Klivényi Jakab Vörösmarty Mihályhoz

Klivényi

[szerkesztői feloldás]

Jegyzet

Klivényi…

Klivényi Jakab. (Lásd

Klivényi

Klivényi Jakab

nek

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

Börzsöny 3. Júl. 1821. írt levele jegyzetét.)

Jakab Vörösmarty Mihályhoz

[szerkesztői feloldás]

Pécs, 1822. jan. 10.

Kedves Barátom!

Két nappal az új esztendő előtt kaptam meg az Úr’ levelét, mellynek mind én, mind a’

Szalay

Szalay Antal

Jegyzet

SzalaySzalay Antal

Szalay Antal. (Lásd

Klivényi

Klivényi Jakab

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

hoz Pécs, 1821. július 16. írt levelének jegyzetét.)

, ki az Úrnak nagy tisztelője, nagyon örültünk. Én csudálkozom, hogy olly sok terhes munka alatt el nem csügged, annál inkább, mivel se olly könyvei, minőket néha óhajtana, se olly baráti, kikkel gondjait megosztaná, se olly mulatságai, mellyek elalvó kedvét felébresztenék, nincsenek. Bennem, úgy érzem, annyi erő nem volna, minthogy ezen csekélységgel is, mellyel csak játszanom kellene, alig bírok. De úgy szokott az lenni, midőn a’ szív édes álmából feleszmélődvén, csalattatását mélyen érezi. Mert mi tagadás benne, a’ kinek Magyar a’ szive, azaz: egyenes, érzékeny, és büszke – az ide nem való: ha pedig ide vetődik, annál nyúgtalanabb, minél hathatósbak az említett tulajdonok. Tavaly véteknek tartottam volna ezt csak gondolni is; de most, midőn a’ környűlállás sokakat ál orcza nélkül állított előmbe, midőn látom, hogy a’ természet’ legnemesebb érzéseit is gúnyolják, sőtt kárhoztatják, mivel megfásúlt kebelekből minden emberiség kihűlt; midőn látom- hogy a’ legmíveltebb elme lecsüggő fővel szolgál a’ színlett erkölcsnek, vagy, a’ mint itt nevezik, ájtatosságnak, lehetetlen, hogy meg ne borzadjak, lehetetlen, hogy illy érzésekre ne fakadjak. Szent ugyan, és idvességes a’ rend, mellyben vagyok, de átkot érdemlenek némelly sorsosi, kik a’ szentség palástja alatt bitangolnak. Igen világosan szóllok, de olly kebelbe hintem panaszimat, mellyben koporsójokat lelik. Ez előtt azt gondoltam, ’s megesküdtem volna: hogy ez a’ rendeltetésem; de ha vagy hajlandóságimat, vagy állapotom’ rendszabásait vizsgálom, szomorún megkell vallanom, hogy a’ természet’ szavát vagy nem hallottam, vagy elismértem. De már későn jövök észre: benn vagyok az örvényben, mellyből se útam se módom nincs a’ kiszabadúlásra. Itt kell tehát sínlenem, itt kell életem’ virágát dísztelen eltemetnem. Vajha lenne mindég annyi erőm, hogy e’ csapást magas, és megrendűlhetetlen lélekkel tudnám viselni!

Közlök itt az Úrral két kis darabot, mellyek ízetlenségem’ szüleményei. Az elsőt az a’ boldog álom alkotá, melly e’ tömlöczből kivezetett. A’ másodikat az a’ korcs képzelet, hogy Oktatómtól, kiről már Szekszárdon nem igen kedvezve szóllottam, megmenekedtem:

Eltűnt a’ szomorú éjjel valahára Egemről,

’S várt boldogságom’ hajnala ujra hasad.

Már a’ Vakbúzgó nem bírál engem ezentúl,

Nem nyög már lelkem durva hatalma alatt.

Már a’ csalfa negéd híjjában okádja epéjét,

Híjjában kíván vermeket ásni alám.

Túl vagyok a’ sáron, mellyben fetrengtem, örökre

Túl vagyok, és hozzád Lyányka! örökre közel.

A’ második.

Két évig nyúzá egy Szent-buta árva fejünket,

’S szent szamarak lettünk szent vezetése alatt.

Áldom az Égnek Urát, hogy már valahára kimentett

E’ kínzó Szentnek mesteri járma alól.

Jaj! ha az illyeneké a’ várt mennybéli dicsőség,

Úgy soha nem juthat vég-jutalomra valóm!

Ez pedig nem sokára megfog jelenni

Jegyzet

Nem sokára meg fog jelenni

1822-ben nem jelent meg.

a’ Hasznos Mulatságokban

Jegyzet

Hasznos Mulatságok

A Kultsár István szerkesztette Hazai és Külföldi Tudósitások társlapja volt. – Kulcsár István (1760–1828) Tanár, nevelő, újságíró. 1806. július 1-én indította meg a Hazai és Külföldi Tudósítások című lapját, amelyet halála után felesége vezetett, Kováts Tamás szerkesztett, s amely 1848-ig állott fenn. A lap majdnem egy félszázados fennállásának titka

Kulcsár

Kulcsár István

egyénisége. Minden nagy, alkotó gondolatnál ott állott. Harcosa volt a nyelvújításnak; izgatott a magyar színház felállításáért; támogatta a magyar írókat, köztük Vörösmartyt is, s mindent elkövetett, hogy

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

t anyagi válsága idején, 1827-ben visszatartsa Pesten, s ne engedje vidékre; pályatételek kitűzésével szolgálta az irodalom fejlődését; tudományos folyóiratot akart kiadni, s erre a célra nagy összeget ajánlott fel; otthonában beszélték meg az Aurora tervét; s végrendeletében 1000 forintot hagyott a Tudós Társaság céljára, amelynek alakuló tanácskozmányán jelen volt. ( Alapi Gyula: Kultsár István és könyvtára. Komárom 1928. 33–4., 41 –2., 48.)

Kulcsár

Kulcsár István

igazi újságíró és szerkesztő. Nem gyújt, nem hevít, nem teremt közvéleményt, nem jelez új irányt, de ismeri közönségét s igényeit állandóan ki tudja elégíteni. Elsőnek ismeri fel az újság-anyag természetét s ezt az anyagot – számolva a nyilvánosság adott lehetőségeivel – pompás és érdekes változatú melléklapokban tudja elosztani, aminők voltak: A Toldalék, a Gazdaságbeli Gyűjtemény, a Hasznos Mulatságok, a Tudományos Dolgok, a Hirdetés. Csak egy rovatot nem nyitott meg: a szépirodalmit. De verseket közölt, mégpedig 1817-től a Hasznos Mulatságok-ban – népdalokat! Mégis irodalmiságra törekedett, és sokszor többre tartott „egy különös szépségű Versről vagy könyvekről… szólló Tudósításokat, mint egyéb híradásokat.” (1806. II. júl. 1.) Kulcsár Istvánból, a szerkesztőből, lépten-nyomon kiütközik a tanár, a literátor, korszakának egyik legműveltebb magyarja. Elvégezte a bölcsészeti és a jogi tanulmányokat s ezekhez még a teológiát is. Birtokában volt a latin, görög és héber nyelveknek, ezenkívül tudott németül, franciául, olaszul és szláv nyelven is értett. Tizenhárom éven át volt a II. humanitás tanára, majd

Révai

Révai Miklós

halála után, átmenetileg, nem Horvát István, hanem ő lett a Királyi Tudományegyetemen a magyar nyelv és irodalom helyettesítője. Több kiadványa közül legfontosabb a Török Országhi Levelek (1794), amellyel „megmentette

Mikes

Mikes Kelemen

t”. A költészet terén is működött. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy amikor

Révai

Révai Miklós

halála után katedrája betöltéséről volt szó, a kilenc pályázó közül az egyetemi tanács az első helyre egyhangúan,

Kulcsár

Kulcsár István

t jelölte. A Helytartótanács iskolaügyi bizottsága

Kulcsár

Kulcsár István

t a harmadik helyre helyezte, a Kancellária azonban ismét első helyen ajánlotta, de azzal a feltétellel, hogy újságja szerkesztéséről le kell mondania, mert ez összeférhetetlen az egyetemi állással.

Révai

Révai Miklós

utóda mégsem

Kulcsár

Kulcsár István

, hanem Czinke Ferenc lett.

Kulcsár

Kulcsár István

ezután egészen agitátori szenvedélyének s lapjának élt. Lapjának különös műgondja, lelke volt. Mondatain valami „kellemetes báj, tiszta és értelmes magyarság” ömlött el. Feltűnő azonban, hogy ezen túl semmit sem fejlődött. Együtt élt egy nagy stílus-újító és nyelv-teremtő nemzedékkel, de ettől nem tanult semmit. Viszont ahhoz nagyszerűen értett, hogy kedves, közvetlen, könnyed, szinte a beszélt nyelv kényelmet nyújtó hangnemében tudjon szólni közönségéhez, amelynek egyébként vallásos avagy felvilágosultságtól áthatott érzékenységére igen óvatosan ügyelt. Hatása és uralma akkor kezdett hanyatlani, amikor az újabb lapoknak – főleg a Jelenkornak – hasábjain megjelent apolitikai gondolat, s kezdett belenyomulni az olvasók érdeklődésébe. Ezzel olyan fordulat következett be, amely megszüntette az újságírásnak és az újságolvasásnak ezt az idilli életét és korszakát. (Lásd Kisfaludy Károly: „Jelentés a politikai újságok kedvelőjihez. 1830. szept” a Jelenkor és a Társalkodó megindulásakor. MTA Ki Analecta.)

, ’s

Juranics

Juranits László

Jegyzet

Juranits László

Született 1765-ben Kaposvárt. A szigeti ostromban elesett

Juranics László

Juranits László

dédunokája. Iskoláit Keszthelyen, Pécsett, Pozsonyban végezte. 1790-ben szentelték pappá. Szakcson, Döbröközön működött mint káplán. Meghalt 1850-ben Pécsett. Sokat tett a szigetvári ostrom emléke kultuszának ápolásáért. 1833. szeptember 7-én volt Szigetvárott először Zrínyi-emlékünnep. „A gyászmisét

Zrínyi

Zrínyi Miklós

oldala mellett elesett

Juranics Lőrincz

Juranics Lőrinc

nek ősz unokája Juranics László pécsi kanonok úr tartotta” – írta a Jelenkor 1833. 78. A szigetvári ostrom ünnepi emlékezetére alapítványt tett. Végrendeletében jelentős összeget hagyott az Akadémiának s a Ludovikán magyar nyelvet tanító tanár részére. Irodalmi érdeklődése teljesen a régebbi írók, de különösen

Bacsányi János

Batsányi János

felé vonzotta, akivel 60 éven át levelezett. Még mint keszthelyi syntaxista diák kötöttek barátságot, de 14 éves koruk óta nem találkoztak egymással. Ő nyomatta ki

Bacsányi

Batsányi János

verseit (1824).

Bacsányi

Batsányi János

arcképét végrendeletében a Nemzeti Múzeumnak hagyományozta. (Lásd Egerszeghy Mihály tanárnak, Juranits László végrendelete egyik végrehajtójának levelét Toldy Ferenchez. Pécs, 1851. júl. 13. – MTA Ki MIL 4 r. 63. – Petrovits E. szíves közléséből is. – Lásd még Juranits Lászlónak Érteny, 1824. 4^a Febr.

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

hoz irt levelét s az ehhez fűzött jegyzeteket. – Szabó Miklós: A kispapok és a magyar irodalom. Bp. 1936. – Horváth János: Berzsenyi és íróbarátai. Bp. 1960. 264.)

ő méltóságára készült, ki Generalis Vicárius

Jegyzet

Vic. Generalis…

A megyéspüspök általános helyettese.

vólt, ’s a’ kimúlt Kovalik’ helyébe felemeltetett:

Fényes polczodról tündöklőbb polczra jutottál;

Szűk vala lelkednek tiszted’ előbbi köre.

Érdemeid méltók [törölt]
« Méltók érdemeid »
e’ szép jutalomra, de munkás

Férjfi-erőd’ nézték a’ fejedelmi szemek,

Igy, mikor a’ ragyogó terhet válladra ereszted,

A’ jutalom-koszorú fonja fejedre magát.

Az idén mi a’ Görög nyelvet tanúltuk. Minő vólt a’ munka, ollyan az előmenetel. Ha több ember volna az oktatónk, úgy már most valamit érthetnék. De éppen ott állott meg, a’ mi legszükségesebb, az analytikánál, és így nekem se volt tovább kedvem ezen száz meg száz regulákkal, kivételekkel, jegyzésekkel, regulátlanságokkal bővelkedő nyelvet út-mutató nélkül tanúlni. Ha majd két vagy három esztendő múlva kedvem kerekedik, ’s lesznek alkalmas eszközeim, könnyű lesz előhaladnom. Jobban szeretném a’ Franczia nyelv’ tanúlását folytatni, melly tavaly félben szakadt, de alkalmatlanná tesz majd csak nem mindenre az a’ mély melánkólia, melly szűnnapjaink ólta szivemen elhatalmazott. Azonban, hogy végképpen ne henyéljek, a’ Német nyelvet tettem újra szorgalmam’, és figyelmem’ fő tárgyává, mert ohajtanám ezt az annyira szükségessé lett nyelvet nem csak érteni, hanem tökéletesen beszéllni is. Húsvét utánn a’ Franczia nyelvet fogom elő, ha nagyobb előmenetelt tehetnék benn, mint e’ korig. Olvasó könyvem

Fessler

Fessler Ignác Aurél

Jegyzet

Fessler Ignác Aurél

(1756–1839) – „Végigélte egy jó félszázad világnézeti és irodalmi áramlatait. Katolikusból evangélikus lett, szerzetesből aufklärista, szabadkőműves, majd misztikus romantikus, írt regényeket, drámát is, s megírta mintegy életműve betetőzéséül a magyar történetet” ( Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai. Bp. 1955. 99–100.) – Marc-Aurél című történeti regénye 1790-ben jelent meg.

’ Marcus Aureliusa, mellyet eléggé nem olvashatok: minden Német munkák között ezt szerettem meg leginkább, és ha szerét tehetem, ez lesz az első azok közül, mellyeket megszerezni szándékozom. – Az Aurórát csak láttam, de nem olvastam. Talán majd a’ kezeim közé kerül. – Egészségem nincs helyén; igen kegyetlenkedik rajtam az úgy nevezett reomatismus. De nagyobb, ’s kínzóbb ennél szívbéli búm, mellyet talán az idő se tud megorvosolni. – A’

Perczel István

Perczel Sándor

Perczel Miklós

Perczel Mór

Jegyzet