fábián Gábor tanácsára írta. Az eposznak ugyanis – szerinte – nem volt bevezetése.
, tegyen róla Barátom Urammal együtt itéletet, mellyet szivesen venné
[törölt]
« m »
k
Beszúrás
, ha még itt Börzsönyben kezemhez, jutna. (Én itt mintegy November 4 éig maradok) Megkészűlt tudniillik azon
[törölt]
« elő »
kezdeti versezet, mellyet említett Barátom leginkább sürgetett hogy Zalán’ elejbe tegyek. Ide írom most első készületében:  
 
 
  Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban?
  Századok ültének el, ’s te alattok mélyen enyésző
 
[törölt]
« fénnyel »
fénynyel
Beszúrás
jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a’
  bús feledékenység’ koszorútlan alakja lebegnek.
  Hol vagyon, a’ ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
  a’ rivadó vak mélységet fölverje szavával,
  ’s késő százak után méltán láttassa vezérlő
  Párduczos Árpádot, ’s hadrontó
[törölt]
« (...) »
Népe’
Beszúrás
hatalmát?
  Hol vagyon? Ah ezeren némán fordulnak el: álom
  öldösi szíveiket, ’s velök alszik az ősi dicsőség.
  A’ tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
  gyermekek’ álltak elő az erősebb jámbor apáktól.
  Engem is a’ nyugalom napján illy év hoza fényre
  már késő unokát, ki előbb a’ lányka’ mulandó
  szépségé
[törölt]
« t »
n
Beszúrás
epedő szerelembe merülve mulattam,
  ’s rajta veszett örömem’ dalait panaszosra cserélvén
  hasztalanúl eget, és földet kérlelve betölték.
  Még is erőt érzek: kebelemben nagyra kelendő
  képzetek villannak meg diadalmas Ügekről,
  ’s a’ deli Álmosról, ’s Álmosnak büszke fiáról
  Párduczos Árpádról… Oh honn, meghallod e szómat,
  ’s nagyra törő tehetősb fiaid hallgatnak e engem?
  Eljön az éj, szomorún feketednek az ormok, az élet
  elnyugszik, ’s e’ nagy föld lesz nyoszolája; de engem
  fölver az elmúlt szép tetteknek gondja. Derűlő
  lelkem előtt lobogós Daliák, és harczi Vezérek
  verdesik a’ fegyvert; villog dörög a’ hadi tájék. (környék)
  Látom, elől buzogányos Apák, és ifju leventák
  száguldó paripán mint törnek halni, vagy ölni,
  zászlódat látom, Bulcsu, ’s szemem’ árja megindúl.
  O hát Halljátok ti hazának gyermeki szómat.
  Későn hangzik már; de magában hordja halálos
  harczok fergetegét ’s hű a’ haladékony üdőhöz.
 
 
  Ebből állana. Talán némellyek feszelgőnek gondolhatják; de én mindenestől így éreztem: elvárom Barátim’ válaszát, egyszersmind, ha már megvan,
Fáy
Fáy András
’ munkáiról ’s Aspasia’ recensiójáról örömest venném tudósítását
n
Jegyzet
Aspasia recensiójáról örömest venném tudósítását…
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
nagyon várta az Aspasia recenzióját, mert ebben az 1824 júniusában megjelent évkönyvben látott napvilágot a Zalán futása első közzétett része: Káréi éneke a VI. énekből.
.  
  Egésségem van; mulatságom a’ foglalatosság, mellyre most mind kedvem, mind üdőm elegendő. Reménylem Novemberben lesz szerencsém barátom Uramhoz Pesten: addig is
Fábián
Fábián Gábor
Barátommal együtt a’ rohanó seregek istenének ajánlom  
  barátja  
 
Vörösmarty Mihál
Vörösmarty Mihály
.  
 
[szerkesztői feloldás]
Postabélyegző:
Szexard
Szekszárd
Postabélyegző:
Börzsönyből.  
 
[szerkesztői feloldás]
A levél hátára Stettner György írásával rájegyezve: Vettem Octóber’ 17d. 1824. A levél hátára
 
 
[szerkesztői feloldás]
Tört pecsét.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Külön lapon e levélhez csatolva:
 
 
Vörösmarty Mihál
Vörösmarty Mihály
nak. Pest. Szekszárdnak, Bonyhádnak Börzsönyben.  
  Pesten, Neumayer házának első emeletén, a 13. szám alatt. Régi Posta utcza v. Arany kéz utcza.  
 

Megjegyzések:

A levél autográf; eredetije a MTA Ki-ban van: Vty Lev. Negyedrét, 2 l.