Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Deák Ferenc

úgy emlékezett – de nem állította biztosan –, hogy 1824-ben ismerte meg

Vörösmarty Mihály

t. (Puszta Szent Lászlón, 1864. aug. 4. írt levelében Gyulai Pálhoz. – Deák Ferenc Emlékezete. Levelek. Bp., 1890. 316–7.) – Gyulai Pál Vörösmarty-életrajzában – valószínű

Stettner György

től kapott adatok alapján – 1825-re tette ismeretségük kezdetét: „

Zádor György

Stettner György

ismertette meg (

Deák Ferenc

ot

Vörösmarty Mihály

val), 1825-ben, midőn

Deák Ferenc

valami peres ügyben Pestre utazott.” ( Ö. M. 1884–85. I. 451.) Viszont

Ferenczi

Ferenczi Zoltán

úgy tudja, hogy

Stettner György

1822 novemberében ismertette meg

Deák Ferenc

ot

Vörösmarty Mihály

val. S noha a két ifjú rövid ideig lehetett együtt, mert

Vörösmarty Mihály

még e hóban Görbőre ment patvariára, mégis oly barátság szövődött közöttük, amely holtig tartott. ( Deák élete. I–II–III. k. Bp., 1904. I. k. 62–3.)

Ferenczi

Ferenczi Zoltán

azonban állítását semmiféle adattal sem igazolja. Így tehát az igazság vagy

Deák Ferenc

emlékezete, vagy

Gyulai

Gyulai Pál

állítása mellett van. Lélektanilag is valószínűbb az, hogy „jól megfontolva kötött” barátságuk mindjárt találkozásuk után, tehát 1825-ben levélben folytatódott, nem pedig csak évek múlva, 1822 után…

’ el hülése okozta illy hoszszas halgatásomat; ’s csekély lustaságom miatt ne számlálj még azon minden napi lelkek közé: kiknél a’ poharak között gondolatlanul kezdődött barátság olly hamar el enyészik: mint azon csóknak hangja, mellyel az pecsételtetett; hanem előbb halgasd meg restségem’ okait; azutann itélj. – Ha pedig ezek mentségemre elégtelenek volnának; a’ hijjánynak pótolását szives indulatodtol várom.

Számos foglalatosságaimnak emlitése, légyen mentségem’ kezdete. Mert mindekutánna Testvérem

n

Jegyzet

Testvérem…

Deák Antal. Földbirtokos, táblabíró, utóbb alispán. Több országgyűlésen követ, az általános adózás lelkes híve. 1833-ban öccse,

Ferenc

Deák Ferenc

javára lemondott a mandátumról. Meghalt 1842-ben, Kehidán. –

Czapáry

Czapáry László

jegyzete 229.

Megyénk által mint követ az Ország’ Gyűlésére küldetett, közös gazdaságunk’ terhe egyedül rajtam fekszik, ez pedig egy a’ mezzei gazdaságban még eddig járatlan kezdőnek idejét mennyire el foglalja sok féle tárgyaival; felesleges volna bővebben fejtegetnem. Mellyhez nálom még az ís járul: hogy egyik jószágocskánk lakásomtól távol esvén, annak meg tekíntése mindenkor hoszszabb időt kiván; a’ mi pedig ezen túl üres órám maradna, azt hivatalom vonja el tőlem. Igaz ugyan: hogy csak becsületbéli Tiszti Ügyész vagyok; de éppen a’ becsületért szégyenleném csupán csak nevét viselni hivatalomnak.

Ezek azon foglalatosságok, mellyeknek közepette napról napra hallasztottam hozzád irandó Levelemet, de még egy más oka is volt annak: hogy az mind ez ideig el maradott. „A’ henyeség, nem más”, látlak boszonkodva kiáltani, de mérsékeld egy kevéssé magadat, és csak addig is tartóztasd igazságtalan vádodat: míg e’ következő sorokat olvasván, kéntelen leszel azt egészszen viszsza vonni. – Én azon Leveledet, mellyben azt irod: hogy az Őszre Peströl el menendesz, véletlenül el vesztettem, ’s el felejtvén mulatásod’ helyének nevét, nem tudtam néked irandó Levelemet hová utasitani; ’s ezért inkább várokozék mostanig, midőn már Pesten létedet bizonyosnak vélem; mint sem hogy bizonytalanra küldjem levelemet.

Ne boszonkodj tehát Barátom! és gondold meg: hogy nékem ís méltó panaszom volna ellened, mert meg mondottam még Pesten: hogy tőlem a’ levél irásban serénységet ne várj, miért valál tehát olly büszke: hogy egy két Levelednek válasz nélkül maradása miatt végképpen el némultál? holott üres időd az őszszel elég lévén; addig kellett volna rest Barátodat többszöri Leveleid által sarkalnod: mig az is az eke szarva helyett tollat ragadott volna markába. – Vagy talán azt vélted: hogy Leveleid alkalmatlanok? de ezen gyanúd még jobban fájna nékem; mint hoszszas halgatásod. – Azért hozd helyre ezen tul, a’ mit el mulasztál, ne vágjad mindenkor rovásra: hány levelet küldöttél, ’s hányat kaptál tőlem mert én ezt feszitő udvariságnak vélem, melly valóságos ro’sdája az igaz barátságnak. Egy szóval légy meg győződve arrol: hogy Leveleid nékem csak azért is kedvesek; mert viszsza bájolják emlékezetembe azon édessen lefolyt órákat, mellyeket egymással tölténk. – Irj tehát minél gyakrabban, és ha időm engedi, válasz n[törölt]
« e »

é

Beszúrás

lkül én sem hagyom Leveleidet. –

Ugyan azon el veszett Leveledben meg irtad már

n

Jegyzet

Ugyan azon el veszett Leveledben meg írtad már…

Deák Antal

„

Antal

Deák Antal

Testvére” regéinek kiadását egészen

Vörösmarty Mihály

ra bízta. Sajnos,

Vörösmarty Mihály

nak

Deák Ferenc

hoz írott levelei részint elvesztek, részint pedig ismeretlenek. Így tehát nem ismerjük a kiadás menetének egyes részleteit.

Vörösmarty Mihály

a kiadás gondolatát és tervét közölte bizalmas barátaival,

Fábián Gábor

nal és

Stettner György

rel, akik szintén érdeklődéssel kísérték a kiadás ügyét. Sőt

Stettner György

értesítette a készülő irodalmi eseményről

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

t is: „Deák Antal Regéi: Pölöske és Szent Györgyvár a’ Censurán már által mentek ’s rövid időn nyomtattatni fognak.” (Blumenthal, 1825. aug. 22. – KazLev XIX. 392.) Ezek után annál meglepőbb, hogy a Regék mégsem jelentek meg. Valaminek közben történnie kellett, amiért

Deák Ferenc

1827. március 12-én

Vörösmarty Mihály

hoz írt levelében visszakérte tőle a Regék kéziratát.

:

Antal

Deák Antal

Testvérem’ Regéinek ki nyomtatása mennyibe kerüljön: de ezen Levélnek el veszésével ismét nem tudjuk magunkat mihez igazgatni; kérlek tehát újra [törölt]
« immár »
Testvérem nevével is, írd meg, [törölt]
« egy »
kisebb nyolczad rétre, kleine Garmond antiqua betükkel, középszerü vékonyságu író papiroson, 900 példányra, mennyiért nyomtatnak egy ívnyit az Universitás Műhelyében? és így az egész munka ki nyomtatásáért menynyit? és millyen idő szakaszokként kelljen fizetni? hogy mi itthon tudósitásodhoz alkalmaztatván magunkat, az erre szükséges pénzt el készithessük, és az Ország Gyülésének végével nyomtattatásához kezdhessünk. Előbb ís meg tenné Testvérem a’ Contractust, de mivel Megyénk’ követjei saját költségeiken [törölt]
« men »
vannak az Ország Gyülésén, és a’ Vármegye’ Cassájábol járó [törölt]
« di »
4 napi bért tellyességgel el nemfogadták; szükséges mindég pénzt kezünknél tartani, mert nem tudjuk, meddig tarthat még ezen Ország Gyülés.

Értekezéseimröl is teszel emlitést Leveledben ’s azoknak a’ Tudományos Gyüjteményben leendő közre bocsátását sürgeted, de meg engedj Barátom! okaimat, mellyek azt ellenzik; meg nem czáfolád. – A’ Nemzeti Litteratura akadályairól annyi szépet és jót irtak már: hogy ezen tárgyról uj[törölt]
« j »
at valamit mondani majd nem lehetetlen; azt pedig, a’ mit mások már helyessen közlöttek, fontoskodva ismételni [törölt]
« , »
haszontalan ész fitogtatás, és nevetséges hiúság volna. –

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

Martinuzzijára tett némelly észrevételeimröl pedig csak azt mondom: hogy ez Recensío, Recensíóval pedig nem akarnék fel lépni az Irói pályára

n

Jegyzet

Recensióval nem akarok fellépni az írói pályára…

Az irodalomtörténetírás még adós

Deák Ferenc

és az irodalom viszonyának megvilágításával.

Deák Ferenc

ot, aki anyai ágon rokonságban állott a Kisfaludyakkal, mindig vonzotta az irodalom, amelyben igen tájékozott volt, s amelyet önálló felfogással és kritikával szemlélt. Irodalmi ízlése és fogékonysága állandóan fejlődött.

Vörösmarty Mihály

t nagyon szerette, a Zalán futását kívülről tudta, de – ő volt az elsők egyike

Petőfi

Petőfi Sándor

jelentőségének felismerésében. ( Voinovich Géza: Petőfi. Bp., 1936. 33.)

; de nem is helyes ollyan ifjúnak tanitani akarni másokat, kinek még magának ís tanulni kellene. – Igy tehát értekezéseim pípát gyujtani leg alkalmatosabbak lesznek.

Csontos

Csontos István

n

Jegyzet

CsontosCsontos István …

Csontos István. (Lásd

Fábián Gábor

Vörösmarty Mihály

hoz 9^ik Ápril. 1825. írt levelének jegyzetét.)

nak sem hirét, sem Levelét nem kaptam azóta: hogy egymástol el váltunk; írd meg Pesten van e’, haza ment e’ Erdélybe? vagy talán Emusiczky Urnál ügyészkedik? ha Pesten van: szidd meg jól helyettem, miért nem irt semmit? Hát

Stettner György

Barátunkról mit hallottál? meg elégszik e

Tökölyi

Tököli Péter

urral?

n

Jegyzet

StettnerStettner György … meg elégszik-e ThökölyTököli Péter Urral?…

Stettner György

először Blumenthalban Tököli Péter ügyésze volt. (Lásd

Stettner György

Vörösmarty Mihály

hoz Blumenthal Sept. 28^d 1825. írt levelének jegyzetét.) Majd Bohus János ügyésze lett

Világosvár

Világos

t.

Deák Ferenc

levele idejében már ott volt.

Fábián Gábor

, (kit szivessen köszöntök) egésséges e?

Szombathelyi

Szombathelyi Antal

n

Jegyzet

SzombathelyiSzombathelyi Antal …

Szombathelyi Antal. (Lásd

Fábián Gábor

Vörösmarty Mihály

hoz

Világosvár

Világos

ott, 9^ik Ápril. 1825. írt levelének jegyzetét.)

mint van? Ezekröl leg közelebbi Leveledben el várom tudósításodat.

Zalánodat alig várom, bár csak valami módot lelnél el küldésében, de most OrszágGyülése alatt senki sem jár tőlünk Pestre, a’ ki által el küldhetnéd azt. – Ird meg leg alább meg kaptad e’ reá tett költségedet? – hát

Kisfaludy

Kisfaludy Sándor

Gyulája ér e’ sokat? én még nem olvashattam azt, közöld vélem rola Itéletedet. – Ugy szinte ird meg azt is, mi szép van [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: ismeretlen
»
Aurorában? – Ird meg ezeket mind és szeressed igaz Barátodat

Deák Ferenc

n

Jegyzet

Deák Ferenc helyesírása…

Deák Ferenc levél-kézirati helyesírását igyekeztünk a legnagyobb pontossággal követni. A levelek azonban önmagukban is mutatják, hogy Deák Ferenc helyesírása, főleg a rövid és hosszú magánhangzók jelölésében nem követhető egységesen. Ennek egyik oka kétségtelenül az lehet, hogy