Aranysárkány fejléc kép
 
Klivényi
[szerkesztői feloldás]
n
Jegyzet
Klivényi…
Klivényi Jakab. (Lásd Klivényinek Vörösmarty Börzsöny. 3 Júl. 1821. írt levele jegyzetét.)
Jakab Vörösmarty Mihályhoz
[szerkesztői feloldás]
Pécs, 1822. ápr. 18.
 
  Kedves Barátom!  
  Ollyan készséggel fogadom el barátságos ajánlását, millyen örömmel vettem levelét. Régi óhajtásom, bár sűrűbb lehetne levelezésünk, de engemet mind eddig meg gátoltak ebben részint rendes, részint mellékes foglalatosságaim, leginkább még is gyakor nyavalyáim, mellyek vagy testemet dúlják, vagy szivemet emésztik. Beteg testtel irnom nem szabad, beteg szívvel nem örömest írok; mert úgy magamat rontom, így alkalmatlankodom. De már akkor, midőn két hétig utazott levelét kezembe szállították mind kivűl, mind belől ép voltam. Most tehát, elvégezvén legsürgetősb dolgomat, (:egy német beszédet:) már írhatok, és a’ jövendőre nem csak válasz nélkül nem hagyom leveleit, hanem azon leszek, hogy olly soká, mint eddig, válasz utánn várakozniok ne kellessék. Nevekedő munkájának levélben közlendő helyeit óhajtva várom, hogy előmenetelének örűlhessek, ’s láthassam, mit köszönhet neki, mit várhat barátomtól a’ Haza. Nekem is volt egykor kedvem ebben, a’ mezőben dolgoznom, de ellent áll mind tehetetlenségem, mind rendünk’ némelly agyafúrt sorsosinak dühe. Püspökünk
n
Jegyzet
Püspökünk…
Király József . (Lásd Klivényi 21. július 825. Nádasd Vörösmartyhoz írt levelének jegyzetét.)
esküdt ellensége minden színjátéknak, ’s azokat, a’ kik azt akár kedvelik, akár elő segítik erkölcs-rontóknak tartja. Azért nem régiben minden megyénkbéli lelki pásztoroknak kemény tilalom alatt meg hagyá, hogy muzsikát házoknál ne tartsanak, és a’ játékszínbe se magok ne járjanak, se a’ tőlök függőket oda járni ne engedjék. A’ Böjtben minden vasárnap akaratunk ellen egy illyen dühös szószóllót kellett hallanunk, ki minden beszédében nem csak a’ játék szín, Román, költés, és muzsika ellen okádá szentségtelen epéjét, hanem azokat is kárhoztatá, kik nagyobb gyönyörűséget lelnek serdűlő Litteratúránk’ remek szüleményiben, mint vagy az olvasó’ eregetésében, vagy a’ Szentek’ életének olvasásában. Sokan vagynak illyenek, kik a’ játék színt ördög’ iskolájának állító arany Szájú Sz. János utánn, minden kivétel, minden különbség nélkül gyűlölik, csipkedik, üldözik mind szerzőjit, mind olvasójit a’ Litteratúra’ ezen gyönyörű Leányának. Hah, édes Barátom, miként vérzik illyenkor a’ becsületes ember’ szive, midőn az illyetén Buták a’ hit’ szent oktatásait nem lelkek’ épületére, hanem önnön gyengeségek takargatására, boszszújok’ ki öntésére, ’s ál-czéljaik’ el érésére fordítják. Miként sír illyenkor az értelem, mellyet a’ vakok tapodnak, gázolnak? Ez az oka, hogy sokszor elkeseredem ’s magamat olly életbe ohajtom, mellyben
[törölt]
« ….. »
e’ veszedelmes Törpék’ hanyakodásait bátran nevethetném. Vonzódom a’ világhoz, de nem az örömek miatt, hanem a’ szabadság édesget magához. Azonban, ha újra nem születem, nehezen fognak teljesűlni vágyaim. Barátom Uram’ tanácsát elfogadván talán könnyítenék magamon, de másokat szomorítanék. Örömest tűrök tehát, csak azoknak ne vérezzem sziveket, kiknek Isten utánn legtöbbel tartozom. És miolta állapotomról mélyebben elmélkedem, azolta szenvedéseim kevesebbek, könnyebbek. El gondolom, hány ezren vannak, kiket terhesebben nyom a’ nyomorúságok’ súlyja, kiknek nem irigyelhetem sorsokat, és ez a’ gondolat megkönnyebbít. Azt pedig, noha sokszor sokat álmodok, még nem álmodtam, hogy lehetséges volna egy élet, mellyet semmi bal eset meg nem háborítana. Tűrök tehát, a’ mint lehet. Ha meg gyűlnek bajaim, ki öntöm őket Barátom résztvevő nemes kebelébe, hol vagy írt, vagy legalább enyhűlést bizonyosan lelek.  
  A’ Grammaticusok földirási tárgyáról jól vélekedik: az esztendő első felében tanúlták itt az idén Erdélyt, Galliciát, Lodomériát; ebben tanúlják az Europai Török birodalmat: Serviát, Bosniát, Bulgáriát ’s. a’, t. Sajnáltuk, mind én mind Szalay
n
Jegyzet
Szalay
Szalay Antal. (Lásd Klivényi Pécs, 1821. július 16. Vörösmartyhoz írt levelének jegyzetét.)
, hogy reményünk be nem tölt: kivánnánk az esztendő’ végén láthatni Barátunkat, kit most csak levélben tisztelünk mind Pista
n
Jegyzet
Pista
Perczel István.
, mind az aprókkal együtt.  
  Pécsett 18dik April. 1822. Igaz Barátja  
  Klivényi.  
 

Megjegyzések:

A levél autográf; eredetije a MTA Ki-ban van: Vty Lev. Negyedrét, 2 1.