SZÉPIRODALMI FIGYELŐ, I. ÉVF. I-·II. FÉLÉV 1860-61
Zilahy Károly Z. K. jelzéssel négyhasábos elismerő
bírálatot írt a Belirodalom rovatban Vajda János
ez évben megjelent verseskötetéről. ]. Panaszolja, hogy
Vajdá
nak sem kellő sajtója, sem kellő olvasóközönsége nincs. Többek
közt ezt írja: „ De Vajda János
Vajdá
nak
valamirevaló olvasóközönsége egyáltalában nincs is. Versei a könyvkereskedések
polcán háboritlanul hevernek ; fölötte illetékes irodalmi szózat alig
emelkedett."
Vajda János
n
Jegyzet * Jó ideje, senki fölött sem.
Szerk.
Szász Károly, az előző s ebben a számban, hosszú,
míntegy tizhasábos elemző bírálatban támadta meg a Belirodalom rovatban Thaly Kálmán verseit. Itt, a közönség gyenge ízlését is pellengérre
állítva, így ír: „A Kárpáti kürt – 1654 előfizetővel, hirtelen ér második kiadást
(Zajzoni kordalai harmadikat értek) – akkor, midőn
[szerkesztői feloldás]
Kárpáti kürt. Költemények Thali Kálmántól. A költő arcképével. Második
kiadás. Pest
, kiadja Pfeifer Ferdinánd. 1860.Budapest
Eötvös
, Eötvös József
Kemény
regényein leszállitott árakon igyekeznek tuladni a kiadók;
midőn Kemény Zsigmond
Tompa
költeményei
halmazokban hevernek ; midőn Tompa Mihály
Arany
költeményei a hatodik évben érnek második kiadást ;" "' Arany János
n
Jegyzet * Nem
épen. 1856-1860 valamivel kevesebb
6 évnél. Szerk.
n
Jegyzet
A.-nak 1856-ban jelent
meg első nagyobb gyűjteményes lírai kötete (amelyben természetesen kisebb epikus
munkái is helyet kaptak), Arany János kisebb költeményei
címmel. Ezt 1860-ban újra kiadták,
nemcsak a keresletnek téve eleget, hanem abból az alkalomból is, hogy az Akadémia
A.-t szemelte ki a nagyjutalomra. –
Zajzonira lásd 6. gl. – Közölve
Várdai: Adalék
732. 1.
Thaly Kálmán válaszol a Vegyes rovatban négyhasábos
cikkben Szász Károlynak az 5. és 6. számban
megjelent bírálatára. Elismeri
[szerkesztői feloldás]
Néhány szó Szász
Károlynak.
Szász
elmarasztaló ítéletének jogosultságát, esztétikai tekintetben.
Mégis helyesnek tartja, hogy kíadta verseit. „Én ugyanis azt tartom, hogy a költő
mindenkor, de kivált nehéz időkben mindenek fölött hazafi tartozik lenni. [ ... ] E
nézetből indulva ki, gyakran vdlaszték - f6- leg elbeszélő – költeményeimnek oly
tárgyakat, melyek költői alakitásra teljesen alkalmatlanok, de nemzeti izgatásra
igenis alkalmasok voltak. E körülményt tekintetbe kell venni ; meglehet, hogy
vétettem, midőn igy cselekedtem : bocsdssa meg énnekem ez az én kedves hazdm, hogy
olyan nagyon szeretem! Igy azt hiszem – csekély tehetségem szerint is – üdvösebben
működhettem, – mintha másképpen cselekedtem volna. Azonban az idők jobbra fordulván
: a költészetnek ama teendője immár megszünék ; jövőre az aesthetica elleni
legkisebb – bár hazafias szempontból – vétséget sem fogok magamnak
megengedni.*"
Szász Károly
n
Jegyzet * A tant, mely e sorokban ki van mondva, nem szeretnők, ha elterjedne. A
katona ugy szolgálja legjobban hazáját, ha megfelel a katonai célnak. Bizony a költő
is – mint költő – ugy, ha a költői célt semminek alá nem rendeli. Am
izgasson, ám lelkesitsen, de soha az aesthetika, az izlés kárával. Máskép
Berzsenyi
harsány odája
helyett „A magyarokhoz" bármi fércművét azon kornak elfogadhatnók s az lenne a
legjobb költemény, mely leghangosabb torokkal birja kiáltani a haza nevét. Ki
egyszer ily kivételes tan zászlóihoz szegődött, ne jajduljon fel aztán, ha az
itészet megrovását hallja. Szerk.Berzsenyi Dániel
n
Jegyzet
Szász
Szász Károly
Thaly
nak a Kárpáti kürt c. 1861-ben
megjelent s nagy közönségsikert elért kötetét bírálta meg (
SzF I. I. 5-6. sz.) – A maga szigorúan elvi állásfoglalását,
ellenvetését Thaly Kálmán
A.
Arany János
Szász
hoz írt levelében még
kiegészítette, nyilatkozván Szász Károly
Thaly
cikkének nemcsak esztétikai tévedéseiről, hanem a fiatal Thaly Kálmán
Thaly
által képviselt stílus, írásmodor
értékéről, s tovább: az antikritikákat illető felfogásáról is: „Azóta olvasod
Thaly Kálmán
Thaly
ellenbirálatát – írta –
Felteszem, hogy csak mosolyogsz rajta. Elébb igen pattogó hangon irottat hozott, s
én elutasítám. De aztán ujra csinálta: s én oly ártatlan jószágunk gondolám, a
mivel, ha árt, csak magának árt. Próbáltam lebeszélni, nem hajlott rá. Isten neki !
– gondolám, hadd töltse kedvét. Tudom azt fogod mondani, hogy elvül kellett volna
megtartani, nem adni antikritikát. De sok esetben ez elv nem volna megtartható.
Például az itészek közt fejlődhetnék ellenvélemény, vagy az irónak igaza volna
egyben – másban. Most ez eset nincs, való; de épen az ily üres ellenbirálat talán
kedvét szegi másnak, hogy igy kompromittálja magát." (1860. dec. 27. MTA Ltár 579.) – Közölve
Várdai: Beöthy 337. 1.
részl.
Thaly Kálmán
„Kisfaludy Társaság" jelzésű rovathoz, miután a rovat az előző négy számból kimaradt, a
rovat-jelző címszóhoz.
n
Jegyzet * Ezen, a társaság beléletét s működésit
visszatükröző adatokat, bár megszaggatva, folytatjuk, igéretünkhöz képest.
Szerk.
n
Jegyzet A Kisfaludy Társaság c. rovat, mint rovat lassan
elmarad, vagy csak nagy időközben tér vissza. A Társaságra vonatkozó tudósítások a
Vegyes rovatba kerülnek át, s többnyire Greguss Ágost, a Társaság titoknoka tollából valók.
Salamon Ferencnek „Csokonai Dorottyája" c. akadémiai
székfoglalóját nyolc folytatásban közli a SzP,
Salamon
a harmadik közleményben Salamon Ferenc
Csokonai
alapján három csoportba osztja a
parodizáló költeményeket: „vagy a cselekvő személyek aránytalanul kicsinyek azon
nagy dolgokhoz képest, melyeket véghez visznek vagy nagy hősök harcolnak
aránytalanul kicsinyes tárgyakért ; vagy végre mind a hős, mind a véghez vitt tettek
kisszerűek. [ … ] a harmadikba tartozik Blumauer ismert travestálása, melyben mind a
személyek, mind a véghez vitt tettek kisszerűek.*"
Csokonai Vitéz Mihály
n
Jegyzet * A személyek kisszerűvé tett nagyok. Aeneas
stb. Szerk.
Zilahy Károly kéthasábos bírálatot ad közre két
folytatásban Szabados János verseiről.
[szerkesztői feloldás]
A hazáról és szerelemről. Költemények. Irta
Szabados János. (Pest
, 1860. Szerző
sajátja.)Budapest
Szabados
t a Petőfieskedők epigonsága
után új hangot kereső, ekkortájt jelenkező költők csoportjához számítja s bevezetésében
áttekinti a magyar líra közelmultját. A szabadságharc körüli, népies költészet két
fóképviselőjéhez, Szabados János
Petőfi
hez és
Petőfi Sándor
Arany
hoz odaszámitja harmadikul
Sárosi Gyulát is, főképpen annak Aranytrombitáját. „E hatalmas mű, ámbár kizárólag
politikai szükségre készült és a letorkolt nemzet hangjával együtt csakhamar eltünt
a láthatárról irodalmilag sem mulasztotta el mély nyomokat hagyni a köztudalomban.
*"
Arany János
n
Jegyzet * Mint népies, hazafias, igen; mint mű nem ennyira.
Szerk.
n
Jegyzet
Szabadosra lásd 29. gl.
– A
Zilahy
által emlegetett új
utakat kereső költőcsoport az, amely éppen körülötte, Zilahy Károly
Zilahy
körül, s másfélévvel később az Uj Nemzedék c. rövidéletű lap körül gyülekezett. (lásd 251.
gl.) – A. lapjában gyakran szólt kedves, szinte gyöngéd rokonszenvvel, s nem egyszer
elismeréssel is a szerencsétlen sorsú, bohémségbe menekült Sárosiról. (lásd pl. 8. gl.) Nekrológját is ő írta. (lásd
SzF II. I. 2. sz.) – Közölve
Várdai: Beöthy 337.
1.
Zilahy Károly
Zilahy bírálata folyamán ezt a tájszót
használja „a szilimán gyerek".
n
Jegyzet * Tájszók felvétele, ha nem
roszul hangzók, nem aljasak, gazdagitja az irodalmi nyelvet, de szükség, hogy
értsük. Ez itt csenevészt, véznát jelent.
Szerk.
n
Jegyzet Az MTSZ erdélyinek, székelyföldinek jelzi e szót,
ugyane jelentéssel.
A petőfieskedők hosszú epigonsága után, mondja Zilahy a továbbiakban, nemzedékének erős öntudatával, „ma már
mégis ott állunk, hogy rá lehet mutatni egy kis csoportra, mely, ha hangot nem
mincig is, de ösztönt önmagából merit (és ez elég, ha meggondoljuk, hogy kezdetben a
járni tanuló legerősebb gyermek is megfogózik) ; mely tiszteli a technica
szabályait, ez által tévén bizonyságot a művészet első törvényéről, az önismeretől,
–
mint az ember öltözetéről, következtetést lehet vonni termetére. E csoportba
tartozik az előttünk fekvő versfüzet irója.*"
[szerkesztői feloldás]
s így e csoport formaismereteréől és
formahasználatáról
n
Jegyzet ** Közöljük minden
lényegesb észrevétel nélkül e vázlatát költészeti állapotinknak. A lefolyt tiz év
nyomorúságai közé tartozik az is, hogy az ifju nemzedék majdnem kizárólag a
gyakorlatba rekedvén, elmulasztá az elméleti aesthetikai önművelést; ugyhogy két
kézzel kell megragadnunk s buzditanunk minden jóravaló igyekezetet, mely ifjaink
részéről az utóbbi téren nyilatkozik. Azt is érdekes látnunk, hogyan reflectálódik
ifjabb pályatársaink jobbjainak lelkében a közelmúlt és jelen irodalmi mozgalom,
azokéban, kik majd mirólunk is itélni fognak.
Szerk.
Szász Károly lelkes dícsérettel szól a Belirodalom
rovatban két folytatáson át (13. és 14. sz.) Vida József verseskötetéről. Azt álltja,
Vajdá
t és
Tóth Kálmánt sem véve ki, „határozottabb
költői egyéniség egy sem jelent meg, [ … ] Vajda János
Petőfi
óta senkinek sem sikerült ugy jellemezni magát s
tehetségét, oly világosan és összevéthetlenül nüanszirozni egyéniségét, mint
V.].-nek." Játszi, kedves, eredeti humorú verseit dicséri: „Ö ezekben Petőfi Sándor
Petőfi
nél is ártatlanabb s kedélyesebb,
mert általában kevésbbé szilaj természet lévén, ez oldalon is szelídebb. A bő szüret
(6. l.) Ha vannak (z6. l.) De már több bort (59.) cimüeket emlitjük, melyek közűl
kivált az utóbbinak vége oly eredeti, hogy e nemben mindent felül mul :
Petőfi Sándor
n
Jegyzet Az eredetiségre nincs panasz; de fessük e képet: a torzkép
comicumával sem fog birni. Egy vizkóros (vagy ha tetszik borkóros) szörny fog állni
előttünk, ki saját testéből csapolja s dőzsöli a nedvet! Ez határozottan rút.
Szerk.
n
Jegyzet
Vidá
ra lásd 251. gl.Vida József
Szász
Szász Károly
Vidá
ról szóló bírálatának
folytatólagos, második részéhez, a bírálat végén A. a következő öthasábos, nem apróbetüs, a lap teljes tükrét
elfoglaló, cikkszerű megjegyzést fűzi:
Vida József
Tisztelt muikatársunk megbocsát, ha birálatára egy-két észrevételt teszünk. A Nemzeti
Koszorú irójának mi is örömest megadjuk illető koszoruját: de mindenben mégsem nézhetjük
őt t. barátunk, kissé talán szépítő, üvegén. Maga vallja, hogy
Vida J.
kedvencei közé tartozik, s ez már jelent
valamit, mert oly művelt izlésnek, mint birálóé, tetszeni, ifju költőnek elég dicséret.
Azonban a kit egy két művében megszerettünk, könnyen esünk rá nézve oly csalódásba, hogy
jó oldalai nagyitva, hibái kicsinyítve tünnek fel előttünk. Fönebb, a szerkesztői
jegyzetben rámutattunk egy helyre, mit biráló mint nagyon jelest idéz: szerintünk az
épen rut. E pontra nézve tehát izlésünk ellenlábas. Továbbá azzal dicséri szerzőt, hogy
összegyűjtött művei fokozták a hatást, melyet előbb egy-egy költemény tett vala rá.
Részünkről nem voltunk igy vele. Mi is örömmel üdvözlők Vida egyes
költeményeit, de kötetje csak részben elégité ki várakozásunkat. Néhány jó darab mellett
aránylag kevés eszmei tartalmat, formaépséget találtunk benne.
Vida József
Biráló osztályozása szerint, melyet helyeslünk, kezdjük a humoros szinezetű verseken.
Ezek közt a Bő szüret, formában, hangban, kétségkivül egyike a
legjobbaknak. Az a, humoros szeszély játszik benne, mi rosz szüret alkalmával elfogja az
embert, csupán mert szük a termés. E hangulat szerencsésen meg van tartva,
sőt fokozva mind végig, semmi sem zavarja meg. De hasonlitsuk például Lévay, vagy Gyulai
„Szüretjéhez"; némi eszmeür fog látszani benne. Igaz, hogy a költő eleget ad, ha
érzületét, kedélyállapotát, bárminő legyen az, teljesen visszatükrözi költeménye, s e
részben a Bő szüret minden dicséretre méltó. De mégis van fokozat, a szerint, a mint a
kedély eszmeibb vagy frivolabb tárgyért jő mozgásba. S ezzel jellemeztük
Vida
humoros költeményeit általában is. Több
eszmeiséget kívánnánk azokba. Szerzőnk humorának kétcsúcsu Parnassusa itt a Bőszüretben,
amott a Csizmadia legény vallomásaiban tetőzik: mely épen oly talpraesett a
maga nemében. De egyik orom sem oly magas, hogy megérdemelné a humor nevet. Ártatlan
könnyed játsziság – csupán, hogy játsszék.
Vida József
Hanem vegyük ugy szerző humorát, a mint van, vizsgáljuk csupán a kifejezést. Az idézett
két vers (utóbbi a bohózatban) legsikerültebb. De a nagy többség, ügyes részletek
mellett, ritkán ad öszhangzó egészt. – A Ha vannak című két első szaka némi
lankadtságot éreztet, nem is számitva, hogy a sulykot elvetni, annyi mint
nagyot fillenteni, a mi nem vág oda.
(
Sz.
Szerző
midőn népi kifejezést használ,
sokszor veszi nem épen a mi kell, hanem a mellette-valót. Igy ebben:
„születik, mint a bundagallér," 27. 1. nem üt a szeg fejére, csak
pedzi. Terem az, nem születik.) A De már több bort … második
szakát rontja e kitétel: nem hordoznám (a lábamat). Ki mondja ezt: hordozni
lábamat? A harmadik, kopott „ugorka" hasonlatával, megint petyhüdt, mig a vége rutba
esik le. A Jaj-baj egészen ügyes: de az a „brrr!" a házasságtól, mely
bezárja, untig csépelt eszméje fiatal irodalmunknak. A Gyötrődés másik versszaka igen jó: de végén a játék – fagyos. Van egy
közmondás: „holtig él az ember". Szerző azt mondja, ha igy nő baja: holtig
sem él. De ha a „kis lány" nem szereti, akkor azt se bánja, „ha
meg nem éri halálát."
Képtelen képzelet. A pacsirtához szép kis objectiv
dal, nem tartozik ide. A Lakomára hivtak
egész tartalma pusztán ennyi, hogy majd elrabolták a költő szivét. A forma jó, de a mi
benne van, bizony kevés. S az a „mintha csak szép volnék!" oly furcsán hangzik.
Tele vagyok boldogsággal . . Költőnk ugy van tele boldogsággal „mint a
fa levéllel." Azaz a fán kívül van a levél. Sz.- ben a boldogság
belül. Tovább. Szive a boldogságtól alig fér
keblében. Tehát a boldogság nem a szivben, hanem rajta kivűl a
mellkasban lesz: mert a szivet majd kiszoritja. Igazi lyrai confusio. Shakespeare
holdas emberét*
n
juttatja eszünkbe,
ki egy lámpát visz kezében, hogy az legyen a holdvilág, ő maga és ebe a holdbeli embert
és kutyát ábrázolván; mire helyesen jegyzi meg Demctrius, hogy akkor embernek kutyának a
lámpásban kellene lenni. Figyelmeztetjük az ily hibára kivált ifjabb költőinket, mert
igen gyakran találkozunk vele. A „de te kis lyány" kezdetű fordulat pedig sokkal jobban
emlékeztet Jegyzet Nyáréji álom
Petőfi
hasonló
fordulatára, mint a „kisöcseség" feljogositaná szerzőt. Ugyane költemény vége olyan a+b,
mit nehéz utánképzelni. – A „Még is furcsá"-ban nem azért haragszik az
anya, hogy az ifju nem titkolja szerelmét, hanem hogy szereti
a lyányt. A kopogtatási kép is nagyon rögtön változik át
csillagos-ég-féle, nem rokon képpé. – Hej csak feleségem
volna – jó; de még jobb, – valamennyi e fajta közt legjobb: Ha majd
megnősülök.
Petőfi Sándor
Az öreg dadéban nem csak a banál (mi frivol-nak
neveznők) bevégzés, hanem a hang egyenlőtlensége is bánt. „Nótájában az érzelem egy
hullámzó tengerre lész": hogy illik e frázis a többi közé? A
Vásárfia nem csak „kirivó" – de egy el nem sült humoros célzás rontja
meg. A koldusnak, ki azt kiabálja, hogy ő néma, mondja a költő, – célozván
a lebilincselt szólászabadságra
No, a koldus, jogosan semmit, s ezzel az egész allegoria összeomlik.
Vitéz Jónás hangot formát paródiázni jó, de sikerült parodia az
eredetinek menetét, fordulatait, szavaiból is minél többet megbir. Az arszlán, Én
primadonnám, Szánlak titeket jók. – Még a Földhöz ragadt …
ciműre van egy kis észrevételünk. Hogy költőnek „volt egy pár rézgarasa" de „rég lejárt
a garaton … " ezt minden magyarul tudó ember ugy fogja érteni: volt pénze,
de megitta. De aztán hogyan értse ezt:
Mi lesz a korpa és ki a molnár? Alább meg azt mondja: szeretőt
kapna könnyen, de nem kell neki, mert Éva lyánya mind hamis. S a vers végén
„reményli, hogy lesz idő, mikor koldustarisznyájából
másnak is adhat." Ez utóbbi, ha ttem házasságra, gyermekekre céloz,
akkor nem tudom mire. Tehát a mi föntebb nem kellett neki azt végűl
reményli. Ebben aligha van következetesség.
A biráló által ugy nevezett „eszme szikrák" közt csodálva láttuk kiemelve az olyat is,
mint Az élet (56). Épen ezek a legsilányabbak szerzőnél.
Csupán egy van köztük valamire való: Nagyító üvegen – a többi
bizony keveset ér. Egy-egy, sem uj, sem ujjá nem szűlt gondolat, „felhősködik"
bennök.
Mellőzve költőnk szerelmi lyráját, mert a kiemelt nehány darabra nézve teljesen
egyetértünk birálóval, még az Egy anya fájdalmára jegyezzük:
meg, hogy némi vontatottság van abban. A három utolsó versszak ugyan azt az
egy eszmét készűl kimondani; a mikor az utolsó végre kinyögi, már nem
uj előttünk. Ez a hosszas készülgetés olyan forma, mint ha viccét valaki előre jól
megmagyarázná.
A három leiró költemény közöl csak a Szabadban érdemel föltétlen dicséretet.
Kül- és belvilág itt bájos lyrai hármoniába olvad a formával. Az Erdőben, melyet biráló annyira magasztal, nélkülözi az érzület egységét.
Végfordulata igen jól szövi be a költő szerelmét: s e szerelmi hangulat gerjesztésére
föntebb „a madár fészek" is szépen hatna – de a kettőt photograph-szerű közönyös tárgyak
választják egymástól, melyek közt azt is látnunk kell, hogyan kapkod el a gém „egy-egy
kurutyoló békát." Kezdete pedig („A természet örök szentegyháza vagy te") igen
ünnepélyes az egészhez, főleg a bezáráshoz képest. – A gyönyörű sor: „Ringatja is őket,
bölcső dalt is zeng el" – e szükségtelen el szócskával (mely
csak rimsütés) van megrontva. A Fertő vidéke nyelvben,
formában pongyola. A tükör szó három versszakban, egymás után. E sorban:
„Mint nyugovó tenger, felséggel terül el" rímelő
szavak csoportja. A 4. vszakban sok ó-ő végű szó. „A tó,''
„tulsó", „szürkülő", „uszkáló " „
felhő" „ hanyatló, " „ kéklő" (e z az 5-dik
elején). A fa-kereszt „környezete" egy csonka fenyűszál. Egy
mikép lehet környezet? Végre a lebegve participium zárja az egészet. –
Pedantság ugy-e? De gyakorlott fül megakad az ilyesekben, s már azért is szükség néha
emlegetni, mert a hangzatosság iránti érzék kiveszőben indult közöttünk. Máskép oly
költő, mint
Vida
, nem irna le egy ilyen
sort: „Jer, jer, te meg nem vetheted" (18(). Végre az elbeszélő fajhoz tartozókra
egyszerűen azt jegyezzük meg, hogy azok egyikében sem találunk igazi compositiót.
Ugyanazon hibában sinlenek mint legtöbbje ballada-féle ujabb költeményeinknek. A
ballada, legenda, stb. iró t. i. elővesz valamely mondai vagy történeti
tárgyat, s a helyen hogy, mint ezelőtt 20-25 évvel, nagy hangú,
szónokias sallangokkal diszítné fel – naiv párbeszéddé tördeli, s azzal megvan. Ez,
uraim, nem ballada, s általában nem is elbeszélő költemény. Tinóditól így
csak nyelvben különbözünk s az is a nyelv érdeme. Költői mesét kell alkotnunk:, melynek
formája legyen, bizonyos kerekdedsége: kezdete, fordulata, vége. S a balladánál ez nem
könnyű. Ott egy alaphangból fakad fel a forma, minden egyes balladában máskép fejlődve,
ugyhogy balladai formát utánzani nem lehet. Feladatunk megkapni a balladai
tárgy azon magvát, azon csirát mintegy, melyből az egész egy diszes virággá fejleszthető
ki. Ha csak versbe szedjük, dialogizáljuk a történeti vagy mondai anyagot : ezzel nem
megyünk sokra. Nézzük péld. szerző Hadak uta című mondáját.
Olvassuk hozzá Lugossy prózáját, Vida József
Ipolyi
könyvében. Egyszerűen versbe van szedve, Bátori Gábor-ban volna törekvés balladaiságra: a lélektani mozzanat ez,
melyről biráló is emlékezik. De ebben nem az megrovandó, hogy Macbethre emlékeztet –
hisz akkor minden ilyes visiót kárhoztatnunk kellene – hanem az, hogy Báthorinak
öntudata van mintegy, állapotáról. „Félek magam, mert a szemem csak rémeket
lát ma." Nem kellene tudnia, hogy ez rém; tiszta valóságnak kéne vennie. De
ugyane költemény bezárását illetőleg, védnem kell szerzőt a birálat ellenében. „Ügyetlen
krónikai megjegyzéssel van félbe szakitva inkább, mint bevégezve." – Nem áll. Én ez
utolsó versszakot találtam balladainak, az egészben. – A többire nem szólok, csupán
Szent István stb. végét mentem a birálattól, mert benne szép a hang,
nem ugy mint fölebb, hol a szent király maga mondja, hogy őbelé már csak hálni jár
a lélek, mely kifejezés, a mellett, hogy triviál, megint csak pedzi a szeget.
Mamlasz emberről mondják, tréfásan.
Ipolyi Arnold
De elég.
Vida
tehetségét senkisem
méltányolja inkább, mint e sorok írója, de méltánylani épen az: se tul, se innen! Szerk.VidaJózsef
n
Jegyzet
A „fönnebbi szerkesztői jegyzet": az előző, a 9. – A következőkben csak azokat a
szövegrészeket, illetőleg verseket adjuk Vida OSZK-ban található kötetéből,
amelyek nélkül A. megjegyzései nehezen érthetők.. Az oly érintett sorokat,
amelyeket |Bizony Istók | nem hordoznám". A
„petyhüdt" harmadik versszak:
A Jaj ! - baj ! c. versnek a vége: „Nőttön nő az
aggodalmam; | Hát ha arra gondolok, | Hogy házasság lehet vége ! | Brr ! ez lesz
csak szép dolog." A Gyötrődés c. második
versszaka:
A Lakomára hittak gáncsolt mondata – s egyben a
dícsért külső forma: „A minap is csak kicsinyben | Mult, hogy el nem vesztém, |
Pedig azt a furcsa dolgot | Bizony nem szeretném ! | Egy menyecske | Akkor este
| Oly nyájasan mosolygott rám | Hogy még ! | Mintha csak szép volnék." – A
Petőfi-szerű hasonlat a következő: a költő azt mondja, szíve vulkán, s – tán ki
is tör és akkor „Szerelemnek tüzfolyama | Mindent összeéget. | De te kis lány,
ne ijedj meg, | Baj nem esik rajtad" – A nehezen utána képzelhető zárófordulat:
a költő szíve annyira tele van boldogsággal, hogy meg kell osztania azt: „Igen,
veled megosztom azt, | Mit te adtál nékem: | Igy lesz igazán egésszé | Az én
felerészem !" – A Mégis furcsa c.
vers első felében az alapkép ez: a szerelem kopogtat szivének ajtaján; majd a
harmadik versszakban így folytatja a költő: „Szép szemedbe addig, addig | Néztem
én, | Mig szerencsecsillagomat | Fölfedeztem kék egén." – Az Öreg dádé c. vers befejezése, amely
A.
részletesen idéz
vagy nem fontosak Arany János
A.
szövege
értéséhez, nem hozzuk.
E sor: „Születik, mint a bundagallér" (ti. a költő) A költő
születik c. versben található. – A De már több
bort c. vers érintett részletei: „Ha úgy nem nőtt volna hozzám,
Arany János
[szerkesztői feloldás]
ti. a lábamSzász
bírálata szerint „banál:" a cigányt
kérdik fiai, mi szól oly szépen hegedűjében: „»Mi volna benn édes fiam, egyéb
mint a cigány lelke!«" – feleli. – A Vitéz Jónás
tárgya: egy garázda egér agyonütése, az éjtszaka közepén, mivel megrágta a ház
urának csizmáját. A vers Szász Károly
A.
Zách Kláráját utánozza ritmusban is, rímben is;
dikcióban is megkísérli, de ebben épp oly kevéssé sikerült, mint egyéb
stíluseszközeiben és nyelvében, s így a paródia, ritmusra és rímre korlátozódva,
valóban gyenge. Ime egy, a legsikerültebb szakaszai közül:
A participiumos lezárás: „Pedig csak a lelkem barangol felette, | Édes emlékezet
szárnyain lebegve !" – Arany János
A.
e
határozós névutója: „a helyen": ahelyett. – Arany János
Lévay
szóban forgó versének pontos címe: Szüretünk, Lévay József
Gyulai
énak
Szüreten. – Nyáréji álom: Szentivánéji álom. – Demetrius: ti. a Szentivánéji álom Demetriusa,
Hermia egyik rajongója. –
Ipolyi Arnold híres könyve: A magyar
mythológia
Gyulai Pál
Pest
1854.
igen erősen
foglalkoztatta Budapest
A.
-t Meg is
vette, több helyre lapszéli jeleket tett benne s kijegyzett belőle egyes
mondatokat, elemeket. A hadak utját két helyütt is tárgyalja
Arany János
Ipolyi
(270., 58i1. 1.);
az első alkalommal az egyetemes folklor, a másodikban a magyar szempontjából. E
második helyen, Ipolyi Arnold
A.
példányában,
ainelyet az MTA kézirattára őriz, máig benne van egy kis cédula, melyre
A. jeleket tett. – Már előbb, a
Mythológia megjelenése előtt megkérte, vagy megkérette a polihisztor akadémiai
tag, Lugossy Józsefet (lásd 225. gl.), aki
az adatokat Arany János
Ipolyi
nak is
adta, küldené el neki a monda rövid szövegét. Ipolyi Arnold
Lugossy
eleget is tett kívánságának.
(A.-hoz, 1854. ápr. 5. MTA Ltár 372.) – Lugossy József
Szász
vetette Szász Károly
Vida
szemére a Macbeth-höz való túlságos hasonlóságot, a Bátori
Gábor c. versével kapcsolatban. – Vida József
Szász
Szász Károly
A.
e kiegészítő
megjegyzéseiért, ellenkritikájáért megneheztelt. Arany János
A.
hosszú levélben védte álláspontját, s
megengesztelve a sértődöttet, a következő végkövetkeztetésre jutott a szerkesztő
ama jogát illetően, hogy a lapjában megjelenő kritikákkal szemben ellenvéleményt
képviselhessen: „Vers, költői productum, mit ha a szerkesztő
éretlennek talál, eldobja; birálat, ez vélemény, melynek ellenében a szerkesztő
közölhet véleményt a nélkül, hogy ez által egyik tettét a másikkal pofozná. Mi
az igazság nyomozása, ha nem különböző vélemények meghallgatása s ezáltal a lap
és szerkesztő nem válik következetlenné magával." (Arany János
Szász
hoz l861. febr. 13. MTA Ltár 581.)
Szász Károly
A „Nemzeti Színház" c., nem minden számban szreplő rovat címszavát itt megcsillagozta
A.
:
Arany János
Gyulai
és Szász Károly vitázik a lapban a kritika jogairól, s arról a határról, amelyig
a kritikus a mtű vagy egyes elemei keletkezése személyes inditóokainak kutatásában
elmehet. Gyulai Pál
Szász
minél szűkebbre vonná e
határt. A kritikus, – úgymond, – ha „müvéért – mely tán erkölcstelen - az írót
támadja meg, ugy, mintha ő volna erkölcstelen, – nemcsak jogtalanságot követhet el,
de (mint az irodalom történetében számos példa bizonyítja) nemegyszer a tényleges
igazság ellen is vét, azaz : hazud [ .... ] szabad legyen kérdenem : nem tul megy-e
a kritika a maga jogán, ha az irónak erkölcsi intentióit kutatja. Minden irodalmi
műnek céljának kell lenni s a kritikusnak kötelesége e célt fogni először is
szemügyre. Szabadságot adok neki megitélni, vajon a cél maga is jól volt-e kitűzve,
méltó-e fáradni utána, van-e benne valóság stb. – annyival inkább joga van, sőt
kötelessége itélni a felől : a kitűzött célnak megfelel-e a választott műforma, a
kidolgozás és minden egyes részlet, – s el van-e érve általában a cél? De ki nem
érti, hogy itt mindig csak azon célról van szó, mely a műben, mint alapeszme
benrejlik – s világért sem azon külső – a mű belalkotásán kivül eső – célokról,
melyekért talán az iró művét irta.
Szász Károly
n
Jegyzet Lássuk példában. Valamely
dráma tele van szinfaltépő frázisokkal, hazáról, magyar dicsőségről, „Extra
Hungariam" -ról stb. A szerző bizonyosan nem ezeket akarta alapeszméül tűzni, ezek
csak mellesleges dolgok a szinműben. Ne legyen már most szabad a kritikának azt
megmondani, hogy szerző ezek által mit akart elérni, hogy például az aesthikai
éretlenek tapsait hajhássza? Ezt értekező bizonyosr,n nem akarta állitani.
Szerk.
n
Jegyzet A vita érdemi részét nem kivonatolhatjuk, s
irodalomelméleti jelentőségét sem méltathatjuk, csak menetének pontos rajzára
szorítkozhatunk. A vitát tulajdonképpen közvetlenül Jósika Miklós füzete váltotta ki (
Regény és
regényitészet. Irta Eszter szerzője,
Pest
1858.
) Ebben mindenekelőtt a
kritikusi pártatlanságot, a kritikusnak írói csoportok, pártok fölött való állását,
azoktól való függetlenségét állítja követelményül.Budapest
n
Jegyzet
gyózódjél meg, hogy én semmi nagyon cirógató tejfel kritikát nem
akarok, csupán annyi mérséklést, hogy a lap létezését ne hozzam veszélybe. Az
történnék pedig, ha tekintet nélkül nekirontanánk mindennek és mindenkinek; a
»fortiter in re« ellen , csupán »suaviter in modo«-t [mérsékelten a modort
illetően] ajánlanám." (
Gyulai
, bár a nála
megszokottnál mérsékeltebb hangon, de igen határozottan szembeszállt e nézetekkel
(
Néhány szó a kritikáról.
SZF I. 17-18. sz.) Erre felelt Szász Károly (
Még néhány szó a
kritikáról.
SZF I. 21 -22. sz.), miután Gyulai Pál
Gyulai
kritikusi magatartását, főképp pedig a Budapesti Hirlap
1855-ös évfolyamában megjelent híres
cikksorozatából, a Szépirodalmi Szemléből kivilágló kritikai
elveit, már előbb Zalár költeményeiről irt
bírálatában megtámadta (
Borura derű. Költemények. –
Irta Zalár, 1860.
SzF I. 9-10. sz.) Gyulai Pál
Gyulai
Gyulai Pál
Szász
nak mind ellencikkére, mind e
bírálatára hosszabb, s most már kemény hangú cikkel felelt (
Megint a kritikáról.
SzF I. 29., 34., 35. sz.) Erre A. megírja Visszatekintés c.
cikksorozatát, amelyben megkísérelte egy nevezőre hozni a szemben álló
álláspontokat, vagy legalább összebékíteni a vitázókat, s kifejtette álláspontját.
Közben bekapcsolódik a vitába két cikkével, Szász Károly
Gyulai
oldalán, Salamon Ferenc is (
Az ember és iró.
SZF I. 42-43. sz. – Wohl Janka
költeményei. Kiadja Jókai Mór.
Gyulai Pál
Pest
1861. SzF I.
39-40. sz.) Budapest
Gyulai
viszont a Visszatekintés miatt Gyulai Pál
A.
-nyal fordult szembe, következetlenséget,
bátortalanságot vetve szemére, a lap irányának engedékenység nélküli
keresztülvitelét óhajtva; s ugyanakkor mindennek ellenére is, hitet tett Arany János
A.
lapja mellett. (
Egy pár jegyzet a Visszatekintésekre.
SzF I. 44-45. sz.) Arany János
Salamon
után Szemere Miklós is bekapcsolódott
a vitába, de Szász Károly oldalán. (
Nyílt levél Arany Jánoshoz.
SzF I. 51-52. sz.) Ez viszont Brassai Sámuelnek adott alkalmat a polémiába való
kapcsolódásra. A maga türhetetlenül gúnyos modorában Salamon Ferenc
Szemere
valóban ingatag, s gyengén fogalmazott
álláspontját igyekezett cáfolni (
Nincs már
ismerettyű.
SzF II. I. 6-7. sz.) S mellette újra megszólalt
Salamon Ferenc is, igen lakonikusan fejtve
ki és foglalva össze a maga felfogását Szemere Miklós
Szemeré
vel szemben is; s a további vitát és érvelést, mivel ó már
elmondta véleményét, úgymond, átengedi Szemere Miklós
Brassai
nak. (
Nyilt levél Szemere
Miklóshoz. SzF II. I. 9. sz.) Mire Brassai Sámuel
Szemere
felhívással fordult a szemben
állókhoz, főképp Szemere Miklós
Brassai
hoz,
fejtse ki álláspontját tisztán, s ha ezt megtette, úgymond, válaszoló is. (
Felhivás. SzF II. I.
9. sz.) - Brassai válaszolt is, most még gúnyosabb s még kicsinylóbb
hangnemben (
Nyilt válasz Szemere Miklós urnak. SzF II. I. 19-20. sz.) – Brassai Sámuel
Szemere
oly mélyen sértve érezte magát,
olyannyira fölháborodott – s méltán – , hogy több ívre terjedő válaszában nyers
személyességekre is ragadtatta magát. A. részint e személyes momentumok miatt,
részint a dolgok ismétlésbe fulladásától tartva, csak alapos rövidités és szelidités
után lett volna hajlandó közölni Szemere cikkét. (
Szemere Miklós
Szemere
hez, 1862. jún. 29, MTA Ltár 638.) – Erre viszont
Szemere Miklós
Szemere
sem.miféle
rábeszélésre sem szánta el magát. Visszavette cikkét, s külön jelentette meg. (
Válasz Brassai Ismerettyüjére.
Sárospatak
1862.
) – Ez a vita igen sok
kinos percet okozott Szemere Miklós
A.
-nak.
Legmélyebben Arany János
Szemere
s
A. kapcsolatát bolygatta föl. Szemere Miklós
Szemere
egy időre határozottan
elhídegült Szemere Miklós
A.
-tól, sőt az eset
A. északi barátait – Arany János
Szemere
baráti körét - Szemere Miklós
Tompá
t, Tompa Mihály
Erdélyi
t, Erdélyi János
Lévay
t
és Kazinczy Gábort is némi elidegenedéssel
méltatlankodással töltötte el. (Lévay József
A.
Arany János
Tompá
hoz, 1862. szept. 13. MTA Ltár 1162.) –
Tompa Mihály
Szemere
ugyan a maga
barátkozó természetével, emberi jóságával, s Szemere Miklós
A.
-ért való rajongásánál fogva hamarosan megengesztelódött, de
azért a tövis mindvégig szívében maradt, s számtalan levelében visszatért az ügyre.
Am nemcsak a Arany János
Szemeré
vel való
kapcsolatában jelentett zavart, bonyodalmat ez a vita, hanem, másik oldalt,
Szemere Miklós
Gyulai
hoz fűződőben is. Mert
teljesen Gyulai Pál
Gyulai
oldalán állt ugyan
az alapelvet illetően, de részint tartott Gyulai Pál
Gyulai
vita-modorától, nem szerette volna, ha az a lap tónusává
válik, másrészt nagyon aggódott, nehogy Gyulai Pál
Szász
, leghűségesebb munkatársa elidegenedjék. Ezért a vita
hátterében valóságos diplomáciai tevékenységet folytatott levelezésében, hogy a
mérséklet medrében tartsa a vitát, a személyes, a sértődést szülhetó mozzanatokat
eleve kiiktassa, s az álláspontokat tisztázza, közelebb hozza. Tudósította például
Szász Károly
Gyulai
t Gyulai Pál
Szász
cikkéről, „nehogy te, a te érzékeny
magányodban valami komplottnak hidd a felszólalást Szász Károly
[szerkesztői feloldás]
.[szerkesztői feloldás]
erősen a dolog érdemét illetőenGyulai
hoz,
1861. márc. 14. MTA Ltár
181.) – Majd midőn Gyulai Pál
Gyulai
hosszú, a
szerkesztést és kritikát illetően igen nagy értékű elvi fejtegetésekkel teljes, de
szemrehányó, ingerült, sót kioktató hangtól sem mentes levelében (1861. márc. 28. MTA Ltár 147.)
támadta A.-t a közlés miatt, illetőleg amiatt, mert szerinte nem határolta el magát
kellőképpen Gyulai Pál
Szász
álláspontjától,
szinte könyörögve próbálta Szász Károly
Gyulai
t
jobb belátásra, mérsékletre bírni. Miután előadta mily szorult helyzetben van, a
jobb erők részvétlensége miatt, így folytatta: „Ne higyj olyan bomirtnak, hogy nem
be ne láttam volna, hogy mi áll benne , aztán meg
arra is számítottam, hogy az igazság is kiderül, uj cikk is lesz. Immoralitás,
ugy-e, – kérdi keserűen – jellemtelenség? De képzeld magad helyzetembe" (aug. 28.
MTA Ltár 186.). Másik oldalt Gyulai Pál
Szász
t csitította, aki sértődött és sértő nagyvonalúsággal jelentette
ki: „im, fölhatalmazlak, szelidits, törülj, a mit jónak, szükségesnek látsz … "
(Szász Károly
A.
-hoz, 1861. márc. 15. MTA Ltár 518.) Majd
amidőn Salamon Ferenc is bekapcsolódott a
vitába, erősen támadva Arany János
Szász
álláspontját, Szász Károly
A.
azáltal próbálta
enyhíteni Arany János
Szász
sérelmét, hogy
szenvedő sorstársául állította magát: „Édes Károly, a Figyelő ezen heti száma ismét
ellened hoz cikket. Szász Károly
Salamon
nem
vihette el lelkén [ . ] ez már hiába igy megy. Aztán Salamon Ferenc
Gyulai
cikke "jő, ki engem balház a Visszatekintés
exordiumaért. (Gyulai Pál
Szász
hoz, 1861. aug. 22. MTA Ltár 586.) – Majd
így folytatta: „Igy csináljuk mi ritka közönségünk mulattatására azt a
tréfát, hogy mig annyi minden egyébről lehetne írni, s beszélni, egymás szavain
rágódunk. Kritika kellene, irunk a kritikáról." Végül a SzF
I. 30. sz-ban újabb békítő s lezáró megjegyzést csatolt a vitához. (lásd 18. mj.) –
Természetesen az ősi, nemesi szállóigére utal Szász Károly
A.
: extra Hungariam non est vita: Magyarországon kívül nincsen
élet stb. – Közölve
Várdai: Beöthy 369.
1.
Arany János
A lap 21. számában aláírás nélkül Egyebek mellett szemére vetette ebben a
kötet szerkesztőjének, hogy az „Emlékezzünk régiekről" kezdetü verses krónikát
eltorzított szöveggel, főképp elrontott sorvégekkel közli, éppenugy mint más hasonlók
közt, az ő Ágnes asszonyá-t is.
A.
tollából kis kritika jelent meg az Értesítő rovatban a
Székely József által szerkesztett „Magyar
balladák könyvé"-ről. Arany János
[szerkesztői feloldás]
Magyar balladák könyve.
Válogatott gyüjtemény két kötet ben. (Ez általános cim alatt is: Irodalmi kincstár: III és IV-ik kötet). Pest
1860, 1861. Kiadja Heckenast Gusztáv.Budapest
Székely
a következő Nyilt levelet küldötte
A-nak, aki ezt az alábbi megjegyzéssel
jelentette meg:
Székely József
Azért a mi Sárosy érdeme, hogy a magyar
balladákat ősszegyüjté; azért a mi Erdélyi emendatioja (hogy kisértetének,
egyenesek, megvevék stb szókat használ Toldy kíszeritetének, egyessek, megvivék stb.
szavai helyett) azért a mi Friebeisz hibája,
hogy „Agnes asszony" két csonka sorát kinyujtóztatja a „Szépirodalmi Figyelő" 21. számában nekem ajánlott „Kazinczy-érdemrendet"
el nem fogadhatom, s ezennel tisztelettel visszaküldőm.
Pest
, april 8. 1861.
Budapest
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Székely József (1825-
1895) debreceni polgárcsaládból született, jogot tanult, s 1848-ban az ifjúság körében előbb Pozsonyban, majd Kolozsvárott
szerepet vitt, és nagy hatással izgatott. A szabadságharc vezéralakjai közül ekkor
sokkal került közeli ismeretségbe. Világos után újságírásból, szerkesztősködésból
élt, 67 után pedig közhivatalnok,
levéltáros lett. Verset, novellát, regényt, szatírát írt. Bár kortársai igen
tehetségesnek tartották, nemcsak maradandót, de számba vehetót sem alkotott. Nagy
tehetsége van, mondták, csak nem tudni mire. Kiszámíthatatlan, állhatatlan
egyéniség; hol jóságos, hol intrikus; elvi magatartásában is van törés,
ellentmondás; egy ideig majdnem az abszolutizmus kiszolgálásáig jutott; szépirodalmi
munkáiban is az angolos szatirától a tájköltészetig, a
Lisznyai
-Spetykó féle népköltészetig ingadozott iránya. Az A. -Lisznyai Kálmán
Gyulai
körhöz közeli ismeretség, sőt barátság is fűzte, de épp e
vonásai miatt meglazult ez, sőt alkalom adtán ellenkezőjére is vált. – A. hallomás útján tulajdoníthatta e gyűjtemény
bevezetővel való ellátását, gondozását Székely Józsefnek. Valójában azonban a válogatást Sárosi Gyula végezte, s a kiadás kezdeményezése is tőle
származott. Ő a kiadás megvalósulása idején azonban internálva volt, s így a kötet
szerkesztési munkáját másnak kellett végeznie. (
Sárosi
Gyula Kisebb költeményei, prózai munkái és levelezése. Bevezetéssel és
jegyzetekkel közzéteszi Bisztray Gyula.
1954. 619-20. 1.) S ezt
valóban Gyulai Pál
Székely
vállalta; ezt
nyílt levelében ő maga sem cáfolja, csak a bekerült hibák elkövetőjéül keres maga
helyett bűnbakot. – Székely József
Erdélyi
vel s
Erdélyi János
Toldy
val kapcsolatban
Csáti Demeter ferencrendi barátnak Ének Pannonia megvételéről c. verses krónikájáról van szó,
amely deák krónika nyomán 1526 körül
készült, s első sora így hangzik: Emlékezzünk régiekről. Ez 18. századi másolatban
maradt fönn, ezért írásának az eredetihez való hűsége bizonytalan. Toldy Ferenc
Erdélyi
1846-ban ezt is kiadta Népdalok és mondák. Kisfaludy Társaság megbízásából
szerkeszti és kiadja Erdélyi János. Erdélyi János
Pest
, 1846. c gyűjteményében (320. 1.). Ebben tulajdonképpen csak követte
Toldy Ferenc
Handbuch der ungarischen Poesie, Budapest
Pesth
und Budapest
Wien
1826. c. munkájában lelhető közlés
olvasatát (126. l.). Bécs
Toldy
azonban
később megváltoztatta felfogását, s A magyar költészet
története
Toldy Ferenc
Pest
1854. c. művében újabb, a helyeshez
közelebb járó olvasatot adott, (minderre 1. RMK.-tár I. köt. 230-48. 1.), s ezt
Budapest
Székely
nem vette
tekintetbe. A szóban forgó sorok Székely József
Erdélyi
nél és Erdélyi János
Székely
nél így hangzanak: Istentől kísértetének (7. sor), Mind
egyenesek ő dolgokban (13. sor), Némettül, mert megvevék (156. sor);,a RMKtár I. kötete (vagyis Szilády Áron) szerint viszont így: Istentil is kisziríttetériek; mind
eggyessek ű dolgokban; Némettül, mert megvívék. – Friebeisz István (1822-
1890) nemességet nyert hivatalnok polgárcsaládból származott; a
szabadságharc előtt jogász, aztán a színházi és irodalmi életben találta meg
foglalkozását: színházi közvetítő irodát nyitott, szerkesztett, kiadott, könyvet és
lapot egyaránt. Az első magyar irodalmi üzletemberek közé tartozik, s bár szervező
érdemei is vannak, a korrektség nem volt erős oldala, sem anyagiakban, sem a művek
kezelésében. A Bach korszakra oly jellemző nagyarányú naptárirodalom egyik fő
kezdeményezője. Székely József
A.
Ágnes asszonyát is egy ily naptárban tette közzé a
Székely József által átvett torzításokkal.
(Nemzeti Képesnaptár.
1857.) – Ez azonban az OSZK-ban nem
található, s így pontosan nem tudjuk, valóban minden egyes Székely-féle hiba e
közlésből származik-e. A „kinyujtóztatások" a következők voltak: „Ágnes a törvény
előtt" helyett: „Ágnes a törvényszék előtt"; „Az világos, hogy csak őt" helyett: „Az
világos, hogy csak őtet" Ezen kívül a 22. szakasz sajtóhibáktól teljesen
értelmetlenné vált, s több szóalak-változás is került a versbe: („ott benn" helyett
„otthon"; a „gyolcs leplet" helyett „ezt a leplet") – Arany János
A.
kritikáját így zárta le: „Azt hogy e ballada
egy pár csonkának tetsző sorát kipótolhassa, még Friebeisz István megkísérelte volt, nem csoda hát, ha e gyűjtemény
szerkesztője sem akart kevésbé »vájt fülünek« (mint Arany János
Kaziczy
mondaná) látszani." Erre utalt
Kazinczy Ferenc
Székely
a Székely József
Kazinczy
érdemrenddel. – Ennek az
összetűzésnek állitólag e gl-án kivül majdnem szerencsétlenebb következményei is
lettek. Ercsey Sándor szerint Kazinczy Ferenc
Székely
eredetileg párbajra akarta hívni
Székely József
A.
-t.
(
Vojnovich III. köt. 28. 1.) –
emendatio: javítás.Arany János
Brassai
tizenegy számon át tartó
folytatásos cikket ír a SzF-be „Mégis valami a forditásról"
címen. Szokásához híven rendkívül lazán szerkeszt, bőbeszédűen ad elő, és cikkét alig
követhetően szerteágaztatja. Elsősorban mégis nyelvi és stíluskérdéseket fejteget, sorra
véve a kor némely gyakori nyelvi hibáit. Így több mással együtt, kifogásolja az
összefüggés szót is. Az általa kifejezett jelentésnek, – úgymond, –
jobban megfelel „a kapcsolat" szó, s ez magyarabb is; „az összefüggés pedig –
magyar nadrág lapos tomporán. A ki szereti, viselje !*"
Brassai Sámuel
n
Jegyzet * Az, ki e csillagot ide teszi, oly korban és körülmények közt nőtt fel,
hogy két magyar nyelvet kellett tanulnia, elébb a régit, aztán az ujat.
De nem emlékszik, hogy az összefüggés, vagy még vaskalaposabb alakjában
egybefüggés, valaha, mint ujonnan gyártott szó ütötte volna meg
fülét. Nem tudjuk, mely kelettől fogva számitja t. munkatársunk a nyelvrontást uj
szavak által, de nem állhattuk meg, hogy fel ne nyissunk egy, bizonyos se nem uj, se
nem ujitó könyvet találomra. Ez a Pápay Sámuel
„Magyar Litteratura esmérete" volt, 1808-ból a címlap szerint, de mely, mint az előbeszéd mondja: „már
egynehány esztendők előtt induló félben volt, hogy köz világra keljen."
E munka 270-ik lapján olvassuk: „Szóllások által szoktuk előadni a dolgok
egybefüggését;" a 43-kon: „a nélkül, hogy azoknak a tárgyakhoz valamiben hasonlitó
összefüggésről vizsgálódnánk;" a 44-ken: „oly kevés hasonlatosságbeli összefüggést
találunk" .. stb. Elhisszük:, hogy az összefüggés logicája roszul
függ össze, de bajos lesz már kiküszöbölni.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Brassai
a tompor szót tompora féle
változatban használta; tehát nem birtokragról van szó a szóvégen, – Az
összefüggéssel az egybefüggéssel kapcsolatban a
nyelvészeti kutatás Brassai Sámuel
A.
-nak adott
igazat, s már 1780 körül, Benyák Bernátnál meglévőnek tartja a szót (MNY IV.
192. 1.). – Pápay Sámuel (1770-1827) híres könyvébe, a régi
irodalomismeret e jeles forrásmunkájába Arany János
Benyák
hatására került (
Takáts Sándor: Benyák Bernát. Bp. 1891. 705-16. 1.). –
Benyák Bernát
Brassai
cikke: SzF I. 19„ 20, 27„ 28.1 30-33., 48-50. sz.Brassai Sámuel
A továbbiakban sok más egyéb mellett,
Brassai
az „ellátni valakit valamivel" kifejezéstől is megtagadja a
magyar polgárjogot; ez is idegenes, ez is: „Magyar nadrág lapos tompordn.*"
Brassai Sámuel
n
Jegyzet *Még egy csillag. Én is Arkádiában születtem. Én is forogtam a nép közt. De
hogy a magyar ember, még pedig annál inkább, minél magyarabb el ne lássa
vendégét, az nem fér a fejembe. A felkészit értelem minden
divatos használata mellett nem nem kötök kardot, de étellel, itallal
ellátja biz az. Még pénzzel is az utra, ha kell. Ezt
nem forditották, ebből kár is volna bennünket kiforditani. A
vendéglátás régi erénye a magyarnak, talán régibb, mint
törvénylátás. Bocsánat a közbeszólásért.
Brassai
alább így folytatja:
„Szintoly nem kevésbbé vétkes fitymálása nyilatkozik ősi örökségünknek az,
evvel és avval bir' kifejezésben,** és szintoly nyivasztólag súlyosodott az irodalmi
stílus nyak dra, mint az elébbiek."
Brassai Sámuel
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet Nyivasztólag: sorvasztóan, szegényítve;
Brassai
szerette a népies és
– mint ez esetben is – népies mintára alkotott szavakkal fűszerezni
stílusát.Brassai Sámuel
Salamon Ferenc cikket ír Teleki László drámájáról a Belirodalom rovatban, ,
[szerkesztői feloldás]
A KegyencTeleki
tragikus halála alkalmával. Teleki László
A.
a címhez
csillagot tesz.
Arany János
n
Jegyzet * Tisztelt olvasóink megbocsátanak, ha ez uttal e rovatunkat a „Kegyenc" és
feledhetetlen irója emlékének szenteljük:. Szerk.
n
Jegyzet Két
számmal elébb
A.
gyászkeretben e
híressé lett szentenciaszerű mondattal tudósított a riagy államférfi haláláról:
„Teleki Lászlómeghalt. Teleki László nem hal meg soha." (
SzF I. 28. Vegyes.)Arany János
Gyulai
és Szász Károly vitája a kritikáról egyre folyik és élesedik a lapban.
Gyulai Pál
Szász
végül a következő,
Szász Károly
Gyulai
nak címzett méltatlankodó
sorokat, nyilt levelet küldi a lapnak:
Gyulai Pál
Ön azt állitja, hogy én ön szavait ferditve és valótlanul terjesztem elé ; de ugy
tetszik, ön ezt nem bizonyitotta be egyetlen esetben sem. Ez ellenében én bátorkodom
öntől kérdeni : I-ör, Mikor mondtam én s mikor közölhetett e lapok szerkesztője oly
badarságot,* minőt ön reám fog: hogy az értelmetlenség, számitni nem tudás, és
badarság, mint a költői szellem szükségképi alkatrészei, szerepelhetnek. –
?
2-or, Mikor mondtam én, hogy ön valamely rögeszmét : személyes ellenszenv
palástolására vett volna föl ? Általában mikor szóltam önnek személyes ellenszenvről
egy szót is ?
n
Jegyzet * Uraim, az istenért! ne olvassanak többet egymás iratából, mint amennyi
abban irva áll.
Gyulai
nem mondja,
hogy Gyulai Pál
Szász K.
a föntebb aláhuzott
sorokat a Figyelőben, vagy másutt, elmondotta; Szász Károly
Gyulai
csak Gyulai Pál
Szász
azon tétele ellen okoskodik, melyben némi
következetlenséggel rója meg: hogy t. i. „Gy. mindazt, mit eddig mondott, lerontja,
mert ha a próza jelleme a józanság, hideg számitás, s értelmesség: hogy lehet
prózainak jellemezni oly irót, ki szerinte őrült, tulzó, rakoncátlan képzeletü".
Erre Gy. megforditja a kérdést, s igy szól: „Ön szerint (nem mondja: ön
szavai, állitása szerint s igy ez általában csak azt teszi: az
ön okoskodásából folyó következtetésszerint – (tehát a dagályt,
affectatiót, a tulzást semminemű, még aesthetikai szempontból sem lehet prózaiságnak
nevezni; ellenben az értelmetlenség, számitni nem tudás és badarság, mint a költői
szellem szükségesképi alkatrészei, szerepelhetnek." Ez nem ráfogás, ez
csak a kérdés visszája: ha nem lehet prózainak jellemezni az őrült, tulzó,
rakoncátlan képzeletü irót: ez eo ipso költői lesz-e? – Mi elvonatkozva
a vita alanyától, azt hisszük, hogy a badarság – ha csakugyan az – sem próza, sem
költészet: az, amint ez, műtörvényeken alapul, melyek betöltésének kisebb nagyobb
mértéke határozza ugy a vers, mint a próza jóságát.Szász Károly
n
Jegyzet A mi a rögeszme iránti felszólalást nézi: abban meg
Szász
nak van igaza,
Szász Károly
Gyulai
ellenében. Nem csak azt
nem mondja, hogy Gy. „személyes ellenszenv palástolására" vett fel rögeszmét, hanem
a „rögeszme" szónál s fogalomnál is jóval szelidebben fejezi ki magát. „Gyulai Pál
Gyulai
, hogy egy előre kimondott s bár nem
egészen alaptalan, mégis tulzó és merész állitást par force kivigyen mindent
megtagad költőnktől." Ez lehetne tévedés, előitélet, stb.
nem mingyárt rögeszme, s épen nem a „személyes ellenszenv
palástolására" való. – Becsüljük meg egymás véleményét azzal, hogy olvassuk el
higgadtan s ne hagyjuk az indulatot közbe férkezni.Gyulai Pál
n
Jegyzet A kritika, vagy jelen esetben polemia modorát illetőleg,
melyről épen a vita folyt, tisztelt barátunk
Gyulai
felszólalása szembetünő tanulságot nyujt. Ime abban nincs
gorombaság, nincs mégcsak illetlen élesség sem, nem mondhatnók, hogy
sérti a társadalmi hangot: még is van rajta az élesség némi szine, a mi
a vitázó feleket könnyen elkeseríthetné s azon térre taszithatná, a hol többé nem az
igazság kiderítése, vagy nem csupán az, hanem kölcsönös sérelmek visszatorlása volna
a rugó. A helyett, hogy az ellenfél állitásait egészen tárgyilag, mint pusztán
véleményeket, cáfolná, egy folytonos apostrophe-val a megszólitott ellenfélnek
fejére mintegy olvassa vádjait; az a folytonos ön igy, ön
ugy, talán szükséges volt arra, hogy a polemia kellő „schwung" -ot kapjon, de arra
bizonnyal nem alkalmas, hogy meggyőzzön a személyes indulatok távollétéről. Pedig
egy rhétori figura az egész különbség. Nagy irodalmakban, hol az efféle viták külön
organumokban folynak s egyik fél embere nem sokat törődik a másik félnek
érzelmeivel, a polemia ezen, vagy még élesb modora sem tesz kárt; de
nálunk, hol egy-egy, évek során felbukkanó aesthetikai közlöny támogatására is alig
képes az ember két-három munkatársat összeszerezni, ha ezek a modorban egymás iránt
az élesség tanát hirdetik és gyakorolják, lehetetlenné válik minden
szerkesztés. Vagy hát jobb nem is szerkeszteni? bevárni az időt, mikor oly
munkatársak bővében leszünk kiknek véleménye semmi árnyalatban nem tér el egymástól?
Meggyőződésem szerint a Figyelőnek, ha egyéb érdeme nem volna is, az az egy érdeme
megvan, hogy – van !Gyulai Pál
n
Jegyzet A vitára s A. állásfoglalására lásd a 12. mj. – Az itt idézett
Gyulai-részlet a Megint a kritikáról c. cikkből való (29. sz.
450. l.); az
A.
által citált első
Szász-idézet Arany János
Szász
nak Zalár
költeményeiről írt birálatából (
SzF I. 10. sz. 149.
1.), a második pedig Szásznak ugyane kritikája első feléből (
SzF I. 9. sz. 134. 1.). – eo ipso: magától
értetődően; par force: erőszakkal; Schwung: lendület.Szász Károly
Garay Alajos
Katona József emlékezete dmm.el verset irt. A Kisfaludy Társaság
a Katona-jubileum alkalmával 10 arannyal jutalmazta a szerzőt. A. közli a verset a következel megjegyzéssel:
n
Jegyzet * A jutalmazott szerző ajánlatából, ismertetés végett, lapunkban is közleni
jónak láttuk ezen költeményt.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Katona
halálának 1860-ban volt a 30., születésének
pedig 1862-ben a 70. évfordulója.
Az ünneplés Kecskemétről indult el, Horváth Döme (lásd 55. gl.) volt a legfőbb szervezője,
majd a Kisfaludy Társaság és az Akadémia is belekapcsolódott. – Garay Alajos (1818- 1886) Garay János
testvéröccse; pap lett, nevelősködött, káplánkodott; majd fölváltva plébános és
tanár. Egész életén át irt verset, elbeszélést, egyházi műveket. Verseiben az
almanach-líra vallásos változatának képviselője, Sulyánszky rokona. Elbeszéléseiben azonban gyakran sok friss
folklorisztikus, sőt bizonyos együttérzésre mutató szociográfiai anyag is
található. Alaphangneme azonban s célzata mindig az egyház helyzetét védő
moralizálás.
Betulia hölgye c. nagyobb epikus munkáját A. némi méltánylással bírálta. (
SzF I. 3. sz.)
Katona József
A SzF közli
E. A. Poe
-nak A Mael-özönbe sodratás e. munkáját.
Kenessey Albert fordításában. A. + jelzéssel a lap alján a következő megjegyzést
teszi:
Poe, Edgar Alan
n
Jegyzet * A hires amerikai költőnek e rajzát, melyet derék hajóskapitány hazánkfia
Kenessey Albert olaszból forditott
leginkább oly céllal, hogy némely tengerészeti müszavainak terjedését ez által is
eszközölje, – noha ez nem sajátképi novella, hanem egy természeti jelenség hű
leirása, nem tartók érdektelennek közölni lapunkban.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Poe
munkájának eredeti címe A descent into
the Maelström. – Kenessy Albert
(lásd 181. gl.) láthatólag nem tudott angolul, s a munka eredetijét aligha láthatta,
mert az egyes szakkifejezéseket német és olasz megfelelőikkel értelmezi, angollal
nem.Poe, Edgar Alan
Pap Endrének „Szemere
Pálhoz, (
Pest
, januárban, 1850.)" című posthumus versét közli a lap; A. a szerző nevéhez csillagot tesz, s a következő
megjegyzést adja a lap alján.
Budapest
n
Jegyzet * Elhunyt derék költőnk ez egyik legszebb műve, mint az utolsó sorból is
kitetszik, ajánlásul volt irva versei gyüjteménye elé, de melynek kiadásában a halál
meggátolta, barátinak hagyván fel e szomoru kötelességet. Mindenki tudja, hogy e
költemény uem jelenhetett volna meg az akkori sajtóviszonyok közt. Most ez oldalról
nem igen tarthatni akadálytól, de igen némi félreértéstől a másik oldalon. Azonban
vegyük tekintetbe, hogy a mi keserü vád feljajdul a költeményben, az 1850 táján, mondhatni, általános hangulat
volt, midőn veszteségünk óriási fájdalma majd ama szereplők elleni recriminatióban
kereste enyhülését. A költő alanyi panaszában ez általános hangulat benyomása
tükröződik; tévedne, ki az ő akkori világát mai szemüvegen nézné, vagy a mit ő, mint
dalnok, egy sötétebb órában zengett, azt a politikusnak számitaná be. – Hagyjuk
pihenni sirján koszorúja ez utolsó levelét; ő remény nélkűl szállt oda
le; ha mi tovább jutánk azóta(?) ne kárhoztassuk azt, ki elmaradt
tőlünk … a sirban!
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Pap Endre (1817- 1851) vagyontalan szatmári kisnemesi családból
származott, jogász lett, emlegetésével, s nemcsak magát, de
Pap Endrét is el kivánja határolni e
felfogástól. – Az alkalmat a vers kiadására az adta, hogy Szemere Pál (1785-1861), a Kazinczy-féle emelkedett szellemű literátorság e
köztiszteletben álló utolsó őrzője és jelképe, ez év március 14-én halt meg.
A. nagy tisztelettel viseltetett
iránta, s maga irt róla lapjába nekrológot (
SzF I.
I. 20. sz.). – (Az utolsó sorok, melyekből kitetszik, hogy e vers egy
kiadás elé volt szánva:
A tervezett gyűjtemény, természetesen e vers nélkül meg is jelent: Pap Endre hátrahagyott munkái. Kiadják az elhunytnak
barátai, Csengery Antal és Kemény Zsigmond.
Kölcsey
mellett joggyakomokoskodott, s jelentős részt kapott
Kölcsey Ferenc
Wesselényi
védőperének szervezésében. Verseiben és elveiben egyaránt Wesselényi Miklós
Kölcsey
tanítványa. Később a
centralistákhoz csatlakozott, nemcsak elvrokonság, hanem barátság is fűzte
hozzájuk. A fiatal Eötvös eszmevilága,
törekvései iránt különösen nagy érzékenységet mutatott. A szabadságharc alatt a
kultuszminisztérium magas tisztviselője lett. Világos után Kölcsey Ferenc
Pestre
költözött, s Budapest
Csengery
szorosabb köréhez tartozott;
Csengery Antal
Csengery
szerepet szánt
neki a nemzet szellemi életének újraszervezésében; ő írta meg 1850-ben
Csengery Antal
Kölcsey
életrajzát a Magyar szónokok és státus-férfiak c. gyűjteménybe. A
következő esztendőben elragadta a halál. Verse is Kemény s Csengery
hatásáról tanúskodik, az ő felfogásukat követi a szabadságharcot s a
Kossuth-féle vezetést illető ítéletében. Így ir pl.:
Ezekre, az ily fajta sorokra gondol Kölcsey Ferenc
A.
a recriminatiók Arany János
[szerkesztői feloldás]
számonkérő megbélyegzésekPest
1859. I. II. köt. – Közölve
Várdai: Adalék 740. 1.
részl.
Budapest
Jánosi Gusztáv két Horatius-fordítását közli a lap
[A Thaliarchhoz. Delliushoz],
A.
következő lapalji jegyzetével.
Arany János
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Jánosi Gusztávra lásd 157. üz. Az első vers
„modem alakja" a következő:
A másodiké tulajdonképpen ugyanaz:
A.
maga is fordított éppen
ezekben az esztendőkben Horatiust modernül
(Ulla si juris … Ódák II. 8.) Fordítását azonban nem
lehet pontosan datálni, s így nem lehet megmondani, esetleg nem éppen
Arany János
Jánosi
fordítása
ösztönözte-e. (1. A. Krk VI. köt. 136., 241. 1.)
Jánosi Gusztáv
Salamon Ferenc két folytatásban kritikát ad közre
Wohl Janka verseiről, a Belirodalom rovatban.
Bevezetésként újra hozzászól a Gyulai-Szász Károly-féle
kritikai vitához,
[szerkesztői feloldás]
Wohl Janka költeményei. Kiadja Jókai Mór. Pest
,
1861. Nyomtatott Engel és
Mandellónál.Budapest
Gyulai
mellett
foglalván állást. Gyulai Pál
Szász
, úgymond
„megadhatatlant látszik kívánni, [ … ] a költő egyénisége szabad vizsgálatát
kikérné a kritikától" [ … ] „Elnézze [a kritikus] a tettetet, erőnek erejével torz
arcot vágó költészkedést s a rimes léhaságot, melyet egy polcra tesznek a valódi,
igaz költészettel? Mig a költői szellem, maga a lélek romlik, sülyed és igy sajnosan
aberrál, addig a kritika csak a rimekkel, caesurákkal, lábakkal és trophákkal
vesződjék? – Ez kívánságnak is sok, ennyit a dolog természete meg nem bir ; s ennyit
tán Szász Károly maga sem kiván !*"
Szász Károly
n
Jegyzet * Mi is azt hisszük, hogy nem. Gyakorlatban kimondta legalább, mind pl.
Thalyra, mind Vidára, mit tart rólok bensőség, hajlam, lélekirány tekintetében;
vizsgálta subjectivitásokat.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Wohl Jankára 1ásd 381. gl. – A Szász-Gyulai-féle kritikai vitára lásd
12. mj. –
Thaly
nak Kárpáti kürt c., Vidának pedig Nemzeti koszoru c.
kötetéről írt kritikát Szász. (
SzF I. 5-6. sz.,
SzF 1. 13-14. sz.)Thaly Kálmán
Gyulai
nak a Tyuk és a
farkasverem c. verses népmesefeldolgozásához a következő megjegyzést fűzi
Gyulai Pál
A.
:
Arany János
n
Jegyzet * Gyermekköltészetünk (nem gyermekes, hanem gyermekek számára való
költészetünk) parlag mezején örömmel üdvözöljük e naiv mesét. A ki csekélylené ez[t]
irodalmi lapba, ne feledje, hogy egy Puskin
sem tartotta méltóságán alulinak népmeséket dolgozni ki.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet Hogy
A.
mily nagyra becsülte Puskint, köztudott. Az első Puskin-fordítást Zilahy Imrétől, a következő évben ő adta közre. (
Ne zengd, óh lány, ne zengd nekem.
SzF II. 1. 18. sz.) Meséit is valóban sokra
tartotta; ezt bizonyítja, hogy sürgette, segítette Zilahy Imre fordítás-kötetének megjelenését, s ebbe mesét is vettek föl,
alighanem az ő tanácsára (lásd 242. üz.) A Népiesség a
költészetben c. tanulmányának tervvázlatában pedig, arról szólván, milyen
műfaj lehet népies, ez ált: „A tündér-mese Puskin-féle kidolgozásban igen kedves."
(
Arany János Összes Prózai Művei.
(Franklin) Arany János
Bp.
é. n. 423.
1.)Budapest
Salamon Ferenc Az ember és író című kétfolytatásos
cikkében visszatér
Gyulai
és Szász Károly vitájára. Támadva Gyulai Pál
Szász
t, főképp e mondatát rosszallta: ,,'Nem
foghatom meg, miért kelljen egy mü megitélésében a müvészeti szempontokon tul
terjeszkedni"' Szász Károly
Salamon
szerint a
vizsgálódás „az iró meggyőződésének kisebb nagyobb erejét, érzelmi valódiságát,
mélységét, emelkedettségét vagy materializmusát, sőt vérmérsékletét is illetheti.
Mindezt vizsgálhatja a kritika valamely műben, s mindez nem tartozik a művészeti
szempontokhoz. A művészeti szempont az összhang, a megtestesités és kifejezés
szempontja. De ki nem látja be, hogy még ide is betolakodik a művész szubjektivitása?
Egyebet nem emlitve, az összhang közel atyafiság az izléssel, s ez ismét az iró számos
más lelki tulajdonaival? Már pedig akkor is, ha az izlést ily módon a művész
egyéniségével viszonyítva vizsgáljuk, nem a művészet, hanem a lélektan körébe vágtunk
át.*"
Salamon Ferenc
n
Jegyzet * Tisztelt értekezőnk, ugylátszik igen szűkre vonja a müvészeti szempont
határait a fentebbi sorokban. Vajon a művészeti szempont csupán „az öszhang,
megtestesités, kivitel" szempontja-e? Avagy nem két lényeges dolog tartozik-e hozzá:
fogantás (conceptio) és kivitel? S midőn az iró „érzelmei valódiságát, mélységét,
emelkedettségét" stb. vizsgáljuk, túl járunk-e a művészeti szemponton? Ez
megalacsonyitná a (nálunk ugyis rosz hirben álló) művészeti elnevezést,
elválasztva mintegy a lélektantól. Szerintünk jól mondja
Szász K.
, hogy ne terjeszkedjék tul a kritika a
művészeti szemponton; de a művészetit nem kell pusztán az executióra
szoritani. A fogantás körüli vizsgálat mélyen belenyul a lélekbe, de
azért nem esik kivül a müvészeti szempont határain. Lélektani lesz, de a müvészet is
az.Szász Károly
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet A Gyulai-Szász féle kritikai vitára lásd
12. máj. –
Szász
nak a Szász Károly
Salamon
által fölhozott mondata:
SzF I. 22. sz. 338. 1. – Executio: itt
kivitelt ért rajta Salamon Ferenc
A.
– A „fogantás
(conceptio)" szó mellé a saját lap-példányába, Arany János
Voinovich
szerint, odaírta A., hogy ezt a szót ő alkotta.
(
Voinovich III. köt. 25. sz.) –
Közölve
Várdai: Beöthy 342.
1.
Voinovich Géza
Brassai
már előbb idézett cikkének
(Mégis valami a fordításról – lásd 14. mj.) tizedik, utolsó előtti folytatásában a
következő mondatban Brassai Sámuel
A.
kijavít egy
kötőszót: „Iró és szónok, a ki minden szavát ugy tudja választani, hogy nemcsak
azt mondja, a mit akar, de* olvasójával vagy hallgatójával is azt képzeltesse, azt
gondoltassa, a mit akar, a legnagyobb mértékben igényli s nyeri is meg
bámulatunkat."
Arany János
Zilahy Károly „A székely legény. Humoreszk
levelekben" c. elbeszélésében a következő mondathoz az alábbi megjegyzést fűzi
A.
: ,,Legelőször is egy nagy,
magas ember jött előmbe a ki ugy nézett ki,* mint nálunk a regements
támbour."
Arany János
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Zilahy
e munkáját nemcsak nyelvi botlásai miatt, tartalmi
szempontból is kedvetlenül adta Zilahy Károly
A.
Arany János
Gyulai
nak panaszkodván, mekkora a
szükség lapjában a jó próza tekintetében, így irt: „Ha Gyulai Pál
Zilahy
nak azon – nem tudom miféle –
ízetlensége, melyet az orosz beszély után adni kénytelen vagyok, elfogy, ekkor nincs, de
a szó teljes értelmében nincs semmi!" (1861. okt. 2. MTA Ltár 187.)Zilahy Károly
Ponori Thewrewk Emil Homeros-fordításának
mutatványát (Mutatvány Homer fordításából. Hektor és Andromache.) az alábbi lapalji
jegyzettel közli
A.
:
Arany János
n
Jegyzet *A szorgalmas ifjú forditó a hellen szöveget magyar forditással a
jegyzetekkel közelebb sajtó alá bocsátni szándékszik.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Ponori Thewrewk Emilre lásd 255. gl. Jelzett munkája:
Homér Iliasa. Iskolák számára magyarázta Ponori Thewrewk Emil I.
ének.
Bp.
1862.
Budapest