KOSZORÚ. II. ÉVF. I. FÉLÉV 1864
S. F. urnak, Késmárk. A két monda nincs
elfelejtve, csak alkalomra vár.
n
Jegyzet
Solcz Frigyesnek szól, és a két szepesi szász liun monda forog szóban.
(lásd a 167. üz.)
Győr : Sz. 1. egylet. Sajnáljuk a botránkozást,
annyival inkább, mert az nem eredeti cikk. De nem árt olykor az ellentábor véleményébe
is bepillantani. Annyival kevésbbé, mert a Koszorú maga sem hódol a materialista
elveknek; s az „Ember eredete" cimű cikksorozat ellensulyozta, a
mi a másikban bántó lehetett.
n
Jegyzet Nyilván valamilyen vallásos egyletnek szól;
Szent István-, vagy Szent Imre Egyletnek, (ez utóbbi létezéséről a Hfr 1863. 27. sz. tudósít is), amely
bizonyosan
Mentovich
cikksorozata ellen tiltakozott (a Természetjelenségek befolyása
az emberi szellemre (
K I. II. 22-24.
sz.). A cikksorozatot Mentovich Ferenc
Mentovich
Th. Buckle híres angol – haladónak ne mindig mondható –
polgári történész History of Civilization in England.
1857. c. műve alapján írta, amelyben a
mechanikus materializmusnak egy válfaja lelhető föl. Az ember
eredete c. cikksorozatot viszont Mentovich Ferenc
Mentovich
tanulmányát megelőzve, az idealista szemlélet védelmében
Mentovich Ferenc
Mentovich
nak már régebbről
esküdt ellenfele, Mentovich Ferenc
Brassai
írta.
(
K I. II. 1., 2., 17., 18- 19. sz.)
Később alighanem éppen ez vagy tán ehhez hasonló egyházi oldalról jövő tiltakozások
indították arra Brassai Sámuel
A.
-t, hogy az
általa oly nagyra becsült és kedvelt Arany János
Mentovich
egy világnézeti tanulmányát visszautasítsa (lásd 447.
üz.).Mentovich Ferenc
Sz. K. nak. Sz. Szállás. Későn kaptuk l-én. Már most mit csináljunk ujabb
gyülésig? Egyebet is várnánk.
n
Jegyzet
Szász Károlynak Szabadszállásra, ahova az
Kunszentmiklósról 1863-ban költözött át, miután itt a kunszentmiklósinál nagyobb
javadalmú lelkészségre választották meg.
Szász
1863. dec. 25-én irt levelében
(MTA Ltár 558.) előadta Szász Károly
A.
-nak,
hogy három havi megfeszített munkával a Nemzeti Színház és a Kisfaludy Társaság
számára Shakespeare II. Richárdját és a VIII. Henrik-jét lefordította. Mivel azonban a Nemzeti
Színház előadása bizonytalan, csak a Kisfaludy Társaságtól remélheti, hogy
munkájáért hamarosan honoráriumot kaphat. Márpedig erre égetően szüksége volna, s
ezért kéri A.-t, vigye az ügyet a Társaság
decembervégi ülése elé.Arany János
P. Sz. K. Enyed. December is elmult, a várvavárt
mégsem jő.
n
Jegyzet
P. Szathmáry Károlynak
Nagyenyedre, aki az elmúlt év végén beküldte már ígért
értekezését Dugonicsról (1. 328. üz.); de
A.
, nyilván, még inkább óhajtott volna tőle elbeszélést kapni; ez
azonban csak jó sokára érkezett meg. (
Pár lap egy régi
krónikából.
K II. I. 14. sz.) Levelezésbeli nyoma ez üz.-nek
nincs.Arany János
M. Vásárhely M. F. Szives üdvözlés viszont. A mult félévi hátralékot
betudhatjuk és quittek lehetünk.
n
Jegyzet
Marosvásárhelyre
Mentovich Ferencnek. Újévre és ünnepekre
küldött
Mentovich
levelet, s
néhány előfizetőt szerzett, meg néhány „restancziát" „hajtott föl". Erre vonatkozik
a „quittelés". (1863. dec. 30.
MTA. Ltár 394.)Mentovich Ferenc
P. Sz. K. Enyed. – Igen, 1863-ról fenn van. Első alkalommal betudhatjuk. Csak hadd jöjön az az izé,
minél előbb.
n
Jegyzet
P. Szathmáry Károlynak
szól Nagyenyedre, s ugyanarról van szó, 'mint az előző, a
Mentovich
nak szóló üz.
esetében. „Az izé" a 338. üz.-ben említett elbeszélés lehet, s alighanem annak
hibrid, meghatározatlan műfajára vonatkozik; elbeszélés is, történeti tanulmány is,
történeti életkép is.Mentovich Ferenc
Észláng. Tárgyias. Hagyjuk már ezeket. Nem is oly modorban van tartva a
fejtegetés, mint lapunk kivánná: nagyon iskolás.
n
Jegyzet A beküldött cikk nyilván
arra a fejtegetésre kfván válaszolni, amely a K I. II. 11. sz.-ban jelent meg, s
cáfolta
Brassai
álláspontját,
aki szokott logikai mutatványai egyikében az észláng szót ajánlotta a
lángész helyett. (
Müvészeti
elvekről.
K I. II. 6. sz.) Már e cáfolat túl hosszadalmas
volt az e fajta, senkitől komolyan nem vett Brassai-féle javaslatra. Nyilván innen
az üz. kedvetlen, elutasító hangneme.Brassai Sámuel
Luca széke. Az egész Lucából és székéből semmi sem válik ki. Nem is azért
hiják azt L. székének, hanem mert Luca napján kezdik el csinálni.
A boldogságnak álmait stb. A legjobb akarat mellett sem látunk bennök oly
vonást, amely igazolná létezésöket. Örömmel közlenénk valamít: de ilyet minek?
Puszták fiai. Petőfi, ha a zsiványságot idealisálja, háttérbe mindig
odafesti az akasztófát. Itt a zsiványság valóságos csendéletképben van
felmutatva.
n
Jegyzet Közölve:
Várdai:
Adalék 658. 1.
A fülemile. Ugy kell lenni, hogy az olaszban a nyelv bája teszi a kis dalt
kedvessé, s az a magyar forditásban elveszett. Ha a lepkeszárny himpora letörölve: a
hernyó nem kell.
Serafin cimü beszély kéziratát nem találjuk. Elfogadva, megőriztük volna: el
nem fogadott mű kéziratát nincs szerkesztő ki év számra tartogasson.
Hova lesz a virág, meleg. E themát egy allegoriában megfejteni, még nem
költemény. Van némi gyakorlat a verselésben: de azért nem lehet közölni.
Mért nem vagyok gyermek … Se a naivitás se annak ellentéte nem sikerült.
Gyakran megdöccen a szó és - gondolat.
Elveszett szivek … Közölhetnénk belőlük, de kedvező itéletünkben az
udvariasságnak is volna része. Itt-ott van gondolat, de nem akar a formába simulni.
Bucsu, - Visszatért remény. Mindjárt láttuk, hogy első kisérlet. Még a nyelv
első iskoláján sincs túl. Multa tulit fecitque puer.
n
Jegyzet Nem tudjuk, kinek
szól. – multa tulit fecitque puer: sokat tűr s tesz (addig mé~) a gyermek; azaz soká
lesz ez még elfogadható; Horátius Piso-hoz írt eptsztolájából való e
mondat.
Néprománc, Uhland. Van némi gyakorlottság a verselésben, de még több erő s
biztosabb kéz kell.
n
Jegyzet
Tóth Endrének
szól, aki 1864. febr. 3-i
levelében (MTA Ltár 1211.) érdeklődött, megkapta-e A. azt a „Tiltakozás"-t, amelyet ő a K-ban
kívánt közzétenni, mivel a Kisfaludy Társaság balladapályázatára küldött munkája, a
Bertrand de Born c. vers, jutalmat nyert ugyan, de
ugyanakkor a FL azt írta róla, – Tóth Endre legalábbis így summázza a cikket - „hogy silány ballada
biz az". „Én azt tartom – folytatta e summázás után fölháborodottan – , hogy amit
egy szemenszedett társulat megjutalmaz, az ne legyen, annak nem szabad silánynak
lenni." Másfél hét múltán aztán, meg sem várva A. válaszát, Tóth Endre
újabb levelet írt, egy „nyilatkozat"-ot küldve benne (1864. febr. 17. MTA Ltár 1212.), amelyben sértődötten
utasította vissza a jutalomdíjat.
A.
erre valóban elodázhatatlannak látta a választ, s „pár nap
mulva magán uton", azaz a 1864. febr.
19-i (MTA Ltár 1230.) hosszú levelében azzal igyekezett megnyugtatni a
sértődött költőt, hogy a sérelmezett megállapítás nem az ő balladájára vonatkozott,
bár az ő, A. véleménye szerint sem tartozik az
Arany János
Tóth
legeredetibb munkái közé.
Tóth Endre
Tóth
1864. febr. 21-én (MTA Ltár
1214.) válaszolt, megengesztelődve, s elállott szándékától.Tóth Endre
L. Zs. urnak. Az ominosus 1-ső számot már harmadszor is megküldtük. Valaki
nagyon belészeretett, s ugy látszik gyűjteményt akar szerezni csupa 1-ső számokból. Ha
most sem jutna oda: boriték alatt kell megküldenünk.
n
Jegyzet Nyilván Lehr Zsigmondnak (1841-1871), Lehr Albert testvérbátyjának szól, Németkeresztúrra, ahol ez ez időben
nevelősködött. Ev. pap volt ő is, mint atyjuk, de irodalomban s tudományban is
tevékenykedett: ververset írt, fordított verset és prózát, s nyelvészeti meg
irodalmi tanulmányokat adott közre. – A lapok elkallódása a postán állandó panasz
tárgya a korszak lapjainak szerkesztői üzeneteiben. Gyakori eset volt pl. az, hogy
hasonló nevűek elvitték át-tévedésből a nem nekik szánt, általuk elő nem fizetett
lapott.
Melinda - inda. Kissé nagyon felötlő rím; a többi rész helyes;
alkalmilag közölhetnők is. Az idős ügynek . stb. Figyelmet gerjesztett,
inkább a forma, mint a tartalom által. Amaz erősebb, pedig összhangzásban
kellene lenniök. Másért is bajos lett volna közölni. Csak előre !
Zsámbokrét. Várnunk kell a tavaszt. A remények a zöld vetés. sel talán
jobban kihajtanak. Most zordon idő jár. Viszontüdvözlés-
n
Jegyzet
A. többször is küldött szíves hangú üzenetet a Nyitra megyei Zsámbokrétre. Szerzői,
esetleg ismerősei közül tartózkodott-e itt valaki, nem lehet pontosan tudni, de
valószínűleg Nagy József (lásd 182. üz.) a
címzett, akitől cikkeket kért, s aki tán előfizetőket is gyűjtött neki.
Nagy
ekkor ugyanis az itt birtokos
Forgách Károly gróf (lásd 284. gl.)
szolgálatában állt. (lásd
Magyarország Vármegyéi.
Nyitra vármegye, Nagy József
Bp.
én. 291-94., 318.
l.) (Nagy József
Budapest
A.
-hoz, 1862. okt. 28. MTA Ltár 410.)Arany János
M. Sziget. Megjött a küldemény. A jövőre nézve elfogadjuk ami önkint jő: de
még nincs végmegállapodás; nagyon megdöbbentett az utolsó év. Nyilvános felhivás fog
kiadatni. A kéziratot köszönöm, még nem olvashattam el. Szives üdvözlet!
n
Jegyzet
Máramarosszigetre, Szilágyi Istvánnak szól, s nyugtázza azt a levelet, amelyben
Itt
vannak, a kik a 2 d cyclusban sem lépnek vissza a pártolástól. Hadd tehát tudnom a
jövőt; még eddig felőle semmit sem olvastam, sem lapokban, sem másutt." (A.-hoz, 1864. febr. 10. MTA Ltár 68I.)
Szilágyi
a 286. üz.-ben
érintett vitás kérdésben Szilágyi István
A.
-nak ad
igazat; majd arról panaszkodik, milyen könnyűszerrel el-elmaradnak a hátralékosok a
befizetéssel. Végül, az iránt érdeklődik, mi lesz a jövő évi eljárásmód: „ várom a
jövőre tett határozatát a Társaságnak. Mi sorsot szánta tok e vállalatnak?
Arany János
[szerkesztői feloldás]
ti. a pártolói könyvilletmény-sorozatnak.
Kolozsvár A. B.-T. Z. Bár pénzkezelést nem igen
örömest vállalunk, mindazáltal nem utasitjuk vissza e szép bizalmat, s ha addig
alkalmasb egyén nem akadna, ám legyen. -
n
Sz. S. N. K.-s. Vettük a csomagot. A mutatványra nézvet megvan kötve
a kezem; talán majd később. Rendbe van-e a lapküldés? A hiba olynemű volt, hogy az „Ö.
K. társulatnak" ké, példány kellett, hogy járjon, mert annyi küldetett
innen.
n
Jegyzet
Szilágyi Sándornak
Nagykőrösre. Milyen csomagról van szó, nem lehet
pontosan megállapítani. A szóban forgó közlemény Szilágyi Sándornak egy fordítása, illetőleg cikksorozata, amelynek tárgyát a
bevezetés így adja: „a folyó évi »Revue des deux Mondes« 1.-ső füzetében Boissier
Gaston a Ceaser alatt élt római ifjuságnak igen érdekes képét adja. [ … ] Ez
életrajznak egy epizódját, Caelius viszonyát Clodiával e lapok olvasói bizonyosan
szívesen veendik." (
K II. 1. 23. sz.) – Ö. K.
Társulat: a nagykőrösi Önképzőköri Társulatról van szó.
Brüsszel. A küldeményt köszönettel
vettük.
n
Jegyzet
Brüsszelbe, Jósika Miklósnak s feleségének, Jósika Juliának, aki Signora Rozetti c.
novelláját küldte el, levél kíséretében, s mielőbbi értesítést kért a novella
sorsáról. (1864. febr. 8. MTA
Ltár 249.) A novella meg is jelent (
K II. 1. 15- 17.
sz.)
A. L. Abony. Tehát várunk
vele.
n
Jegyzet
Abonyi Lajosnak, akihez
A.
a múlt félév végén (1863. dec. 27. OSzK.) igen keserű
hangú levélben fordult: „ ... azt kell hinnem, hogy Kegyed is azokhoz esküdött, kik
a Koszorúban nem tudom mi féle cliquet látnak, más tehetségek
elnyomására. Szegény Koszorú, [ ... ] Ha Ön a Koszorúban nem ily rettenetes összeesküvést, szerkesztőjében
nem a legnagyobb ármányszörnyeteget látja: kérem ne vonja meg közremüködését; s igen
jól esnék, ha már január elején kaphatnék egy novellát – akár hosszú, ukár rövid
lenne." Arany János
Abonyi
teljesítette is e
kérést, de, úgy látszik, talán valmni pótlást akart még küldeni az adott novellához,
mert Az Ur keze c. beszélyét nem a következő, hanem csak
az azutáni számban kezdte közölni Abonyi Lajos
A.
(
K II. 1. 11 - 13.
sz.)Arany János
L. J. Miskolc. Quosque
tandem?
n
Jegyzet
Lévay Józsefnek szól
a tréfás sürgetés, mivel régen küldött már verset. - „Quo usque tandem abutere,
Catllinu, pntientia nostra?": meddig élsz még vissza Catilina a mi türelmünkkel.
Cicero Catilina ellen mondott első beszédének szállóigévé lett első
mondata.
Hanvára. Régecskén küldöttünk egy hosszu levelet.
Azóta semmi hír. Nem kellett volna küldenünk?
n
Jegyzet
Tompa Mihálynak; a „régecskén küldött hosszu levél" az 1863. dec. 13-i (MTA Ltár r1172.),
amelyben A. valóban igen részletesen és szinte a szokottnál is melegebb hangon
számolt be a maga és övéi minden ügyéről, bajáról. Hogy még sem kapott választ,
innét a kissé indignálódott hang, enyhe szúrás. Az üz.-re
Tompa
1864. márc. 12-én (MTA Ltár
1039.) hosszú tréfás, engesztelő hangon válaszolt: „Kaptam a … minek is mondjam? az
admonitiot, a reclame-ot, az oldaldöfést. Kicsiny a bors, de erős. Az is rövid – de
nem érthető. Hogy tdn nem is kellett volna azt a hosszu levelet küldenie : azt maga
se hiszi, a ki kérdi. Én erősen hiszem: hogy nem hiszi. Nem kell hát veszkődnyi !
Válaszoltunk biz ott rögtön, sokat és mindenről, válaszoltunk saját erőtlen szemünk-
és erős kezünkkel, ezt jó lesz figyelembe venni. A választ átolvasta az asszony is;
me~ lehet tőle kérdeni, ha ugyan róla is fel nem tevődik, hogy fillent. E felteves
se lehetetlen, a mint veszem észre. A hosszu levél elveszett; de még ezen esetre se
áll: hogy azóta semmi hir, mert hát nem azóta irt-e az asszony a kedves
komámasszonynak?" - Tompa Mihály
Tompa
kezének
erejéről valóságos legendák jártak; állítólag egy lópatkót el tudott puszta kézzel
törni.Tompa Mihály
Kolozsvár. -r. Nem haltunk mi meg, csak aluszunk,
de már nem soká. Folytassa, kérjük, becses működését javunkra.
n
Jegyzet
Nagy Péternek. Az a levél, amelyre ez az üz. válaszol,
nem található. Nagy Péter felelete azonban
erre az üz.-re megvan. (1864. márc.
2. MTA Ltár 415.): „A közelebbi »Koszorúban«
hozzám intézett nyilt levélre válaszom ez: »serkenj fel már ember mély álmodból és
egy nyaláb apróság van készülőben a »Koszorú« számára, a miről megemlékezni és ez
által önnel bár ily távoli viszonyba lenni, mindig szerencséjének tartja, önnek igaz
tisztelője Nagy Péter." (Az apróságokra lásd
298. üz.)
T. E. Vatta. A levél épen alkalmas percben
érkezett, hogy mind a levélkét átadhassam, mint itt a nyilt postán vételét
megizenhessem. A jelentés értelmére nézve nem ugy vélekedem. Mások ellen van az
irányozva: a megtámadók és zajongók ellen, s átalában az üzleti szellem ellen. Higgadt
elolvasás után magad is ugy fogod találni.
n
Jegyzet
Tóth Endrének, aki 1864.
febr. 21-i (MTA Ltár 1214.) levelében azt kérte, hogy azt a levélkét,
amelyet ehhez mellékelt s amelyben a Kisfaludy Társaság pályázatán balladájával
(lásd 358. üz.) nyert ominózus pályadijáról lemondott, juttassa el a Társaság
titoknokához, Greguss Ágosthoz. A pályázatról
szóló titoknoki jelentésnek különösen egy részletét nehezményezte
Tóth
, onnét – úgymond – hol „azon pontjához érek,
hol az mondatik, hogy a Társaság felolvasásra sem méltatta; onnan kezdve egész
odáig, hol, szántásvetéshez utasit a titoknok ur." „ … nem szükségkép,,.kell-e azt
éreznem – folytatja – hogy ez egyenesen személyem ellen van intézve?" Közben szó
volt a jelentésben arról is, hogy a pályázat üzleti ügynek látszik egyesek szemében.
S mint az előbbi megjegyzéseket Tóth Endre
Tóth
– alaptalanul – ezt is magára vette. Ezért tartja szükségesnek nyugtatni őt e
tekintetben is Tóth Endre
A.
– A pályázat
eredményéről Greguss Ágost titkári jelentését
a Kis közölte: (
K II. II. 6. sz. Vegyes
rovat.)Arany János
Árpádfi. Már mindent kézbe adtunk az illetőknek.
n
Jegyzet
Szegedre szól, Csaplár Benedeknek, akivel több szives, tisztelő hangú levelet váltott
A.
, s aki Árpádfi Géza néven több cikket is irt lapjainak. Arany János
Csaplár
(1821 - 1906) Pozsony megyei
iparoscsaládból született, a piarista rendbe lépett, és annak iskoláiban tanított
különféle vidéki városokban. A Virág-féle derék, tudomány- és hazaszerető egyszerű,
a népből jött, s ahhoz hűséges régi vágású szerzetesek megkésett utóda. Sokat irt,
történeti, irodalomtörténeti kérdésekről is, de többnyire jelentéktelen tárgyakról;
egyáltalán: vidékies, kegyes, antiliberális, patriarchális szemléletével s oktató
stilusával anakronisztikus jelenség volt. Már korábban is kéziratátadási, s
közvetítési kéréssel fordult Csaplár Benedek
A.
-hoz. (Arany János
A.
-hoz,
1862. dec. 15. MTA Ltár 50.)
Most is, mintegy két hónappal a szám megjelente előtt, hosszú levelet küldött
A.-nak, a legkülönfélebb kéziratokat
mellékelve leveléhez, pl. Betlehemes játékot Szilágyi István számára, régi jogi iratokat a Nemzeti Múzeum számára,
gyermekszokásokat a Kisfaludy Társaság népköltési gyüjteményének; úgy vélte, kár
lenne, ha mindez elkallódnék, s kérte Arany János
A.
-t, Juttassa el valamennyit a címzetteknek. (Arany János
A.
hoz, 1864. jan. 7. OSZK.) S mivel Arany János
A.
nem válaszolt rögtön, nyilván mert a megbízások elintézése
előtt nem akart, Arany János
Csaplár
alighanem kérdést tett küldeménye sorsáról. Levele azonban nincs
meg.Csaplár Benedek
Lasztócra Sz. M. Vettük a levelet és a küldeményt
nagy köszönettel. A kérdezett tárgyra nézve most röviden annyit: hogy csak rajta! jobb
későn mint soha. Mások is vannak ugy vele.
n
Jegyzet
Lasztócra Szemere Miklósnak,
aki Szüreten c. költeményét (
K II. I. 13. sz.) küldte s egy levelet, amely azonban nem
lelhető föl. De ebben valószínűleg arról is tudósította A.-t; végre nekilátott, hogy akadémiai beköszöntő értekezését,
székfoglalóját megírja. Egy későbbi levelében ugyanis készülő székfoglalójáról írt,
s akkor
A.
ugyanezzel a tréfás
biztatással buzdította. (lásd 485. üz., s Arany János
Szemere
keltezetlen levelét MTA LTár 620.)Szemere Miklós
M. L. urnak
Deézs
. Vettük a levelet és
küldeményt. Az utóbbi, ugy látszik, könyvszerűleg indul, s ily formában a Koszorú alig használhatja. A költemények is itt vannak, de nem
azért „nem használhatók" mert „hangjok nem talál a korral, mely más fogalmakat más
érzelmeket nevelt" hanem azért, mert nagyon is meghallanák ott, a hol nem kell. Szíves
üdvözlet!Dés
n
Jegyzet
Medgyes Lajosnak
szól, Désre, aki ekkor ott paposkodott. A küldött levél
nem maradt fenn, s így nem tudjuk, mi a küldemény, de nyilván tanulmányféle. Ám
ilyen
Medgyes
től nem jelent meg a
K-ban. A versek közül egyet azonban fölvett A. (
Hymnus. K II. I.
14. sz.)Medgyes Lajos
PPP. Kolozsvár. E név rébusz egy kis latinsággal
megfejthető. De hogy küldjük mi vissza Mress
Archiet.
n
Jegyzet
Nagy Péternek, aki 1864.
márc. 2-i (MTA Ltár 415.) levelében így írt: „Kérem szivesen tekintsen
körül a »Koszorú« szerkesztőségi fiókjában, mert ott a többi
lom között lenni kell még egy más beszélynek is, ily cím alatt: »Mrs Archie«; mikor
forditottam, nem tartottam a rosszabbak közül valónak, ha nem találnánk egy
véleményen lenni, sziveskedjék az én költségemen leküldeni." – A rebust
ilyféleképpen lehet talán érteni: P.-tri Magni: azaz Nagy Péternek.
A Csermely. A „bimbó", melyről levele szól, még csak rügy, mint
a kertészek mondják alvószem, várjunk vele mig fejlődik belőle valami.
O. Th. urnak, Zürich. Reméljük azóta vette a Koszorú számait. Az ismertetés bizony még eddig elmaradt, nem
akadván rá alkalmas egyén. Üdvözletünk az új pályán!
n
Jegyzet
Theodor Opitznak szól, aki ez évben adta ki
Petőfi-fordításainak első kötetét, a Petőfi-fordításoknak a szakirodalom szerint
legköltőietlenebb kísérletét:
Alexander Petőfi's lyrische
Gedichte. Deutsch von Theodor Opitz,
Pesth
1864.
Később A.-tól is fordított, (1. kéziratos fordításjegyzék MTA
Ltár). Személyéről keveset tud a szakirodalom, s így arról sem, mint került Zürichbe, s mi volt ott a foglalkozása (Petőfi Könyvtár 27-28. köt. 22-23. 1.)Budapest
Zs. Lajos. Emléksorok. Természetesen kijő; a mellékelteket majd meglássuk,
van bennök valami.
n
Jegyzet
Szász Károlynak
szól, akinek ebben az évfolyamban egy csokorra való szerelmes verse jelent meg ezzel
az álnévvel. 1864. márc. l-i (MTA
Ltár 552.) levelében
Szász
arra
kérte Szász Károly
A.
-t, fogadna el tőle
közlésre, a legteljesebb diszkréció alatt, ezzel az álnévvel néhány költeményt.
Magyarázatot nem fűzött hozzá, de – mint a versekből kiderül – a 40-es évei felé
közeledő költő életének egy gyöngéd lírai közjátékáról van szó. – Ugyanekkor küldött
A.-nak, „mellékelve", még két verset,
amelyek hozzávaló eljuttatására egy fiatal erdélyi ismerőse, Demeter Sándor kérte meg. „Nekem eléggé tetszik a két vers s
azért ime beküldöm", – írja Arany János
Szász
,
s kéri erre vonatkozólag D. Ágnes és társa névre üzenjen a nyilt posta. A. azonban, talán mert megfeledte, mégsem e néven
üzent.Szász Károly
„Magyar" álnévnek. Irigyeljük önérzetét, mely levelében nyilatkozik. Ha
nekünk annyi volna! De szinte restelljük kimondani, hogy ez önérzetet nem találtuk
igazolva a költeményben. Némileg gyakorlott verselés, egyéb semmi. Különben köszönet a
buzgalomért.
n
Jegyzet Közölve
Várdai:
Adalék 732. 1.
Dal a tavaszhoz. „Már két hete hogy beküldötte ön," mégis azóta se meg nem
jelent, se nyilt levél nem ment róla. Ez bosszantó, persze, kivált minthogy „közeledik a
tavasz." De mi azt tanácsoljuk: várjon vele hét tavaszt: s ha akkor is fel akarja
vétetni, hát akkor felveszi a Koszorú – ha él. Most nagyon, de
nagyon zsenge.
Hanvára. A mostani levél szerencsésen idejutott,
közelebb válasz megy. Sajnos, hogy az előbbiek elvesztek. Egyiket sem kaptuk – és
valóban komoly volt nálunk az aggodalom.
A. Sztregova. E percben kapom. Válasz reá, mihelyt lehet. Addig is ennyit: a
próza még nem volt kezemnél: a versekből három, és kettőt kiadtam. Mi a többit illeti:
erről levélben, vagy még jobb lenne, e szép tavasz napok folytán – személyesen. Szives
üdvözlés.
n
Jegyzet
Alsósztregovára
küldtem, hogy választva belőlük a' többit lapodnak adják át. – Holnapok, félévek
multak s egy-egy jelent meg lapodban, nem tudom magam tájékozni, ezeket is csak az
elnéző jóakarat közöltette-e veled, v. ezek jók, a többi rossz, – midőn én talán
éppen másokat hittem jobbaknak, a' novella végre egészen silány-e, v. mi hibája. Ha
már egyszer megtiszteltél nagyra becsült barátságoddal, mutasd azt végig." (1864. márc. 14-én MTA Ltár 380.) A
két már ekkor közölt vers:
A könnyek (K I. II. 12. sz.) s
A
rab család (K I. II. 15. sz.), a még
közöletlen a
Borbálához c. (K II. 1. 15. sz.), a novella pedig, mely „még nem volt
Madách
nak, aki 1864. márc. 14-én (MTA Ltár 386.) levéllel kereste föl
Madách Imre
A.
-t, amelyben értesítette,
hogy akadémiai székfoglalójával elkészült. (
A nőről,
különösen aestethikai szempontból.
K II. II. 1 - 3. sz.) S egyben mentegetődző,
szabadkozó, félénk kérdést tett régebbi beküldött versei sorsáról, értékéről. „Ne
sajnáld tőlem e fáradságot, nagy dolog az sok elfoglaltságod közt, de te
szívességből nagyobbakat is megtettél. lgy voltam ládd egy novellával s nehány
verssel, mit a Részvét könyvébe Arany János
[szerkesztői feloldás]
lásd 267. gl.A.
kezénél"
A Kolozsiak c. (K II. II 12-13.
sz.)
Arany János
Sz. S. N. K. -s. Ha volna példányunk: de magunk is alig láttunk: még belőle.
A cikkben egy kis módositás kell: mi a gyöngédebb füleket sértené ki kell
hagyni.
n
Jegyzet
Nagykőrösre, Szilágyi Sándornak, aki talán friss K
példányokat kért
A.
-tól. A cikk,
amely esetleg a „gyöngédebb füleket sértené", Caelius és
kedvese c. (lásd 376. üz.) – Arany János
Szilágyi
levele, ha volt, nem található; lehet hogy csupán szóbeli
üz.-re ad választ a nyílt posta.Szilágyi Sándor
L. J. Miskolc. Pénzt, levelet megkaptunk. Az I. füzetbe két okból nem
jöhetett. Először, mert ez alkalmi füzet s alkalmi darab kellett belé. Másodszor – ott
van a Vegyes közt. Az I. félévi II. számból van, s megy. IV. Henrik nincs itt, még utána
kell járni, van-e, s hol? L ... ka nincs itthon, az öreg jár el
benne.
n
Jegyzet
Lévay Józsefnek. Az a
levél azonban, amelyre válasz ez az üz„ nem található, s így nem tudjuk pontosan
értehnezni. A
Lévay
által „Kedves
Barátom" megszólitással 1864. ápr.
2-án írott levél (MTA Ltár 329.), amely tévedésMl található az A.
levelek között, s amely talán Gyulainak, talán
Salamonnak vagy Csengerynek szól, hiszen A.-t harmadik személyként emlegeti, némi.kép felelet ez üz.-re.
Visszaküldi a K I. félévi itt szóban forgó számait, „tévedésből kértem A.-tól" – úgymond –. – Ami kimaradt az első füzetből,
az alighanem valamelyik Lévay által fordított Shakespearedarab, talán a Titus Andronicus, s a füzet pedig a Kisfaludy Társaság
Shakespeare- kiadása, amellyel kapcsolatban a
K II. II.
10. sz. Vegyes rovata azt mondja: „Az igazgató megbizatott: eszközölje
ki, hogy a magyar Shakespeare I. köt., ha csak lehetséges, Lévay József
Shakespeare
születésének 300. évnapjára
jelenjék meg." Az I. kötetben Shakespeare, William
A.
Szentivánéji álom és Szász Károly
Othello fordítása jelent meg, s a Nemzeti Színház a Szentivánéji álmot adta. Talán ezért volt az, „alkalmi" –
A IV. Henrik nyilván a Shakespeare-dráma, amelyet
Arany János
Lévay
le is fordított. S amint
egy későbbi leveléből kiderül (1864.
szept. 3. MTA Ltár 332.) a Delius-féle kiadást kérte, amelyből
Lévay József
Szász
is fordított. (lásd 20.
üz.)– L … ka kicsoda, nem tudjuk; úgylehet: Arany László. Őt kérhette meg Szász Károly
Lévay
, akit Arany László
különösen kedvelt, különféle dolgok elintézésére, s helyette, mivel „nincs itthon",
„az öreg", az apa jár el a vidéki barátok ügyeiben.Lévay József
Körősbánya. Nem „föl sem vevés" az, ha minden beküldött műre azonnal válasz
nem megy. Nincs mód szerkesztésben az etiquette közönséges szabályát pontosan megtartani
s a mint jő a levél, munka, rögtön elolvasni és választ adni rá posta fordultával.
Kivált, a hol e collectiv név: szerkesztőség, épen nem collectiv a valóságban.
Vatta. Az elolvasást, szivesen. A kiadás: ott már
két emberen áll a vásár. Az ominosus névtől van okunk félni. Experto crede
Ruperto.
n
Jegyzet
Vattára Tóth Endrének, aki 1864. márc. 17-i (MTA Ltár 1212.) levelében azt kérte A.-tól, hogy olvasná el a végre elkészült A férj c. költői beszélyét, és segítené valamiféleképpen
azt kiadáshoz. Ha igenlő választ kap ez utóbbi kérésére, felküldi. Ezenkívül
eljuttatta a Két fogoly c. balladáját, amelynek utolsó
szakában Rákóczi neve is előfordult. „Nem tudom, nem fog-e a censura az utolsó
sorban, a Rákóczi néven elképedni … ? Azért kérlek, azon esetre, ha lehet valamikép,
hogy amellett a költemény is maradhatna, igazítsd ki ! " – A vers végül mégis a
Rákóczi névvel jelent meg, csakhogy jóval később, az újabb enyhülés első heteiben.
(
K III. I. 19. sz.), – experto crede
Ruperto: higgy a tapasztalt Rupertnak; az Aeneis XI.
énekéből való e szólás első két szava, a név a középkorban tapadt hozzá. A., úgy látszik kedvelte, egy kései levele utóiratát
is így írta alá: „Expertus Rupertus" (
A. krk 1.
köt. 559. 1.)
Sz. S. N. K. -s. Rám, kellemetlenül? Ki mondta azt? Ott van az ok, a mult
heti nyiltlevélben.
n
Jegyzet
Szilágyi Sándornak Nagykőrösre. A levél, ha levélbeli
üz.-re válaszol A., nem található. De nyilván
a múlt heti, a 395. üz.-ben érintett közleményről van szó; ennek közlése többször
eltolódott, s a halogatást
Szilágyi
talán annak tulajdonította, hogy a cikk kényes tárgya
kellemetlenül hatott Szilágyi Sándor
A.
-ra.Arany János
X. Y. Z. A levél megérkezett. A verseket nem olvastuk, de mindazáltal
hisszük, hogy találunk közölni valót bennök. De nagy a concurrentia; mindjárt nem
lehet.
M. L. Deés. Vettük köszönettel. A cikk folytatását
elvárjuk.
n
Jegyzet
Medgyes Lajosnak,
Désre; nem tudjuk, mit nyugtáz, mivel vers
Medgyes
től mindössze a következő félév
végén jelent meg egy, s az akkorra is van keltezve: „Az idei bor, 1864. nov. 10." (
K II. II. 21. sz.), cikk pedig egyáltalána nincs,
sen saját, sem sejthető álnevén, s olyan folytatásos névtelen cikk sem, amely szóban
foroghatna. Talán apró, névtelenül adott tárcacikkről van szó.Medgyes Lajos
T. M. -Hanva. Megérkezett a kis
csomag?
n
Jegyzet
Tompá
nak.
Tompa Mihály
A.
„Arany János
Pest
, Ur szenvedése napján 1864." (MTA Ltár u73.) keltezésű levelével ajándékot küldött: „A kedves
komámasszonynak, ki adja Isten ! azóta egészen felgyógyult, küldöm ezt a könyvet
husvéti ajándékul". Nyilván ennek megerkezését tudakolta, s erre felelt Budapest
Tompa
1864. ápr. 6-i levelében (MTA
Ltár 1040.): „vettük a könyvet is, a pénzt is. A pompás könyvet igen szépen
köszönjük, a pénz küldést felesleges erómutatványnak tartjuk 800 előfizető mellett."
Mi volt a szóban forgó könyv, nem tudjuk; a pénz nyilván
honorárium.Tompa Mihály
B. Z. urnak. itt. Bajos ám közleni, nem annyira benső szint
[!]
külső
akadály miatt.[sic!]
n
Jegyzet
Balogh Zoltánnak (lásd
256. gl.) szólhat; az üz.-be nyilván szedési hiba van. Bizonyára versre vonatkozik,
ám sem ez, sem cikke nem jelent meg már e félévben a K-ban.
Sz. G. Kolozsvár. Megkaptuk a küldeményt: de már
aligha el nem késik az alkalomtól. Nem lehetett mindjárt. Egyébaránt is az mindegy
is.
n
Jegyzet
Szász Gerőnek,
Kolozsvárra.
Szász
(1831 - 1904) székely kálvinista papcsalád fia, maga is pap; előbb
Erdélyben, később egyháza országos hivatalaiban
töltött be fontos állást. Kora ifjúságától, szinte élete végéig verselt, a jó átlag
szintjén, de minden egyéni jelleg nélkül, zengve a kor vezetőrétegének eszméit,
vallásos kiadásban. – Itt A passio-hétre c. verséről van
szó, amely már csak Husvét után került közlésre. (
K II.
1. 16. sz.)Szász Gerő
Többeknek. Van biz' itt még, válasz nélkül, vers, novella elég: a javát
alkalmilag ugy is előkeressük; a min nem kapunk, jele, hogy nem lehet valami kitünő:
hogy mindre rendszeres kritikát irjunk, arra nem adhatjuk a fejünket. Azért csak
türelem.
Gy. V. Orosháza. Nem vagyunk bizony mi oly
felette bővében a jónak, s ha jő, csak minél elébb! Egyébaránt szives
üdvözletünk.
n
Jegyzet
Győry Vilmosnak,
aki szokása szerint mielőtt valami munkáját küldte, elfogódottan kérdést tett,
szükség van-e rá, s aztán rendszerint az igenlő felelet után is igen sokára érkezett
meg tőle a küldemény. Így most is csak a
K II. II. 14.
sz. kezdte közölni hétfolytatásos kisregényét (Mindennapi csalódások). (
A.
-hoz, 1864. ápr.
3. MTA Ltár 119.)Arany János
A Buda halála példányaival nem mi rendelkezünk. Egyébiránt azt a verset
megirta már
Petőfi
, valamivel
szebben.Petőfi Sándor
n
Jegyzet Valaki nyilván a Buda halálából
magától
A.
-tól kívánt rendelni;
talán verse könnyebb közlése érdekében is; ez lehet a nyers felelet
oka.Arany János
Memento. Ezt igen, a másikat külső és belső ok miatt
nem.
n
Jegyzet
Lehr Zsigmondnak,
Németkeresztúrra (lásd 365. üz.) Memento mori c. versét fogadta el A. (KII. 1. 21. sz.)
Hanvára. Megérkezett
„örömemre."
n
Jegyzet
Tompá
nak, akinek 1864. ápr.
6-i (MTA Ltár 1040.) levelét nyugtázza ugyan, de az „örömömre" alighanem
még Tompa Mihály
Tompa
1864. márc. 12.-i (MTA Ltár
1009.) levelére utal, döf vissza játékosan; abban ugyanis Tompa Mihály
Tompa
fölösen hangoztatja, mennyire örült
Tompa Mihály
A.
küldeményének.Arany János
Vatta. Megérkezett. Szívesen szakasztunk rá időt,
mihelyt lehetséges.
n
Jegyzet
Tóth Endrének,
aki 1864. ápr. 5-én levél
kíséretében (MTA Ltár 1216.) felküldte A férj c. költői
beszélyét (lásd 398. űz.), s kérte; „midőn leginkább ráérsz, akkor olvasd át s ha
üres órád lesz, közöld velem becses nézetedet, mi nekem vagy tanulságos, vagy
örvendetes lesz s minden esetben csak lekötelező nemes
szívedhez".
A fekete fátyol alatt. Később adható lesz, némi
javitással.
n
Jegyzet
Solymossy Pálnak
(?- ?), akiről többet nem tudunk, mint hogy különféle, főkép divatlapoknak fordított
franciából és angolból könnyű olvasmányokat, cikkeket. Itt egy anonim amerikai
novelláról van szó:
A fekete fátyol alatt. (K II. 1. 18-19. sz.)
L. J. Miskolc. A küldemény itt van, köszönjük. A
többire más alkalommal.
n
Jegyzet
Lévay Józsefnek, aki előcikként közölt értekezését küldte (
Irodalmi lelkiismeret.
K II. I. 21-22. sz.), amelyet már 1864. ápr. 2-i levelében (MTA Ltár
229.) jelzett.
T. T. urnak. „A m. és végrendelet." Olvastuk: tehetség van
benne: de a végrendelet módjában némi bizarság is, mely a komoly résszel nem olvad elég
humorosan össze. Hanem azért közölhetjük.
n
Jegyzet Nem tudjuk kinek szól. Nem
közölte a lap.
Boldog órák. Nagyon érzik rajta Iduna egyik verse.
n
Jegyzet Iduna:
Szász Polixénia (1832- 1853), Szász Károlynak, a későbbi püspöknek unokahúga és első felesége, aki a
szabadságharc idején kezdett verselni, s dallamosan, erős formakészséggel megírt
érzelmes, melankólikus dalaitól bizonyos tehetség nem vitatható
el.
Gvadalquivir. Közöljük, ha majd épen ily kicsire lesz
szükség.
n
Jegyzet Úgy látszik, nem volt reá szükség, mert sem ily cimű dalt vagy
cikket, sem bármiféle spanyoltárgyút nem közölt ez évfolyam.
Az ifju ezeredes. Zsenge kisérlet, de még nem oltárra
való.
n
Jegyzet „még nem oltárra való": egyes pogány vallásokban a termés
zsengéjét az isteneknek mutatták be, áldozták föl. Kellett tehát, hogy szép, az
isteneknek tetsző legyen.
A két nővér. A forditás jó; eredetijét nem igen szeretjük, de talán mások
jobban. Meglássuk.
n
Jegyzet
Z. Farnos Ákosnak
szól, akiről csak annyit tudunk, hogy a székelyföldről, vagy a Szilágyságból származhat, mert ott honos ily nevű család. Pellerin francia író elbeszéléséről van szó. Bővebbet
azonban róla sem tudtunk megállapítani.
P-c népköltészet. Pár érdekes adat van benne, de a kidolgozás nem
tetszik.
n
Jegyzet Nyilván palóc népköltészetről van szó, és Pap Gyulának szól az üz., aki az előző évfolyamban is tett
közzé akkori népköltési gyűjteményéből (
Sajóvidéki
népmesék és népköltemények.
K I. II. 14. sz.); nyilván a mostaniakból - a
palóc földiekből is küldött. (
Palóc népköltemények.
Bp.
1865.)
(
Papra lásd 527.
gl.)Budapest
Tell Vilmos Már rég a színháznál van. A mutatványnak nem birtunk még helyet
szorítni.
n
Jegyzet Ha a Tell Vilmosból való mutatványról van szó, közlésre a
K-ban sohasem került sor; az is lehet, hogy A. a mű
forditását közvetitette a Nemzeti Színházhoz, s akkor talán ez is Tomor Ferencnek szól, Ungvárra.
(lásd 433. üz.)
Sz. K. Vettük, s közöljük, de jegyzést nem lehet alája
tenni.
n
Jegyzet
Szász Károlynak szól,
és Shakespeare c. versét nyugtázza (
K II. I. 19. sz.), melyet az a Shakespeare
évfordulóra írt, s azt kívánta, hogy a vers alatt lábjegyzetben közölje A., „mi szerint engem a Képző müv.-
Társulat titkára, a Társulat
nevében hivatalosan kért föl (s pláne Apr. 11-kén !) hogy 22-kén tartandó Sh-ünnepélyökre verset irjak. Es a felolvasásokat
rendező ur demetéjére sic ha előbb jő, mint sem én
versemet beküldtem: bizonyosan nem is küldtem volna be; mert igen olyanformán jött
ki, mintha én felszólitás nélkül odatolakodtam volna. Pedig dehogy !"
[szerkesztői feloldás]
észetiKeleti
Keleti Gusztáv
[szerkesztői feloldás]
GusztávA.
, úgy látszik, talán attól tartott, hogy
Arany János
Keleti
, aki dolgozótársa
volt lapjának, megneheztel a jegyzetért, s ezért nem teljesítette Keleti Gusztáv
Szász
kérését. (Szász Károly
Száz
Szász Károly
A.
-hoz, 1864. ápr. 26. MTA Ltár 553.)Arany János
Ungvárra
. Vettük a levelet. Az a nyilt levél régi
kéziratból került oda. A birálók neveit szokás elhallgatni, nem kivételesen történt.
W-steint azért jó volna nem sokára felküldeni, mert rákerülhet a kiadás, ha az uj folyam
jól üt ki.
n
Jegyzet
Ungvárra Tomor Ferencnek (1827-1892).
Tomor
Veszprém megyei parasztcsaládból született, a bencés
rendbe lépett, s bár a rendet hamarosan elhagyta, kat. iskolákban tanított, és
főképp kat. lapoknak dolgozott. Ez időben, 61-től
Ungvárott tanárkodott; azelőtt azonban Kecskeméten. Nyilván innét A.-nyal való ismeretsége is. Wallenstein-fordftásán már ekkor
dolgozott, s nyilván a Kisfaludy Társaság pályázatára szánta, de csak két évtized
múltán jelentette meg (
Schiller Frigyes szinmüvei.
Wallenstein drámai költemény. Tomor Ferenc
Bpest
1888.) – Budapest
Tomor
cimzettségére lásd: Kisfaludy Társaság jegyzőkőnyvei I865. MTA Ltár 1862. okt. 30-i ülés.Tomor Ferenc
P. D. urnak Halas. A megrendelés valóban ugy
esett. Most már igazitunk rajta: nem egész éves lesz ugyan, hanem két
fél éves; de az, Maróthi szerint is, mindegy. Tiszteljük Kiséri
urat, ha él még: küldhetne valami tárcába (nem pugillaris;ba)
valót.
n
Jegyzet
Péter Dénesnek szól
(1837- 1904), Kiskunhalasra.
Péter
, aki birtokos
nemescsaládból származott, Péter Dénes
A.
egyik
kedvelt tanítványa volt Arany János
Kőrös
ön. Jogász lett, s
korán jelentek meg cikkei, humoros írásai, versei, pesti és vidéki lapokban; 61-ben
Halas képviselője volt, s most birtokán gazdálkodott. A
Kíséri úrnak való üz. tréfa: Nagykőrös
Péter
ugyanis gyakran használta ezt az álnevet. Maróthy-ra (lásd 93. gl.) – pugillaris:
bugyelláris, erszény.Péter Dénes
M. H. urnak. K. Sz. Miklós. Valóban nem volt időnk, s most még vagy ro napig
nem lesz, hogy elolvassuk. Ha tudná ön, menyi olvasni való jő ide be, s a
kötelességszerű elébb való. Tanácsot adni pedig igen bajos; nem az a kérdés: mit? hanem:
mikép?
Lasztócra. Vettük,
köszönettel.
n
Jegyzet
Lasztócra Szemere Miklósnak szó1, s a Vén
poéta c. verset (
K II. 1. 26. sz.) s
keltezetlen levelét (MTA Ltár 632.) nyugtázza.
Zsámbokrét. A levél s küldemény megjött. Fogadja
viszontüdvözletünket. A könyvárussal még nem szólhattunk.
n
Jegyzet
A. zsámbokréti ismerőére lásd 372. üz.
Gyöngyösre. A rügy még most sem bimbó. Magán
levelet irni nem érkezünk. Legalább 100-at kellene irnunk ily ügyben minden héten.
Aszódra. Köszönettel vettük. Reméljük, az
alternativa esete nem fordul elő. Szives tiszteletünket !
n
Jegyzet
Aszódra Podmaniczky Frigyes
bárónak, aki novellát küldött, s kísérő levelében (1864. máj. 14. MTA Ltár 432/a.) azt írta: „ha adhatónak véled,
örülni fogok rajta, ha nem: légy szíves a »nyilt levelezésben« tudatni velem, – hogy
annak idején elhozhassam, s mással szolgálhassak." A novellát, úgy látszik, még sem
fogadta el
A.
, mert Arany János
Podmaniczky
tól csak jó sokára
jelent meg a lapban elbeszélés, mégpedig a Varázs hegedü
c. (
K II. II. 21 - 22. sz.)Podmaniczky Frigyes
P. Sz. K.
Enyed
. El van igazitva: csak
formalitás volt a felszólitás. A többire nézve is sietünk eleget tenni. Munka ha jő,
szivesen láttatikNagyenyed
n
Jegyzet
P. Szathmáry Károlynak Nagyenyedre, nyilván előfizetési
kérdésekről van szó. Mit jelent „a többire nézve" – nem tudjuk, mivel a levél ez idő
szerint nem található.
H. Tamásnak. Itt van biz az, de még az olvasatlanok közt. Elborít a munka, s
kivált ha a név sem gerjeszt figyelmet, megesik hogy elhever a küldemény.
Ohajtanánk 24 órából 48-at csinálni, de nem lehet.
Hanvára. Megjött és örültünk érkeztén; valamint
tartalmán részvétre komorodtunk. Mihelyt egy kis vasárnapi kedélyre teszünk szert,
azonnal válaszok mennek. Juliusig várnánk valamit.
n
Jegyzet
Tompá
nak, aki levelében (1864. jún. 4-i MTA Ltár 1041.)
egyrészt szembetegségének erősbödéséről, másrészt arról a katasztrófális időjárásról
tudósította Tompa Mihály
A.
-t, amely ezen a
tavaszon azon a vidéken uralkodott: „állatnak s embernek a szájából kifogyott a
táplálék, határunkban minden veszni indult." – a „vasárnapi kedély" azonban csak nem
jött meg. 1864. júl. 25-i
levelében (MTA Ltár 1174.) Arany János
A.
visszatért e nyilt póstájára: „láthatod, hogy a jó kedélyes óra, melyen
én neked hosszu levelet irhassak, még mindig csak 'távoli jövő' köd álmai között
lengedez !" 1864. nov. 21-én
szánta el magát végre a „hosszu levélre" (MTA Ltár 1175.).Arany János
Gy. I. urnak,
Sz. Udvarhely
.
Vettük a küldeményt. A „beköttetést" a társaság nem eszközölheti: de majd szólunk a
könyvárussal, s ezt a párt kivételesen ugy küldetjük. Másunnan még nem nyilatkozott e
kivánság. Reméljük csinos egyszerű kötés kell, nem valami drága.Székelyudvarhely
n
Jegyzet Nem tudjuk
kinek szól; nyilván a Kisfaludy Társaság fűzve adott illetményköteteire vonatkozik
ez az óhaj az előfizető részérő1.
Sz. K. urnak. Sz. Sz. Baj, baj. De talán megkapjuk a példányt: hanem azt
szétvágják a nyomdában, s abból nem lesz többé „könyvtári" példány. A másik dolgot
teljesitjük, mihelyt szétnézhetünk a fináncia körül.
n
Jegyzet
Szász Károlynak. A.-nak, mint a Kisfaludy Társaság igazgatójának gondoskodnia kell,
hogy a Társaság által fordíttatott Shakespeare darabok forditáskéziratai meglegyenek
a Társaság könyvtárában. Az általa fordított Téli rege
kéziratát azonban
Szász
elkérte a
Társaság titkárától, Greguss Ágosttól:
„csakugyan elkértem – írta Szász Károly
Szász
-
Szász Károly
Greguss
tól; de csak hogy ujra
irnom ne kelljen, a szinházba beadandót; és beadtam. Ott van már most a Szinháznál
és a titkártól elkérendő. Hogy pedig ezen elkérés annál könynyebben essék s
ne-taláni fönnakadás bénne ne legyen, im' ide mellékelek egy kis levélkét a
titkárhoz e tárgyban." Majd így folytatja: „Ha terhedre nem esik, fölkérlek arra is,
hogy az e félévben megjelent kevés dolgozatom honoráriumát sziveskedjél postán
elküldeni." (Greguss Ágost
A.
-hoz, 1864. jún. 7. MTA Ltár
555.)Arany János
U. V. urnak.
Sz. Fehérvár
. Ezt is
felhasználhatjuk, de ha nagyobbat küld még jobb lesz, mert ez csak tárcába
mehet.Székesfehérvár
n
Jegyzet
Udvardy Vincé
nek szól Székesfehérvárra. Igazi
neve Cserna Vince (1840-1904); Fejér megyei
középnemescsaládból született, jogász lett, s a kiegyzés után főügyészségig
emelkedett. Fiatalabb éveiben sok elbeszélést, tárcacikket küldött a lapoknak s
Cserna Vince
A.
lapjainak is. Itt talán Szerelmi eskük c. tárcanovellájáról van szó, bár az csak
jóval később jelent meg. (
K II. II. 13.
sz.)Arany János
M. Vásárhely
, M. Rettentő bajos
állapot ez, kivált most. Várjunk vele egy kissé, azalatt meggondoljuk. Ha sürgetős,
akkor visszaküldjük.Marosvásárhely
n
Jegyzet
Mentovich Ferencnek Marosvásárhelyre. 1864. jún. 11-én kelt levelében (MTA
Ltár 395.) és „berüchtigt"
lett. Minden oldalról ostromoltatom annak
kiadásával." A tanulmány címe: Az ember nyomai a messze multban
és kinézései a jövőben, s
Mentovich
egy
értekezését juttatta el Mentovich Ferenc
A.
-hoz.
Nagyon szerette volna, ha Arany János
A.
közli.
Maga így ír e munkáról: „ [ … ] itt Marosvásárhelyt
tartott tanári értekezleten olvastam föl, nagy számu hallgatóság előtt. Sokan
helyeselték azt, mások meg (az orthodox papok) kétkedve rázták fejeiket. Minek
folytán értekezésem egész Erdélyben „berühmt"
Arany János
[szerkesztői feloldás]
híres[szerkesztői feloldás]
hírhedtMentovich
egy tanári gyűlésen adta elő. Miután A., úgy látszik, végkép elhárította magától, némi
rövidítéssel az Ország Tükrében került kiadásra. (1854. 30-31. sz.) Mentovich Ferenc
Mentovich
e dolgozatban a maga
materialisztikus szemléletét fejtegette, s főképpen a darwinizmus igazsága mellett
szállt síkra. Nyilván ezért huzódozott tőle Mentovich Ferenc
A.
Hiszen Arany János
Mentovich
ily szemléletű cikkei miatt már meggyűlt egyszer a baja
olvasói és munkatársai egy részével, főképp az egyházzal (lásd 336. üz.). Az azonban
Mentovich Ferenc
Mentovich
jóhiszemű
csalódása, hogy az értekezleten sokan fogadták volna rokonszenvvel dolgozatát.
Rögtön az értekezleten, majd egész Erdélyben,
sőt országszerte valóságos hajszát indítottak ellene, s csak Sámi László (lásd 563. gl.) állt ki mellette bátran. (Mentovich Ferenc. Bukarest, én.
11-12. l.).Mentovich Ferenc
Vattára. Csakugyan nem láttuk az előbbi
küldeménynek szinét se. Valahol a jegyeket kallabolják. A mostani természetesen megjött.
Szeretnénk magánlevelet irni. Szives üdvözlések!
n
Jegyzet
Tóth Endrének, aki elküldötte a Mult
képe c. versét, (
K II. II. 4. sz.), és
megkérdezte, vajon 1864. máj.
31-én küldött levelét (MTA Ltár 1217.) megkapta-e A., amelyben újra A férj c.
költői beszélye (lásd 411. üz.) kiadhatása felől tett kérdést, s kérte annak
A.
észrevételeivel való
visszajuttatását. (1864. jún. 16.
MTA Ltár 1218.) – Kallabol: a MTSZ szerint háromszéki tájszó: vereget, kalapál; itt
azonban nyilván: leszed, elsikkaszt, ti. jegyeket bélyegeket; annak a Kallab nevű
hirhedt levéltolvajnak a nevéből van alkotva, akit 1862-ben ítéltek el. (
Családi Kör
1862. aug. 17. 33.
sz.) – A magánlevelet hamarosan meg is írta A., és benne küldte Tóth Endre verses beszélyének bírálatát. (1864. júl. 15. MTA Ltár 1231.)Arany János
M. Sziget
. A küldeményt vettük, s a
„legapróbb szeg" nagyon jó nekünk, hadd jőne minél több. A most beküldött neveken kivül,
a többi, kiket a multkor írtam volt, mind fel van szólitva, s eddig nem kaptunk
választ.Máramarossziget
n
Jegyzet
Máramarosszigetre, Szilágyi Istvánnak, aki részint előfizetési ügyekben
fordult
A.
-hoz, részint, a
következő, részint e félévben megjelent A próságok c.
irodalomtörténeti és nyelvészeti tárgyú tárcacikkeiből küldött néhányat, megkérdezve
előbb, vajon van-e reájuk egyáltalán szükség. „Jobb ha világot lát" egy-egy ilyen
kicsi cikk is – írja Szilágyi – „a közölteknek
talán még hasznát veszi valaki." (jk MTA Ltár 682.)Arany János
O. Zs. urnak. Buziás. Örömest, ha megélünk, a jövőre nézve; de a multra
elfogyott.
n
Jegyzet
Ormós Zsigmondnak
(lásd 74. mj.), aki nyilván a lap régebbi s jövő rélévi számainak küldését kérte
egyszerre. Levele nem maradt fönn.
Cs. S. urnak.
Peel
. Hiszen nem kellene minket
arra serkenteni; de mikor ott állunk, hogy ide s tova több az ilyen, mint az olyan. El
kell várnunk: juliust, s ha lehet, szívesen.Pél
n
Jegyzet E kezdőbetűs címre elég
gyakran üzent
A.
, hol előfizetési,
hol közlési ügyekben. Nyilván Csermelyi Sándornak (lásd 283. üz.), aki levelében, amelyre az üz. felel, talán
jövendő honoráriuma terhére kért ingyen példányt. Igaz ugyan, hogy Pél
Arad megyében van, s Arany János
Csermely
alföldi tartózkodásáról nincs
tudomásunk; levele sem maradt fönn, mely ez üz.-hez kapcsolódnék.Csermelyi Sándor