Aranysárkány fejléc kép
 
KOSZORÚ. III. ÉVF. I. FÉLÉV 1865  
  2. sz.  
  504.  
 
M. Sziget
Máramarossziget
.
Az I. számot már a nélkül is küldöttük volt, de a kiadói rend végett most már csak egyik fog menni, miután kettőre, ugy hisszük, nincsen szükség. Jövőre gondoskodunk, hogy hivatlan is menjen. Viszont kérjük az eddigi munkásság folytatását. Legszivesb üdvözlettel!
n
Jegyzet Máramarosszigetre, Szilágyi Istvánnak, aki az előző félévben apró irodalomtörténeti cikkeket irt a K-ba, s 1864. dec. 31-én levélben fordult
A.
Arany János
-hoz, előfizetési kérdésekkel. Felesége külön is előfizetett, nyilván, hogy emelje az előfizetők számát.
Szilágyi
Szilágyi István
pedig alighanem tiszteletpéldányt kapott. Valószinűleg ez utóbbit kívánta lemondani Szilágyi István, az előfizetők kis számára való tekintettel, midőn levelében azt kérte, hogy ezentúl csak egy példányban küldje A. a lapot. (MTA Ltár 684.) Az apró cikkek küldését azonban e félévben Szilágyi István nem folytatta.
 
  505.  
  Abonyba. A kézbesítés megtörtént a pénztárnoknál. Fogadja szives viszont üdvözlésünket.
n
Jegyzet Abonyi Lajosnak; nem tudni, minek a kézbesítéséről van szó, levelezésbeli nyoma nincs.
 
  506.  
 
Sz. Szállás
Szabadszállás
.
Semmi sem érkezik.
n
Jegyzet Szabadszállásra Szász Károlynak; nyilván verset várt tőle A.
 
  507.  
  Ifj. Cs. V. urnak. Ideiglen nem tudjuk hová küldeni a példányt. Farewell !
n
Jegyzet Csapó Vilmosnak (lásd 491. üz.), aki ez időben Itáliában tett tanulmányutat, és a K-nak is küldött tudósításokat ( Olaszországi levelek. K III. 1. 13-15-17. sz.). – farewell: jó útat.
 
  3. sz.  
  508.  
  Balaton tündére. Isten hozzád. Örömest látnánk mi bennök minél többet: de legjobb akarattal sem birunk.  
  509.  
  Rege a forrásról. Van némi csin az előadásban; de a personificatio semmi új vonással nem ragadja meg az olvasót. Várjunk mást.  
  510.  
  Nyugasztaló. A halász (
Goethe
Goethe, Johann Wolfgang von
). Béla . Az özvegy. Intő. Elemér és Ilonka s a többiek ; még többé kevésbbé gyengés dolgozatok.  
  511.  
  A vallomások. I-III. még legelevenebb a most küldöttekből. Ezekre talán sort keríthetünk.  
  512.  
  K. G. Emlékezete. Talán még most is hamar volna föllépni. Kérdezze meg a t. tanár urat. Önálló valamit nem találunk ez elég csinosan összeszedett mondatokban.
n
Jegyzet Nyilván Kazinczy Gábor emlékezete a röviditett cím;
Kazinczy
Kazinczy Gábor
ugyanis a múlt esztendőben halt meg. S alighanem
Lévay
Lévay József
valamelyik tanítványa lehetett a címzett, s
Lévay
Lévay József
„a t. tanár úr." ő mondott szép emlékbeszédet
Kazinczy
Kazinczy Gábor
ról, s vele való barátsága diákjai előtt nyilván tudott volt.
 
  513.  
 
N. Enyed
Nagyenyed
. P. Sz. K.
Az igéret csak szép szó.
n
Jegyzet Nagyenyedre P. Szathmáry Károlynak; nyilván a régóta ígért történeti novella sürgetése. (lásd 495. üz.)
 
  514.  
  Hanvára. Magán levél akart menni, de már elkésett. Röviden: megkaptuk az utóbbiakat is: de amazt is elég volt már hevertetni. Mi itthon már élünk, de alig éltünk.
n
Jegyzet
Tompá
Tompa Mihály
nak. Az „elkésett magánlevél" csak 1865. jan. 26-án készült el (MTA Ltár 1176.), amidőn
A.
Arany János
tudatta
Tompá
Tompa Mihály
val, meg akarják nyomoritani „akadémiai beamterséggel", s nyilván fiának hosszan elhúzódó tífuszos megbetegedésére s a betegségből való lassú épülésére, meg felesége betegségére utal. (
Tompá
Tompa Mihály
hoz, 1864. nov. 21. MTA Ltár 1175.)
 
  515.  
  Miskolcra. L. Intézkedtünk, „azonnal". Ott van-e már? A „boldog az uj év" valamivel boldogabb mint a másik utolja volt. Szives üdvözlés !
n
Jegyzet Miskolcra
Lévay
Lévay József
nak, aki bár sokat dohogott, zsörtölődött az ilyféle munkával járó vesződségek miatt, mégis erre tevékenykedett a Kisfaludy Társaság és a K érdekében. Most is, hogy ujabb Kisfaludy Társasági pártolókra volt kilátás, kérte
A.
Arany János
-t: „Légy szives, ha teheted, azonnal, legalább 10 példányt utnak inditani A mi nótáinkból". Ez volt ugyanis az azévi illetménykötet a Kisfaludy Társaság pártolói részére. Szerzője Abonyi Lajos; etnografikus szinezetű, dalokkal, néprománcokkal teleszőtt, népéletből vett elbeszélések, amelyek egy félszázadon át a legszélesebb, főképp a vidéki közönség körében, igen népszerűek voltak. – „A másik
[szerkesztői feloldás]
év
utoljá"-ra jellemző az a levél, amelyet 1864. nov. 21-én (MTA Ltár 1175.) írt A.
Tompá
Tompa Mihály
nak így, kezdve azt: „Szomoruság, nyomoruság mindenfelé". Majd rendre előadja felesége súlyos betegségét, a szerkesztéssel s a lap bizonytalan további fennállásával járó bajokat.
 
  516.  
  Kelemen Eszti. Lélektani indokolása hiányos. Csak az olvasmányok viszhangja az egész.  
  517.  
  Rábaparti népdalok. Népnyelv van bennök elég: de egyéb is kellene.  
  518.  
  Hastingsi csatatér. Szép ballada, de nagyon jó forditást is kiván. Itt a nyelv sok helyt nem bir vele.
n
Jegyzet A Hastingsi csatatér Heine verse, Das Schlachtfeld von Hastings.
 
  519.  
  P-y (de nem
Petőfi
Petőfi Sándor
) versei. Gyakorlatnak megjárják: de még messze van a Pamassus oda.  
  520.  
  Debrecen Sz. F. Csinos, kivált az utóbbi. Az első mint népies egy kissé tul van csinálva. Sort azonban nem egyhamar kerithetnénk rájok.  
  4. sz.  
  521.  
  Orosháza. Megkaptuk, köszönettel. Bárcsak magánválaszt irhatnánk a kedves és kedvesen vett sorokra, de mostanában alig lehet. Fogadja szives üdvözlésünk.
n
Jegyzet Orosházára,Győry Vilmosnak s alighanem a Kisvárosi történetek c. novelláját nyugtázza. (K III. 1. 12. sz.)
Győry
Győry Vilmos
levele nem található.
 
  522.  
  M. Vásárhely. M. Köszönet a baráti megemlékezésért, melyet ime csak e sorral lehet viszonoznunk. Annyit tudomásul, hogy nehéz válságon mentünk keresztül a közelebbi pár hó alatt.
n
Jegyzet Marosvásárhelyre Mentovich Ferencnek, aki újévi s ünnepi köszöntést küldött, mint minden évben. A nehéz válság oka részint A. afölötti töprengése, elvállalja-e az akadémiai titoknokságot, részint feleségének súlyos betegsége, s tovább a lap sorsának ingatagságából származó bizonytalanság. (
Tompá
Tompa Mihály
hoz, 1864. nov. 21. MTA Ltár 1175.)
 
  523.  
  Ugyanott G. I. urnak. A három első szakaszt közölhetjük és szivesen közöljük, mert csinosan irvák; de a negyedik oly tárgyat feszeget, a miről nekünk „nem lehet" elmélkednünk.
n
Jegyzet Nincs ily kezdőbetűs költője a K-nak, s vers sincs ez évfolyamban melyre e jellemzés illenék.
 
  5. sz.  
  524.  
  Vattára. Köszönjük a szives sorokat és örvendünk a jobbra forduláson. A másik levél is megjött. A májusi határidő jó volna, de febr. 6-ikához alapszabályilag van kötve a társaság, s azt kegyeletből meg kell tartania.
K. Zs.
Kemény Zsigmond
-vel mihelyt beszélhetünk.
n
Jegyzet Tóth Endrének, aki pár napon belül két levelet is küldött A.-nak. Az elsőben azt kérte, próbálná meg Kemény Zsigmonddal kiadatni A férj c. verses elbeszélését (lásd 472. üz.) a PN-ban. S tovább azt javasolta a Kisfaludy Társasággal kapcsolatban, „hogy sokkal elevenebb szint és életet nyerne a társulat éven.kint egyszer, ha februári nagygyülését péld. májusban tartaná. Akkor a vidék is inkább képviselve lehetne." – S végül tudósította
A.
Arany János
-t, hogy betegsége jobbrafordult, szinte egészségesnek érzi magát. (1864. jan. 22. MTA Ltár 1225.) – A Kisfaludy Társaság nagygyűlésének napja febr. 6., a társaság névadójának, Kisfaludy Károlynak születésnapja. – A másik levélben a Jövevény c. verséhez küldött néhány javítást, s
Tompa
Tompa Mihály
egészsége felől érdeklődött, mert úgy hallotta, úgymond, „szembaja ismét visszajött volna". (1864. jan. 24. MTA Ltár 1226.)
 
  6. sz.  
  525.  
  Vattára. Az igazítások megérkeztek. Lesz rá gondunk, Hanváról nem hallottam, hogy roszabbul volna.
n
Jegyzet Tóth Endrének. Az előző üz.-ben nyugtázott második levelet, úgy látszik, A. annak az üz.-nek megírásakor még nem boontotta fel, s azért csak most válaszol az ott feltett kérdésre.
 
  526.  
  Abonyba. A levél már itt van: a rák is itt van. Szives köszönet!
n
Jegyzet Abonyi Lajosnak. Nem található semmi levelezésbeli nyoma ez üz.- nek, s így nem lehet értelmezni.
 
  527.  
  Pest. Z. jogász. Ugyan hogy irhat Ön jogász létére olyat, hogy „Elfeledtem réges-régen, Hogy ifju én is valék".  
  7. sz.  
  528.  
  W. B. F. urnak,
Pest
Budapest
en.
Ne méltóztassék azt vélni, mintha a Koszorú, bármely hazai intézet irányában is, ellenséges indulattal viseltetnék. Mai számából is kitetszik, hogy kész elfogadni fölvilágosítást, ha valamely közleménye helyessége iránt kétely támad. Szerkesztésnél elkerülhetetlen, hogy tér adassék az egyes munkatársak véleményének, kivált ha az utóbbiakra nézve a szerkesztőnek nincsen oka kétségbe vonni, hogy más egyéb mint az ügy iránt érdeklődnének.
n
Jegyzet Alighanem Weiss Bernát Ferencnek szól, akinek nevével különféle fővárosi míívelődési intézményeknél, vállalkozásoknál anyagi támogatóként gyakran lehet találkozni ez időben.
Weiss
Weiss Bernát Ferenc
(1800- 1888) erdélyi német családból származott, s
Pest
Budapest
egyik tekintélyes kereskedőjének számított. A forradalom alatt pénzügyininisztériumi osztályfőnök volt. A közművelődés iránt már a negyvenes években érdeklődést mutatott, s ez évtized sok szereplőjéhez személyes kapcsolat is fűzte. Talán Fogarassy megtámadtatása
Gyulai
Gyulai Pál
által ( K III. I. 6. sz.) vagy Reményi Edének a Zenede ügyében való tevékenykedését gáncsoló Bartalus-cikk ( K III. I. 6. sz.) indíthatta felszólalásra. – Az A. által említett, e számban található „fölvilágosítás": egyrészt Fogarassy válasza Gyulainak, másrészt Reményié Bartalusnak.
 
  529.  
  Halasra. Sz. A. Vettük köszönettel. A molláht köszöntse nevünkben.
n
Jegyzet Kiskunhalasra Szilády Áronnak, aki Dsami perzsa költő verseiből küldött fordításokat ( K III. I. 8. sz.). – A mollahra lásd 502. gl. A mollahtól egy ma!yarra fordított mesét is közölt a K (III. I. 20. sz.), amelyet
A.
Arany János
, az ő nevében, Csagatai Izsák névvel látott el.
 
  530.  
  Hanvára. Reméljük, azóta ott van a magánlevél.
n
Jegyzet
Tompá
Tompa Mihály
nak. Az említett magánlevél nem található. Az utolsó, e dátum előtti fellelhető: az 1865. jan. 25-i (MTA Ltár 1176.), a következő pedig csak az 1865. ápr. 29-i (MTA Ltár 1177.).
 
  8. sz.  
  531.  
  A szózat travestiájában az alapötlet jó, de a kivitel nem sikerült annyira, hogy ki lehetne adni. A nyelvészeti megjegyzésekben van sok, a mit aláirunk, de olyan is, a mit el nem fogadhatunk, péld. hogy a semmi – valami volna. Helyes, hogy a német kein értelemben nem szabad használni: de hogy semmiképen azt tenné: valamiképen, ön maga sem fogja állitani. „A sötétben megütötte a nagy semmit'' – e népies szólásban sem rejlik a valaminek legcsekélyebb árnyalata is.
n
Jegyzet Nem tudni kinek szól, nincs kézirati nyoma; de aligha tévedünk, ha
A.
Arany János
későbbi Szózat-travestiájának egyik ihletőjét, ötletadóját keressük e versben.
 
  532.  
  A. Szuha, M. J. urnak. Örömmel vettük becses és kedves sorait. Szivtől szivhez. Hogy azonban a választ későbbre kell halasztanunk, az nekünk esik nehezebben. Fogadja egyelőre viszont üdvözlésünket s minden jó kivánatunk őszinte kifejezését.
n
Jegyzet Alsószuhára Majomí Józsefnek (
Tompa
Tompa Mihály
közeli ismerősének) szól, aki Hanva szomszédságában lelkészkedett, s
Tompá
Tompa Mihály
n keresztül fizetett elő a K-ra. (
Tompá
Tompa Mihály
A.
Arany János
-hoz, 1862. okt. 29. MTA Ltár 1037.) A. bizonyosan Hanván tartózkodása alatt ismerkedett meg vele.
 
  533.  
  Még egy Koszorú. Talán elég is lesz belőle. Azonban ha elolvasván igen jónak találjuk, adni fogjuk. Mint csupán párt-polémia, fölösleges.
n
Jegyzet A K. ez évi 6-7. számában öt fiatal novellaíró, Berczik Árpád (1842-1919), a később kedvelt népszinmüíró, Urváry Lajos (1841 -1900), újságíró, a PN későbbi szerkesztője,Almási Balogh Tihamér (1ásd 251. gl.), Csukássi József (lásd 460. gl.) és Toldy István versenyre kelt. Csupán a cím volt megadva: „Koszorú", s e cimhez kellett valamennyiöknek egy-egy novellát megirniok. S most úgy látszik, valaki még folytatni kívánta a versenyt, de nem felelhetett meg
A.
Arany János
kikötésének, mert nem hozott több ily című novellát a lap. – A „párt-polémia", amely magában „fölösleges" – levél híján – világosan nem értelmezhető, de alighanem arról van szó, hogy az eddig megjelent „Koszorú"–k szerzői valamennyien az Új Nemzedék- féle csoportosuláshoz tartoztak (lásd 251. gl.) – s erre, talán ez ellen tehetett az újabb „Koszorú" beküldője észrevételt; vagy esetleg a közölt öt novella újromantikus, francia romantikus irányára, stílusúra. Az öt novella tartalma semmiféle irodalmi vagy politikai pártvitára nem adhatott alkalmat, Almási Tihamérét leszámítva; szerelmi történet ugyan ez is, de erősen forradalom ellenes háttérrajzzal, a konvent korából.
 
  9. sz.  
  534.  
  P. Sz. K. Enyed. A küldemény megérkezett s köszönjük. A többire szeretnénk magánlevelet irni: de annyifelé kellene, hogy nem jut rá idő. Majd egyszer személyesen „kipanaszoljuk" magunkat.
n
Jegyzet P. Szathmáry Károlynak. Levele ez idő szerint nem található, de alighanem a régóta ígért és kért Egy magyar költő a XVI. századból c. történeti beszély forog szóban. ( K III. 1. 17-18. sz.) A „kipanaszló" levél, ha megszületett, nem található; ám lehet, hogy nem is levélbeli kipanaszlásra célzott A., hanem egy személyes találkozás reményére.
 
  535.  
  Kolozsvárra. -r. Becses küldeményei itt vannak: fogadja legszivesb köszönetünket mind azokért, mind egyebekért. A kézirat nálunk nem szokott elveszni, még ki nem adás esetében se, a miről itt nincs szó. Nyomdahibák minden szerzőnek átka, annyival inkább, mert leginkább csak ő veszi észre. Mi a corecturával többet tenni képesek nem vagyunk, mint a mennyit teszünk.
n
Jegyzet Nagy Péternek s bizonyosan anonim angol szerzőktől fordított Madame de Monferrato (K III. 1. I0-11. sz.) s a Medusa (K. III. I. 22-26. sz.) c. novellákat nyugtázza.
 
  10. sz.  
  536.  
  Miskolc L. Valamit a pihent muzsától?
n
Jegyzet
Lévay
Lévay József
nak, aki ebben a félévben még egyetlen verset sem küldött a K-nak, s az előzőnek is még a derekán, jóllehet 1865. jan. 2.-i levelében (MTA Ltár 335.) erősen fogadkozott: „az Isten tudja, milyen zsibbadt lelkű voltam: eddig semmit sem dolgoztam; de akarok s fogok"
 
  II. sz.  
  537.  
  A a vers, amelyben a nád annyit suhog, bólint stb. nem közölhető.  
  538.  
  Hazafelé. Egy pár eredeti vonás, a vége felé, fordul elő, de az egész kissé hosszúra van eresztve, s az ügyes verselés dacára is korán volna még kiadni. Szokjék nagyobb tömörséghez.  
  539.  
  Heinéből. (Uj dalok.) Az ember nem hinné e forditás után, hogy Heine irta.  
  12. sz.  
  540.  
  Temetőben. Könnyűség – de egyéb sincs.  
  541.  
  Miskolcra. Megjött. Köszönjük.
n
Jegyzet
Lévay
Lévay József
nak. Nincs levelezésbeli nyoma a megköszönt küldeménynek. Talán előfizetés vagy egyéb díjak, mert
Lévay
Lévay József
nak e félévben már nincs verse a K-ban.
 
  542.  
  B. K. Kecskemét. Vettük köszönettel. A levél tartalmára szeretnénk magánválaszt írni, de ha nem lehet, barátságosan majd megbeszéljük valamikor. Bulcsú Károlynak, aki 1865. márc. 12-én levélben fordult
A.
Arany János
-hoz (MTA Ltár 48.), amelyben megírta miért hallgatott az utolsó években, s megküldte most egy hosszabb költeményét. „Itt e költemény, Thaddé mester, híven tükrözi lelkivilágomat. Óriási dithyramb ! küzdés, ábránd és való, a költészet és az élet, az ideál és a reál, az általános szép és a népi között." Bulcsú levelében sok utalás van arra a kritikára, amelyet 1861-ben
A.
Arany János
írt
Bulcsú
Bulcsú Károly
verseiről. ( Sz F I. 19., 20., 21. sz.) Minden hitel híján lévő, irreális eszményiségéért rótta meg keményen A. Bulcsú kötetét. Idejét multnak vélte, hogy egy „költő" még egyre a Kölcsey korában dívó túlzó eszményítést folytatja, csigázza abszurdumig, s a népies irányzatról tárgyban, felfogásban, stílusban tudomást sem látszik venni. Bulcsú, úgy látszik, sokáig rágódott
A.
Arany János
bírálatán, s annak igazát belátva, a Thaddé mesterben új irányáról szeretett volna bizonyságot adni. –
Bulcsú
Bulcsú Károly
(1823- 1865) igazi nevén: Paltsó) polgárcsaládból született ref. pap, majd tanár. A. kőrösi baráti köréhez szíves jóviszony fűzte, innét az üz. baráti hangja. – A vers megjelent: K III. 1. 13. sz. – A magánválasz úgy látszik nem készült el, vagy legalább ma nem található.  
  543.  
  Lasztócra. Hiszen akartuk, de tőlünk nem függő akadály miatt nem lehet. Kérjük tehát azon erős fogadásnak mielőbbi megszegését. Különben kész a desperatio.
n
Jegyzet Szemere Miklósnak.
Szemere
Szemere Miklós
mérhetetlenül kusza, teljességgel olvashatatlan, dátumot többnyire nélkülöző leveleiben olyan nincs, amelyre ez az üz. felelet lehetne. Van ugyan játékos, haraggal, a barátság fölmondásával való fenyegetőzés több is; de azokhoz meg az első sor nem illik. Mégis legvalószínűbb, hogy azzal a márc. 9-ével és zavarosan írt évszámmal (1865 ?) jelölttel hangzik egybe, amelyben
Szemere
Szemere Miklós
tréfásan dorgálja A.-t: – „te bibliahü, te" – , hogy szemérmes és félénk, s így amin a papok megbotránkozhatnának, azt nem meri kiadni; például hozza föl, hogy
A.
Arany János
az ő Éji pásztortűzemnél c. versének e két sorát „Ti beszéltek a jövő életről | Én csak egyet ismerek", ki akarta hagyni. Talán hasonlók miatt nem adja a legutolsó beküldött versét is (Meghalnék én a város zárt terében). Levelének e részét
Szemere
Szemere Miklós
így végzi: „Rettegj haragomtól ! [ … ] Légy bátrabb mert máskép megszököm zászlóaljadból, félénk vezér alatt ki szeretne katonáskodni!" (MTA Ltár 628.) A szóban forgó vers nem jelent meg a K-ban; éppúgy mint az emlitett Éji pásztortüzemnél c. sem; már csak epigrammákat hozott a lap-
Szemeré
Szemere Miklós
től. ( K III. I. 21 - 2 2. sz.)
 
  544.  
  Cs. V. urnak. Sajnáljuk, hogy nem tudtuk megérkeztét. Úgy intézkedtünk volt, hogy ne legyen szükség a mostani küldeményre ,· hanem mihelyt holléte hirét vesszük, oda indithassuk
 [!]
[sic!]
a lapot, minden sürgetés nélkül. Az igért dolgokat nagy örömmel fogadjuk és sietünk felhasználni, valamint az itt levő sincs félretéve, vagy feledve.
n
Jegyzet Csapó Vilmosnak (lásd 491. üz.), aki úgy látszik ez időtájt tért haza olaszországi útjáról (lásd 507. üz.).
 
  13. sz.  
  545.  
  Gyermekkori emlékek. Eléggé gyakorlott kéz: de az ily gyermekkori emlékek felsorolása igen kopott tárgy, ha eredeti vonásokkal föl nem frisíti valaki. A Vértes (hegy név) nem kis v, s a „bámulok rajta" mást jelent, mint a „bámulok rá."  
  546.  
  A gondolat. Nehézkes a nyelve, mégis kevés van benne a ciméből.  
  547.  
  Az az I- V. vers, melyben egy virág kimulása adatik elő keserves allegoriában, bár szerzője „alig meri hinni, hogy e sokak által dicsért verset a Koszorú ki ne adná" – bizony silány vers, s a Koszorú inkább magára veszi ama sokak neheztelését, hogysem dicsérni közéjök álljon.  
  14. sz.  
  548.  
  Vilmosnak. Az ujabb küldeményt (II.) is vettük, köszönettel.
n
Jegyzet Csapó Vilmosnak, nyilván az Olaszországi levelek második részének nyugtázásaként. ( K III. I. 15. sz.)
 
  549.  
  P. Sz. K.
Nagy Enyed
Nagyenyed
.
Mindig akartunk magánlevelet irni: de elmaradt. Beszéltünk az illetővel: várja a mű beküldését oda. Aldunasor 22. A tanulmány ha nem lenne fölötte hosszú: szivesen fogadná lapunk. Minden esetre ohajtanók átlapozni.
n
Jegyzet P. Szathmáry Károlynak. Levele azonban ez idő szerint nem található, s így nem tudni mily tanulmányról s mily mű beküldéséről van szó. Ez évben már nem jelent meg tanulmány a K-ban
P. Szathmáry
P. Szathmáry Károly
tól.
 
  550.  
  Csillag és virág. Habozva állt egy ifju az élet szétágazó utjai előtt" – még nagyon zsengés.  
  551.  
  A Balaton tündére. A szerkesztőség ön versei iránt nem érez se rokon- se ellenszenvet: de ha az ily versszak jó:  
 
 
 
Rózsapir fut a tó arcán
 
Által, mint boldogtalan
 
Ifjuén, ha szép hölgy szeme
 
Pihen rajta hosszasan
 
 
  akkor mi nem tudjuk, mi a nem jó.  
  552.  
  Miskolc. A kis „sajtóhiba" nem a mi hibánk.
n
Jegyzet
Lévay
Lévay József
nak; levelezésbeli nyoma azonban nincs, s így nem állapítható meg, mire vonatkozik.
 
  15. sz.  
  553.  
  Lasztócra. Kaptuk és elvittük, de azt mondják a mátric kell; ha ez meg nincs B-nál, akkor Kassán kell csináltatni. Egyebet is várnánk.
n
Jegyzet Szemere Miklósnak, aki nem heverve ki a SzF-ben
Brassai
Brassai Sámuel
tól kapott sebeket, most bővítve kívánta kiadni Válasz Brassai Ismerettyüjére c. 1862- ben Sárospatakon kiadott, s Kassán nyomott füzetkéjét. Az újranyomáshoz hibajegyzéket, javításokat küldött. (Keltezetlen levél MTA Ltár 629/a.) A kiadás azonban, úgy látszik végül is elmaradt.
 
  554.  
  A lovag és csatlósa. Nem leljük benne, a mi kellene.
n
Jegyzet Nem közölt ily c. verset a lap.
 
  555.  
  Bölcső mellett. Közölhetnők; a tavalyit is inkább tárgyáért tettük félre, melyet nehéz ugy vinni ki, hogy bántó ne legyen. De most már némi oeconomiára vagyunk szorítva.  
  556.  
  Az oltár. Ki a boldog. Panaszkodni, mint más, ebben semmi sincs. Ugy panaszkodni, hogy mást meghassunk, ez volna a költészet, de az itt nincs.  
  557.  
  Bürger. No, mi B. mellett megtűrjük Goethét is s még egy párt; a mi a „vertirolást" illeti, az forma tekintetében nem üti meg a kellő mértéket, s igy, bár sajnálattal, félre tesszük.
n
Jegyzet G. A. Bürgerre (1747-1794), a Goethe előtti német líra egyik kiválóbbjára történik hivatkozás, aki az európai balladaköltészetre, főleg Lenore c. balladájával igen nagy hatást gyakorolt. – vertirol: átfordít. gúnyos ízű latin német keverékszó: a latin verto ige németes továbbképzése.
 
  16. sz.  
  558.  
  Aszód. Mi vissza nem élünk az itt levővel: akár egy, akár más esetben úgy fogunk intézkedni, a mint kivántatik. Még nem bizonyos, melyik eset fordúl elő. Bocsánat, ha némely dologra nézve nem lehet csupán a magunk izlését követnünk.
n
Jegyzet Podmaniczky Frigyes bárónak; levelezése A.-nyal töredékiben maradt fönn. Pontosan értelmezni nem lehet.
Podmaniczky
Podmaniczky Frigyes
novellái rendszerint sok oda-visszaküldözés után, nagy üggyel-bajjal kerültek nyomdába (lásd 484. üz.), s leveleiből szándéka sem volt mindig világos, könnyen félreérthette A., aminek aztán sértődés és apprehenzió lett a következménye. Innét
A.
Arany János
kissé türelmetlen hangja.
 
  17. sz.  
  559.  
  Dalnok élet. Elég dicséretes gyakorlatok, de még csak gyakorlatok.  
  560.  
  Bereg Náni. A commentárból a mi lényeges, jónak láttuk egy pár jegyzetbe szorítni alul; a többit bizzuk az olvasóra.
n
Jegyzet A Bereg Náni nótáját a K III. 1. 17. sz. közölte, a közzé tevő neve nélkül, s így nem tudni, kinek szól ez az üz. – Csillag alatt e megjegyzések olvashatók a közlemény alatt: „ Ezen népballada Szabolcs megyéből való". „ ** A nyolcadik versszakban érintett népsajátságot illetőleg" … s következik egy népszokás előadása. E csillag alatti megjegyzések tehát a közlőt61 s nem
A.
Arany János
-tól valók.
 
  561.  
  Luisa. Nem ment egy kis bizarrságtól, azonban meglássuk. Jó helyre tettük.
n
Jegyzet Nem közölt a K sem Luisa c. verset, sem Luisa keresztnevű szerzőtől semmit.
 
  562.  
  Ábrándok stb. Hagyjuk őket. A nyelv oly fuvola, melyen Polonius sem tud játszani, ha nem gyakorolta.
n
Jegyzet Természetesen a Hamlet Poloniusára történik hivatkozás. – Közölve Várdai: Adalék 730. l.
 
  563.  
  Koszorú. Ezerszer elrohant már így a szerelmes ifju harcba, de mindig győztesebben tért vissza mint most.  
  564.  
  Vadkörte. Hogy is van a
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
epigrammája: „Huppanj körte?" Azonban lehet idővel valami.
n
Jegyzet
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
nak A philosophus vackor c. epigrammájából való e mondat: Huppanj, körte ! megértél már. Kinek íze kivánja / Legjobb a' vackor hullva, megérve, puhán.
 
  18. sz.  
  565.  
  Én. Akármilyen nagy fájdalom eláznék annyi szóban.  
  566.  
  Minden vagy semmi. Az ily rhapsodisticus formában erős gondolatokat keresünk. Itt csak közhelyeket találunk.  
  567.  
  Lasztóc. Megérkezett a levél. Tudnánk mi arra sokat mondani. de nincs itt rá hely.
n
Jegyzet Lasztócra Szemere Miklósnak s talán arra a keltezetlen, de feltehetőleg ez év tavaszán keletkezett levelére válasz ez az üz. (
A.
Arany János
felírta a sarkára: „tán – 9. Mart. 865"), amelyben
Szemere
Szemere Miklós
a maga örökké évődve szemrehányó modorában ugyan, de most komoly megbántódással panaszkodik
Tompá
Tompa Mihály
ra amiatt, hogy minden baráti kérelem elől betegsége védelmébe, ürügyébe zárkózik. (MTA Ltár 628.)
 
  19. sz.  
  568.  
  Szabadszállás . Megkaptuk; a másikban pedig el fogunk járni. Szives viszont üdvözlet.
n
Jegyzet Szász Károlynak, aki 1865. máj. 1-i levelében (MTA Ltár 560.) Heinefordítást küldött, s arra kérte A.-t, hogy az általa,
Szász
Szász Károly
által fordított Shakespeare szonettek kéziratát kérje vissza Greguss Ágosttól, a Kisfaludy Társaság titkárától, s küldje Szabadszállásra, hogy ő javítás után a K-nak adhassa.
 
  569.  
  Vatta. Szintén vettük a levelet, és erősen ohajtunk magán választ irni, de sehogy sem jut rá idő. Azonban igyekszünk kimódolni. A régebben itt levőre semmi kilátás nem nyilik. Veszett idő.
n
Jegyzet Tóth Endrének, aki A. akadémiai titoknokká választásához gratulált, s mellékesen érdeklődött verses beszélye (lásd 479. üz.) sorsa iránt is. Az „ohajtott magánlevél" vagy nem született meg, vagy nem maradt fenn.
 
  570.  
  Sz. F. Debrecen. A küldemény megérkezett: de úgy hisszük nehéz abból a költeményből oly mutatványt szakítni ki, hogy az egészszel nem ismerős olvasó élvezhesse a kiszakított részt.  
  20. sz.  
  571.  
  Hanvára. Nincs eltalálva. Ott jobban tudják az irás e helyét: „Rendeld el a te házadat, mert. " Hanem azért csak egészség volna. Szives üdvözlet.
n
Jegyzet
Tompá
Tompa Mihály
nak. Talán annak 1865. máj. 6.-i levelére válasz (MTA Ltár 1048.), ebben
Tompa
Tompa Mihály
panaszainak, sóhajtásainak hosszú sorát azzal zárja: „Hiszen csak láthatnánk benneteket ! de mi nem mehetünk s most már ti is nehezebben mozdulhattok ki
Pest
Budapest
ről". Talán szándékában voltA.-nakHanvára látogatni, s erre vonatkozik a bibliai fordulat.
 
  21. sz.  
  572.  
  Lasztócra. Elvittük az illető helyre, megmagyarázván a dolgot, a levelet is nála hagytuk. A jelen számban nem lehetett máskép rendezni, pedig nem igy akartuk. Már késő volt mikor észrevettük: az egészet össze kellett volna forgatni érte.  
  573.  
  Nem hal meg ... Értelmesen van irva, de semmi új benne, a mit százszor el ne mondtak volna már. Több kell ide, mint a reproductio.  
  574.  
  Kecskemét. Mi nem szoktunk minden költemény megérkeztéről választ írni, az effélét nem igen kallabolják el. Közölhetnők is az 27r elég csinos verset: ha nagy sereg nem állna előtte a sorban. Longus praecedit ordo.
n
Jegyzet Longus praecedit ordo: hosszú sor előzött meg; egy Livius-szállóige átalakítása. – Kallabolni lásd 448. üz.
 
  575.  
  Kolozsvárra, Sz. Igen nemes foglalkozás: de látnunk kellene a cikket, hogy határozottan szólhassunk. Sok függ a formától. Az előbbi költeményt az utolsó soráért nem közöltük:, mert már egyet közöltünk volt igy végződőt. A mostaninak igyekszünk helyet szorítani.
n
Jegyzet Nyilván Szabó Károlynak szól, aki több ízben ajánlott föl a történeti kutatásai folyamán, mintegy melléktermékként megszülető apró irodalmi, irodalomtörténeti vonatkozású cikkeiből (pl. 1864. szept. 6-ilevelében MTA Ltár 463). Azt a levelét azonban, amelyre ez az üz. felel, nem találjuk.
 
  576.  
  Rimaszombat. K. J. A költeményt átfutottuk. keveset mondó kisérlet, nyelve is hibás. A másodikat még nem olvastuk el.  
  23. sz  
  577.  
  Deézsre. M. Mai számban lett volna közölve. Homo proponit …
n
Jegyzet Medgyes Lajosnak s bizonyosan egy beküldött versének vagy talán hosszabb folytatásos tanulmánya közlésének elmaradását mentegeti
A.
Arany János
a lap megszűntével. – Homo proponit . ember tervez …
 
 

Megjegyzések: