Klivényi Jakab Vörösmarty Mihályhoz

Kedves Barátom!

Alig öltözködtem gyászos köntösömbe, tüstént tollat ragadtam, s Barátom Uramat, igéretem szerínt mindenről tudósítottam. Sajnálom, hogy levelem eltévedett, jobban sajnálnám, ha roszsz kezek közé vetődött vólna. Most tehát röviden mindent újra előadok, mind azt miben, mind azt, miként vagyok.

Eleve egy titkos hajlandóság, és a’ szabadság’ szeretete gyűlöltették velem mind állapotomat, mind a’ csendes magányt, melly ebben uralkodik: de a’ mindenható szokás, és az idő mindent megváltoztatott. Már most nem csak békével tűröm, ’s örömest viselem az egyházi terhetek

[!]

[sic!]

; hanem örülök is, hogy a’ világiak helyett, mellyek nehezebbemre estek, ezeket karoltam vállaimra. Nem is tudom mellyik világi tiszt vólna az, mellyért ezt hamarjában fel cserélném. Bölcsen írta tehát édes jó Barátom! hogy itt engemet a’ lelki nyúgalom ölel. Az ölel, és igen jól esik ama’ nehéz hányattatásokra viszsza pillantanom, mellyeken tavaly ’s harmadéve által estem. Édes az a’ gondolat is, hogy most nem csak a’ Gyermekek’ keserves oktatásán, hanem a’ Jövendő’ bizonytalanságán is túl vagyok. – Testemről nem kell aggódnom, azért minden gondomat az észre, ’s szívre fordítom, hogy azt izmosítsam, míveljem; ezt pedig jobbítsam, ’s gáncsaiból tisztogassam. Fojtom a’ haragot, irtom a’ haragnak magvait is. Semmit mód felett nem kívánok, azért ment is vagyok a’ rettegtető reménytől. Minden igyekezetem oda czéloz, hogy azon tisztre, melly reám vár, képes, ügyes, alkalmas lehessek. Mindazáltal mégis meg lep néha az únalom: de ezt szűntetik némelly barátim’ enyelgései, és a’ Bertits, és Illésnek, két Szekszárdi írnokoknak a’ levelei. Sokkal tartozom nekik, mert noha felesek a’ dolgaik, még is, mikor csak szerét tehették, mindenkor irtanak. – Többet tett az Illés a’ kettő közűl: mert nem csak csinosan írt, hanem azon is iparkodott, hogy olly tárgyakat válaszszon, mellyek leginkább megérdemlik figyelmemet. – Különben dolgaim kívánságom szerínt folynak. Társaim’ természetét ismérem, ismérem a’ magamét is: annak engedek, ezt zablán tartom, ’s így minden versengésektől, mellyekben sokszor az ököl tesz igazat, én ment vagyok. Mind az által sokszor vetődik ollyas elő, a’ mit sajnos tűrni, de a’ béke’ kedvéért tűrni kell. – Arról, ha éppen panaszt akarnék indítani, méltán panaszolkodhatnám, hogy közttünk kevés van, ki magyar lángomat ébresztené, vagy, kit magyar lángom ébresztene! – Öszvesen hozatjuk a’ Tudományos Gyűjteményt

n

Jegyzet

Hozatjuk a Tudományos Gyűjteményt…

A Tudományos Gyűjtemény megindítója Trattner György volt 1817-ben, s ő is volt mindig anyagi fenntartója. Szerkesztői sűrűn váltogatták egymást: Fejér György, Mokri Benjámin azután (1818) ismét Fejér György, Jankovics Miklós, Schedius Lajos, Vass László, 1819–27. Thaisz András. Egyik nagy érdeme, hogy először gyűjtötte össze maga körül a magyar tudósokat s így bevezetőül szolgált az Akadémia gondolatának kialakulásához Ezenkívül gondoljunk a folyóirat megindulását tudomásul hozó jelentésének egészen újszerű pontjaira: „E’ Gyűjteményben részvételre … meg hivattatnak és kérettetnek mind ama derék Magyar Országi Tudós Urak, kik kibocsátott munkáik, tudományokban jártosságok, és Hazaszeretetök által becsesek lettek; minden Religio’ és Rend’ különböztetés nélkül… Az általok béküldendő, közmegfoghatólag kifejezett, szegett papirosra, tisztán leírtt darabjaik minden csonkíttás, és másittás nélkül… önnön orthographiájok szerént okvetetlenül közrebocsáttatnak.” (Rk Ki: Szt VI. k. 471. sz.) Toldy Ferenc mint kortárs a következőkben látta a folyóirat jelentőségét: „Csak a’ mióta ezen folyóirásunkat bírjuk, szólhatunk literatúráról, mert csak ez szerze közöttünk egy bizonyos olvasó-közönséget, ez tette literatúránkat beszéd tárgyává, ez hozta valamennyire életbe, ’s mintegy közép pontjává lett hatásainknak. Hazánk’ ismertetésére annyit nem tett egy munka is, mint ez. A’ belletrisztika’ ágán is sok jeles munkákat közlött, de a’ mit ezek használhatónak, helyes vélemények’ terjesztésében a’ publikum közt, azt a’ polémiának tónusa elrontá, melly időnkben szinte uralkodó lett, ’s a’ kort bélyegzi, mellyben mindenki tudós lenni hajház.” (Élet és Literatura. 1827. II. k. 15.) 1828 után elfordult a laptól. – ( Waldapfel József: Ötven év Buda és Pest életéből. 1780–1830. Budapest 1935. 222–227.)

. — Én néha olvasgatom az Egyházi Értekezéseket

n

Jegyzet

Olvasgatom az Egyházi Értekezéseket…

Horváth János alapította meg Egyházi Értekezések és Tudósítások címen Veszprémben, 1820-ban. Fennállott 1832-ig.

is. A’ nemzeti újságot Farkas

n

Jegyzet

Farkas József

Született Nagyberkiben, Somogy megyében, 1793. A gimnáziumot Pécsett, a filozófiát Győrött végezte. 1816-ban szentelték pappá. Széken, Hetényben, Szekszárdon működött, mint káplán. 1817-ben a történelem és a kánonjog tanára a teológián. 1833-ban szászvári plébános. 1855-ben pécsi kanonok, majd bátai apát, kisprépost. Meghalt 1858-ban Pécsett. ( Brüsztle. IV. 553.)

, az Egyházi Törvény’, ’s Történetek’ oktatója közli velünk

n

Jegyzet

A nemzeti újságot Farkas közli velünk…

Melléklapja volt a Hasznos Mulatságok (1817–48). Kultsár István alapította. (Kultsár Istvánra lásd Klivényi Jakab Pécsett, 1822. Jan. 10. Vörösmartyhoz írt levelének jegyzetét.)

.

Ez egy fiatal magyar pap. Valamint a’ szive, úgy a’ feje is derék: ezt az ész ’s tudomány, azt a’ hazafiúi láng, ’s felebaráti szeretet díszesíti. Jobb egyházi szószóllónk nincsen. Olly ékesen, olly hatalmasan beszélleni a’ templomban papot, mint ez, még eddig nem hallottam. – Se nem szabad életű, se nem képmutató. Bár sok illy ember volna a’ megyénkben! – Másik oktatónknak Némethi

n

Jegyzet

Németi János

Született Leleszen, 1774-ben. A gimnáziumot Gyöngyösön, Egerben, Jászberényben, a filozófia első évét Egerben, a másodikat Pécsett végezte. 1798-ban szentelték pappá. Mint káplán működött Gyulaj, Dombóvár, Bátaszék, Hosszúhetény falvakban. 1806—30. szemináriumi tanulmányi felügyelő és teológiai tanár. 1831-ben kanonok. Meghalt 1835-ben, Magyarszéken. ( Brüsztle. IV. 628.)

a’ neve: ez Jászfi, ’s igen ájtatos. Jobban ügyel a’ zsidó nyelvre, mint a’ Magyarra, mert azt tanítja. Jó szívű ember, ’s talán nem is csekély tudományú, de sikeretlen a’ tanítása. Különben mind a’ [törölt]
« m »

M

Beszúrás

agyart, mind a’ nyelvét szereti, ’s örűl, ha magyarúl beszéllhet. Ezek az oktatóink.

Tartásunk középszerű. Délben néha négy, [törölt]
« m »

n

Beszúrás

éha öt, estve két néha három tál ételünk vagyon, ’s egy meszszely borunk. Negyedfél órakor kelünk fel regvei, kilenczedfélkor fekszünk le estve. Sétálni egy hétben kétszer megyünk: kedden, és csütörtökön. Öltözetünk nem éppen tökéletes, hanem még is ollyan, hogy sem a’ Pestinek, sem a’ Bécsinek, sem a’ Váczinak, sem a’ Veszpréminek nem enged. Ezen darabokat kapjuk: egy bokáig érő köntöst (:reverenda:) egy övét, egy nyakravalót (:collare:) egy nadrágot, egy pár fejér ruhát, egy flanér mellytyűt, négy pár czipellőt, három pár harisnyát, hat vékony fejér sújtásokat, mellyekkel nyakravalók helyett élünk. Azonfelűl vagyon egy három szögű kalapunk, négy szögű papsüvegünk, újjatlan szárnyas köpönyegünk, s egy ingünk, mellyet ünnepeken magunkra öltünk. Papírost is ád az Intézet. Ezen környűlállások között már elmúlt innen onnan egy esztendő. Két hét múlva próba tételeinknek vége fog szakadni. 21^dik august. Barátom Uramat, ha az Isten segít, haza menet, meglátogatom.

16. Július 821.

Hullámvonal 821 felett

Beszúrás

Igaz Barátja

Klivényi.

Szalay

n

Jegyzet

Szalay Antal

Született Döbröközön, 1800-ban. A filozófiát Pesten végezte. 1823-ban szentelték pappá. Káplán volt Értény, Kónyi, Mohács községekben. 1831–58. plébános Sásdon. 1859-ben kanonok. A Tudományos Gyűjtemény munkatársa. ( Tamási Mező-Város esmértetése. – 1830. IX. k.). Meghalt Pécsett, 1863-ban. ( Brüsztle. IV. 802.)

, és Szemerédy

n

Jegyzet

Szemerédi András

(1799–1862) Laskafalun és Kányán lelkészkedett. ( Brüsztle. III. 211.)

Urak igen kértek, hogy Barátom Uramnak írjam meg tiszteleteket, a’ mit legnagyobb készséggel cselekszem. – Arról is tudósítom Barátom Uramat, hogy még az idén beteg nem vóltam, most is egészséges vagyok. Annyit tehet a’ rendes élet!

[szerkesztői feloldás]

Postabélyegző: Fünfkirchen.Postabélyegző:

Pécsről

Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Megjegyzések: