KOSZORÚ. I. ÉVF. I. FÉLÉV 1863
Magyar Akadémia címmel névtelen, csevegő hangú cikk számol be az Akadémia közelmúlt
üléseiről. Azt bizonygatja, hogy az Akadémia iránt szélesebb körökben is lehetne érdeket
keltem; többek között így szól: „Aztán mért ne lehetne tudományos ülésekről női
közönségnek referálni? Az a bibe hogyan. [Például így, – javasolja:] X … ur,
akademikus, épen ülésből jön. »Ah, hozta isten ! már féltem, elmarad a
theáról.«*"
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet A cikk anonim, de stílusa arra mutat,
hogy fiatal, kezdő ember írása; talán
A.
fiáé, Arany Lászlóé.
Stílusa mindenesetre az ő fiatalkori leveleinek stilusával rokon, s Arany János
A.
megjegyzéseinek évődő hangja is egészen
közel állóra mutat.Arany János
Turgenyev egy novelláját adja a lap
, s ennek egy mondata így hangzik: „Őszintén megvallva, nem
igen szeretem a fenyőfát, halvány lilaszin törzsével s szürkészöld ércfényü
lombozatával [ … ] szeles derült napon az egész zajosan hullámzik és susog a tiszta
légben, s minden egyes levele némi titkos vágy által megkapva szárától elválni,
elszakadni s a távolba tova iramlani törekszik.*"
[szerkesztői feloldás]
A találkozás, írta Turgjénef. Oroszból fordította K. B.n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet Ez az elbeszélés Turgenyevnek az Egy vadász
feljegyzései című művéből való, s az újabb fordításokban A találka címet viseli. –
A.
-nak igaza volt; az 1953-ban megjelent (Arany János
Bp
. Új
Magyar Könyvkiadó) Áprily Lajosféle fordítás így adja e mondatot: „Megvallom, nem
nagyon szeretem ezt a fát – a nyárfát – a kékesszürke törzset, a szürkés-zöld,
fém-fényű lombozatot, melyet szeret minél magasabbra emelni s reszkető legyezőként
tárni szét a levegőben; nem szeretem hosszu nyeleikhez ügyetlenül kapcsolódó
tisztátalan, kerek leveleinek örök lengedezését" stb. (208. 1.)Budapest
Néhai aláírással évvégi csevegő tárcát közöl a lap e száma. a
szerkesztő következő lapalji megjegyzésével:
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet E szám megjelenési dátuma január 18. – Kit rejt a Néhai
álnév", nem lehet megállapítani.
A lap e száma az „Irodalom" rovatban rövid cikket közöl Egy két adat a hirlapok és
kalendariumok történetéből címmel. Egy helyütt ez áll a cikkben: „A legrégibb
magyar kalendárium, eddigi kutatások nyomán, 1571 re szól* fordítása a krakkói kalendáriumnak."
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet A cikk szerzőjének annyiban volt igaza,
hogy az általa emlitett volt a legrégibb magyar nyomtatott kalendánum: „Kalendariom Az égnek forgasabul megismert és el rendelt
praktikaual eggietemben, es mostani Urunk jessus születésse után MDLXXI esztendőre
Cureloniai Szaniszló Jacobeus mester
Crakkai acadeinianak Astrolog indicioma szerint. E. G. altal magiarra fordetatoth,
Stainhofer Gáspar altal Beczben niomtatott
az felseges Rom. Chászar kegielmes engedelmöbel." – Jászay kodexnek –
első másolójáról s a régi magyar nyelvemlékek harmadik kötetében gondozójáról:
Jászay Pálról, – az
A.
által emlitett első magyar kézírásos naptárt
tartalmazó Müncheni kódexet szokták nevezni
régebben.Arany János
Szalay László Galantai gróf Eszterházy Miklós, Magyarország nádora c.
könyvéről Br. Kemény Gábor ismertetést ír
(Emlékezzünk régiekről.), s ennek egy lapalji jegyzetében ezt mondja: „A Koszorú
tiszt. szerkesztő-kiadója hadjáratot inditott a »nő«-k ellen. Kérem, jól megértsenek
: világért sem állitom, hogy tisztelt barátom, Arany J. merne kikötni a nőnemmel; csakis a »nő« szót, mely egyértelmünek
vallotta magát a »né«-vel, a »feleség«-gel, utasitotta ki lapjából.*
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Kemény Gábor (lásd 211. gl.) e megjegyzésében
A.
-nak ismeretes kis szatirikus cikkére utal:
„Nő-e, vagy né". (
K 1.
1. 1. sz.) Az „egy helytelen használás", amelyet Arany János
A.
megrótt, az az akkoriban elharapódzott
képtelen divat, hogy az ún. asszonyképzőt, a -né-t a nő
szóval cserélték föl, s így írták: Jámbor Tamásnő, Tóth Pétemő, Szabó Pálnő
stb.Arany János
Bartalus István ismerteti a Zene c. rovatban Mosonyi Mihálynak hat
legújabban megjelent népdalát. A dalok szövegéről szólva, amelyeket Tóth Kálmán írt, egy helyütt azt kifogásolja, hogy a „Jaj
istenem ! jaj istenem be félek" c. dal ama gondolata, „hogy akinek az égre kellene
vigyázni, nem tudott eléggé őrködni, s egy csillag e miatt lehullott [ … ] inkább
megjárná salonban, mint a nép közt, melynek egyik erős oldala a hit és a vallás,
mely költészetéből az ilyen kifejezéseket számüzi". Néhány sorral odébb pedig
újra
Tóth K.
-t idézve folytatja:
„»Nem felejtem el a régit |Bubánatom hosszát, végit«. Azt hiszem, hogy e két
sort nem nagy logikai rokonlánc köti egymáshoz. Ugyanis a régi csak boldog szerelem
lehet, mellyel a bubánatnak semmi köze. Ha pedig az utolsó sor a jelenre vonatkozik,
akkor hogy lehetne elfeledni a végét, mikor éppen benne vagyunk ?*„
Tóth Kálmán
n
Jegyzet * Épen az a baja, hogy nem felejtheti, de nem is látja a végit. T.
cikkirónk a szövegre tett észrevételei közt csak egyet találunk nyomosnak, azt, mely
a nép kegyes érzelmére vonatkozik.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Mosonyi Mihályra lásd 302. gl. Az utóbb kifogásolt s az A. által megvédett sorok Tóth Kálmánnak híres, máig élő dalából, a Felleg
borult az erdőre címűnek utolsó versszakából valók.
Balogh Zoltán epés glosszát ír Ormos Zsigmondnak öt folytatásban az előző számokban megjelent,
Gróf Széchenyi emléke milyen legyen? c. cikkéhez.
(Észrevételek Ormos Zsigmondnak cikkeire a
Széchenyi-szobor ügyében.) Első mondata így hangzik:„Bocsásson meg t. szerkesztő
ur, hogy én is szaporitom a szót e számtalan hasábon végigvitorlázott
ügyben*"
n
Jegyzet * Oly számtalan mégsem volt a hasáb. De közlöttük, mert tárgya
korszerü vala, s mert nem fölösleges nálunk szépmüvészeti tárgyakról beszélni, ha
bővebbecskén is.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Ormós Zsigmond (1818-1894) Arad megyei középnemes családból született, polgárias
neveltetéséből hozta magával a művéstet és művelődés tiszteletet, amely, midőn
jogászként
Kölcsey
körébe
került, csak erősödött benne. Különösen a képzőművészetek érdekelték; szerette
Itáliát, s midőn Világos után a hatóságok folyton zaklatták, eladva birtokát, oda is
költözött, s csak a 60-as évek enyhülése idején tért haza. Az olasz művészetet s
egyáltalán a művészetet a német polgári művészettörténet révén ismerte meg, s annak
szemével látta; egész műveltségében, mint Kölcsey Ferenc
Kölcsey
ében is sok a németes elem. Egyéniségében a
műveltségkultusz s a patriarchális nemesi magatartás sajátosan egyesült. 1867 után főispán és főrendiházi tag lett.
Cikke csakugyan szokatlanul hosszú, terjengős, komótos kényelemmel előadó, gyakran
iskolásan oktató, máskor túlságosan is emelkedett modorú írás volt. Öt számon át
jelent meg főcikként. (
K 1. 1. 2 - 6. sz.) –
Kölcsey Ferenc
Ormós
sal való szerkesztői
levelezésből néhány darab maradt fönn, az, amelyben a Széchenyi-emlékről szóló
cikket kérte Ormós Zsigmond
A.
, nem. – Balogh Zoltánra lásd 251. gl.Arany János
Néhány sorral alább így folytatja szarkasztikusan
Balogh
: „Távol legyen tőlem, hogy én Ormos Zsigmond műismereteit kétségbe akarjam vonni, vagy
kárhoztassam azért, hogy encyclopoediai modorban felhalmozott adatait közölte mert
hisz azokban sok jeles ember eszméje nyilvánult ;**"
Balogh Zoltán
n
Jegyzet **O. Zs. urat nem is arra kértük fel, hogy szakemberek számúra irjon, hanem
irjon a nagyközönségnek, terjesztve ismereteket, melyek a szakértők előtt már talán
nem újak, de azért emlegetni lehet és kell.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet Abban is igaza van
Balogh
nak, hogy Balogh Zoltán
Ormós
cikke számtalan, a tárgyhoz szorosan nem
tartozó elmefuttatásba, ismeretközlő részletbe indázik szét. De az is kétségtelen,
hogy e részletek többnyire érdekes művészettörténeti tudnivalókat, hasznos
művészetelméleti gondolatokat visznek az olvasó elé. S bár Ormos Zsigmond
Ormos
e cikkének levelezésbeli nyoma nem
maradt, feltehetjük, hogy Ormos Zsigmond
A.
, ha
nem ösztönözte is ez ismeretterjesztő jellegre a szerzőt, nem is tartotta
haszontalannak azt. Arany János
Ormos
következő tanuhnányának megjelenése előtt is - az Esterházy-képtár grafikáiról -
láthatólag nem az ismeretterjesztő jellegtől, hanem csak a túlságos hosszúságtól
óvta a szerzőt. (lásd Ormos Zsigmond
Ormos
levelét Ormos Zsigmond
A.
-hoz, 1863. nov. 5. MTA Ltár
418.)Arany János
Cikkét így zárja le
Balogh
:
„Hagyjuk meg a művészek szabadságát. Állítsa Széchenyit mindenki elő ugy mint
gondolja, s meg vagyunk győződve, hogy sokkal több sikerült ma fog beérkezni a
pályázatra, mint ha – recipék által előre terrorizálván* a művészeket – a mavek nagy
része egy kaptafára lenne ütve."
Balogh Zoltán
n
Jegyzet * Egyéni vélemény még nem terrorizmus. Az oly művész, kit
efféle dolog terrorizál, nem sok bizodalommal lehet maga és tehetsége
iránt. Különben mi is azt tartjuk, hogy a művészeti felfogást a művészre kell
biznunk. Ss egyáltalában nem akarjuk, hogy a „Koszorú" legyen az a tér, hová e
tárgyban a két haza összes szavazata begyűljön. Azért e két rövid cikkel, – kivéve,
ha nagyon figyelemre méltó dolgozat érkeznék – bezárjuk az a tárgyu vélemények
közlését.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet „A két rövid cikk" egyike
Balogh
é, a másika P. Szathmáry Károlyé, közvetlen Balogh Zoltán
Balogh
é után. (Még egy szó
a Széchenyi-szobor ügyében); ennek művészetfelfogása közel állt
Balogh Zoltán
A.
-éhoz, az allegórikus
ábrázolástól éppen úgy óvott, mint az epikus kísérlettől, egy életmozzanat szoborba
öntésétől. „Legyen meg rajta a csendes nagysággal párosult nemes egyszerüség,
nyugodtság és természetes fesztelenség. Legyen az könnyen érthető s igy allegoria
nélkül. Tüntesse a nagy férfiut jobbkezével egy melléje helyezett állványon
fekvő tervrajzokra nehézkedve, mint gondolataiban merűltet, vagy az uj eszmétől
megragadottat élete delén, élethű és művészi felfogásu arcai, dombormű
ékesitésü talpazaton, szokásos magyar diszöltönyében, fedetlen fővel és ércöntetü
szoborban." – Több cikket e tárgyban a lap valóban nem közölt. – Közölve
Várdai: Beöthy 345.
1.
Arany János
Három folytatásban főcikként Két angol regény címmel W. aláírással föllengző, nevekkel,
utalásokkal zsufolt és cikornyás, iskolamesteres modorú tanulmány jelent meg a lapban.
A.
Trollope-nak Orley Farm és a
szerző által meg nem nevezett írónak Lady Audley's Secret c. regényéről. Polémiára
ösztönző hangnemben, irónikusan a Kritikai Lapok meg nem jelölt
cikkéből és helyéről vett idézettel, így kezdi a szerző dolgozatát: »Biz' én
örülök rajta, hogy Homerus és Arany János
Shakespeare
soha sem olvastak aesthetikát«*"
Shakespeare, William
n
Jegyzet * Ez mind jó, csak meg ne forditsa a gyakorlat: „Épen azért,
mert aesthetikát nem olvas, Kis Péter lángész."
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet A cikk
Brassai
é; ő használta a W szerzői jelet
Brassai Sámuel
A.
lapjaiban s a modor is
teljesen reá vall. – Trollope, Anthony (1815-1882) postahivatalnokból lett
angol regényíró, Thackeray követője és
barátja. – A Lady Audley's Secret szerzője M. E. Braddon (1837-1915) angol írónő, aki regényeket, színműveket,
tárcákat irt; a maga korában igen népszerű, bestseller-jellegű és -rangú író, bár
később művészete mélyült. – A Kritikai Lapokra lásd 247. gl.
Ezt a lapot, illetőleg annak irányát, főképp pedig kissé tudákos, fölényes modorát
nem szerette Arany János
A.
, s több csípős
megjegyzést tett rá. (lásd 231. gl.)Arany János
Szabó József A léghajózás 1862. Angliában címmel
hathasábos, könnyed modorban irt, társasági hangnemben tartott cikkben ismerteti a
legújabb léghajózási kísérleteket. Cikke lezárásában egyik mondata így hangzik: „A
költészet és a tudomány a magas regiókra nézve szerencsétlenségre nem értenek egyet.
Amaz tüzes elragadtatással mutat fel mint a dicsőség és fény honára, hova a vitézség
és nagyság el fog jutni ; mindent boldognak mond mi az éggel van összekötve; a
tudomány ellenben az ő őt érzékével vizsgálja a felső téreket, s egyszerüen jelenti,
hogy ott igen hideg van, lélegzeni nehéz, a fej elkábul, a látás elhomályosodik, az
öntudat lassanként elvesz, s végre elalél az ember.*"
n
Jegyzet * Többnyire a költő is igy jár vele, ha test és lényeg nélkül phantomok
szárnyán kapaszkodik az alaktalan ürbe.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Szabó Józsefre lásd 181. gl. – E nézetét
A.
nemcsak több értekező írásában (pl. Fejes-,
Bulcsú-bírálat), hanem a 1853-ban
keletkezett A sárkány c. versében is
megfogalmazta.Arany János
Voltaire szíve címmel a jeles francia író szívét tartalmazó urna különös sorsával D. S.
aláírású tárcacikk ismerteti meg a lap olvasóit. A cikk egyik mondata így hangzik:
„Mi Shakespeare volt Angliának,
Schiller
és Schiller, Johann Christoph Friedrich
Goethe
Németországnak, az volt Voltaire
Franciaországnak.*"
Goethe, Johann Wolfgang von
n
Jegyzet * Ez csak úgy nagyában odavetett itélete a cikkirónak (All the Year Round),
honnan e közlést átvesszük.
n
Jegyzet Szerk
n
Jegyzet A D. S. jelű szerzőnek más munkája nem
jelent meg a SzF-ben és a K-ban.
Kilétét nem lehet megállapítani. – All the Year Round népszerű vegyes tartalmú, a
VU-hoz hasonló angol folyóirat, amelybe Dickens is irt. – E megjegyzés újabb adat
A.
-nak a német klasszika két
nagyja, főképp Arany János
Goethe
iránt érzett s az Goethe, Johann Wolfgang von
A.
-irodalomban kevéssé számon tartott
tiszteletére.Arany János
Névtelen szerző tollából, nyilván külföldi lapból átvéve a Koszorú, Uj
ásatások Pompejiben címmel történeti ismertetést közöl, amely szerint a
föltárt házak egyikében található képeken „nevezetes két férfialakot" is találtak,
„melyek a régiség buvárokat alkalmasint nagy zavarba hozzák.* E férfialakok
modern ruházatot viselnek [ … ] hosszu pantalont és blouseszerü tunicat".
n
Jegyzet * Nem igen. A régi rómaiak, sőt görögök is, nagyon jól ismertek többféle
blouse és pantalon nemű barbar ruházatot, (pl. bracae,
bracatus miles), de viselni magok nem tartották illőnek.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
A.
írásába hiba csúszott: nem bracae, hanem braccae; kétféle
nadrágot neveztek így a rómaiak: egy bőszárút, ez Ázsiában
volt divatos s egy szűkszárút. Ez a gallusoknál s germánoknál divatozott. Ez utóbbi
az északibb vidékeken szolgáló légiók katonáinak szokott ruhadarabja volt, de
Rómában sohasem honosult meg. Ez volt a bracatus
miles. – Mi volt kiírva a pesti házfalakra, s mit jelentett a két kígyó, nem tudtuk
megállapítani. A rómaiaknál a larok jelképe volt.Arany János
A továbbiakban a régi római szokások föllelt emlékeiről szól a cikk. Egy „falon egy
hajdankori kéz e szavakat irta »Otiosis hic locus non est, discede morator,« a mi
más szókkal annyit tesz: ácsorgó, eltakarodjál innen."**
n
Jegyzet ** Szórul szóra. Valódi értelme az, a mi
Pest
en is itt-ott a házak falain olvasható: kéretik stb.
A két kigyó is annak a jeleBudapest
Pesti unió címmel V. V. aláírású cikk ismerteti a pesti dalárdák ügyét, és sajnálatát
fejezi ki amiatt, hogy „épen a legmagyarabb városokban, mint Debrecen, Kolozsvár, Szeged, Nagyvárad, Arad, nem alakultak még ily egyletek*"
n
Jegyzet * Lehet, hogy van e helyek közül némelyikben, de egyszerű hirlapi
megemlités után nem tarthatja az ember emlékezetében.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet Pesti Unio polgári dalegylet, amelyet
1861 októberében alapítottak,
mégpedig a budai Népszínház körébe vonva, 1862. májusában, mint teljesen önállót, újraszervezték. A Tigris
szállóban, a Margit-szigeten, s más nyilvános elóadóhelyeken rendezett dalesteket. –
Kézi könyvek szerint, különösen Kolozsvárt, valóban élénk
zenei élet volt ekkor.
Halász Dezső tollából egy rövid, kegyeletes hangú
cikk az irodalmi társaságok feladatává kívánja tenni Szemere Pál némely munkáinak kiadását, (Szemere Pál munkáinak ügyében.) mert ezek közül több, pi „a »Tandithyramb
és Dalverseny«-nek keresztelt, különösen irodalmi férfiaknak felette tanulságos
munka.*"
n
Jegyzet *
Szemere
munkáiból és (ha
bár később is) gazdag leveles gyüjteményéből egy kiadás rendezése hozzáértő férfiak
által nagyon kivánatos; ezt, ugy tudjuk, a pesti ref. tanintézet eszközölni akarja
és fogja is, mely az elhunytnak sirkövéről sem feledkezett meg, sőt az már készen is
van, csak a felállitás hiányzik.Szemere Pál
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Halász Dezsőre lásd 173. gl. – Szemere Pál „»Tandithyramb és Dalverseny«- nek
keresztelt" munkája, amely kéziratban maradt fönn, tulajdonképpen olyan esztétikai
fejtegetéseket tartalmaz, amelyek egy-egy vershez vannak kapcsolva, annak esztétikai
kommentárjai. Egy részletét Halász Dezső már
1860-ban közrebocsátotta: „Erdeilak, mint ftármas dalverseny és Petőfi Sándor.
Szemere Pál »Tandithyramb és Dalverseny«
cimű munkájából közli Halász Dezső." –
Szemere Pál munkáinak tervezett kiadása
azonban csak három évtized múltán valósult meg:
Szemere
Pál Munkái. Születése százados emlékünnepe alkalmából közrebocsátja a
Kisfaludy Társaság, szerkeszti Szvorényi József.
Bp
. 1890. I–III.
köt.
Budapest
E számban főcikként Székely Bertalan közöl igen
magvas, magyaros stilban, kitűnő világossággal megirt cikket a festmény és a fénykép
viszonyáról. (Festészet és fényképelés), elutasítván a (– későbbi szakszóval élve –:)
naturalizmus kisértó veszélyét. Cikke végén megbélyegzi azokat a festőket, kik
fotográfusokká lettek. „A művesség jövedelmezőbb volta sokat vezethet erre a
térre, .kikben a művészi ihlettség csak igen alanti fokon állt, kik nem hatoltak
annyira a művészet magasabb légkörébe, hol hivatásukról meggyöződvén, a művészetről
semmi áron többé le nem mondanának.*"
n
Jegyzet *Talán egy kissé élesb megrovása oly müvészeknek., kik
művészetök további gyakorlatát egy photographiai terem megnyitásával (sovány
napokban) összeférhetőnek tartják. Mi ezeket ugy nézzük, mintha világhírű seborvos
egyuttal beretváló „officinát" sem röstel tartani.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet Ilyen eset volt pl. Ország Antalé, akinek az új foglalkozáshoz maga A. is szerencsét kívánt (lásd 286. gl.), nem mintha
elvi felfogása nem esett volna
Székely
éhez közelebb, de anyagi bajoktól folytonosan aggódó lelke
megértette és megbocsátotta az effajta „árulást". – Beretváló officina: beretváló
műhely.Székely Bertalan
Székely Bertalan fenti, Festészet és fényképelés c. cikkére válaszol Barabás Miklós hasonló chnű dolgozattal, védelmébe vevén a fényképezés jogait –
a maguk helyén.
A.
a vita
elmérgesedésétől tartva, e megjegyzést teszi a cikk végéhez:
Arany János