AJOM12

Gyulai Pál

Gy. P.

Gyulai Pál

jelzéssel, a Belirodalom rovatban két hasábon át elemz egy Erdélyben, névtelenül megjelent humoreszkgyűjteményt ( Kukliné prédikációi. Összeszedte Kukli Jeremiás. Kolozsvár.

1860.

1860

Stein János tulajdona.); igen kevésre értékelve szerzője írói képességeit s humorát egyaránt. Többek között kifogásolja, hogy alakjaiban nincs meg a típus következetessége. S ez, mondja gyakori, általános hiba nálunk is. Kitér ezzel kapcsolatban

Jókai Mór

humorára is. „E vád alól még

Jókai Mór

t sem menthetni föl, ki humoristáink közt legkitünőbb tehetség, s a valódi humor hangjait is szokta érinteni. Például a Kakas Márton alakja (mert ez nemcsak puszta álnév, hanem egyszersmind alak is akarna lenni) magában véve igen jó gondolat. De, egyebet mellőzve, volt-e reá szükség, hogy Márton ura Vasárnapi Ujságban mindegyre megrontsa alakját, ki-kiessék szerepéből s előálljon egy-egy oly nemű cikkel, melyben annyi humor sincs, mint a V. U. akármely képmagyarázatdban?*"

Jegyzet *

Jókai Mór

, midőn Kakas Mártont megteremtette, ugy látszik, állandó humoros alakot akart belőle képezni. Első megjelenése Mártonnak:, s egyideig következetes szereplése, határozottan ily alak. De később, vagy szándékosan, vagy a hirtelen szerkesztés kényszerűsége miatt, oly dolgokat is ád K. M. szájába, melyek ő hozzá nem valók. Pedig, hogy akarva megtarthatta volna jellemét Mártonnak, bizonyitja mégeddig egységes testvére, Zebulon ur. Azonban Kukliné prédikációval szemben azt sem kell feledni, hogy egészen más ily művet egy húzamban irni, más pedig, izenként s rögtönözve adni közönség elé.

Jegyzet Szerk.

Jegyzet

Jókai Mór

híres élclapjában, az űstökösben (szerk. 1858- 1880) teremtette meg a lap legfőbb humoros alakjának, Kakas Mártonnak figuráját. Sikerült voltára s rögtöni nagy népszerűségére jellemző, hogy 1859-64 között évenként igen kelendő naptárt adott ki a figura nevével. (Kakas Márton Naptára), 1860-ban pedig két kötetben bocsátotta közre a figura szájába adott verseket, elbeszéléseket, humoreszkeket. (Kakas Márton tolltaraja.) Az A. s a

Gyulai Pál

által megrótt következetlensége az alaknak 60-ban s még inkább 61-ben kezdett mutatkozni. – Zebulon úr néven az És mégis mozog a föld Tallérossy Zebulonjának korábbi változatát szerepeltette az űstökösben

Jókai Mór

. – Jercold, Douglas William (1803- 1857) angol polgári humorista és vígjátékíró. Mint író, sikeres darabjai ellenére is, elég jelentéktelen, nevét a Punchba irt humoreszkjei tartják fenn. Ezeknek egy gyűjteménye a szóban forgó könyv, amely valószinűleg a következő angol gyűjtemény fordítása: Mrs' Candle's Curtain Lectures. London 1846.

6. sz. 90. l.

31.

Bartalus István hat számon át közli Egy zenebölcs életéből c. humoros beszélyét. Az első folytatás első bekezdésében áll ez a mondat:„Ezért nagyszerűen fejezte ki magát egy jeles költőnk, (nevével adós maradok*), igy szólván : kiakasztom keblemből a szivemet, és feltartom az égre, hogy melegítsen és világitson, mint a nap."

Jegyzet *

Petőfi

Petőfi Sándor

Jegyzet Szerk.

8. sz. 126 l.

32.

Mentovich Ferenc

rövid, gúnyos hangú cikkben reflektál

Brassai Sámuel

Nincs már ismeretyü ! c. cikkének e kitételére „Moleschott és Boswel-je,

Mentovich Ferenc

az eszmék létét tagadják." Cikkét így zárja le: „sem szóval, sem irásban nem adtam alkalmat arra, hogy az eszmék létezését tagadók közzé soroztassam. Ha ön netalán egyebet akart mondani, s azon különbségre céloz, mely az eszmék – nem létezését – de eredetét illetőleg az én s – ugy látszik – az ön meggyöződése közt van : legyen szabad azon észrevételt kockáztatnom, miszerint a meggyőződést csak ugy törökösön zsinórozással nem lehet elfojtani. Marosvásárhelyt December 18-án 1861.*

Mentovich Ferenc

Jegyzet * Miután az eszmék létezését lapunk – mely nem általános bölcsészeti – nem vitatja, csupán egyszerűen fölteszi: közöljük e rövid önvédelmet, de a nélkűl, hogy e tárgyban hosszabb vitára lapunkban tért engedhetnénk, s az egy szóból támadt polemiát bezárottnak tekintetni kérjük.

Jegyzet Szerk.

Jegyzet

Brassai Sámuel

cikke ( SzF II. I. 6-7. sz.) tulajdonképpen nem

Mentovich Ferenc

ellen irányult, hanem Szemere Miklós ellen (lásd 12. mj.); de

Brassai Sámuel

mellesleg, szokása szerint, osztogatott mindazoknak egy-egy oldalvágást, akik valamivel kihívták ellenszenvét, rosszallását; így

Mentovich Ferenc

nak is, a.killek materializmusa állandó célpontjául szolgált. S mint többnyire, ezt a cikkét is megzsufolta cikornyás ékekkel, s amúgy törökösen sújtásos kiszólásokkal; erre utal

Mentovich Ferenc

a zsinórozdssal. – Boswell, James (1740-1795) angol író, G. Johnson hű kísérője, népszerűsítője és életrajzírója. A hívó, az odaadó tanítvány jelképeként használja

Brassai Sámuel

a nevet. – Moleschott Jakab (1822-1893) holland fiziológus, aki német és olasz egyetemeken tanított. A XIX. századi mechanikus materializmus egyik legfőbb képviselője és népszerűsítője.

10. sz. 147. l.

33.

Imre Sándor e számban befejeződő hat folytatásos tanulmányának (

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

nyelvújitása) egyik szakaszában divatos germanizmusokat sorol föl. „Másutt – így szól, – , a német vagy más nyelv szemlélhet/Jsége utánoztatik szolgailag : értekezik felette ( ról), elmélkedik felette ( róla), gondolkodik felette ( on), hasonlit rá (hoz), hatályon kívül (nélkül), oda lyukadunk ki (rést, eligazoddst lelünk).*

Jegyzet * Ez utóbbi is germanismus volna? Erdőháti ember nagyon mondja ezt.

Jegyzet Szerk.

Jegyzet Imre Sándor cikkérelásd 29. mj. – Erdőhátnak több vidéket is neveznek a régi Magyarország területén, így a Mátra és a Bükk aljának palóc lakta vidékét.

Arany János

azonban – bár

Tompa

Tompa Mihály

Lévay

Lévay József

n át ezt a vidéket is ismerte – alighanem az Aradtól, Nagyszalontaol keletre eső, főkép Hunyad megye északi részén elterülő vidékre gondol.

153 l.

34.

Szemere Miklós kézirása, bár egészében szépvonalú, kiválóan értelmi jellegű, határozott karakterű, jóarányú irásmód benyomását teszi, sajátos rövidítéseivel, betüjeleivel, kapcsolásainál fogva szinte olvashatatlan. Ezért nyomtatott szövegeibe nagyon sok nyomdahiba került, s folyvást neheztelt a szedőkre és szerkesztőkre, így

Arany

Arany János

ra is. Kiengesztelődése jeléül Arany Jánoshoz címmel verset küldött a lapnak, amelynek első sorai így hangzanak:

Nem írok én több kritikát neked, Arany János !

Mert ez egy is vala nagyon, de nagyon hiányos,

Tömve volt, mint öklöm, olyan hét sajtóhibával*

Mik az irót egybefüzik a botor libával.

Jegyzet *Nehogy az olvasó azt vélje, hogy a felsorolandó nyomdahibák mind a Figyelőben laknak, kijelentjük, hogy t. barátunk cikkében utólag sem birtuk e hét kövér sajtóhibát felfedezni. Egyszersmind sajnáljuk, hogy e meleg levélre csak szerkesztői sovány jegyzettel válaszolhatunk, azzal is ily későn, miután a levél „per ambages" jutott ide. Ez egyszer az „impertinens sors!"

Jegyzet Szerk.

Jegyzet per ambages: kerülő úton.

12. sz. 184. l.

35.

Szél Farkas „Szerb lakodalmi dalok és szokások. Wesely után." c. két folytatásban közölt cikkének második részéhez, a lakodalmi ajándék átnyújtásának egyik szokását tárgyalóhoz ezt a lapalji megjegyzést fűzi A.:

Jegyzet * Im, mennyire érdekes összetalálkozás népünk lakodalmi verseiben a vőfély köszöntésekkel, hol az ételekre stb. hasonló tréfák mondatnak. Ezért igen kivánatos volna ismernünk a határos népek szokásait, ezért méltányoljuk ez ismertetés fiatal írójának törekvését, s nyitjuk meg lapunkat szives készséggel, a mennyiben terünk engedi, hasonló közlemények számára.

Jegyzet Szerk.

Jegyzet Széll Farkas (1844- 1909) csongrádi elszegényedett kálvinista középnemescsalád fia, közeli rokona

Arany János

vejének, Széll Kálmán ref. lelkésznek; Arany Lászlónak a pesti egyetemen s azután is jó barátja, bár sohasem lett fölfogásban oly erősen polgárias, mint Arany László. Magas bírói tisztségeket ért el, s passzióval foglalkozott helytörténeti és jogtörténeti kérdésekkel; pályáját szépirodalmi kísérletekkel és néprajzi cikkekkel kezdte. – Wessely, Eugen (1799- 1828) cseh származású tanár, aki a monarchia délszláv lakta területein is éveken át tanított, a szerb népköltészetet is vizsgálta, s gyűjteményéből 1820-ban kötetet is adott ki. Egeszen bizonyosan azonban nem lehet megállapítani, valóban ez volt-e

Széll

Széll Farkas

forrása.

36.

A lakodalmi mókáknál alkalmazott „ekekötelék" -ról maga a szerző** alatt megjegyzi: „Ez a szerbeknél fagalyakból (gúzs) van kötve, s rendesen nagy."

Arany János

ehhez zárójelben hozzáfűzi:

Jegyzet ** (Magyaruk pating a neve. Szerk.)

Jegyzet A pating vagy patting, pattying szót a Szinnyey-féle Tájszótár is ezzel a jelentéssel adja, s a magyar nyelvterület keleti felén mutatja ki. Előfordul

Arany János

Bolond Istók-jában is (lásd 67. vsz.): „És mintha fojtogatták vón pattinggal, /Fejökből a szem úgy kidagadott."

186. l.

37.

A lap közöl három mutatványt

Wohl Stephanie

gyermekeknek írt lirai tónusú olrtató meséiből. (Stephanie regekönyvéből; Virágálmak, A nagymama könyvei, Hová repülnek a madarak?).

Arany János

a következel lapalji jegyzetet csatolja hozzá:

Jegyzet * Wohl Stephania , Janka testvére, irja e kedves regéket. A képzelem, kedély és érzelem oly frissesége ömlik el e naiv szerzeményeken, hogy méltónak láttuk megismertetni a Figyelő olvasóival. Már több csinos regéje fordult meg kezünkön, leginkább virágokról, de mi ezekből csak egyet vevénk fel, az I. számut, hogy a másik kettőben más-más oldalról mutathassuk be a fiatal szerző tehetségét. Ez igen kedves, kétségkivűl; csupán azt ajánljuk neki, ne írjon felettébb sokat, nehogy ismétlésbe találjon esni, s egyhanguvá legyen utoljára. S igyekezzék a nyelvet egészen sajátjává tenni, azaz a németesség legkisebb árnyalatától is megszabadítani, – mi olykor most még zavarja az élvezést.

Jegyzet Szerk.

38.

Az utolsó darabban csalogány mesél útjáról; többek közt ezt mondja: „Benéztem Granada erdeibe a hiúz* lassan, hizelgő léptekkel közeledett.""

Jegyzet *Van-e ám ott hiúz?

Jegyzet Szerk.

18. sz. 285. l.

39.

Salamon Ferenc válaszát közli a lap, amelyet ez Dobsa Lajosnak a MS-ban megjelent ellenbírálatára adott. (

Dobsa

Dobsa Lajos

ellenbirálatáról.) Lábjegyzet áll a cikk alatt, amelynek végéről bizonyosan véletlenül, elmaradt ugyan a „Szerk". jelzés, ám a szövegből kitetszően nyilván a szerkesztőé az.

Jegyzet * Hogy e választ ily sokára közöljük, nem az iró késedelméből történt. De közölni, bár későn, szükségesnek látjuk, mert meddő polemia helyen elveket fejteget, különösen a drámairó jogát vizsgálja, szemben a históriával. Oly kérdés, melyet nem fölösleges vitatni.

Jegyzet Salamon Ferenc kemény bírálatot írt Dobsa Lajos István, első magyar király c. ötfelvonásos tragédiájáról. ( SzF II. I. 10- l1. sz.) Sok egyéb közt, egyik alapvádként azt hozza fel ellene, hogy a történelem ama tényével szemben, amely szerint István király sikerrel teljesítette történelmi feladatát, tehát nem tragikus hős, történetietlen módon tragikumot akart ráerőszakolni a nagy király alakjára.

Dobsa

Dobsa Lajos

a MS 1862. jan. 25-26-i tárcájában válaszolt, mindenekelőtt azzal védve álláspontját, hogy a műnek sikere volt.

Salamon

Salamon Ferenc

főkép erre az érvre felel, de az író jogát és kötelességét is újra tisztázza a történeti tényekkel szemben.

21. sz. 324. l.

40.

Salamon Ferenc jelentését közli a lap az ez évi Teleki-díj kiadásáról, (Jelentés az idei, Teleky-féle pályázat eredményéről.) amelyet a Nőuralom című Szigligeti-darab nyert el.

Salamon

Salamon Ferenc

természetesen még nem tudta, ki a szerző, de a szerkesztő a cikk végére tett jegyzettel már tudósítja az olvasót.

Jegyzet * Immár tudjuk, hogy a pályanyertes vigjáték szerzője. ismét –

Szigligeti

Szigligeti Ede

Jegyzet Szerk.

22. sz. 337. l.

41.

Az ifjú Zilahy Károly egyik fontos tanulmányát közli főcikként a lap (

Petőfi

Petőfi Sándor

álláspontja). A címhez csillagot tesz, s a lap alján megjegyzi a szerkesztő:

Jegyzet *

Petőfi

Petőfi Sándor

életéről közelebb

Gyulai Pál

tól fogunk adni egy érdeke s cikket.

Jegyzet Szerk.

Jegyzet A jelzett Gyulai-cikk a Szeberényi Lajos könyvét keményen megbíráló kritikai tanulmány;

Zilahy

Zilahy Károly

dolgozatára nincs benne közvetlen vonatkozás. ( Néhány év Petőfi életéből. Irta Szeberényi Lajos. Szeged Burgernél. 1861. SzF II. 1. 1-3. sz.)

343. l.

42.

A Tárca rovatban olvasható Thaly Kálmán vers fordítása. (Don Alonso „a Hű." Románc. – Spanyol eredetiből.) A vers alatt ez a megjegyzés áll:

Jegyzet * Figyelmeztetjük az olvasót e költeményben a spanyol asszonáncra, mely az első részben e-é, a másodikban a-á hanggal rím helyett végig foly az egész románcon.

Jegyzet Szerk.

Jegyzet

Thaly

Thaly Kálmán

nem adja a vers szerzőjének nevét. – A vers első hat sora, ill. spanyol asszonáncai a következők:

Don A lonso Perez Guzman

Búsan ül az asztal mellett, A legjobb bor : epe néki –

Nem is nyúl az ételekhez.

Mert a mórok, nyilra kötve,

Várba lőttek ily levelet.

23. sz. 359. l.

43.

* jelzés alatt Gyergyai Ferenc bírálatot ír három folytatáson át

Mátray

Mátray Gábor

szavalattanáról. (A rendszeres szavalattan alaprajza. Tankönyvül írta Mátray Gábor.

Pest

Budapest

en 1861.) Egyebek közt szemére veti a szerzőnek, hogy a hangok vizsgálatánál „az osztályozás nem tiszta, hanem zavart, némelyik betü két, három osztályba is van sorozva." A példák hosszú felsorolása végére A. csillagot tesz, s megjegyzi:

Jegyzet Igaz, hogy a hangok többrendű osztályozás alá is eshetnek, például a p lehet ajakhang is, némahang is egyszerre; de biráló nem is ezt rója meg, hanem hogy az osztályozás nem elég rendszeres, különösen, hogy nincs először a beszélő szervek szerint, másodszor a hang minősége szerint stb. rendezve, mint ezt minden valamire való nyelvtanban látjuk.

Jegyzet Szerk.

Jegyzet Gyergyai Ferenc (1799-1874) kolozsvári értelmiségi, bár nemességgel rendelkező polgárcsalád fia. Városi s kormányhivatalokban tisztviselősködött, s nyugalomba vonulta után teljesen az addig is passzióval űzött, de dilettantizmustól nem ment nyelvészkedésnek szentelte idejét. Kritikája: SzF II. I. 23-25. sz. – Szerzőségéről