Jókai Mór művei

A kritikai kiadás a Magyar Tudományos Akadémia Textológiai Bizottság meghatározása szerint „(…) egy mű, életmű, műfaj összes szövegforrását feltáró, jegyzetelt kiadás, amely a textológiailag legjobbnak ítélt forráson alapul.” A bizottsági útmutató szerint a szövegközlés esetében az 1832-es év a vízválasztó: a korábban keletkezett írások esetében a betűhűség a javasolt, s biztosítani kell, hogy minden további módosítás vagy emendálás részletesen nyomon követhető legyen. A később, 1832 és 1904 között keletkezett szövegek esetében az írásjegyeket mai formájukban kell közölni. Mindezek mellett azonban figyelembe kell venni az egyes szerzőkre, korszakokra vonatkozó sajátosságokat – legyen szó akár verstani jellegzetességekről, egyéb textológiai jellemzőkről. Fontos, hogy a különböző szövegváltozatokat az emendáló beépítse a kritikai kiadásba, azonban ezeket a variánsokat nem szabad kontaminálni, hanem világosan el kell különíteni egymástól. 

A Jókai kritikai kiadás az évek során számtalan problémával szembesült, amelyeket sok esetben csak provizórikusan sikerült megoldani, és ezek a megoldások aztán újabb komplikációkat generáltak, ám ezek nem róhatók a sajtó alá rendezők vagy az őket megbízó kutatócsoportok számlájára. Az egyik probléma, amely a Jókai életmű kapcsán a kritikai kiadásoknál felmerül és megnehezíti az egységes alapelvek szerinti szövegközlést, az maga az életmű. Az az életmű, amely a szakirodalom nélkül is könyvtárnyi. Jókainál a szokatlanul nagy és termékeny írói pálya (több, mint 50 év) is megnehezítheti az egységes és minden esetben alkalmazható szövegközlési elveknek a kialakítását. A szerző esetében ugyanis nem csupán írói attitűdjének, a helyesírás és az íráskép megváltozásáról vagy a korai zsengék és az időskori művek specifikus voltát kell figyelembe venni, hanem magát az egész életművet átszövő újrakiadások és javítások tengerében kell a sajtó alá rendezőnek utat találnia.  

A kritikai kiadások alapesetében a szerző módosításainak, változtatásainak nyomon követése az egyik feladat – és legtöbbször ez is okozza a problémákat, mint pl. bizonyos változtatások vajon a szerzőhöz köthetőek-e, vagy a nyomdai munkatárshoz tartoznak, esetleg milyen hatásokkal magyarázható az esetleges változtatások létrejötte a szövegekben, ezek a módosítások okoznak-e változást az értelmezésben stb. A Jókai elbeszélések esetében azonban ez kiegészül a következővel: a napilap-közlés és a korabeli nyomdatechnika egy sajátos aspektussal egészíti ki az emendáló munkatárs feladatait. A keletkezett problémák ugyanis a bizonyos szövegek vagy változatok összehasonlításával nem tűnnek el, hanem megsokszorozódnak. Az elbeszélések kritikai kiadása pedig döntően a sajtóban bontakozott ki – hiszen a rövidtörténetek első szövegváltozata, jelen kiadásban a primer szövegek a folyóiratokban jelentek meg, s az itt megtapasztalt bizonytalanságok és rugalmas szabálykövetés okozza a kiadás egyik legnagyobb problémakörét.   

A Jókai kritikai kiadás kapcsán nem alakult ki szakmai konszenzus arról, hogyan kellene az íróhoz tartozó műveket sajtó alá rendezni, mi az, amit mindenképpen érdemesnek tartanak a sajtó alá rendezők megtartani, s mik azok az elvek, amelyeket vagy feladni kellene, vagy változtatni. A Magyar Tudományos Akadémia is feladatának tekintette, hogy a különböző életművek kritikai kiadásai egy, meghatározott szisztémát kövessenek, a megállapított alapelvekhez pedig minden sajtó alá rendező munkatárs ragaszkodjon. 

Ugyan a Magyar Tudományos Akadémia 1952 óta kiadja a kritikai kiadások egységes elveit (szabályzatát), de ez időről-időre korrekcióra szorul, például a helyesírási szabályok megváltozása – megváltoztatása miatt. Egy olyan nagyságú életmű, mint Jókai Móré, több évtizedes munkát jelent a kutatóknak, sajtó alá rendező munkatársaknak. Így óhatatlan, hogy azok a szabályzatok és helyesírási elvek, melyek a sorozat elindulásakor még érvényben voltak, a munkafolyamat során változtatásra szorultak. Az így keletkezett problémák tehát a külső elvásárok megváltozásával és az életmű belső jellegzetességeivel is kiegészültek. 

A Digiphil projekt ezekre a felvázolt problémákra kínál megoldást: a kötetek immáron egy virtuális térbe kerülnek, ahol már könnyen kikerülhető többek között a terjedelem okozta fizikai korlát. Így pedig egy sokkal részletgazdagabb, sokrétűbb, áttekinthetőbb és szerteágazóbb projekt tud megvalósulni. Megteremtődött tehát a lehetőség egy egységes koncepció kialakítására, a hagyományos kiadások bővítésével pedig az értelmezési mező, hálózat szélesítésére. A Jókai kritikai kiadás vezetője, Dr. Eisemann György és a Digiphil kutatólabor között létrejött megállapodás ezt segíti elő, az itt megvalósuló kutatási projektek segítségével.