Fábián Gábor Vörösmarty Mihályhoz

Stettner György

nek irtam egyszer egy levelet, mellynek eleibe mottóul ezt a’ kálamista ének-töredéket tettem: „Mennyböl jövök most hozzátok, és imé nagy jó hirt mondok.” Csak egy szót kell változtatnom ezen mottóban, t. i. jövök helyett irok-ot kell tennem, ’s azonnal ennek a’ levelemnek is homlokára fog az illeni; mert – Édes Barátom – jól ide hallgasson!! – én most az én mennyországomban – Fáni

n

Jegyzet

Fáni…

Fábián Gábor menyasszonya.

mnak szobájában, az ő szereível ’s az ő oldala mellett irom eme’ sorokat. Hogy minden elpanaszlott boldogtalanságom mellett is, legalább most – ebben a’ napban, ebben az órában, vagy ebben a’ szempillantásban boldog vagyok, azt ha nem mondom is, tudni fogja Barátom. Ugy van! gaz ember legyen a’ nevem, ha én most a’ Chinai Császárral cserélnék. – Egyébaránt – hogy én is ezen matériarol rövideden végezzek – Barátomként magam is csak azt mondhatom, hogy Jövendőm mégis bizonytalan; de hiszem hogy az elválasztó óra nálam is nem sokára itt fog teremni, melly az én lelkemet is vagy lenyomja, vagy – felemeli.

Május 25 ^dikéről szólló levelében Kedves Barátomnak nagy örömmel vettem a’ Zsebtükörröl közlött tudósitást; de még nagyobbal Csabát

n

Jegyzet

Csabát…

Teljes címe: Csaba utazása. A költemény azonban Tündérvölgy címen jelent meg az Aurora 1827. évfolyamában.

. Ez a’ hős hazugság Édes Barátom nékem kimondhatatlanul tetszik, ’s nagyon óhajtom, hogy folytatását is egész végig láthassam. A’ benne hangzó Ossiáni tónusbol

n

Jegyzet

Ossiáni tónusból…

(Lásd

Fábián

Fábián Gábor

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

hoz

Világosvár

Világos

, Januar 1^sö napján 1833. írt levelének jegyzetét.)

, mégha ponyván fogja is árultatni Barátom, ki fogja látni a’ kinek esze van, hogy ez egy ollyan embertől került, ki Apollónak és a’ Muzsáknak kedveltt Felkentjek. Nagyon szeretem az első sorban azt a’ soloecismust is: „Kicsoda engemet fölkeltett álmomból?” Azt mondja a’ Nagy Mester

n

Jegyzet

A Nagy Mester…

Kazinczy Ferenc. Az idézett sor (pentameter) a Soloecismus című epigramma második sora a Tövisek és Virágok-ból.

: „Nem botol a’ ki helyén tudva ’s akartva botol.” Az igaz, hogy az illyes csinos botlások, ha ritkán történnek, nagyon kedvesek. – Azt irja Barátom, hogy mikor ezt a’ versezetét készitette, semmit sem csinált, hanem csak pauzált; az illyen pauzálás előttem ezereknek fejtörésig és körömszakadásig vitt erőlködéseiknél becsessebb – csak igy pauzáljon Kedves Barátom tovább is, bizonyos lehet benne, hogy heverve elfogja nyerni száz izzadók elől a’ koszorút!!! Bárcsak én is ugy tudnék pauzálni! de fájdalom, az én helyheztetésem olly gyalázatos tehetetlenségben tart most fogva engemet, hogy ez uttal sem valamit, sem semmit sem tenni nem tudok. Mit mivelek hát, azt kérdi Barátom? Felelet: Szerelmeskedem, ábrándozom, álmodozom. –

Szeretnék irni sokat: de gondolja meg Barátom, hol irok ’s bocsásson meg, ha azt vallom, hogy többet – Isten Ugyseg… – nem tudok. Itt – a tűz közepében, hol testem lelkem ég, szemem káprádzik, fűlem zúgg, kezem remeg; ’s azt sem tudom fi vagyok é vagy lyány, lehet é tőlem várni egy becsületes levelet? Én azt mondom: alig; ’s szolgáljon annak bizonyságául ezen zavarék, a’ mivel ez úttal fárasztottam Barátomat.

Ugy hiszem, hogy egy hét mulva személlyesen ölelhetjük egymást; addig is, igérvén az előfizetésre nézve minden tőlem kitelhető szorgalmat, csokolom Barátomat és maradok állandóul

hiv barátja

Fábián Gábor.

Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Megjegyzések: