Deák Ferenc Vörösmarty Mihályhoz

Kedves Barátom!

Ne boszonkodj: hogy annyi idő óta válasz nélkül hagytam Leveledet, de hivatalos, és gazdaságbéli foglalatosságaim majd alig engednek pihenésre időt. Most sem fogytak el ugyan dolgaim, hanem a’ széna takarásbol egy zápor kergetett haza; itthon pedig az író asztalomon heverő, és még el készítendő Tiszti véleményeket, pártfogásbéli pöröket, és az Árvái kiküldöttségnek csak félig kész Jegyző könyvét mérgessen egy szegletbe dobván, boszúságom’ enyhítésére a’ tollat ragadtam, ’s el mulasztott válasz adásbéli kötelességemnek most teszek eleget. – Örömmel tellyesítem én ezt, mert a’ multrol emlékezve levél által egy két órát Véled el petyegni, komolyságomat ís el oszlatja. Hoszszas halgatásod miatt mínden, a’ ki kevessebbet ismerné igaz szivedet; kételkednék: ha a’ régi vagy e’ még? de én nem kételkedem, csak boszonkodom: hogy minden leveledre választ vársz, ’s addig nem írsz: ismét; mig ez meg nem érkezik; holott már kértelek: hogy foglalatosságaim’, és szokott lustaságom’ tekíntetéből némellykori hoszszasb’ halgatásomat, mint nékem tulajdon gyengeséget, (:de nem szánt-szándékos hibát:) el nézd, meg bocsásd, és levél róvást ne tarts. – Amúgy ís a’ mit leveleim’ számában el mulasztok, azok’ hoszszúsága untig helyre üti azt, mert nyúlfarku leveleidre mindenkor jobbára egy hoszszú Sz’ Iván énekét küldök.

Utolsó leveledben

Szombathelyi

Szombathelyi Antal

n

Jegyzet

SzombathelyiSzombathelyi Antal …

Szombathelyi Antal –

Hertelendy Ferkó

Hertelendy Ferenc

…: Hertelendy Ferenc alispán (Lásd

Fábián

Fábián Gábor

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

hoz

Világosvár

Világos

ott. 9^ik Ápril. 1825. írt levelének jegyzetét).

nek meghidegüléséröl emlékeztél egy pár szóval, ohajtanám tudni: meg jobbitotta e’ már magát az óta? – Ő engem a’ multkor Pestről

Hertelendy Ferkó

Hertelendy Ferenc

által köszöntött, ’s azt izente: „hogy

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

kivánná tudni, az általam kezénél hagyott valamivel mit csináljon?” én ezt a’ valamit a’ Bátyám’ regéji

n

Jegyzet

Bátyám’ regéji…

(Lásd

Stettner

Stettner György

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

hoz

Ó-Arad

Arad

on, Április 29^d. 1825. írt levelének jegyzetét. –

Deák

Deák Ferenc

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

hoz Kehidán, November 15^én 1825^ik Eszt. írt levelének jegyzetét).

nek gondolom, ’s csodálom: hogy nem magad, hanem harmadik, sött negyedik kéz által kérdezel meg felölök; de akár hogy történt ís ez, én ísmét meg ujjítom azon kérésemet: hogy ezen regék addig a’ Te kezednél legyenek, míg azok’ ki nyomtatására heverő pénzünk nem lesz, ekkor majd tudósítani, és kérni foglak: hogy a’ nyomtatás eránt szerződésre lépj, és az előre lefizetendő pénzt ís kezedhez küldöm.

Stettner

Stettner György

barátunknak csak ugyan véghez ment házasságárol valami félig bizonyos hírt azóta ís hallottam; adja Isten: hogy ollyan boldog legyen, mínt én kivánom, gyermekeiböl pedig ollyan Hazafiakat, barátokat és embereket nevelhessen; millyen Ő maga.

Fábián

Fábián Gábor

barátunkat, ha csak ugyan igaz: hogy Feleségétöl el válni készül, vagy talán már el is vált? szivemből sajnálom; annál inkább sajnálom pedig, mert tudom, hogy Angyalt vélt ölelni hitvesében, ’s úgy látom: élte’ boldogságának ördögére talált. – Igy jártok Ti költők jobbára a’ házassággal… A’ leg első leányt, mellynek külseje, és társolkodása tetszető, hamar meg szeretitek; mert szerelmesek voltatok már, minek elötte őtet láttátok volna. Nem magát a’ Leányt szeretitek, hanem egy képet, melly tüzes kepzelődéstek leleménnyé, melly az aszszonyi tökéletességek’ remekje, melly már az első szerelmes verset, (:mert azon szoktátok leg inkább kezdeni a’ költést:) az első költői munkát lelkesitette, lankadó tüzeteket éleszti; ’s mellyet Ti Idealnak neveztek. Ezen Idealt vélitek azon szőke, vagy barna fürtü, kék vagy fekete szemü leánykában rejtezni, melly Titeket úgy el bájolt: hogy lelki tulajdonságait vi’sgálni reá sem értek; és ha a’ Leány is egy kicsint érzelgő, vagy azt szinleni jól tudja, ha okosan tetszéskedő, ’s el találja azon pillantatot, mellyben lelkesedéstek a’ Helicon tetejét leg alább is tíz, tizenöt öllel meg haladta; akkor már imádjátok azon angyalt, mert azt csak szeretni, tisztelni, kevés volna elöttetek; ’s ezen imádott Tárgynak birtokában Menyországot r[törölt]
« é »

e

Beszúrás

ményletek. Az akadályok még inkább hevítik az indulatot, de ha egyszer ezek meg győzve, a’ rév part el érve, ’s a’ leányka karjaitok között vagyon már, ha a’ Testiség (:mert Ti ís gyakran csak gyarló emberek vagytok ám:) az a’ durva Testiség, mellyröl talán előbb nem ís álmodoztatok, ki elégíttetett; vége a’ nagy lelkesedésnek, az Ideal el repül, ’s néha csak egy igen közönséges aszszony mond fél álmosan jó reggelt a’ tegnapi el ragadtatásbol bámúlva ébredő férjének; ha egyszer uj sorsotok ujsága mulik, érzitek: hogy az egyszer’smind kötött sors, és hogy ollyan leánynak vittétek áldozatul szabadságtokat, ki ezen ígen nagy, ’s talán a’ Világon leg nagyobb áldozatot meg nem érdemlette. Ekkor veszitek észre: hogy a’ leánynak annyi tökéletességei nem magában a’ leányban, hanem egyedül agyvelőtökben voltak, ’s Ti azokat csak poëtice de észre vehetetlenül ruháztátok az imádottra. Ezen szorító kötelet fel oldani nem lehet, annál szorítóbb pedig az, minél oldhatatlanabb; azért tehát a’ megszokott poëtica licentiához folyamodtok; de ezt az Isten aszszon nem türheti, ’s vagy dörmög és ekkor vége a’ házi csendességnek, vagy ő ís hasonló licentiával él, ’s ekkor kakuk tojik a’ költő’ fészkébe. – Egy szóval, a’ mennyire én a’ költőknek élet írásaikat ismerem; az volt közülük a’ Házasságban leg boldogabb; kinek Felesége leg hamarább meghalt az esküvés utánn.

Stettner

Stettner György

t ís félteném én, de csak az bíztat: hogy előbb meg szerette Feleségét, mínt a’ költést.

Végre Barátom! szó nélkül nem hagyhatom házasságot javasló biztatásaidat. Olly közel állanak ezek leveledben a’

Fábián

Fábián Gábor

’ házassági elválásárol irtt tudosításodhoz; hogy tréfát, vagy gunyolódást sejtenék azokban, ha csak azon el határozott, és nem csupán enyelgő hang, mellyet ezen rendekben, és ezeken kívül is utolsó együtt létünkor e’ tárgyrol ejtett némelly szavaidban észre vevék, ellenkezőt nem mutatna. De még eddig, hála a’ szerelem kis Istenének; csak körülöttem szórogatta nyilait, azon egy kettő ís, melly talán nékem volt erányozva, vagy tömött ruhámban fenn akadott, vagy izmos mell csontomon meg tompúlva szívet nem sérthetett. – Egy még ís, meg vallom

n

Jegyzet

Egy mégis, megvallom…

„Az egész Zalában híres pallini szüretek egyikén (

Deák

Deák Ferenc

) megszerette Inkey Kázmér leányát,

Szidóniá

Inkey Szidónia

t, s meg is kérte, de kosarat kapott. Ez az egyetlen eset, hogy nősülni akart.” ( Ferenczi Zoltán: Deák élete. I. k. 66.)

: mélyebben csuszott az oldal csontok közé, mint kivántam volna, meg döbbentem először a’ véletlen eseten, de el határozottsagomat ísmét [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: ismeretlen
»
viszsza nyerve, olly gyengéden, olly kimélve vontam ki a’ veszszőt: hogy két észtendei távol létel egészen bé gyógyította már sebemet. Sajog ugyan most is még némellykor a’ sebhely, kivált ha vagy magam, vagy mások azt véletlen, az elevenebb emlékeztetés által fel vakarják; de a’ hideg meg gondolás mindenkor le csillapítja az ujra fel zúdúltt indulatot, ’s nem engedi; hogy a’ Szív, ezen vakmerő játékos; egy egész élet boldogságot kössön egy koczkához.

E’ kevésből már láthatod: hogy ha foglalatosságim hoszszabb útra időt engednének ís, inkább Titeket, kikhez a’ barátság édes erzésé csatol, látogatnálak meg; mint sem egy idegen, isméretlen, és soha nem látott leányt keresgélnék az alatt, mert jaj annak: a’ ki ugy keres szeretőt, és barátot, mint – gombát.

De elég erröl. Ird meg mínt vagy: miben töltőd idődet? hol, és mínt van

Csontos

Csontos István

n

Jegyzet