A levél autográf; eredetije a MTA Ki-ban van: Vty Lev. Nyolcadrét, 2 l.
hálájának nyomatékos
hangsúlyozásában nincsen semmi túlzás. A teljes igazság az, hogy nevelőnek került
a Perczel-házhoz, de itt maga is nevelődött. A család feje, Perczel Sándor (1778–1861) fiatal korában
katona volt, részt vett a francia háborúban, többször megsebesült. Egy így kapott
fejsebe idegesen ingerlékennyé tette egész életén át (
Kosáry Domokos:
Perczel Mór feljegyzései.
Századok 1927. 311). 1800-ban kilépett a
katonaságtól, s csak gazdasággal foglalkozott Bonyhádon és
Börzsönyben. 1801-ben kötött
házasságot Kajdachy Terézzel. Perczel Sándor kitűnő gazda, heves, büszke, szigorú, de igazságos, éles eszű
és nagy látókörű ember volt. Udvarháza a műveltségnek ritka otthona; nem a deákos
kultúra kimerült tájékaira, hanem egész Európára nyílt. Konzervatív felfogása – a
francia forradalommal szemben érzett ellenszenvétől táplálva – idegenül állott
minden „liberalis idea” előtt, melyekben katasztrófához vezető „ingerlőséget”
látott. Ugyanakkor azonban radikálisan lelkesedett a magyar nyelv jogaiért, s
dinasztikus érzülete ellenére is szembefordult Bécs
alkotmányellenes politikájával. Ez a szellemi megosztottsága volt az oka, hogy bár
megyéjében nagy tekintélyre jutott, de sohasem lett népszerű, és az új
Magyarországot előkészítő országgyűlésekre Tolna megye nem őt, hanem ragyogó
politikai ellenfeleit, Csapó Dánielt és Bezerédy Istvánt s fiát,
t küldte fel.
Perczel Sándortól
t egy kor és egy
társadalom messzesége és különbözősége választotta el. De azért mintha vitt volna
magával valami tárgyilagos és fegyelmezett nyugalmat
gondolkozásából s finom
ízléséből. Egészen meghódította azonban
t Perczel Sándor rendkívüli műveltsége és ezt állandóan igazoló könyvtára,
amelyhez hasonlót még eddig nem láthatott. „Pénzbeli Számkönyvének” napról napra
folyó bejegyzései e korban szokatlan és bőkezű tételeket mutattak. Pl.:
1818. Jún. 3.
nek könyvekért 34 f.
Jún. 4. Német Ujság. Beobachter, 1/2, esztendőre 25
f.
Jún. 9.
74 f.
Júl. 3.
Magyar Miscellákért.
2 f.
Nov. 5.
Wilhelm:
Természet. Tört., Haller,
64 f.
Nov. 23. 2 Franczia Grammatikáért és
Gemälde
in Brasilien 64 f.
Dec. 27.
Tudományos Gyűjteményre 14 f.
Mart. 18.
könyvtárosnak 13.45
f.
Maga a könyvtár sok irányú és különböző kötetekből állott. Eredeti gazdagságára
csak következtetni lehet, hiszen ma már csak romjai vannak annak a bőséges
változatnak, amelyről később Perczel Mór
Emlékirataiban oly áradozó lelkesedéssel emlékezett meg: „Ifjab
koromban és különösen 1840–41-ben,
betegeskedésem, némaságom napjaiban nem hagytam azt (a könyvtárt) háboríttatlanul.
Felturkáltam, átkutattam én azt mohón, szorgalmasan: de találtam is temérdek
történelmi, természettani, földrajzi, statisztikai, csillagászati, törvénykezési,
politikai, bölcsészeti, államtani és nemzetgazdászati tényeket, adatokat…”
Így láthatta s olvashatta
is a következő
könyveket, amelyek máig megmaradtak (csak a fontosabbakat emelve ki): Baróti Szabó Dávid
Aeneis fordítása. –
Dugonics András:
Etelka. 1791. –
Kazinczy Ferenc:
Theatres de Voltaire.
1801. –
Lord Byrons Sämmtliche Werke. 1–10. 1810. –
Friedrich Schillers Sämmtliche Werke. 1–10. 1810. –
Ungaria suis cum regibus compendio Data a P.
. S. J.
1768. –
Scriptores Rerum Hungariae. I–III. 1768. –
:
Vindiciae
Anonymi Belae Regis Notarii Editae Auctae a. I. Christiano Engel. –
:
Geschichte des Reichs Hungarn und der damit
verbundenen Staaten. 1778. –
:
Gemählde aus
der alten Zeiten der Hungarn. 1–10. 1808.
Még jobban hathatott
nak természettől fogva
zárkózott és visszavonult egyéniségére
lelkisége, amelyet
a kegyelet meleg gyengédségével rajzolt meg Perczel Mór:
„Anyám a legremekebb nők egyike volt, kik valaha éltek; testi és lelki egyesülések
gazdag egyesítése. Méltóság és nyájasság, régi magyar egyszerűség és magas
szellemi műveltség egyesültek benne. Egy régi kis olajfestmény tanúsítja, hogy
igen szép volt. Gyermekei, a házi nép, a cselédség, és jobbágyság szinte imádták.
Egész valója, egész élete odaáldozó volt; éjet-nap családján, háztartásán függ
szeme; munkássága ép oly ernyedetlen vala, mint kiapadhatatlan szeretete. A
dajkaszobában vagy a konyhában olyan maradt, mint a társalgó teremben. Mikor a
megye főispánja, vagy
, a püspök, vagy épen
Ferdinánd herczeg vezeti karján az ebédlő asztalhoz, –
ugyanaz maradt, a mi volt akkor, midőn gyermekeinek mesélt, vagy cselédeivel font,
gyertyát öntött, vajat köpült, gyümölcsöt aszalt, és ruhákat foltozgatott.
Leírhatatlan, meghatóan édes vala, midőn imádkozni tanítá kis gyermekeit;
türelmes, midőn kötni, varrni leányait; kedélyes, ha mesélt nekik. Páratlan
asszony volt ő: áldott az asszonyi állatok között. Élete utolsó éveiben férje,
gyermekei, barátok és vendégek úgy közeledtek hozzá és úgy tisztelték, mint egy
szentet.”
t különösen kedvelte.
„Amennyire bántotta (
t) az öreg
regulás viselete, annyira
elragadta az a valóban anyai bánásmód, a melylyel
kitüntette. Az áldott
asszony fiának tekinté, és tegezte a költőt, ebédközben pedig a legjobb falatokat
tányérjára rakta azzal
a bizalmas szóval:
, edd meg!” (
Latkóczy Mihály:
Vörösmarty ifjúságából.
1885. 205. sz.)
Ez a megbecsülés, amely
t szinte családtagnak
tekintette, átterjedt családjára is. Az 1824–27-es évek gazdasági „lajstroma” szerint
rokonai: „
és Trési” mint
és Kulcsárné szerepelnek a Perczel-házban. Sőt az 1828–30. esztendőkben Vörösmarty Ferenc
már „instructor”-ként működik. Úgy látszik, hogy – legalább egy időre – ő lépett
örökébe.
Annál feltűnőbb, hogy miután Vörösmarty Mihály elhagyta a
Perczel-házat, Perczel Sándorral és feleségével való minden
kapcsolatának nyoma veszett. Nehezen hihető el, hogy teljesen elszakadtak volna
egymástól. Ezt a felfogásunkat azonban írásbeli adatokkal nem tudjuk igazolni.