Vörösmarty Mihály Stettner Györgyhöz

a Hébét még nem kapta kézhez, azért a maga költeményeit küldi meg neki. Közülük az első A búcsúzó névvel jelent meg ÖM 1884–85. VIII. 146–8. Először MM 1845–48. (I. 164–168. l.), MM 1847. (69–71. l.) – (Lásd Vty Akad. Kiad. I. 286. 721.)

, most csak ennyit irhatok; de vedd kezdett verseim’ folytatását:

Nem tudád; mint zöld mezőben

könnyen élő, szép madár,

melly után a’ kis fiúnak

szíve, szeme, lába jár,

egy bokortól más bokorhoz

fut, forgódik, meg’ megáll,

és ha űzőjét kicsalta,

énekelve tova száll:

Úgy jövének enyelegve

könnyü pillantásaid,

és kicsalták rejtekökból

szívem égő vágyait:

a’ reménynek, és kétségnek

fájdalmát és örömét,

a’ gyönyörnek, [törölt]
« ’s »
gyötrelemnek

áldó féltő szellemét.

Még is mind ez érzelemben

szép szemednek fényinél

boldogabb is, gazdagabb is,

mint ki kincsben, hírben él,

Vígan lejtve, gondfelejtve

bujdosám a’ ligetet,

’s áldást hangzó énekimtől

zengett nyúgat, és kelet.

Most mint a’ vak rengetegben

áll a’ gyermek egyedűl:

akkép állok; elhagyatva

szép szemednek fényitől.

Láthatárom éjfél, ’s benne

elmém’ kedves képei

Óriási rémmé nyúlván,

lettek ijedelmei.

Elszokám már a’ világtól:

mély homály az én napom,

Bús setétség, ’s elhagyottság

éjszakám, és hajnalom.

Mint egy égre nőtt vadas bérez,

ül a’ bánat lelkemen.

Bár pihenjek, bár szaladjak,

súlya ott nyom szüntelen.

Fáj, ha benne háborognak

a’ szív tépő vadai;

Fáj, ha őket ostromolják

a’ tűz elme’ nyilai.

Még is a’ föld nem szakad le,

merre hordom terhemet,

A’ magas menny nem borít el:

el kell vinnem részemet.

Elviszem; de mért, oh mért itt

nem találok temetőt,

itt hol sírtam, és örültem

hol vesztemre láttam őt?

Máshol fájni fog testemnek

még a’ föld is, melly temet.

Ah de menni kell – E**

áldjon Isten tégedet!.

Csaba

Jegyzet

Csaba.

Végleges címe Csaba szerelme. (Lásd Vty Akad. Kiad. I. 274. 704.)

A’ ki szerelmimben különös több névre akadtál,

meg ne itélj, egyedűl elnevezések azok.

A’ nevek, és kínok változtanak egyre szivemben,

csak magad, oh kebelem’ gyujtogatója, te nem.

Tégedet esztendők nem képesek össze zavarni

senkivel: állsz egyedűl szűm’ koszorúja gyanánt.

Az téged keserű kínnal nevel énnekem, és fogy,

’s hervadozó gyökerén elhal az életi kény.

Ah ki lesz, a’ ki megént gyermekkort, a’ ki merészebb

észt, és szűnetet ád álmodozásra nekem?

Kívánságom elől az örömnek napjai futnak,

mint fut az égi sugár föld’ zivatarja elől.

Elmegy az ifjúság, a’ könnyű képzelet elmegy,

’s itt hágy a’ búnak, hogy megemészszen orúl.

Menjenek! e’ szakadott szívvel majd elmegyek én is,

’s dombom alatt végig nyúgoszom a’ nagy üdőt.

Ott tán a’ csalogány dalt zeng a’ csillagos éjnek,

’s tán a’ lányka lejő hallani gyenge dalát.

Bús Csaba’ sírjához szép lányka lejőni ne rettegj:

tőled nem lehet a’ bús Csaba’ sírja tova.

Ülj le közel: többé föl nem kel az, a’ ki lenyugvék;

Vad fa terem dombján, ’s fájdalom őrzi porát.

Ott hallgasd a’ dalt ’s ha hajaddal az éj’ szele játszik

Tudd, de ne irtózzál, bús Csaba’ szelleme az.

Az élet és halál majd máskorra marad

Jegyzet

Az élet és halál majd máskorra marad…

A szellő című vers, amelyet

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

Pest, 2. Januar 1826. kelt levelében küldött meg

Stettner

Stettner György

nek. (Lásd e levél jegyzeteit.) – (Lásd Vty Akad. Kiad. I. 279. 708.)

: úgy is min[törölt]
« d »

Beszúrás

egy magad vitted véghez, hogy többet ne irhassak, midőn olly komáromi módon berecenseáltál Zalanomnak, hogy el nem hallgathatom.

1^ör. A’ nyugodalom nem nyom semmit is; mert mondunk nyugalom-t is, a’ mi csak mellékesen legyen említve; de tudod „győzni”-től is van „győzödelem”, „víni”-tól „viadalom” ’sat. Azonban nem mondom, hogy nyugodni is rossz; mert „nyugodót” is mondunk; de nyugovót is; tehat: nyugodni=nyugonni. Sohol: Analogia, Euphonia, ’s szokás szerént van jól; Sehol: az Etymologia, szokás és az én akaratom szerént. Értetted? hanem itt még is engedek, noha nem ritkaság hallani: sehonnait, sehonnan-t, (jegyezd meg!) és magát sehol-t is. De ez ellen nem is lett volna szabad egy olly írónak szólni, a’ ki nagy kényesen: elő-szer-t (minden szokás ellen), tetőken-t mázol, és vöderből merít.

Az idézni, idétte nem fognak rajtam; mert van kerít, kerűl, kereng, holott kör, környék szavaink is vannak rokon értelemben.

Szint ezt mondom megfordítva az űgyről, és idéző okod szerént származtatok, belőle ügyekezetet. Itt megvallom tetszésem szerént cselekedtem; mert ennél szintúgy okoskodhattam volna mint az üdőnél, és idétténél; de olly csekélységek ezek, hogy senki sem vét, ha mind a’ kettőre egyenlő okai lévén, tetszését követi [törölt]
« … »

leirásaikban

Beszúrás

– Hogy igyet is mondanak, csupa semmi; mert mondanak még jobban ügyet, ügyefogyottat; de hogy egyenes ettől származott, nem hiszem. Inkább egy-től=egyenlő=egyenes. Az ultánál mondasz valamit, de csak valamit; én multától veszem ’s külömböztetek!!! Hibáim azo[törölt]
« m »

Beszúrás

ban vannak: múla múlék helyett, ’s tán még egy kettő illyen. Lány[törölt]
« om »

Beszúrás

m, lányom, leányom helyett. Emberré nevelék=emberré nevelém helyett; de ez vigyáztalanságból történt ’sat.

(Harmadik előfizető

Thököly

Tököly Péter

ő kegyelme

Jegyzet

A Harmadik előfizető ThökölyTököly Péter ő kegyelme…

Tököly Péter, akinek

Stettner

Stettner György

ügyésze volt Blumenthalban. (Lásd

Deák

Deák Ferenc

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

hoz- Kehidán, November 15^én 1825^ik Eszt. írt levelének jegyzetét.)

Mondanék még valamit; de falusi ember létedre talán meg sem foghatod. Azonban halljad, és rágódjál rajta. Hogy Horvát István rendkivűl való ember

Jegyzet

Horvát István rendkivül való ember…

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

nem foglal határozott állást Horvát István tanítása kérdésében, úgy tetszik, elfogadja. De soraiból ki lehet érezni valami fölényes gúnyt, amellyel felfogását tudományos kuriózumnak tartja. Később egészen elfordult tőle. (Lásd

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

Pest, 1831. dec. 26.

Teslér

Teslér László

hez írt levelét és jegyzetét.)

, már régen tudod, ’s hogy munkái is rendkivűl valók, nem fogod csodalni. Filiszteus vagy édes atyámfia, akárhogy vergődöl, és pedig

1^ör. A’ [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: ismeretlen
»

Beszúrás

iliszteusok földén ezen magyar helységek találtattak u. m. Árpád, Béla, Szala, Szabad, Nadab=Nadap (Fehér Vgben), Sur, Dara, Zára, Haram, Simon, Úri, Sáp, Lád, Ládány, Obadia=Abád. Orod, mint az oklevelekben=Arad. Moholi=Moholy. Ber, Ur (Ber-hida, Ur-hida), Kis, Hali, Bala, Acsád ex [törölt]
« á »

Beszúrás

Ach d, Hadad, Ámos, Abba , Sarus , Tichon , mint az oklevelekben=Aba, Sáros, Tihany. Szereda ex Zereda=Mercurius, ’sat.

2^or. Törvényeink a’ Jászokat

Jegyzet

A Jászokra vonatkozólag lásd Horvát István értekezését

A’ jászokról, mint magyar nyelvű népről és nyilazókról. (Tud. Gyűjt. 1829. VII–IX. k.)

egész

M. Thereziá

Mária Terézia

ig Filiszteusoknak nevezik; ellenben A’ Sz. Irás is a’ Filiszteusokat néhány helyen „Hamorim”-nak=nyilas=Ijász=Jász-oknak nevezi: még Dávid is nálok tanulta a’ nyilazást saját vallása szerént; mert, noha mások is nyilaztak a’ régi világban, bizonyosan még is őseink voltak annak vagy föltalálói vagy legügyesebb gyakorlói. Továbbá, még Nagy Lajos üdejében a’Sz. Irásból a’ Philiszteusokat mindenütt Jásznak fordították. [törölt]
« — »
Tudnod kell, hogy Philiszteus máskép Allophilus, már most

3^or. Még 405 eszt. a’ Hunusokat Allophilusnak irták némelly külföldiek, u. m. Aurelius Prudentius Clemens, Sz. Pontius Paulinus, és 587ben Sz. Paulinus sat. sat. sat. Nem vagy hát Finnus, és a’ nagy száju

Schlöczer

Schlőser Ágost Lajos

Jegyzet

Schlőser Ágost Lajos

(1735–1809) – Történetíró, statisztikus, publicista, Göttingában egyetemi tanár. Tanítványa Gyarmathy Sámuel, aki Affinitas Linguae Hungaricae cum Linguis Fennicae Originis. Götting. 1799. című munkájában először hirdette a magyar és finn nyelvrokonságot.

ek,

Schwartner

Schwartner Márton

Jegyzet

Schwartner Márton

(1759–1823) – Göttingában tanul. A pesti egyetemen a címertan és oklevéltan tanára, a statisztika tudományának megalapítója. Művei: Introductio in artem diplomaticam praecipue hungaricam. Pestini. 1790. – Statistik des Königreichs Ungarn. Ein Versuch. Pest 1793.

ek hallgathatnak. Csókollak

igaz barátod

Vörösmarty Mihál

Vörösmarty Mihály

[szerkesztői feloldás]

A levél első lapjának oldalán:

Sajnosan kell jelentenem, hogy semmit sem nyertél; de még a’ nagyobb reménység hátra van. – Örűlök Zalánaim’ leérkezésén. Számodra én egy szép velínt tettem el.

Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Megjegyzések: